Create your life and love every minute of it!

Create your life and love every minute of it!

Elgondolkoztatok már azon, hogy mik azok a dolgok az életben, amik hozzájárulnak, hogy a legjobbat hozzák ki belőletek, amik segítenek a kreatív energiák felszabadításában?

A teljesség igénye nélkül írtam én is egy listát:

• Emberek, akikkel kapcsolatban vagyok, és akiktől nap mint nap tanulok.
• A környezet, ami körbevesz és inspirál a hétköznapokon is.
• Egy-egy ölelés és érintés.
• Napfelkelték és naplementék.
• Séta az erdőben.
• Túra a hegyekben.
• Ülni a tengerparton és elveszni a tenger hullámzásában.
• Hobby fotózás.
• Zene hallgatás és tánc.
• Olvasni és tanulni minden egyes nap.
• Mindennapi testmozgás.
• Nevetés. Baráti beszélgetések és közös étkezések.

A boldogság bennünk van, belőlünk fakad, de mindenkinek megvannak azok a dolgok, amik fokozzák az érzést és segítik kiaknázni az ebből fakadó kreatív energiákat, és amik álmaink megvalósításához szükségesek. A kérdés az, hogy merjük-e álmainkat követni, vagy a külvilág elvárásainak próbálunk állandóan megfelelni. Merünk-e NEMet mondani olyan helyzetekre, amik ellenkeznek mindazzal, amiben hiszünk az életben. Ha valami nem tetszik, merünk változtatni? Készek vagyunk az élet változó áramlatával együtt folyamatosan megújulni mi magunk is? Szakítunk időt arra, hogy tisztában legyünk azzal, hogy mi az, ami úgy igazán izgalomba hoz az életben, hogy vagy csak éljük az életet egyik napról a másikra? Ismerjük az álmainkat, vágyainkat, beszélünk róluk, teszünk értük? Hol a fókuszunk? Az álmainkon vagy hagyjuk szétszóródni és elveszni a mindennapos dolgok között? Végig gondoljuk, hogy miért szeretnénk, amit szeretnénk, mik azok a tapasztalatok és érzések, amiket szeretnénk megélni az életben? Tudjuk, hogy mik azok a lépések, amikkel közelebb jutunk a megvalósításukhoz? Merünk az ismeretlenbe lépni és közben bízni? Megijeszt a tény, hogy az élet változásaival együtt a helyszínek és az emberek is változnak körülöttünk, vagy el tudjuk fogadni? Hagyjunk mindig időt ezekre a kérdésekre, és arra, hogy megéljük az élet pillanataiban rejlő letisztult egyszerűséget és szépségét.

A teljesség belső hangja

Ti hogyan látjátok és értelmezitek az életet? Mi az, ami fontos számotokra? Érzitek és engeditek a változások adta folyamatos áramlását az életnek? Saját értékeitekkel harmóniában élitek mindennapjaitokat, s hozzátok döntéseiteket vagy külső elvásárok alapján? Vajon érzékelitek, hogy minden, amit tapasztalunk az életben, az nem más, mint saját gondolataink általi interpretáció csupán, ami még véletlenül sem fog pontosan egyezni egy másik emberével? Tisztában vagyunk azzal, hogy saját gondolatainkat érezzük, miközben azt hisszük, az a valóság? Hogy a gondolataink tengerében élünk és azok által interpretálunk minden ‘velünk’ történt eseményt?
Gondolataink folyamatosan jönnek és mennek, akkor is ha megpróbáljuk kontrollálni őket és akkor is, ha megengedjük természetes áramlásukat. Vajon melyik jár kevesebb ellenállással? Minden egyes pillanatban, ha hagyjuk, friss gondolat érkezik, új, mélyebb megértéssel és megoldással.
Nem megyek most ebbe mélyebben, de bármi, amiről írok és megosztok, egyrészt velem együtt változik – mert az élet ezzel jár, ha nem hadakozunk ellene – másrészt, ami az én interpretálásom alapján igaznak tűnik, az nem feltétlen igaz mások számára is, és ez így van tökéletesen jól. Csak nézzük meg, minden, amit tehetünk egészségünk fennállásáért és helyreállításáért, ahány forrást olvasunk vagy hallgatunk, annyira eltérőek lehetnek rá a válaszok. Nincsenek abszolútumok. Nem egy igazság létezik. Ami nekem igaznak és működőképesnek tűnik, az nem biztos, hogy másnak is. A boldogság és egészség is minden ember számára mást jelent, de ettől függetlenül én úgy gondolom, hogy a boldogság, az öröm vagy a szabadság érzése és az egészség mind velünk született, bennünk él, emberi alapbeállításaink közé tartoznak, amihez bármikor visszatérhetünk.

Ehetünk bármilyen egészségesen, végezhetünk naponta testmozgást, meditálhatunk napi kétszer, körbevehetjük magunkat a világ legpozitívabb embereivel és olvashatunk millió egy inspiráló könyvet, ha nincs meg a valódi kapcsolat azzal, akik vagyunk, amit igaznak hiszünk saját magunk számára, az egész hiábavaló. Ha nincs kapcsolat az étellel, amit eszünk, a Földdel, ahol élünk, a természet körforgásával, amiben benne élünk, a tevékenységekkel, amikkel foglalkozunk, az emberekkel, akikkel nap, mint nap kapcsolatba kerülünk és legfőképpen saját magunkkal, minden csupán csak egy pipa a képzeletbeli listánkon, hogy mi mindent ‘kellene’ megtennünk annak érdekében, hogy teljesebbnek érezzük az életünket és egészségünket, ami pedig alapvetően mindig teljes, ha hagyjuk megélni önmagunkat. Valójában nem hozzáadni kell az életünkhöz, hanem letenni azokat az elvásárokkal tele tevékenységeket és feladatokat, amiket nem érzünk magunkénak.
Amikor felismerjük, hogy mi magunk vagyunk a szeretet, a boldogság, a bőség, és mindez bennünk él, képesek vagyunk felhagyni azzal is, hogy a külvilágtól és másoktól várjuk testi-lelki kiegyensúlyozottságunkat. Mert minden belülről fakad. Külső valóságunk mindig belső világunk tükre. Önmagunkkal való kapcsolatunk nem azon múlik, hogy mennyire tartjuk magunkat spirituálisnak, vagy épp mennyit imádkozunk és meditálunk, hanem azon, hogy milyen gyakran engedjük meg magunk számára, hogy önmagunk legyünk és átéljük azt az önfeledt és felszabadult boldogságot és örömöt, amik mi magunk vagyunk – ami természetes módon fakad belülről.
Hogy kinek mi jön át ezekből a sorokból és gondolatokból, az alapvetően azon múlik, hogy ki hogyan látja az életet, és mennyire rezonál hasonlóan azzal, ahogyan én is látom a dolgokat. Akárhogy is legyen, az én feladatom coachként nem az, hogy bárkinek is megmondjam, mit tegyen, helyette támogatásomról biztosítsam, hogy megtalálja az illető is azt, ami számára igaz és hogy azt felvállalva élje életét <3

Stop managing your time, start managing your focus

Ahogy Robin Sharma tanítja, nem az időnket, hanem a fókuszunkat kell megtanulni menedzselni. Gyakran előjön a téma beszélgetések alatt, miszerint a 21. század embere mennyire szereti felhozni az állandó időhiányt. Ha ebben a hitben élünk, az bizony örökös belső harchoz és elégedetlenséghez vezet, illetőleg áldozati szerepben tart bennünket. Nem aż időnket, hanem a fókuszunkat kell megtanulni írányítani. Mi az, ami számunkra fontos az életben? Mik a céljaink, miben szeretnénk jobbá válni, mi módon szeretnénk esetleg hozzáadni pozitív módon a világhoz? Ne azt vegyük számba hány felé akarunk megfelelni, hanem, hogy számunkra mi a fontos, mi az, ami közelebb visz álmaink eléréséhez és ‘saját életművünk’ megalkotásához? Ha nem így teszünk a figyelem és az energia szétszóródik és minduntalan megrekedve találhatjuk magunkat, a világot hibáztatva.Három dolog, ami alapvetően meghatározza, hogy érezzük magunkat, és hogy épp hozzáadunk vagy elveszünk magunktól energiát:

• 1. a helyek, ahol megfordulunk
• 2. az emberek, akikkel körülvesszük magunkat
• 3. a szokásaink, amiket nap nap után gyakorolunk.

Ezek vagy adnak vagy elvesznek az ember energiájából. Ha ezeket sikerül beazonosítani már félsiker, utána tisztába kerülni mi minden fontos számunkra az életben, mi az, ami prioritást szeretnénk, hogy élvezzen, akkor elkezdhetünk lépéseket tenni annak érdekében, hogy azok élvezzenek elsőbbséget, azoknak szenteljünk elsősorban energiát és figyelmet. Mert az energia mindig oda megy, ahova a figyelmünket irányítjuk.

Jim Rohn tart erről egy nagyszerű előadást, ami ugyan nem mai, ellenben időtálló (itt tudjátok megnézni: https://www.youtube.com/watch?v=oHfVNCgaLNI ), amiben arról beszél hogyan változtassunk, ha nem tetszik az élet, amit élünk.
”Are you enjoying your lifestyle, living your dream and expanding your possibilities? Not? Not living your dream but finding excuses? Then take a look at your philosophy on life and change what’s not working!”

Tedd fel magadnak a következő kérdéseket. ”Élvezed az életet, amit élsz? Az álmaidat éled? Folyamatosan a lehetőségeidet tágítod? Nem? Esetleg mindenre kifogásokat találsz? Akkor nézd meg jól az életfilozófiád és változtass rajta, ha nem működik!” Ha az ember ugyanazt folytatja, amit eddig, nem várhat más eredményt. Szerintem ezek meglehetősen ébresztő jellegű kérdések, amiket érdemes időről-időre feltenni magunknak. Nem kell hozzá a január 1ét sem megvárni, a mai nap is tökéletes, sőt minden egyes pillanat az, hogy változtassunk (ebben szinte mindenkinek nagyon jól jön a támogatás) azon, ami nem műkődik, amennyiben szeretnénk új tapasztalatokat és lehetőségeket teremteni az életünkben.

Az Élet egyszerre szürreális, gyönyörű és kontrasztokkal teli

Ez a kép sok mindent rejt magában számomra. Többet, mint amit elsőre ránézésre talán elárul. Danit a spanyol polójában várja, hogy kezdjük a közös reggelit, míg előzőnap ománi tradícionális ruhát (dishadashát) viselt, az iskolában, mert nemzeti ünnep volt. Pontosan 7 és fél évvel ezelőtt született a Távol-Keleten, magyarként. Az első 7 életévét a Mediterránon töltötte, s most itt a Közel-Keleten vagyunk, talán a legcsendesebb, legnyugodtabb és legkülönlegesebb csücskében, ahol békességben él megannyi náció együtt, és segíti egymást és az ország a fejlődését. Ahol előfordul az is, hogy egy fekete csupa mosoly szudáni férfi köszön oda a boltban hangosan magyarul, mert mind kiderül a Miskolci Egyetemen csinálta a doktoriját, Magyarországon tanult a rendszerváltás után és azóta is őrzi a nyelvünket. Ahol zanzibári és helyi arab férfiakkal focizik Dani a barátaival együtt a tengerparton, akik hagyják, hagy játszanak a fiúk, akkor is, ha emiatt az esti meccsük kezdése kicsit tolódik. Ahol a gyerekekre a társadalom egésze vigyáz, ahol annyi szeretetet, kedvességet kaptunk az elmúlt időszakban, hogy innen nézve nehéz elhinni és elképzelni, hogy van az emberiségnek egy másik oldala is…

Gyermeki szemmel nézni a világra – nem különbséget tenni emberek, országok, kultúrák, tradíciók és nációk között. Több nyelven beszélni, s hallani, ahogy Dani napról-napra többet sajátít el már arabul is és amit tud, azt büszkén tanítja nekem is. Az a teljes elfogadás, félelem és előítéletmentesség, ami bárcsak örökre megmaradhatna az emberekben és tekintenénk egymásra úgy, mint akik tényleg ugyanabból a forrásból érkeztek erre a helyre, hogy együtt szeretetben és békességben éljenek és ünnepeljék az életet.

Itt ülünk a teraszon egy gyönyörű lakásban, csodálatos kilátással, s bár egyetlen bútor sem a miénk, nem is a mi ízlésünk, az asztal ütött-kopott, egy-egy bőröndből élünk 5 hónapja, a cuccaink tengereken át hajóznak hónapok óta, az ÉTEL, amit készítünk és a SZERETET, amivel a lakást megtöltjük, a KÖZÖS PILLANATOK ÉS ÉLMÉNYEK, amiket megélünk az mind a miénk, az belőlünk fakad és ettől minden annyira rendben van… az egész élet egyszerre tud szürreális, csodálatos és kontrasztokkal teli lenni, de megtölteni az életet csakis mi magunk tudjuk, azzal, ahogy élünk, ahogy szeretünk, ahogy segítünk, ahogy merjük megosztani az életet másokkal és ahogy magunk és a világ felé fordulunk.

Love is unlimited and knows no bounderies

Art by Michael Tompsett

Nem vagyok vallásos, de hiszek egy embernél magasabb szintű intelligenciában, amit hívhatunk bárminek, nem a megnevezésen múlik. Hiszek az emberségesség, a szeretet és a szépség erejében, aminek mi magunk vagyunk a forrásai és nem a világ eseményei határoznak meg. Hiszek a lét örök körfogásában és a természet törvényszerűségeiben, s abban, hogy ezt közelebbről megfigyelve sok mindenre választ kapunk. Választ arra, hogy a létezés, az elmúlás és a transzformáció mind az élet természetes részei. Hiszek abban is, hogy mindig van választásunk. Van választásunk, hogyan állunk az élethez, a halálhoz, az élet adta helyzetekhez, lehetőségekhez és embertársainkhoz. Bár a végeredményt kontrollálni nem áll módunkban, és jövőbe sem látunk, de érzelmi hozzáállásunkkal, gondolatainkkal és az azokból következő tetteinkkel mindenképp alakítjuk a jövőnket.

S ha képesek vagyunk felnőni önmagunkhoz és az élethez, felelősséget vállalni saját magunkért, döntéseinkért és tetteinkért, azzal sokat teszünk nemcsak magunkért, de egy szeretetteljesebb és békésebb világért is. Az irányt, mely felé az emberiség tart, meghatározzák a nehezebb időkben gyakorolt hozzáállásunk és döntéseink. Milyen értékek fontosak számunkra? Mi az, amit szeretnénk tapasztalni és látni a világban? Ha ezzel tisztáztában vagyunk, és ezzel harmóniában hozzuk meg döntéseinket, akkor biztosak lehetünk benne, hogy helyesen cselekszünk.

Én ezeket a kérdéseket teszem fel ilyenkor magamnak:

• kivé kell nekem válnom ahhoz, hogy egy elfogadóbb, szeretőbb és kedvesebb világ vegyen körül?
• hogyan tudok ma még kedvesebb lenni a családomhoz, a szeretteimhez, a szomszédomhoz, a boltban az eladóhoz, a munkahelyemen a kollégáimhoz, vagy a telefonban az ügyfélhez?
• hogyan tudom enyhíteni mások fájdalmát? Hogyan mutathatom ki együttérzésemet őszintén, anélkül, hogy hibáztatnék és ítélkeznék közben?
• kivé kell válnom és mit tudok tenni, hogy emeljem a körülöttem lévő emberek energiáját és a legjobb oldalukat hozzam ki belőlük puszta jelentlétemmel, s hogy ők is így tegyenek saját környezetükben?
• hogyan tudok még jobbá válni abban, amivel foglalkozom?
• hogyan tudom a bennem levő potenciált és kreativitást előhivni és még jobban kiaknázni?
• milyen lehetőségeket szeretnék megvalósítani az életben, amitől én és környezetem is többé válhat?
• …stb

Én a következőket szeretném célul kitűzni magamnak:

• szeretem és elfogadom saját magamat és az embereket annak, akik, feltétel nélkül.
• vállalom önmagamat, gondolataimmal, elképzeléseimmel és álmaimmal együtt.
• vállalom az életet örömmel és fájdalommal együtt.
• elfogadom és tudom, hogy azért születtem, hogy éljek és kiaknázzam a bennem lévő tudást, kreativitást és rejtett potenciált életem végéig.
• minden nap teszek saját magam fejlődéséért, minden nap adok magamnak időt olvasni és tanulni.
• minden nap azzal a szándékkal kelek fel hogy: még jobb vagyok abban, amivel foglalkozom; még kedvesebb és elfogadóbb az emberekkel, akikkel kontaktusba kerülök; még kevésbé ítélkezek; és még jobban kimutatom a bennem lévő szeretetet másokkal szemben is.
• minden esetben arra törekszem, hogy a szeretetet válasszam a félelem helyett.
• az emberséget, a kedvességet, a jóságot és a szépséget megtalálom mindenütt, bárhol is járjak a világban.
• emlékeztetem magam arra, hogy minden pillanat tökéletes a megújuláshoz és pozitív transzformációhoz.
• elengedem mindazt, ami már nem szolgál és nyitott maradok életem végéig új perspektívákra és megoldásokra.

Földünknek minél több olyan emberre van szüksége, aki szeretetből cselekszik, aki szereti és elfogadja magát és embertársait feltételek nélkül. Aki szereti azt, amivel foglalkozik, bármi is legyen az! Aki, mer álmodni és az álmaiért tenni. Aki nem elmenekül az élet elől, hanem minden egyes napját, amit a Földön tölt kihasznája, és mer élni, mer szeretni és önmagát kifejezni és a legjobbat kihozni saját magából – mert ezért vagyunk itt, és mert ezek úgy gondolom mindannyiónk emberi kötelességei is.

Coaching from the Inside Out

This is actually hilarious!!
”- So when you’re interested you’re pretty present and when you’re not interested your mind wonders” – Oh yeah! – Okay, then welcome to the Human Race!” :))

Michael Neill a világ egyik legzseniálisabb tranformative and success coach-a, aki nemzetközileg is elismert: hétköznapi emberektől, cégvezetőkön és hollywoodi hírességeken keresztül királyi családok tagjaiig rengeteg embert coachingolt az elmúlt 25 évben. Számtalan könyvet is írt, tréningjeivel és előadásaival a világot járja és ő a Los Angelesben található SuperCoach Academy alapítója, aminek a képzésén hatalmas vágyam volt egyszer résztvenni. Michael könyveit előszeretettel szoktam ajánlani saját klienseimnek is, és idézni is szeretek tőle, amit valószínűleg ezentúl még gyakrabban teszek majd a következő időszakban, ugyanis hamarosan megkezdem a Coaching from the Inside Out tréning self-study programját az akadémia keretein belül, ami miatt hetek óta over the Moon érzem magam! A coaching mellett nagy szenvedélyem a tanulás és olvasás is, pláne ha azt a legjobbaktól tehetem!

Imádom és nagyon tisztelem Michaelt, nemcsak rendkívűli tudásának és tapasztalatának megosztásáért, de remek jó humoráért is, amivel hozzájárul és segít, hogy az emberek képesek legyenek könnyebben venni az életet és ne stresszeljenek mindenen, ne találjanak mindenben még egy plusz okot, amivel tovább ostorozhatnák magukat. Még akkor se, ha nem képesek mindig a jelen pillanatában lenni. Persze, hogy csodálatos dolog a pillanatban lenni, és minél többet ott tartózkodunk annál jobb érzés, de emberek vagyunk mindannyian, ami azzal jár, hogy a gondolataink akkor is elvándorolnak, ha mi azt nem szeretnénk. A gondolkodás, mintahogy a pillanatból ki- és belépés is emberi létezésünk alapértelmezésébe tartozik. Minden, amit érzékelünk a világból valójában nem más, mint egy ‘mind game’ – hiszen az ember nem közvetlen a világot tapasztalja direkt módon, hanem annak egy verzióját, amit a saját gondolataival értelmez és ÉREZ valóságként. Mindenki másként interpretálja a világot ez nem is kérdéses, hiszen mindenki minden egyes történést másképpen él meg. Minél jobban megismerkedünk az emberi természet és a gondolkozás alapvető működési elveivel, annál egyszerűbb lesz kiegyensúlyozottabban és teljességgel megélni az életet, akkor is, amikor épp szomorú az ember vagy negatív gondolatok kúsznak az elméjébe. Mert a boldogság nem csak rózsaszínű habos-babos dolgokból áll, mint azt sokan gondolnák, hanem az emberi érzelmi skála teljes megélésével. Mindennek elfogadása, saját humán potenciálunk megsokszorozását is eredményezi.

A másfél perces videó emberi mivoltunkra és azzal járó esendőségünkre mutat rá – nevessetek egy jót, és nyugodjatok meg, az elme vándorlása és a gondolkozás teljesen normális emberi dolog, amit még csak kontrollálni sem kell (max lefékezni, hogy ne váljon túlzottá), de többek között erről is fog szólni a következő posztom :) Addig is lélegezzetek fel és élvezzétek az emberi létezés csodáját és sokszínűségét!

Traveling and The Richness of Life

2006-ban szöuli landolásunkat követően az első két éjszakát végig sírtam, amit sokáig senkinek nem mondtam el, hiszen az én vágyam volt, hogy menjünk, és én voltam az elsődleges mozgatórugója, hogy megtegyük ezt a lépést. Hosszú hónapokig gyűjtöttem az információkat az országról és nagyon készültem a kinti életre. Addigra már közel 30 országban jártunk, több helyen éltünk is, de valójában mindegyik ország hasonló kultúrkörből származott. Dél-Korea volt az első ország, ahol minden más volt, minden szempontból.

Akármennyire is felkészült az ember egy költözésre idegen kultúrába, valójában fogalma sincs milyenek lesznek az első benyomásai és milyen érzések törnek felszínre kiérkezését követően. De ez így természetes.

Az első két nap el sem mertem hagyni a lakást, aminek az egyik oka az volt, hogy nem volt kulcs, hanem kódos volt az ajtó és attól tartottam, ha nem nyílik ki, vagy lemerül benne az elem, kint maradok egész napra :) Augusztus volt, forró monszun, levegőt alig lehetett kapni a párától. Minden idegen volt és minden egyformának tűnt, az emberek és az épületek is. Nem értettük a nyelvet, olvasni sem tudtuk a betűket, angolul pedig alig tudott bárki.

10 év és 40. ország után újra hasonló a helyzet, annyi különbséggel, hogy időközben rengeteg tapasztalatot és tanítást tettünk magunkévá. Egy valami azonban sosem változik, amikor az ember teljesen új helyzetben találja magát – ilyenkor átmenetileg kikapcsol az ‘autopilot’ és újra rákényszerül, hogy nagyobb mértékben használja kreativitását. Éberebbé válik. Sokkal jobban figyel mindenre és sokkal többet képes a pillanatban maradni. Mert ahhoz, hogy megtanuljon eligazodni az új világban vagy egy új élethelyzetben, sokkal több figyelemre és lélekjelenlétre van szüksége. Újra rájön, milyen hasznos dolog használni az érzékszerveit – amiről az állandó rohanásban gyakran bizony könnyű megfeledkezni. Olyan ez kicsit, mintha újra születne az ember vagy újra tanulna járni. Elindul, elesik, megijed, feláll, megy tovább miközben újra és újra saját korlátoltságaiba ütközik. Minden egyes apró lépéssel azonban közelebb kerül saját szabadságának megéléséhez. S pontosan ezek azok a tapasztalások és érzések, ami miatt imádom ezt az életformát és amiben saját életem legnagyobb tanítóját is megtaláltam <3
Ha időtök engedi, olvassátok el a teljes cikket, amit az utazós blogomban írtam, és amiben megosztom az itteni első nehezebb élményemet és érzéseimet és hogy hogyan jutottam túl rajta.
Mindenkinek csodaszép hétvégét kívánok!

Perfection, meditation and messiness

Meséltem nektek, hogy az elmúlt 10 napban egy lélekemelő kundalini meditációs programban vettem részt Carrie-Anne Moss-szal, aminek neve Milk & Honey, és pár napja lett vége.

Ami engem különösen megfogott ennek a 10 napos programnak az üzenetében, és amivel abszolút rezonálni tudtam, hogy nem az a fontos, hogy az ember a tökéletességre törekedjen, hanem sokkal inkább arra, hogy keep it real – azaz legyünk reálisak önmagunkhoz és helyzetünkhöz és ahhoz alkalmazkodva ütemezzük be ezeket a fontos és értékes reggeli rituálékat. Azaz nem az a cél, hogy mindig meg tudjuk teremteni a nyugodt és tökéletes körülményeket, hogy meditálhassunk, jógázhassunk vagy naplót írjunk. Az élet nem erről szól. Az élet attól még csodálatos és gazdag, hogy nem mindig tökéletes. A tökéletesség magában a pillanatban rejlik, s amikor képesek vagyunk a pillanatban lenni, akkor képesek vagyunk azt megélni is. Ne várjuk, hogy minden reggel csend és nyugalom vegyen körül bennünket, hanem örüljünk annak is, amikor a gyerek vagy kedvenc háziállatunk a fejünkön ugrál épp, vagy értünk kiabál, mert segítségre van szüksége – azt fontos észre vennünk, hogy pont ettől tökéletes minden. Ez az élet. Erről szól. Nem kell várni az elképzelt tökéletes pillanatra, és örökre a váróteremben állni és várni rá, mert minden egyes pillanat tökéletes arra, hogy azt teljességgel megéljük, minden nehézségével, játékosságával és kegyességével együtt! Az egyik legalapvetőbb mégis legfontosabb dolog, amit megtehetünk magunkért és gyermekeinkért, párunkért, ha reggelente akkor is, ha intenzíven zajlik mellettünk a családi élet leülünk, ha 10 vagy 15 percre van időnk, akkor annyira, és meditálunk, példát mutatva ezzel gyermekeinknek is, hogy megjelenünk saját magunk számára is konzekvensen, nap, nap után. Ahhoz hogy adhassunk, hogy megosszuk belső ragyogásunk, hogy rugalmasabbakká váljunk, és könnyebben képesek legyünk elfogadni magunkat és a világot, s mindent ami körülvesz bennünket, először nekünk kell belülről töltekezni, amiről sokat írok mindig. Nem egyszerű időket élünk, de semmiképp nem azzal adunk hozzá, ha mi is hagyjuk magunkat belesüllyedni a sopánkodásba, hanem azzal, ha tesszük a dolgunkat, együttérzést mutatunk, játszunk a gyerekeinkkel, szeretetet sugározunk vagy épp mosolyt csalunk a másik ember arcára. Ezáltal lesz nekünk is energiánk és erőnk, hogy segíteni tudjunk másoknak is. Mindig kérdezzük meg magunktól, hogy mi az, amit itt és most tudok tenni saját magamért és általa a világért? S merjünk kérni segítséget, ha szükségét érezzük. Az én víziómban a világ oly módon formálódik, ahol egyre több ember nyújt támogatást a másiknak. Abban, amiben tud. S ha úgy érzi nem tud segíteni, akkor legalább nem bántja és bírálja a másikat. Az egyik legcsodálatosabb érzés az, amikor eljutunk oda, hogy el tudjuk fogadni magunkat annak, akik vagyunk és tudni, hogy elegek vagyunk, akkor is, amikor a szófán ülünk egyedül. Mert bármi történjék is, semmi nem változtat saját értékességünkön és azon, akik valójában vagyunk. Amikor képesek vagyunk úgy tenni szívből a dolgunkat, hogy közben nem a végeredményre koncentrálunk vagy arra, hogy a külvilág visszaigazoljon, képessé válunk megtartani belső lelki nyugalmunkat is, mert tudjuk, hogy valójában egyetlen feladatunk van: az, hogy önmagunk legyünk.

Mennyire vagyunk nyitottak a világ és önmagunk megismerésére?

Mennyire vagyunk nyitottak a világra? Mennyi előítélet él bennünk úgy, hogy nem is vagyunk tudatában? Hol érezzük magunkat otthon? Csak ott, ahol ugyanazok a normák és szokások, ahol kiszámítható minden és értik mire utal az ember, amikor referenciákat használ? Vajon csak egy helyen és országban érezhetjük otthon magunkat vagy lehetséges a világ több pontján is? Egyáltalán mitől függ mindez?

Elsősorban szerintem attól, hogy mennyire van bennünk egy mélyebb szintű érdeklődés a világ és mások iránt. Másrészt, ez ezzel összefügg, hogy mennyire ismerjük magunkat. Mert valójában mind ott vagyunk a másik emberben. Az egész világ a részünk. Ami kint az bent és ami bent az kint is megtalálható.

Számomra az utazás és más emberekkel való találkozás mindig sokat segített, hogy magamat is jobban megismerjem mélyebb szinteken, és egyúttal rámutassanak saját korlátoltságaimra és limiteimre. Egyedül, homogén környezetben erre szerintem nem képes az ember.

Ha visszamegyünk az időben, én magam sem tudtam volna elképzelni, hogy ebbe a régióba költözzünk, még csak utazás szintjén sem vágytam rá, hogy ide látogassunk. Olyan régiónak számított, ami nagyon távol állt tőlem. Egyik hátránya, amikor az ember csak a médiából hall dolgokat és az alapján von le bármiféle következtetést vagy alakít ki magában előítéleteket. De tényleg, nézzük meg mennyire is korlátozza az életünket és élményeinket, amikor ellenállást gyakorolunk olyan dolgok ellen, amik valószínűleg pont a legtöbb lehetőséget tartogatják fejlődésünk számára. Mert ha nem merünk nyitni és közelebb kerülni a világhoz, önmagunkhoz sem fogunk, és az önismeretünk is korlátolt marad.

Ami biztos és állandó az életben, az a folyamatos változás, még akkor is, ha nem mindenki él a fejlődés lehetőségével.

Ami megváltozott bennem az elmúlt években, azaz, hogy nagyon sokat tanultam magamról és elkezdtem feltenni az élet nagy kérdéseit majd válaszokat keresni rájuk, vagy ha nem jött, akkor újabb kérdéseket feltenni. Dolgozni azon, hogy képes legyek elengedni ami már nem szolgál vagy épp korlátozza a szabadságomat és saját fejlődésemet. Illetve persze a régióról is elkezdtem egyre többet olvasni és tanulni. Idővel egyre több ismerősünk és barátunk is lett a környékről, van akivel konkrétan több, mint 8 év tartjuk a kapcsolatot. Ők voltak az elsők, akik megnyitották az addig lezártnak hitt kaput a régió elfogadása felé. Amikor az ember személyes tapasztalatokat szerez ezerszer felülmúl minden addig olvasott vagy médiában hallott dolgot. Ez mindig így van. Ezért sem követem a médiát és nézek tv-t 10 éve. Amennyire lehet elkerülöm, hogy onnan szűrjek le bármit is.

Minél kevésbé ismerünk dolgokat annál ijesztőbbnek tünhetnek, és vica versa, minél többet tudunk meg egy dologról, annál kevésbé tűnik az adott dolog félelmetesnek.

Végül én is kiváncsi lettem vajon mi mindent rejthet számunkra ez a világ, kultúra és az itt élő emberek. Abban biztos voltam, akárhová is megyünk, csakis gazdagítani fog bennünket. Hát röviden ezért vagyunk most mi is itt.

Hozzáteszem, nem gondolom azt, hogy feltétlen mindennek könnyűnek kellene lennie az életben. Mert tudjuk, hogy a legnagyobb tanítások éppen a nehezebb és kihívást jelentő helyzetekből és tapasztalásokból érkeznek, amik mindig magasabb szintű kreativitást igényelnek az embertől. Mindenből tanulhatunk, ha ez az alap hozzáállásunk az élethez.

Miért vagyunk a Földön? Többek között szerintem azért, hogy megtanuljuk elfogadni egymást és azokat a dolgokat, amiket nem értünk meg és amikkel talán nem is értünk egyet, de változtatni nem tudunk. Úgy gondolom a cél nem is az, hogy mindig mindenben logikát találjunk és intellektuálisan meg tudjunk mindent magyarázni, hanem hogy képesek legyünk elfogadni, ahány kultúra, annyi szokás és annyi út a megoldáshoz és fejlődéshez. Erre az egyik legjobb eszköz az utazás és amikor különböző kultúrákban mártózik meg az ember. Egyik kultúra sem ér többet vagy kevesebbet a másiknál. Amikor képes szívből élni az ember automatikusan felhagy az előítéleteivel is. Nemcsak másokkal szemben, de önmagával szemben is. Mi több, minél inkább képesek vagyunk saját magunkat elfogadni, úgy vagyunk képesek a körülöttünk lévő világot és embereket is elfogadni.

Az életben egyébként sem az állandó boldogság és kacagás érzése a legfontosabb, sokkal inkább az, hogy meg tudjuk élni az adott pillanatot, hozzon az bármit is. Bízzuk rá magunkat a jelen pillanatra és hagyjuk, hogy az magával vigyen, akkor is ha az nem mindig könnyű. Ahogy annak idején nekem is tanították nagyon bölcsen: Learn to be comfortable with being uncomfortable – ami életem egyik leghasznosabb tanácsává vált! Az élet pont attól válik gazdaggá, hogy tele van meglepetéssel és sokszínű élményekkel, nem attól, ha mindig a biztosat és biztonságosat keressük. Merjük rábízni magunkat a pillanatra és hagyjuk, hogy az magával vigyen, akkor is ha az nem mindig könnyű. Minden bennünket tanít és gazdagít.

Believe in the best version of yourself

Hunyd be a szemed és képzeld el önmagad a lehetséges legjobb verzióban. Ez az igazi önmagad. Engedd el minden olyan részed, ami ebben nem hisz.

Ősz – elengedés időszaka

Az elengedés az egyik legfontosabb és egyben legnehezebb dolog az életben. Egyszer minden elmúlik. A falevél is lehullik a fákról és a földdel lesz újra egy, majd nő belőle új élet tavasszal. Nekünk is meg kell tanulni elengedni mindazokat a dolgokat, amik már nem szolgálnak bennünket, ahhoz hogy új dolgokat tudjunk beengedni az életünkbe. A kérdés az, mennyire vagyunk képesek együtt élni a természet törvényeivel, ritmusával és elfogadni az élet örök változásait, elmúlását és megújulását? Mennyire tudunk önmagunk maradni a változás és elmúlás időszakában is? Mennyire merjük elengedni a kontrollt, és elfogadni a valóságot akkor is, ha az nem pont úgy alakul, ahogy elképzeltük. Amennyiben nem, erre utaló jelek lehetnek például, amikor nem tudjuk testünket nyugodtan átadni az alvásnak. A székrekedés szintén egy erre utaló jel lehet. Kiderül ez akkor is, amikor az ember valami nagy változásra készül az életében de elveszíti a bizalmát és tele lesz szorongással és félelemmel. Ilyenkor mutatkozik meg mennyire vagyunk képesek bízni önmagunkban és a Mindenségben és mennyire adjuk át magunkat az élet természetes áramlásának.

Az elengedés egyben azt is jelenti, hogy megengedjük magunknak, hogy teljességgel önmagunk legyünk és megteszünk mindent, hogy lazítani tudjunk a kontroll iránti kényszerünkön. Ez a folyamat korántsem egyszerű, gyakran mély érzelmekkel teli és fájdalmas. Amikor azonban meg tudjuk engedni magunknak, hogy megéljük mély érzéseinket is akkor sokkal inkább képesek vagyunk közelebb jutni a szívünkhöz is, ahol az örök boldogság és öröm lakozik – saját esszenciánk, valódi önmagunk – ami a külvilág eseményeitől és hangulatváltozásainktól is teljességgel független és örök.

Pontosan ez az, amire az évszakok változásai tanítanak bennünket. Megválni mindattól, amire valójában nincs szükségünk és felfedni mindazt, ami valódi és örökkévaló.

Teremtsetek mindig időt, hogy megfigyeljétek a természet változásait és teret, hogy önmagatokra tudjatok hangolódni ezekben a változásokban. Segít a lelki béke megteremtésében és abban, hogy rajöjjetek mi az, ami igazán fontos a számotokra. Itt és most. Ne aggódjatok azon, hogy ki mit mond és gondol, hanem tegyétek azt, amit a szivetek diktál. Bízzatok a saját intuicíóitókban és tudatosan vegyetek részt az életben, amit élni szeretnétek. Ez az, amivel kívánok mindenkinek varázslatos őszt és mellé hosszú őszi sétákat <3

Az elengedés egyben azt is jelenti, hogy megengedjük magunknak, hogy teljességgel önmagunk legyünk és megteszünk bármit, ami segíti, hogy lazítani tudjunk a kontroll iránti kényszerünkön. Ez a folyamat korántsem egyszerű, gyakran mély érzelmekkel teli és fájdalmas. Minél inkább meg tudjuk engedni magunknak, hogy megéljük mély érzéseinket annál inkább leszünk képesek legközelebb jutni a szívünkhöz is, ahol az örök boldogság és öröm lakozik – sajét esszenciánk, valódi önmagunk – ami a külvilág eseményeitől és hangulatváltozásainktól is teljességgel független és örök.

Pontosan ez az, amire az évszakok változásai tanítanak bennünket. Megválni mindattól, amire valójában nincs szükségünk és felfedni mindazt, ami valódi és örökkévaló.

Teremtsetek mindig időt, hogy megfigyeljétek a természet változásait és teret, hogy önmagatokra tudjatok hangolódni ezekben a változásokban. Segít a lelki béke megteremtésében és abban, hogy rajöjjetek mi az, ami igazán fontos a számotokra. Itt és most. Ne aggódjatok azon, hogy ki mit mond és gondol, hanem tegyétek azt, amit a szivetek diktál. Bízzatok a saját intuicíóitókban és tudatosan vegyetek részt az életben, amit élni szeretnétek. Ez az, amivel kívánok mindenkinek varázslatos őszt és mellé hosszú őszi sétákat <3

A szeretet az egyetlen, ami igaz

Érzitek ezeket az intenzív energiákat, amik körül vesznek bennünket? Intenzív hétvégén vagyunk túl. Közös családi napokon, amikor mind a három öcsém haza tudott jönni, hogy együtt ünnepeljük a szülinapokat, s lévén, hogy mi évente csak nyaranta jövünk haza, ilyenkor emlékezünk és ünnepelünk meg minden más ünnepi alkalmat is, amit az év során nem együtt élünk meg. Szívet-lelket feltöltő volt az elmúlt három nap. Forróság és tele hold volt, és valami megfoghatatlan nyugalom. Inspiráló beszélgetések, nagy családi közös étkezések és társasjátékozások szőtték be ezeket a napokat. Mindeközben szombaton bementünk a kórházba elköszönni drága szeretett nagymamánktól, aki ezután másnap hajnalban hagyott itt bennünket és ment tovább az útján.

Az elmúlt három nap során mintha az élet minden arcáról megmutatkozott volna. Öröm és fájdalom. Ünneplés és elmúlás. Ezernyi érzés és gondolat, ezernyi élettörténet zajlik folyamatosan és párhuzamosan keresztül-kasul a Földön. Élet és halál és minden, ami közte van és azon túl. Ki hogyan és mivel tölti meg a köztes időt? Merünk valóban élni? Van bátorságunk levetni az álarcokat és önmagunk lenni? Merni elfogadni az életet olyannak, amilyen és megélni azt teljességgel? Elfogadni és bízni egy magasabb intelligáncia létezésében, hinni abban, hogy az Univerzum tudja mit csinál és mindig a mi oldalunkon áll? Merünk szeretetből cselekedni és elengedni a hamis félelmek által született korlátokat? Nem csak a könnyű napokon, de a nehezebb időkben is? Képesek vagyunk bízni abban, hogy minden egy tökéletes isteni rend alapján működik? Elfogadni azt, hogy az életben meglehetősen kevés dolog felett van irányításunk nekünk embereknek, mégis minden úgy tökéletes, ahogy van? Ha van hitünk, akkor nincs miért harcolni és az árral szembe menni. Minden harc csupán az elme szüleménye. Addig, ameddig nem tudjuk elfogadni önmagunkat, másokat és az életet, és hogy a szeretet az, ami mindent összeköt, addig nem tudunk békét teremteni. Ameddig hagyjuk, hogy a félelem, a düh és bírálat vezessen bennünket, nem jöhet létre az a fajta béke, amiről mindenki álmodik, és ami bennünk létezik. Dühös ember nem teremt békét. A szeretet és elfogadás teremt békét.
Az élet pedig arról szól, hogy merjünk önmagunk lenni, kihozni a legjobbat önmagunkból, felvállalni a bennünk rejlő erőt, menni az álmaink után és megosztani a bennünket alkotó, sejtjeinket tápláló szeretetet másokkal is.

Ahogy Marianne Williamson írja a Return to Love/Visszatérés a Szeretethez c. könyvében: Minden tett, vagy a szeretet eredménye vagy a szeretetért történő segélykiáltás. A szeretet az egyetlen, ami igaz, s amikor nem szeretetből gondolkodunk, az nem más, mint hallucináció. A félelem az illúzió. Az emberiség őrülete, paranoiái, szorongása és traumája mind valójában képzelgés, ami a félelmen alapul. Világi problémáink csak tünetei az igazi problémának, amit mindig a szeretet hiánya okoz. A gond ott van, hogy túl sok embert a félelem irányít. Igazi énünk azonban nem más mint a bennünk élő szeretet. Az az én forma, ami állandóan félelemben él csupán egy szélhámos. Visszatérés a szeretethez valójában nem más, mint saját személyes utazásunk a színleléstől, a fájdalomtól a belső békéig.

Aki szeret ezekről olvasni és kontemplálódni, azoknak szívből ajánlom többek között Anita Moorjani – Meghaltam, hogy önmagamra találjak c könyvét, Marianne Williamson – Visszatérés a szeretethez c. könyvét és a most elhunyt csodálatos ember és író Wayne Dyer, ‘the father of motivation’, összes könyvét és előadását. <3

Morning routines

Kezdenek egyre izgalmasabbakká válni a napok. Ha minden simán megy, akkor három hét múlva ilyenkor úton leszünk Danival mi is az új desztinációnk felé. Van még jópár elintéznivaló itthon, de mindenre lesz pont idő, és már odakint is nagyon jól alakulnak a dolgok.

A kedvenc napszakom a reggel. Régen fejvesztett kapkodással és rohanással kezdődtek, ami rányomta utána az egész napomra a bélyeget, de mióta évekkel ezelőtt kialakítottam egy ‘selfcare’ rutint, azóta egészen megváltoztak. Amit nagyon szeretek a reggeli szabad pillanataimban, a jóga és meditáció mellett, az az, hogy inspirálódással és olvasással töltöm ezt az időszakot, majd nyugodt és odafigyelt reggeli készítéssel. Szeretem megadni a módját a dolgoknak. Élvezni a pillanatokat. Igazából, ha tudatában van az ember a cselekedeteinek, az önmagában is felér egy meditációval. Csak légy tudatosan ott abban a tevékenységben, amiben éppen vagy, és közben ne gondolj hatezer másik megoldandó problémára.
Azáltal, hogy ezt a reggeli feltöltődést beillesztem a napjaimba, erőt ad a nap további részéhez és megalapozza a nap jó hangulatát is. Ha ez elmarad, megérzem. Amikor az ember szán időt reggelente, legyen az csak 10-15 perc, hogy átgondolja nyugodtan, akár egy pohár herbál tea közben, mi mindent szeretne a nap folyamán sikeresen elvégezni, sokkal nagyobb hatékonysággal képes alakítania napjait is, és jobban működik a lézer fókusza is, mint amikor átgondolatlanul indítja a napot, anélkül, hogy céltudatosan tudná mi mindent szeretne elintézni és megvalósítani aznap. Olyankor szétszórodik az energia és a fókusz.
Kívánok nektek szépséges napot, amiben minden a legjobb úton-módon alakul <3

Az élet egy vakmerő kaland, vagy semmi (H. Keller)

A kudarctól való félelem ne tarson soha vissza! Ne hagyjuk, hogy az álmaink elússzanak mellettünk, és helyettük a kényelmes komfort zonán belüli élést és kiszámíthatóságot válasszuk (ami kiszámíthatóság nem is létezik, hiszen ha mi magunk nem tesszük, az élet mindenképp ad rá alkalmat, hogy kizökkentsen bennünket belőle). Tudjuk, hogy amit megálmodunk, arra a képesség is meg van bennünk, hogy megvalósítsuk! A kérdés az, hogy mennyire merünk nagyot álmodni, mennyire vagyunk kitartóak és az út során mennyire merünk szembenézni saját korlátainkkal, félelmeinkkel, és elengedni azokat?!

Kérdezzük meg magunktól, hogyan akarunk távozni ebből az életből: megmaradt és meg nem élt álmokkal vagy izgalmas emlékekkel és kalandos történetekkel? Ennek egyik titka, hogy nem szabad leragadni a félelmeknél és azon rágódni, hogy mi minden sülhet el balul, mert akárhogy is alakul a végén, mindenképpen többé és gazdagabbá válik az ember a megélt tapasztalatok által, mitöbb, jó eséllyel még bölcsebbé is válik általuk. Vagyis nem veszíthetünk! Viszont annál többet nyerhetünk! A veszteség érzése csak akkor válik relevánssá, ha a kérdés örökre bennünk marad – Mi lett volna ha mégis megpróbálom…? Emlékeztessük magunkat, hogy minden újabb akadály csak bennünket gazdagít, tesz erőssebbé és rugalmasabbá, amennyiben nyitott elmével állunk hozzá. Ha nem így érzünk, akkor mindenképp érdemes elolvasni az általam mostanában oly sokat emlegetett könyvet: Carol Dweck Szemléletváltás c. könyvét, amiről ITT írtam.

Merni kell megújulni! Ne féljünk a változásoktól! Aki rigiden ragaszkodik az állandósághoz, sokkal nagyobb törésként él meg minden változást, amit az élet magával hoz. Merjünk az élet áramlataival együtt haladni. Merjük megélni az érzelmeinket, mert csak akkor leszünk képesek feldolgozni és elengedni azokat. A változások által újabb látásmódot és tapasztalatokat kapunk! Nem a végeredmény számít, hanem, hogy tesz az ember az álmaiért és útközben, amellett, hogy tanul, még jól is érezi magát és kihozza a legjobbat minden helyeztből!

Learn to get comfortable with being uncomfortable (Life lessons 101) Meg kell tanulni elfogadni, hogy nem lehet mindenre felkészülni az életben! Bármit is hozzon az élet, az hosszútávon fejlődésünket és javunkat szolgálja, mégha nem is érzünk mindig így az adott pillanatban (ebben megint az ajánlott könyv sokat tud segíteni). Ha mindig ragaszkodni akarunk a biztoshoz és a jövőbelátáshoz, azzal saját potenciálunkat és lehetőségeinket limitáljuk. Az élet szépsége és izgalmassága pont a kifürkészhetetlenben rejlik és hogy mindezt megtanuljuk elfogadni, kezelni és közben élvezni az életet.

Have faith in life and in yourself. Az egyik szerintem legfontosabb része annak, hogy minél teljesebb, boldogabb és kiegyensúlyozottabb életet éljünk, hogy legyen hitünk! Hitünk az életben, önmagunkban, az emberekben, az emberiségben. Enélkül igencsak megnehezítjük a saját és mások életét is.

A boldogság és a kiegyensúlyozott élet egyáltalan nem szerencse kérdése. A kérdés inkább, hogy megengedem-e magamnak, hogy boldog legyek vagy minden lehetséges pillanatban keresek okot arra, hogy miért nem lehetek az, és felsorolom, hogy mi minden külső tényező akadályoz ebben? Senkinek sem könnyebb vagy nehezebb az élete, csak más utakon járunk, más tapasztalatokkal gazdagszunk, másért vagyunk itt a Földön, de az élettel járó hullámvölgyek kikerülhetetlenek. Senki nem lát a jövőbe, nem tudja kontrollálni a dolgok alakulását, de hogy mennyire vállaljuk saját magunkat és mit teszünk nap, mint nap, milyen szokásokat és gondolkodásmódot kultiválunk nagy mértékben befolyásolják életünk minőségét. Azt is be kell látni, hogy az ember nem akkor válik erősebbé és bölcsebbé, ha csak és kizárólag örömteli dolgok történnek vele. A különbség, hogy ki hogyan áll az élet adta helyzetekhez. Megtalálja-e a nehézségben is, hogy mit lehet belőle tanulni vagy nem. Beépíti a tanultakat és tapasztaltakat az életébe vagy az áldozat szerepet választja, és másokat meg a környezetet hibáztatja azért, ahogyan az élete alakul.

Az utazás számunkra mindig egy nagy belső utazás is volt. Aki régóta él nyitott szemlélettel különböző helyeken a világban, az valószínűleg átérzi, hogy minden egyes új ország, kultúra és helyzet új dolgokat hoz ki az emberből. Új képességeket, hozzáállást, rálátást és megértést a világra és az életre. Megmutatja azt is, hogy mi mindent tanulhatunk még önmagunkról mások tükrében. Rádöbbent, hogy amit mi igaznak tartunk, azt homlokegyenest másként gondolják a világ más pontjain. Az utazás alázatra is tanítja az embert, mert felismeri, hogy valójában mennyire hiányos is az ismeretünk ahhoz, hogy mindent tökéletesen megértsünk vagy átlássunk. Mindenki saját szűrőin keresztül nézi a világot, így ahány ember, annyi valóság és igazság is létezik.  A bőrszín, a nem, a vallás, vagy a nemzeti hovatartozás senkit nem határoz meg. Ezek mind csak rétegek, az igazi emberi esszencia ezek alatt a rétegek alatt rejlik. S minél inkább képesek vagyunk önmagunk lenni, letenni a szerepeket és vállalni azt, akik vagyunk, annál inkább segítünk másoknak is, hogy így tegyenek körülöttünk. Ezáltal vagyunk képesek kihozni a legjobbat magunkból és másokból is.

Ahogy annak idején az utazós blogom bemutatkozásában is írom, mi magunk úgy tartjuk, hogy függetlenül attól, mely sarkába születtünk a világnak, igazi otthonunk a szívünkben van, ahol nincsenek határokat. Az otthon számunkra annyit jelent: otthon lenni saját bőrünkben. Új helyeken, újra megtalálni a helyünket a világban és újabb oldalainkról megismerni önmagunkat. A világ sokszínűsége és szépsége kimeríthetetlen! Elsősorban rajtunk múlik, hogy mit veszünk észre belőle és mire helyezzük a fókuszt – ha az ember a jószándékot, segítőkészséget és a világ szépségeit keresi, akkor meg is talalja ez garantált ♥

Dare to fail to live up to your potential! – Carol Dweck: Szemléletvátás

Ebben a posztban egy fantaszikus könyvet illetve egy nagyszerű TEDx beszédet szeretnék ajánlani mindenkinek, akinek fontosak az álmai, akik félnek a kudarcoktól, akik úgy érzik nem rendelkeznem elegendő önbizalommal és nem tudják hogyan változtassanak ezen, akik könnyen feladják és visszahúzódnak a kihívásoktól és attól, hogy erőfeszítést tegyenek álmaikért.

Mert álmai minden embernek vannak! Ám az álmokért tenni is kell, nem is keveset. Kitartás kell hozzá és kellő motiváció – önmagában a tehetség nem elég. Amikor valami új és ismeretlen dologba kezdünk természetes, hogy hibázunk és kudarcokkal nézünk szembe – ami két fogalom alapvetően csak az elménk szüleménye, valójában semmi jelentősége. Arra utal, hogy van még hova fejlődni és lehet is. Ha nem hibáznánk, nem fejlődnénk, és nem válnánk egyre jobbá azokban a dolgokban, amik szükségesek álmaink eléréséhez. Mégis, nagyon sok embert a hibázás lehetősége, a tévedés és az elutasítástól való félelem lebénítja abban, hogy önmaga legyen és tegyen az álmaiért.

Itt jön az első ajanló, méghozzá egy zseniális pszichológus által írott fantasztikus könyv: Carol Dweck – Mindset: How you can fulfill your potential. Nem győgyőm ajánlani hónapok óta mindenkinek, akivel beszélek. Igaz, olybá tűnik, hogy csak angolul létezik a könyv, de nézzetek utána, hátha lefordították magyarra is. Most megpróbálom összefoglalni nagyon tömören, mi is a lényege és mit fejt ki hosszan, tele példákkal és feladatokkal ez zseniális könyv. Update: Edinának köszönhetően kiderült, hogy létezik a könyv magyarul is: http://www.libri.hu/konyv/carol_s_dweck.szemleletvaltas.html :)

Alap kiindulás, hogy kétféle gondolkodásmód létezik – az egyik a berögzült (fixed mindset), a másik a nyitott tanulásra és fejlődésre orientált (growth mindset) gondolkodásmód.

A berögzült elméjű embernek elsősorban csak az számít, hogy tökéletesnek és okosnak tűnjön mások szemében. Nem hisz az erőfeszítésekben, csak a fix tehetségben, amivel vagy rendelkezik az ember szerinte, vagy nem. Nem keresi a kihívásokat és a nehezebb helyzeteket, mitöbb ha csak lehet, kerüli azokat. Nem szeret külön erőfeszítéseket tenni semmiért, mert fél a kudarctól, attól, hogy mások szemében esetleg kevesebbnek vagy ne adj isten tökéletlennek fog tűnni, mert az saját egzisztenciáját tekintve katasztrófális lenne. Ha elutasítást vagy kritikát kap, személyes sértésnek veszi, és úgy érzi bírálják, amit saját értékességének csökkenéseként él meg. Azaz a kritikából nem a tanulságot vonja le, hanem személyes támadásnak véli, amire az első gondolata nem más, mint a bosszú! Ha pl egy vizsgán nem megy át, akkor egyből a kifogásokat keresi, hogy miért nem sikerült, nem a lehetőséget benne, hogy hogyan javíthatna rajta legközelebbi alkalommal. Szeret másokat, aki még nála is rosszabbul teljesít kiemelni, hogy általa jobban érezze magát! Éppen ezért az is érthető, hogy az ilyen embert miért nem inspirálja és motiválja mások sikeressége, ellenkezőleg, fenyegetve érzi magát általuk. Az eredménye ennek a gondolkodás és viselkedési módnak az, hogy viszonylag korán megreked és hajlamos feladni álmait. Helyette, hogy védje az egóját, másokat és a körülményeket hibáztatja saját sikertelenségeiért és közel sem használja ki a benne lévő potenciált. (Nem kell egyáltalán egyetérteni vele, de személyes meglátásom alapján ez az erősen limitáló gondolkodás- és viselkedésmód ránk magyarokra is kifejezetten jellemző – de a jó hír, hogy van lehetőség kitörni belőle és másként csinálni, ha hajlandóak vagyunk nyitni és elfogadni a hibázás lehetőségét is, felhagyni mások és a körülmények hibáztatásával és elfogadni azt az eshetőséget, hogy nem mindent mi tudunk a legjobban, ellenben ha fontos nekünk, akkor bármi fejleszthető és elsajátítható, csak erőfeszítés kérdése!!!!)

Nézzük meg, hogyan gondolkozik és áll hozzá az élethez a nyitott és fejlődésre orientált személyiség: egyik jellemzője, hogy minden hibából, visszautasításból és kritikából tanulni akar!! Nem keres kifogásokat, nem hibáztat senkit, hanem arra fókuszál, hogy lehet a dolgokat jobbá tenni és fejleszteni?! Örül, mi több kifejezetten élvezi a kihívásokat és megmérettetéseket, mert tudja, hogy általuk egyre jobbá válhat. Nem fél a kudarcoktól, és hisz abban, ha komoly erőfeszítéseket tesz, mesteri szinten elsajátíthat bármit, akkor is ha nem vele született kiemelkedő tehetségről beszélünk, hiszen nem csak az számít, sőt! A képesség és intelligencia nem egy stagnált mérce, hanem folyamatosan fejleszthető! Minél többet használjuk az agyi kapacitásunkat, annál rugalmasabban képes befogadni és elsajátítani egyre több mindent. A nyitott mentalitású személy éppen ezért képes mások sikerességéből inspirációt és tanulságot meríteni, ami hozzájárul, hogy minél magasabb szinten képes legyen a benne levő kapacitásokat mozgósítani és kiaknázni, és általa elérni álmait!

Hát nem zseniális? Talán a legjobb pszichológiai könyv, amit valaha olvastam, és amiből én magam is rengeteget tudok kamatoztani, és segített felismerni, szembenézetni saját gyenge pontjaimmal is, és fel tudom használni mind coaching, mind gyereknevelés mind párkapacsolati téren.

Biztosan ismertek ti is olyan embereket, (vagy esetleg ti magatok is átmentetek rajta) akik egyik önfejlesztő eszköz után a másikat tanulják, mert ha valami nem sikerül elsőre, akkor biztos nem neki találták ki, és nem neki való. Meg sem fordul esetleg a fejében, hogy kitartást és erőfeszítést igényel, hogy magas fokon elsajátítsa és használni tudja.

Sokat beszél a könyv arról is, hogy mi különböztet meg egy jó vezetőt, aki mindenki véleményére nyitott és nem gondolja úgy, hogy ő tud mindent a legjobban, az olyan vezetőtől, aki csak azzal van elfoglalva, hogy a saját egóját és hírnevét védje, ellenben semmit nem tesz azért, hogy fejlessze magát és nem nyitott, hogy masoktól is tanuljon.

Arról is ír, hogy gyermekeinknél miért az erőfeszítést, a fókuszt, a kitartást, a hozzáállását és a folyamatos fejlődést éri meg dícsérni, nem pedig az intelligenciájukat és tehetségüket, mert ha az utóbbit választjuk csak az fog bennük rögzülni, hogy olyan dolgok után menjenek, amit könnyen és gyorsan el tudnak érni – amiben eleve jók és nem kerül erőfeszítésbe, és ezzel azt érjük el, hogy lefagyasszuk őket abban, hogy később az életben merjenek nagyot álmodni és a nehézségekkel is nyitottan és bátran szembenézni! Nem arra kell ösztönözni egy gyereket, hogy mindenből ötöst szerezzen, és hogy folyamatosan külső visszajelzésekre és díjazásokra legyen szüksége ahhoz, hogy erőfeszítéseket tegyen, hanem, hogy értékelje a munkába fektett időt, energiát, munkát, és az ezek által elért fejlődését és sikereit. Hogy tisztán lássa azt, hogy mindig lehet fejlődni mindenben, amiben csak akar és hogy élvezze a kihívásokat és örömmel ugorjon neki egy-egy feladat megoldásának. Ezáltal válnak kitartó, szívós és ellenálló felnőttekké, akiket nem akaszt meg egy-egy probléma vagy nehéz helyzet, hanem feltalálják magukat, hiszen ezek által válnak kreatívabbakká és egyre jobb probléma megoldokká!! Ha csak a tehetségüket és intelligenciájukat dícsérnénk, akkor olyan felnőttekké válnának, akik állandó visszajelzés és díjazás nélkül nem lennének motiválhatóak semmire. Olyanokká, akik attól rettegnek, hogy esetleg hibáznak, és nem mernek majd autentikus önmaguk lenni és nagyot álmodni. Természetes, hogy mindenki szeretne a legjobb tudása szerint jó és támogató szülő lenni, de bizony sok limitáló mintát hordozunk magunkban, amitől úgy tudunk megválni, ha nyitottak maradunk életünk végéig és fejlesztjük magunkat és erre motiváljuk gyermekeinket is. Ezzel azt tanítjuk nekik, hogy a tanulás folyamata lehet játékos kihívás, amit élvezettel is lehet végezni és ezzel sarkalljuk őket arra, hogy minél inkább kiaknázzák a bennük lévő potenciált – mindez ránk is igaz! A könyv tanároknak, szülőknek, sportolóknak, vezetőknek és mindenki másnak is nagyon-nagyon ajánlott!!! Tudnék még sokat mesélni a könyvről, de úgy átadni mint az írónő, úgysem menne, így csak annyit tudok ajánlani nektek, hogy vegyétek meg és olvassátok el Carol Dweck könyvét!!!! Találtok erről egy rövid 10 perces TEDx beszédet is ITT.

A másik TEDx beszéd, amit szintén ajánlok megnézésre mindazoknak, akik félnek a kudarctól és a visszautasítástól, az a Rejection Therapy:

Nem mersz szembe nézni azzal, hogy elutasítanak, akkor gyakorold, és mint Jia Jiang is tette, kihívta saját magát, hogy 100 visszautasítást gyűjtsön össze, hogy túlessen rajta, és el tudja engedni az ehhez kötődő limitáló hitrendszereit, amik meggátolták álmai megvalósításában. Ugyanis, ahogy azt a poszt elején is írtam, a visszautasítás és kudarc csak fejben létezik, igazából nincs semmi negatív jelentőségük, csupán arra ösztönzik az ember, hogy még kreatívabbá váljon. Miközben Jia nekibodorodott ennek a kihívásnak, rájött, hogy a legtöbb olyan helyzetben, amikor ő maga biztosra gondolta volna az elutasítást, az emberek helyette igent mondtak. A lényege a történetnek, hogy ahelyett, hogy attól félnénk, hogy visszautasítanak bennünket, merjünk kérdezni és kérni – és nem felvenni, ha a válasz mégis NEM lesz. Az igenek mindig a nemek között fekszenek! Csak kitartónak kell hozzá lenni és kérdezni, és még annál is több megadatik, mint azt legmerészebb álmainkban gondolnánk.

Vedd körbe magad azzal, ami inspirál ♥

Gyakran szóbajön coaching beszélgetések során, hogy mennyit számít, hogy amivel körül vesszük magunkat inspirálólag és támogatóan hasson ránk, illetve, hogy milyen fantasztikus, hogy a mai technikának köszönhetően bárhonnan elérhetjük egymást és nyújthatunk egymásnak támogatást határok nélkül. Néhány kép, hogy honnan beszélek veletek vagy írok nektek. Szépséges napot mindenkinek és köszönöm én is, hogy vagytok és olvastok ♥♥♥

Slow down and be in the moment

Akkor vesszük észre az élet apró momentumaiban rejlő szépséget és átérezni a pillanat tökéletességét, amikor hagyjuk magunkat lelassítani és akár csak percekre is, de teljességgel átadni magunkat a létezés puszta örömének.

Ebben nekem sokat ad mind a meditáció, mind a jóga, séta a természetben, meghitt családi pillanatok, de egy bögre ‘goodness’ kortyolgatása közben, mitöbb egy-egy coaching beszélgetés alatt is el tudok minden mást engedni és átadni magam a létezés örömének, amit magában rejt minden egyes pillanat, ha megengedjük magunknak, hogy ráhangolódjunk. Ezek azok a pillanatok, amikor tudom és érzem, hogy a nagyobb képet tekintve minden pontosan úgy tökéletes az adott pillanatban, ahogy van. S ez az az állapot, amiben kérdéseinkre a válaszokat is megkapjuk ♥

Health and Life Coaching

Koszonom az instant jelentkezeseket az elozo posztra, be is telt a felajanlott harom ajandek beszelgetes. ♥ Majusig mar nincsen szabad kapacitasom, hogy tobbeket bevallaljak coachingra, de addig is itt es a FB oldalon megtalaltok. Kellemes delutant mindenkinek!

A goal is not a place to get to but a place to come from

Vágyaink, álmaink és céljaink nem egy távoli helyen tartózkodó megvalósulatlan elképzelések halmaza, hanem a bennünk élő szándék és kreatív energia, amiből építjük a napjainkat és életünket. Ez az a hely, ahonnan cselekszünk. Ez volt az egyik legnagyobb tanítás és megértés, amit los angelesi life coachomtól kaptam az ősz folyamán. Ahogy ő fogalmazott ”A goal is not a place to get to, but a place to come from.” Legyen a napotok tele inspirációval és kívánom, hogy találjatok meg magatokban is mindazt a szépet és jót, amit a világban kerestek. Mert ami bent, az kint is megtalálható ♥

Mélyről jövő női bölcsességünk és kreativitásunk forrása

A nő belső világa, mélyről jövő bölcsessége, kreativitása és önérzete energetikailag a méhhel van kapcsolatban – még akkor is, ha valakinek a méhét esetleg már eltávolították. Úgy tartják, méhünk második szívünk és intuíciónk hangja.

Méhünk egészségi állapota pontosan tükrözi saját belső érzelmi világunkat és az önmagunkba vetett hitünket. Ha egy nő nem bízik és hisz önmagában, vagy túlságosan kritikus magával szemben, a méh egészsége veszélybe kerülhet. Fizikai síkon ez jelentkezhet meddőség vagy különböző nőgyógyászati és hormonális probléma formájában – mióma, ciszta, endometriózis, szabálytalan ciklus…stb Ahhoz, hogy orvosolhassuk és visszatalálhassunk a méhünkben rejlő bölcsességünkhöz, fontos, hogy szabadjára engedjük a bennünk lévő kreativitást. Ugyanis amikor méhünk energetikailag le van zárva, blokkolva van, kreativitásunk sem működik.

Minden ember kreatívnak születik. A kreativitás egyike azon velünk született emberi adottságoknak, ami akkor is él bennünk, ha azt gondoljuk, hogy belénk semmi kreativitás nem szorult. Kreativitásunk atjön azon, ahogyan ételeinket készítjük, ahogyan saját magunkat vagy gyermekeinket öltöztetjük, ahogyan a lakásunkat rendezgetjük és alakítgatjuk…stb Minél inkább hagyunk időt a csendes elmélkedésre és lelassulásra is, annál több teret adhatunk a belőlünk fakadó inspirácóknak.

Minden nő számára fontos és elengedhetetlen, hogy megerősítse kapcsolatát saját méhével és támogassa azt, amennyire csak lehetséges. Amikor ugyanis meggyógyítjuk kapcsolatunkat méhünkkel, a benne rejlő életbölcsességünk segítségével képesek leszünk újra felvállalni ama jelentős szerepünket, mint hogy hozzájáruljunk az olyan elvesztett tulajdonságok felélesztésénben a világban, mint kreativitás, intuició, női bölcsesség és a ciklikus élet fontossága (a természettel és évszakokkal történő harmónikus együttélés).

Méhünk, gyermekek kihordásán túl, minden bennünk rejlő alkotás és önmagunk megvalósításának forrása is, ami női kreatív energiáinkon keresztül valósul meg. Ahogy méhünkben hordozzuk gyermekünket, úgy méhünkben dédelgetjük álmainkat és vágyainkat is.

Amennyire felelősséggel tartozunk méhünkért, annyira nem tarthatjuk kontroll alatt. Mintahogy a bennünk rejlő kreativitást sem lehet erőltetni. Méhünk és petefészkünk hatalma abbéli képességünkben rejlik, miszerint hagyjuk saját kreativitásunkat áramoltatni életünk minden területén és nem próbáljuk meg intellektuálisan állandóan kontrollálni azt. Helyette megengedni, hogy ezek a kreatív energiák keresztül áramoljanak rajtunk. Ez nem azt jelenti, hogy mi magunk passzívvá válunk. Ellenkezőleg, használnunk kell második csakránk erejét és utánamenni azoknak a helyzeteknek, embereknek, amik úgy érezzük, hogy valamilyen módon elősegítik vágyaink és céljaink biztonságos megvalósulását. Ezek mind a második csakrával vannak összefüggésben, amiről később a posztban részletesebben írok.

Mivel nagyon sok nő szenved méh és petefészek problémákkal egyszerre, fontos, hogy lássuk mi a különbség a kettő között energetikailag és mire mutatnak rá. Alapvetően a petefészek sokkal dinamikusabb energiával rendelkezik és gyorsabban változik mint a méh. Ez azért van, mert ahhoz, hogy egy petesejt megérjen csupán egy holdhónap szükséges, míg egy gyermek kihordásához 9 holdhónap szükségeltetik. Az egészséges petefészkek minden hónapban kiengednek egy, esetleg két petesejtet – ez a dinamikus energia teszi lehetővé a gyorsabb változásokat. Például egy nagyobb méretű ciszta kialakulása akár napokon belül megtörténhet. A méh egészsége összefüggésben áll azzal, hogy a nő milyen mértékig hisz önmagában. Minél nagyobb mélységben ismeri és bízik önmagában, annál jobb egészségnek örvendhet. A petefészkek egészsége viszont azzal áll összefüggésben, hogy milyen minőségű kapcsolatban áll a nő az őt körülvevő emberekkel és dolgokkal. A petefészkek abban az esetben kerülnek veszélybe, amikor a nő úgy érzi, hogy mások kontrollálják és kritizálják őt vagy amikor kontrollálási kényszerben szenved és saját magát kritizálja folyamatosan.

Energetikailag a kismedencei szervek (petefészkek, méh, méhkürt) a második csakrához kapcsolódnak. A második csakra kérdések pedig mindig a következőkkel állnak összefüggésben: pénz, sex és hatalom. Azaz ezeknek a női belső szerveknek az egészsége azon is múlik, hogy a nő mennyire érzi képesnek és kompetesnek magát, hogy érzelmi és anyagi biztonságot és stabilitást tudjon teremteni, miközben kreativitását és szexualitását is teljességgel képes kifejezni. Fontos, hogy a nő jól érezze magát a saját bőrében és más emberekkel való kapcsolatában is. Az olyan kapcsolatok, amiket egy nő stresszesnek és limitálónak érez, amelyet úgy érez nem képes kontrollálni károsan befolyásolhatják belső női szerveit. Amennyiben egy nő bennemarad egy számára nem egészséges kapcsolatban vagy egy olyan munkahelyen, amiben nem tudja magát sem emocionálisan, sem anyagilag fenntartani, kihathat hormonális egészségére is. Betegség addig nem alakul ki, ameddig a nő nem érzi frusztráltnak magát abban, hogy próbálkozásai pozitív változásokat illetően falakba és kudarcokba fulladnának. Egy szerető biztonságos és támogató családi legkör például részben kompenzálhat egy stresszes munkát, ugyanakkor ha már minden porcikájában érzi a nő, hogy készen áll a változásokra (ami magával hozza azt is, hogy szembenézzen saját félelmeivel) de nem meri megtenni az első lépéseket, az az energia betegségben manifesztálódhat fizikai szinten. Meglehet, hogy egy darabig a nő úgy érzi, hogy mások próbálják őt limitálni, azonban az igazság az, hogy a fő konfliktust saját magában található félelmei okozzák, amik többnyire az önállóságra sarkallanák – képes-e megállni a saját lábán és gondoskodni saját igényeiről érzelmi és anyagi szinten is. Ebben van szerepe, hogy saját kreativitásunkat engedjük áramoltatni, hogy engedjük megszületni azokat az alkotásokat, amik bennünk vannak és megszületésre várnak – ha elnyomjuk, többek között mióma és ciszta formában jelentkezhetnek. Méhünk egészségi állapota tükrözi belső érzelmi valóságunkat, és hogy mennyire bízunk saját magunkban.

Minél többet olvasok és tanulok ezekről a dolgokról, annál inkább elképeszt mennyire csodálatosan összetettek is vagyunk. Micsoda bölcsességnek és melyről jövő tudásnak vagyunk a birtokában anélkül, hogy ezt realizálnánk sokszor. Arra ösztönzök én is mindenkit, hogy maradjunk mindig hűek önmagunkhoz. Tartsuk saját magunkat, igényeinket, vágyainkat és álmainkat tiszteletben és forduljunk mindig türelemmel, elfogadással és végtelen szeretettel önmagunk felé és nőtársaink felé s általa sokkal jobban kiteljesedhet az életünk is, s könnyebb lesz a körülöttünk lévő világot is elfogadni, szeretni és meglátni benne azt a megannyi szépséget, amit magában rejt. ♥

Forrásokat adták:

Dr Christiane Northrup Women’s Bodies, Women’s Wisdom

The Way of the Happy Woman by Sara Avant Stover

The wisdom of the womb

”The earthy, instinctual knowing of life’s deepest truths lives in your uterus (even energetically, if you no longer have one physically), which you can also begin to think of as your second heart. The voice of your intuition comes from your womb.
When your womb is shut down energetically, your creativity is quashed. You might eventually experience this at the physical level through infertility or other gynaecological complications, such as fibroids, cysts, or irregular cycles. To remedy a disconnection from your womb wisdom, you must first reclaim the artist that you are. Your creativity comes through when you cook a meal, dress your child, decide what shoes to wear, and create a home. The more you take pause in your life, the more room there is for your inspiration to emerge within you.
I believe with my heart that every woman needs to strengthen her connection with her womb and support it in a way she can. This space harbours our deepest dreams and desires, as well as our capacity for nurturing ourselves and all beings. When we heal our relationships to our wombs and their wisdom we play a tremendous role in reviving for the world the lost qualities of creativity, intuition, feminine wisdom, and cyclical living.” The Way of the Happy Woman by Sara Avant Stover
Isn’t it incredible how amazingly complex we are. I can’t help but marvel the wisdom we all hold inside us and our task in life is to pull this wisdom forward and share it with others. I’m thanking Sara from my heart for sharing her amazing wisdom with women around the world ♥

Hogyan függ érzelmi stabilitásunk és szabadságunk zsírégető képességünktől?

”Come from a space of peace and you’ll find that you can deal with anything” – Michael Singer

Lelki kiegyensúlyozottságunk, belső békességünk, az élettel való általános elégedettségünk, a szép bőr, az ideális testsúly, az egész nap tartó egyenletes energiaszint, egészséges hormonháztartás és kiegyensúlyozott hangulat mind-mind összefüggésben áll a vércukorszint stabilitásával és a jó zsírégetőképességgel, mint azt mélyrehatóan tanulom Dr John Douillard Ayurvédikus kurzusán is. Az Ayurvédában már évezreddekkel korábban úgy tartották, hogy nemcsak a külső toxikus anyagok, de érzelmi lenyomataink és feldolgozatlan érzelmi molekuláink, mint harag, félelem, szomorúság, féltékenység is a zsírsejteinkben raktározódnak el, s ha nem vagyunk jó zsírégetők, akkor nem vagyunk képesek sem a méregtelenítésre, sem feloldani és elengedni régi lerakodott érzelmi blokkjainkat. Ezáltal lelki nyugalmat sem találunk.

A mai nyugati társadalmakban az élet sokak számára állandó vészhelyzetnek és kihívásnak tűnik, ahol egyik stresszhelyzet követi a másikat. Állandóan aggódunk, idegeskedünk és szorongunk valamiért. Ahelyett, hogy gyakrabban lassítanánk és szemlélődnek, hirtelen reakciók jellemzik napjainkat. A erős érzelmek különböző kémiai folyamatokat idéznek elő a szervezetben. A szervezet stresszt észlelvén kortizolt bocsát ki, hogy leküzdje a vészhelyzetet, és automatikusan egy savas, zsírraktározó állapotba küldi a testet. Az ember, ha állandóan ideges és stresszes nem éget zsírt. Ha azonban nyugodt és kiegyensúlyozott természetes módon égeti.

Napi háromszori étkezés előnyeiről

Ha valaki naponta 5-6-szor étkezik, azaz a fő étkezesek között – reggeli, ebéd, vacsora – állandóan rágcsál valamit, legyen az bármennyire is egészséges, egyszerűen nem ad esélyt a szervezetének a zsírégetésre. A szervezet egész nap csak a cukrot égeti, ami rövidtávú és instabil energiát ad. A zsír szervezetünk legfontosabb üzemanyag forrása, a gond ott van, hogy sajnos az emberek többsége elveszítette a képességét, hogy meg tudja emészteni, és felhasználni. Pedig a zsír az, ami hosszútávú, nyugalmat adó energiát biztosít számunkra. A zsírégetés közel sem csak az ideális testsúly miatt fontos, hanem mert zsírégetési képességünk határozza meg lelki nyugalmunkat, azt, hogy pihentetőt tudjunk aludni és egészségesen tudjuk kezelni a stresszt. 

Ha 2-3 óránként eszünk, folyamatosan túlterheljük az emésztőrendszert, ami felelős a méregtelenítésért is, és elveszi a zsírégetéstől az esélyt. Hiszen miért is égetne zsírt, ha arra lett kondicionálva, hogy állandóan etetik. Régen ez nem így volt. Az emberek 2-szer max 3-szor ettek napközben. A napi 5-6-szori étkezés odavezetett, hogy mára a legtöbb ember egyszerűen elveszítette zsírégetői képességét s miatta állandó vércukorszint ingadozásban szenved. Ami tovább fokozza a problémát, hogy az emberek többsége nem hogy lelassítani, de leülni sem ad időt magának enni, helyette az irodai asztalnál tömi magába az ételt sebtiben, vagy épp útközben valamerre. A szervezet az állandó evés miatt pedig hozzászokik, hogy nem szükséges a zsírhoz nyúlnia, hanem elég az éppen kapott ételt glukozzá alakítania és máris van újabb energia. De mint tudjuk ez az energia, nem hosszútávú és nem ad stabilitást az idegrendszernek sem. Rövid időn belül újra éhesnek érzi magát az ember és újabb energiát akar nyerni, gyakran édesség formájában. Mára tömegesen veszítették el az emberek mind a képességét mind az okát annak, hogy jó zsírégetők legyenek, ami látható és tapasztalható a népesség testi és mentális állapotán is. Ma a nyugati társadalmakban elő emberek nagy része allandó cukor, szénhidrát és különböző stimulánsok rabjai.

Megjegyzes: minden édes dolog stressz a hasnyálmirigyre nézve, hogy az inzulint termeljen, továbbá terheli a májat, ami azért is felelős, hogy a vércukorszintünket szabályozza. 

Az alvászavarok és insomnia mögött húzódó elsődleges ok is nem más, mint a krónikus kimerültség és stressz. Az embernek a nap végére semmi energiája nem marad. Ideális és teljesen egészséges esetben azonban ugyanannyi energiával kellene rendelkeznünk reggel, felkelést követően, mint este, lefekvés előtt, ugyanis az alváshoz is szükséges az energia! Ha az ember két óránként eteti magát, akkor olyan szinten hozzá szoktatja a szervezetét az állandó evéshez, hogy már 8 órát sem bír ki evés nélkül – lásd éjszakai nassolás…

A második leggyakoribb ok az alvászavarok hátterében az ingadozó vércukorszint áll, ami az állandó evésnek és nassolásnak köszönhető, s mert nincs a szervezet rászorulva, hogy zsírt égessen.

Ha az ember megtanul háromszor étkezni, és az étkezések között hagy 4-5 órát, akkor a szervezet automatikusan elkezd zsírt égetni, amivel hosszútávú energiához jut és stabilizálja a vércukorszintet. Az ember kiegyensúlyozottabbá, nyugodtabbá, fókuszáltabbá válik, és a stresszt is sokkal jobban képes kezelni. Mitöbb, az édesség és mindenféle egyéb snack (cravings) utáni vágy is megszűnik. Megújul az ember, és képes sokkal teljesebb mértékben megtapasztalnia saját igaz valóját is – már csupán ennyi változtatással is!

A legideálisabb, ha este 6-7h után már nem eszünk, hanem hagyjuk, hogy szervezetünk megkezdje a napi böjtöt, s legközelebb majd csak reggel 6-7h-kor eszünk újra. A szervezet eleve úgy lett tervezve, hogy éjszaka zsírt égessen, méregtelenítsen és felkészítse a szervezetet a következő napra. Az éjszakai 12-13 órás böjtöt pedig a reggelivel törjük meg, amit az angol tökéletesen fejez ki: break-fast.

Gyakorlatilag két hét után a következő eredményeket tapasztalhatjuk :

– pihentetőbb alvás

– jóval nagyobb stressztűrő képesség

– szorongás érzés lecsökkenése, megszünése

– snack és édesség utáni vágy  lecsökkenése, megszünése

– érzékelhető hangulatjavulás

– vércukorszint stabilizálása

– ideális testúly felé történő elindulás.

Dr John Douilliard vércukorszint és súly- stabilizáló progamjának lépései:

1. Napi háromszori étkezés. NO SNACK étkezések között! Az ebéd legyen a főétkezés  – nyugodt, relaxált körülmények között, ami kulcsfontosságú az optimális emésztéshez és hosszú élethez! Minden, amit evés közben csinál az ember, tv-t néz, híreket olvas vagy épp vitatkozik, mind-mind megeszi az étellel együtt és hol máshol raktározódnának ezek az érzelmi memóriák, mint a zsír sejtekben. S ha nem vagyunk jó zsírégetők, ezek az évek során felhalmozódnak, és a test nem képes leadni a felesleges súlyokból sem.

2. Ha beállt a napi háromszori étkezés, akkor következő lépésként csökkenthetjük a vacsora adagját, ami ideális esetben eleve csak egy saláta vagy leves, évszaktól függően.

Megjegyzés: Az, aki nem tud azonnal átállni a napi 3szori étkezésre, kezdje a napi 4szeri étkezéssel.

3. Hozzuk korábbra a vacsora idejét és 6h után reggel 6-7ig ne együnk.

4. Ha a célunk a fogyás is, akkor hagyjuk el a vacsorát egy-két alkalommal egy héten. Aki jó zsírégető, az nem érzi meg, ha egy étkezés kimarad egy nap.

Mindez teljesen természetesen beáll, ha hagyjuk, mert szervezetünk megtanul újra zsírt égetni, ami által hosszútávú, nyugalmat adó energiához jutunk.

Ha étkezés után elálmosodnánk, feküdjünk le 10 percre a bal oldalunkra. A gyomrunk a bal oldalon található, és amikor a baloldalunkra dőlünk le hozzásegítjük a gyorsabb és alaposabb emésztéshez.

Ha az ember túl későn fogyasztja el a vacsoráját, már nem fogja tudni megemészteni. A máj, este 10h-kor kezd(ene) hozzá a detoxifikációs folyamatokhoz. Nagyon sokan azonban azt gondolják magukról, hogy született éjjeli baglyok, és éjszaka tudnak leginkább dolgozni és koncentrálni – este 10h után érzik magukat igazán ébernek. Azonban ez nem másnak a jele, minthogy mennyire eltértek a természetes biológiai ritmustól. Ha nem fekszünk le este 10h körül, akkor nem adunk lehetőséget a májnak a méregtelenítésre. S ha hosszútávon folytatja az ember ezt az életritmust, bizony el lehet képzelni, hogy a máj egy idő után milyen szinten válik túlterheltté. Képtelen lesz a méregtelenítési folyamatokat ellátni, nem lesz képes lebontani a hormonokat és a zsírt, nem tudja az emésztést segítő epét termelni, és a vércukorszint stabilitásában sem tud már segíteni.

Az ember amikor követi a természetes bioritmusát, naponta 3x étkezik, időben fekszik le (8 és 10h között), a máj nyugodtan intézheti a méregtelenítési feladatait, ami meghatározza, hogy stabil vércukorral és egészséges emésztéssel rendelkezzünk. Minél inkább harmóniában élünk a természet ritmusával, annál erősebbekké és rugalmasabbakká is válunk. Sokkal magasabb lesz a stressz türőképességünk. Nyugodtnak, kiegyensúlyozottnak, stabilnak érezzük magunkat, s nem utolsó sorban megnő biztonság érzetünk is.

Nagyon érdekes Ayurvédikus megközelítés az is, miszerint  addig nem rendelkezünk teljesmértékű önismerettel ameddig nem vagyunk jó zsírégetők. A zsír biztosítja a nyugalmat. A cukor ezzel szemben csak állandóan serkenti és felizgatja az embert, sosem hagyja nyugodni, elcsendesedni. Ahhoz, hogy megélhessük valódi énünket és képesek legyünk az érzelmi szabadság állapotába kerülni, szükséges, hogy jó zsírégető képességgel rendelkezzünk.

Összefoglalva tehát, az egészséges zsír anyagcsere elősegíti a mélyről jövő belső nyugalmat, és természetes módon ösztönöz bennünket, hogy fogékonyak legyünk saját spirituális utunk felfedezésére és gyakorlására. Gyakorlatilag minden Ayurvédás detox program azt a célt szolgálja, hogy az ember jobb zsírégetővé váljon, hogy megtanulja a szervezet saját zsírkészletét felhasználni, és hogy elengedhessük a régi felgyülemlett káros érzelmi molekulákat.

Ayurveda szó szerint az élet igazságát jelenti. Ayur – élet, veda – tudás, igazság. A cél az, hogy az ember felhagyjon régi, destruktív érzelmi mintáival, és ne másoknak akarjon megfelelni, mások figyelmét állandóan felhívni. Helyette megtanulja, hogy saját hangulata nem mások hangulatán múlik. Végső soron az ember megtanulja a saját igazságát élni, azt az életet, amire született, teljes érzelmi szabadságban.

Dr John Douillard honlapján találtok a témáról több összefoglalót is. ITT ITT és ITT.

How to deal and/or avoid expectation hangovers in life

A legutóbbi blog poszt óta eltelt több, mint egy hónap. Most tértünk vissza egy 5 napos tengerparti feltöltödésből a Costa Tropical partjairól. Fontosnak tartjuk, hogy miközben az ember az álmait építi közben legyen ideje élvezni is az életet, hiszen csak így van értelme! Ez a hosszúhétvége segített lelassítani, lehetőséget adott újra közvetlen kapcsolatba kerülni a természettel, feltölteni tüdőnket friss sós tengeri levegővel, élvezni a vidéki, tengerparti spanyolország csodálatos adottságait, téli nyugalmát, olvasni és csak úgy lenni, élvezni a családi együttlét minden percét.

Intenzív őszi időszak van a hátunk mögött. Nemcsak az iskola kezdés, kurzusok, tanulás, munka de majdnem el is költöztünk egy másik kontinensre – hogy miért nem, arra viszonylag egyszerűbb maga a válasz, mint megtapasztalni és megélni ténylegesen, de röviden azért, mert nem mi kontrollálunk mindent az életben. Az egyik legnagyobb tanítása az elmúlt időszaknak, hogy ezt ténylegesen is tudatosítsam magam számára. Mi vagyunk felelősek az életünkért, de a végkimenetelért, a konkrét eredményekért már nem. Nem áll senki módjában a jövőért garanciát vállalni. Gyakorlatilag az egyetlen dolog, amit kontrollálni tudunk, az az, hogy mely gondolatokba megyünk bele és invesztálunk energiát, amik aztán manifesztálódnak az életünkben (amit majd egy külön posztban szeretnék kicsit jobban kifejteni), illetve az élethez történő hozzáállásunkat és hogy hogyan reagálunk különböző helyzetekben.

Az, hogy milyennek tapasztaljuk a körülöttünk lévő világot és az életet, magunkból indul ki és hozzáállásunkból. Ahhoz, hogy élvezzük azt, amivel foglalkozunk illetve magát az életet,  amit teremtünk, az igazán úgy megy, ha elengedjük a kontroll iránti vágyat, s helyette megengedjük, hogy minden úgy alakuljon, ahogy alakulnia kell. Mi tesszük a dolgunkat, de közben elfogadjuk, hogy létezik egy nálunk magasabb intelligens erő, amit hívhatunk bárhogyan, ahogy nekünk tetszik: Isten, Univerzum, Teremtőerő…stb Azzal, hogy megtanuljuk elfogadni és elengedni az ellenállást és kontroll kényszert észrevétlenül bekerülünk az élet csodálatos áramlásába, ahol nincs több szükség különböző ego harcokra. Nem a jövő eredményein stresszelünk, hanem élvezzük helyette az itt és most-ot.  Lehet nem pontosan úgy alakulnak a dolgok, ahogy elképzeljük, de ha meg van a hitünk, akkor el tudjuk fogadni, hogy ami történik, az hosszútávon a mi legmagasabb érdekünkben történik és fejlődésünket szolgálja. Ez azt is jelenti egyben, hogy nem tesszük függővé saját boldogságunkat és önérteklésünket az eredményektől. A boldogság egyedüli forrásai mi magunk vagyunk. Belülről fakad, még csak dolgozni sem kell érte. Ez az ember természetes alapállatpota. Más kérdés, hogy szocialializálódásunk során azt tanuljuk, hogy mindig másoktól és a világtól várjuk el, hogy boldoggá tegyenek bennünket (lásd a legtöbb párkapcsolati problémák gyökerét), s mi magunk is külső elvárásoknak próbálunk megfelelni, miközben megfeledkezünk a bennünk rejlő isten adta boldogság forrásról. Sem a másik ember, sem a környzet, sem a körülmények nem kell, hogy befolyásolják azt, hogy milyen mértékben vagyunk boldogok és elégedettek az élettel. Pontosan azt látjuk (meg) és tapasztaljuk a világban, ami bennünk van. A külvilág nem más, mint belső világunk tükröződése, amiről sok más posztomban is írok tudom, de jól jön az időnkénti emlékeztető saját magam számára is.

Az utóbbi időben jobbnál-jobb könyvek találnak meg és úgy érzem minden eddiginél több időt fordítok az olvasásra, illetve az olvasottak alkalmazására. Mivel az csak egy dolog, hogy az ember tanul, olvas, kurzusokat végez, azzal még nem garantált a fejlődés, hiszen ha nem tesszük át a tanultakat gyakorlatba, akkor minden megszerzett tudás csak INFORMÁCIÓ marad. Gyakorlat nélkül TRANSZFORMÁCIÓ nem érhető el! Hasznosítani, beépíteni azt a tudást és információt, ami rezonál velünk elengedhetetlen ahhoz, hogy a pozitív változásokat meg is éljük és tapasztaljuk!

Az egyik fantasztikusan inspiráló könyv, amit nem rég olvastam az Christine Hassler: Expectation Hangover c könyve, amit mindenkinek nagyon-nagyon ajánlok! Ebben a könyvben ír a szerző arról, amit én magam is tanulok és gyakorolok: úgy érdemes célokat kitűzni magunk elé, hogy közben nem ragaszkodunk saját egónk által támasztott elvárásokhoz és eredményekhez, és nem annak elérésétől tesszük függővé saját önértékelésünket és boldogságunkat, hanem élvezettel teszünk céljainkért, mert azok összehangban állnak saját értekeinkkel. Azaz a legideálisabb hozzáállás: HIGH INVOLVEMENT – LOW ATTACHMENT. Bemásolom ezt a részt a könyvből mert csodálatosan összefoglalja ennek lényegét:

”The best recipe for going after what you want without setting yourself up for an Expectation Hangover is to pursue your goals with high involvement and low attachment. In this approach, you have a strong intention to co-create (together with the Universe) things in your life that are in alignment with your values and goals, but you are not attached to the outcome. Your sense of worthiness, success, or happiness is not tied to whether or not particular things happen. You remain open to things manifesting in forms different than you might have expected. By practicing high involvement – low attachment, you move into a perspective where you see things happening through you and surrender control, understanding that you are a co-creator with the Universe. You recognise that effort and commitment are important but that results are not completely up to you and do not dictate your overall wellbeing. Wanting things is not wrong. You are worthy and deserving of your dreams. What sets you up for disappointment is not your desires, but your attachment to your expectations.”

Az elmúlt 4 hétben egyébként közel 20 csodálatos emberrel beszélgettem, akik jelentkeztek a coaching beszélgetésekre és még nincs vége az évnek! December 19vel bezárólag dolgozom, addig már teljesen beteltek az időpontok, de januar 12től folytatom, úgyhogy lehet még jelentkezni! Továbbra is a vera@appleandsoul.com email címre tudtok írni! Szeretettel várlak benneteket!

Abban az egy hónapban pedig mi is pihenünk, utazunk, karácsonyozunk, ünneplünk, s remélhetőleg a hegyekbe is feljutunk egy jót szánkózni – egyszóval feltöltődünk, hogy energikusan és pozitívan vágjunk bele az új évbe is. Ugyanezt kívánom nektek is! Addig még biztosan jelentkezni fogok, ha másnem, az Apple and Soul FB oldalon mindenképp!

Nagyon szép téli időszakot kívánok mindenkinek! S ne felejtsetek le a természettel együtt kicsit lelassítani, többet aludni, pihenni és melegítő ételeket fogyasztani ♥♥♥

Live your dreams! Start taking action steps right now!

Tegnap este volt az újabb group life coaching session és hihetetlen mennyire energetizálva és inspirálva ébredtem a hatására ma reggel. Pontosan ez az, amilyen hatással egy erőteljes coachingnak lennie kell. Az ember úgy érzi általa, hogy nincs lehetetlen, bármit meg tud teremteni az életben, mert ha képesek vagyunk valamit megálmodni, akkor azt meg is tudjuk csinálni, csak tenni kell érte. Hinni benne és magunkban! S mindezt azzal a támogatással, amit kapunk jóval egyszerűbb és könnyebb érzés.
Ez a life coaching, amiben résztveszek és tanulok egy sokkal magasabb szintű, mint amit eddig tanultam. Én is követek el természetesen hibákat, mint bárki más. Különösen, amikor az ember még az elején tart a dolgoknak. Csak az nem követ el hibákat, aki nem tesz semmit és sosem probál a komfort zonáján kívűl élni, pedig tanulni és fejlődni valóban csak ott lehet elkezdeni! Bármi újba kezd az ember abban garantáltan hibázik is, hiszen senki nem ül le a zongorához és áll fel egy órával később hibátlanul Chopin darabokat játszva, vagy tanul meg egy nyelvet azzal, hogy csak audiókat hallgat. Csak akkor tanul meg beszélni is, ha elkezdi gyakorolni, akkor is, ha az elején csak kézzel-lábbal megy! Lehet, hogy mi még úgy nőttünk fel, hogy ha hibáztunk akkor az megszégyenüléssel járt, de azt tanulom én is jóideje, hogy hibák nélkül nem lehet álmokat szőni és megvalósítani! A tanulási folyamat része! Itt az idő, hogy megtanuljuk elfogadni, mit elfogadni, ÜNNEPELNI a hibákat, amiket csinálunk, mert ez annak jele, hogy tanulni akarunk, fejlődni, többre vágyunk, mint egy helyben toporogni és csak panaszkodni és tehetetlennek érezni magunkat.
Bennünk van minden képesség, ami saját álmaink megvalósításához szükséges, csak bátorság kell, sőt még az sem, csak megtenni az első lépést!! Aztán holnap a következőt, holnap után pedig az azt követőt és így tovább! Kitartással! Az én feladatom, hogy teljesen ott legyek lélekben és maximális figyelmemmel azzal az emberrel, akivel épp együtt dolgozom. Mert abban a pillanatban ott és akkor senki és semmi más nem fontos, csak a kliens! És hogy intuitívan, feltétel nelküli szeretettel és elfogadással támogassam legjobb tudásom szerint, hogy az illető elérje álmait. Ez a célja a coachingnak. Show up and be of service to others! Meghallgatni, inspirálni, motiválni, megerősíteni a hitét önmagában és közösen olyan lépéseket kialakítani a pozitív változások létrehozásához, ami az egyén számára is kényelmes, amit megvalósíthatónak érez. Ha nem tűnik annak, akkor nem jól kalibrálta be az egyén a céljait.

---

Minden héten kapunk házifeladatokat, amiket alaposan ki kell dolgozni, mert minden úgy válik valósággá, ha teszünk érte, nem csak hallgatunk és még több információt szerzünk be, hanem a tanultakat be is építjük az életünkbe! Másként nem megy, különben egy lépést sem haladunk előre és minden marad a régiben.

Ezen a héten azt a feladatot kaptuk, hogy hívjunk beszélgetésre embereket. Nem kerül semmibe, nincs benne semmi elkötelezettség, csak annyi, hogy lehetőséget adjunk az embereknek magukról és az álmaikról beszélni és ha érdekli a coaching, megismerkedjen vele gyakorlatban is, hogy milyen érzes. Vajon olyan dolog, ami úgy érzi javát és fejlődését szolgálná hosszútávon? Nem történik akkor sem semmi, ha nem jön be az illetőnek, és nem vágyik több beszélgetésre, de legalább kipróbálta és lesz róla egy konkértabb képe. Így ebben a hónapban szeretettel meghívok bárkit egy skype-on történő beszélgetésre, amin átbeszélnénk, hogy mik a céljai, mi az az élethelyzet, amivel esetleg küzd vagy amin változtatni szeretne? Mi az, amiben én tudnék számára segíteni, az élet mely területén lenne legnagyobb szüksége támogatásra ebben a pillanatban?!
Ha esetleg érdekel benneteket, akkor írjatok bátran a vera@appleandsoul.com email címre és megbeszélünk egy időpontot a következő hetekre!

S hogy még valami motiválóval zárjam e sorokat, megosztom veletek a legutóbbi visszajelzést, amit B. Bernadettől kaptam Miskolcról. Abban a megtiszteltetésben és örömteljes tapasztalásban volt részem, hogy együtt dolgozhattam vele az elmúlt hetekben, hónapokban! Ezt írta nekem visszajelzésként:

”Nekem már az is különleges élmény volt, hogy a blogodra és Rád találtam, sokáig csak messziről csodáltam azt az életfilózófiát és életmódot amit képviselsz, de tudtam és éreztem, hogy változásra van szükségem és te elindítottad a változást az életemben. Az út, amit mutattál fantasztikus és én nagyon hálás vagyok érte, hogy részt vehetek/vehettem ebben. A blog amit írsz az egyik legjobb dolog a hétköznapjaimban – mindig örömmel olvasom és minden bejegyzéssel gazdagabb lesz a lelkem:-) Amikor pedig megírtad, hogy a coachingot is elkezded nagyon örültem. Az, hogy beszélhettünk, meghallgattál és tanácsot adtál sokat jelent és már büszkén állíthatom az az önbizalom és megerősítés amit kaptam Tőled már észrevehető (a külvilág számára is:-) Ilyen hamar szerintem még sosem kaptam visszaigazolást – konkrétan megkérdezték a családtagjaim, hogy mi történt velem mert sugárzom és öröm rámnézni. Ebben neked is részed van, az emberismereted, a pozitív energiád és nyugalmad inspiráló, sok tanácsod nagyon megragadt bennem és hasznosítom nap mint nap!
Köszönöm ezt az élményt Neked és teljesen komolyan mondom az, hogy mi “összetalálkoztunk” számomra szinte sorsfordító volt:-)”

Köszönöm és legyen csodálatos álmokkal teli napja mindenkinek ♥♥♥

Strength, Energy, and Joy

EZ és az ehhez hasonló kundalini jóga órák váltak az utóbbi időben kedvenceimmé a megszokott yin és restorative yoga mellett.

A belinkelt kundalini óra kifejezetten egy erősítő jóga óra, mind fizikailag mind mentálisan. Arra tanít és ‘erősít’, hogy az ember képes legyen a nehezebb és kényelmetlenebb időkben is beengedni az örömet és felfedezni a szépet és a jót a mindennapi apró dolgokban is.

Ahhoz, hogy az ember igazán át tudja érezni az örömet az életben, a fájdalmat is meg kell engednie magának. Egyik nem megy a másik nélkül. Feel it all! – ahogy Gloria (kundalini jóga tanár) mondaná! Érezd át az összes érzelmet, amit a nap folyamán érzel. Ne menekülj előlük! Hagyd magad megélni őket, mert különben csak elnyomod őket. Live your life with all your heart! A boldogságot és örömet magunkban találjuk, mások nem adhatják meg nekünk. Mélységekben kell ismernünk önmagunkat ahhoz, hogy tudjuk mi az, ami örömet ad a számunkra. A mi feladatunk boldoggá tenni saját magunkat, senki más nem felel érte. Nekünk kell tisztán látni, hogy mik azok a limitáló dolgok, gondolati és viselkedési minták, amik esetleg ebben akadályoznak bennünket és itt az idő elengedni őket. Az erőt, ami bennünk van, és ami segít, hogy a boldogságot megéljük ott találjuk minden egyes lélegzetvételben. Ezért olyan fontos, hogy az ember megtanuljon helyesen lélegezni, és amire a Kundalini jóga is nagy hangsúlyt helyez. A helyes levegővétel segít bennünket összekötni szívközpontunkkal és kinyitni azt, hogy újra nyitott szívvel élhessünk. Mert bármennyi fájdalom is ér bennünket életünk során, a szivünket ne zárjuk be sosem – különben elzárjuk magunkat az élet adta örömöktől és boldogságtól. Merni élni, merni sebezhetőnek lenni, merni önmagunkat és érzéseinket vállalni teljes mértékben – erről szól az élet.

A Kundalini jóga sokat segít abban is, hogy teljesen felépüljek az Adrenal Fatigue/Mellékvese kimerülésből, amiből jó két év volt mire kilábaltam. Emiatt hagytam fel a futással is, mert túlzott stresszként élte meg a testem. Érdekes, mert ha visszagondolok a Távol-Keleten töltött időszakra, ott úgy tartották, hogy a futás nem egészséges a nők számára, mert általa összerázódnak a belső női szervek. Nem is futottak a koreai nők, csak joggingoltak meg túráztak – de azt állandóan.

Annak idején azonban én mégis beleszerettem a futásba, mert egy olyan szabadság érzetet és inspiració áramlást adott, amit korábban ilyen formában nem éltem meg – aki fut, az biztosan tudja mire gondolok. De akkor még nem tudtam, hogy ez az én szervezetemben stresszként csapódik le. Ami végül az utam és fejlődésem részévé vált. Azzal, hogy pár hónap alatt a 0ról 10km-eket kezdtem el futni, valamint akkoriban álltam át drasztikusan egy újfajta rostban gazdag életformára, ami utólag nézve nem csoda, hogy kikészitette a szervezetemet. Ez is tanítommá vált. Mint ahogy a legtöbb nehézség, amit megtapasztalunk életünk során, mind-mind, egyfajta tanitás az életünkben, ami által formálódunk, erősödünk és egyben lágyabbakká, hajlékonyabbakká is válunk.

A hormonális egyensúlytalanságban megtaláltam azt a lehetőséget, ami nemcsak egy mélyebb szintű önismerethez vezetett, de ahhoz a szakmához is, amit többek között életfeladatomnak is érzek. Nekem is meg kellett tanulnom, hogy semmi nem történik velünk véletlenül. Minden a mi legmagasabb érdekünkben történik és alakul. Igazából nincs jó és rossz, a minőségét a dolgoknak mi emberek adjuk hozzá. A dolgok egyszerűen csak vannak. A lényeg abban rejlik, hogy mi mit kezdünk a különböző helyzetekkel és tapasztalatokkal. Saját fejlődésünkre fordítjuk őket, vagy hagyjuk magunkat benne ragadni az áldozat szerepben.

Az elmúlt évek abban is segítettek, hogy megtanuljam elfogadni a nehezebb és fájdalmasabb érzések megéléset – nem pedig elmenekülni előlük, – mert a tovabbiakban erőt, tapasztalatot és rugalmasságot is, csak íly módon tudok belőlük meríteni.

Számomra az elmúlt évek belső folyamataiban nagyon sokat segitett a Theta Healing, a Kundalini és Yin yoga, az IIN és az Ayurvéda is, amiért nagy hálával érzek, hogy nyitott voltam és megengedtem, hogy mindezek rámtaláljanak és pozitívan transzformálják az életemet.

No more playing small but living up to our full potential!

Hosszu hetek es honapok finomitasa utan ma vegul megosztottam az uj website-om: www.appleandsoul.com a nagy IINes csoportban is es annyi pozitiv visszajelzest kaptam, mint eletemben talan meg soha. Mindenkinek nagyon tetszik a nev, a logo es nev mogott huzodo tortenet, es az egesz honlap design.

Igazabol anno, amikor honapokkal ezelott lefoglaltam a domaint a GoDaddy-nel, az asszisztens lany, akinel akkor mar a harmadik nevet foglaltam visszairt, hogy fenomenalisnak tartja a nevet! Hu, nagyon jol esett, ‘am off to a great start’ gondoltam magamban, foleg azok utan, ahogy a nev is megtalalt engem, az egesz olyan ‘flow’ elmeny volt! Aztan az elmult heten a IIN support teammel beszeltem tobb fordulon at, hogy ossze tudjam kotni az IINtol kapott website-ot a sajatommal es az ugy lebonyolitasa vegen irtak nekem, hogy nagyszeruen nez ki az oldalam! Gondoltam ez is az amerikai kozvetlenseg es udvariassag resze. Viszont a heten tobb ismeretlentol is kaptam az Apple & Soul FB oldalra uzeneteket, miszerint fantasztikusnak tartjak a nev valasztasom es a website-omat is! Ezeket szinten mind udvarias es kedves dicsereteknek vettem, aztan ma szemem ugyebe kerult ez a cikk, hogy igenis eszre kell vennunk sajat magunk pozitiv tulajdonsagait es elismerni azokat! Senkinek nem teszunk vele jot, ha alulertekeljuk magunkat. Fel kell nonunk sajat magunkhoz, sajat magunk nagyszerusegehez! Ugy erzem ez a het uzenete szamomra!

Olyan konnyen le tudunk inteni vagy visszautasitani minden ‘bokot’, es nem venni komolyan, ures szavaknak tekinteni, pedig mindenki jo, sot NAGYSZERU valamiben, legyen az barmi! TI IS, EN IS, MINDENKI!!! Lehet egy vagy akar tobb dolog is! Ha rajovunk mik az erossegeink, fejlodesunk javara tudjuk forditani oket! Nem kell szegyenloskodni, mint ahogy szocializaltak bennunket – hanem elfogadni, megkoszonni es elni vele, valamint a masokban levo pozitiv tulajdonsagokat is megdicserni, hangosan kimondani, elismerni! Gyakorlast igenyel ez is, mint minden, de megeri! Mert persze ha mi nem ismerjuk el sajat magunkat, akkor tudatalatti szinten masoknak sem engedjuk meg, hogy elismerjenek bennunket! Onmagunkon kezdjuk mindig a munkat, ami kigyuruzik a kornyezetunkre. Minden olyan iranyba valtozik, amilyenbe mi magunk is!!

Csak, hogy egy par kedves kommentet kiemeljek a sok kozul, amik teljesen atmelegitettek szivem-lelkem:

”The website looks professional and very well thought as if it was done by the designer. I am the co-owner of a branding agency in NYC and I know that it takes time to reach that level of quality!”

”Your website, Vera, is so peaceful, beautiful, happy, classy, feminine, clean, simple, down-to-Earth, and inspiring with all the beautiful photos and it is just so fitting to you! LOVE it!!!!”

”Vera! I love your website, it’s beautiful, it is very artistic. It gives you the desire to return to it, because there is a feeling of peace, clarity and beauty. I love the character behind the writing.”

”Vera everything you touch just turns to a work of art:) Big congrats on your new coaching site, sweetie! It looks sooo inspiring!”

Meg az allam is leesett, hogy kaphatok ilyen dicseretet, amikor ‘nem is ertek a web design-hoz! De nem az a lenyeg, hogy nem tanultam web designt, hanem az, hogy amit az ember szivvel-lelekkel csinal, annak meglatszodik az eredmenye, masreszt, amit vizualisan elkepzeltem magamban, sikerult atadni, meghozza ilyen szinten! Orult jol esett, mint ahogy minden egyes pozitiv komment! Sokaig vartam vele, hogy megosszam az oldalam ennyi ember elott, de vegul az egesz heten kapott folyamatos pozitiv visszajelzesek meghoztak a batorsagom es megtettem es oriasi tanulsag volt a szamomra, es szeretnem elsajtitani, hogy ezt az erzest meg is tudjam tartani, hogy tovabb toltekezhessem belole, es altala meg tobbet adhassak masok szamara is! Itt is megkoszonom az IINnek, kulon Katnak, Berninek –  nektek, hogy ‘meghallgattok’, irtok, visszajelzest adtok! – hogy ezen a hihetetlen intenziv uton kovettek, ami soran megannyi rejtett oldalunkkal ismerkedhetunk meg, so hogy segitenek Hany folyamtosan kilepunk sajat komfort zonankbol ezalatt az egy ev alatt es inspiralnak ra, hogy utana is igy tegyunk! S meg csak a harmadanal tartunk a programnak!

Mindenkinek legalabb ilyen pozitiv elmenyeket kivanok, amik segitenek az onbizalmunkat megerositeni!! Mert ha egyeni szinten megy, akkor kozosen is, es kozos erovel az ember mindig tobbet erhet el! Ahogy a koreai mondas mindig eszembejut: ”No one prospers unless others prosper!”

♥ Here’s to a wondeful next week! ♥

Choosing love ♥ over fear

Most ertem haza. Ezt a jegyzetet tegnap irtam, de nem jutott ido a posztolasra. Itt ulok az asztalomnal, ahogy minden reggel. Ide sut a nap. Ebbol a szobabol gyonyorkodom mindig a napfelkeltekben. Itt szoktam a reggeli ‘intentions-oket’ es esti ‘reflections-oket’ leirni. Ebben a szobaban jogazom es meditalok es hallgatom tobbnyire a modulokat is. Hol az asztalnal, hol a sofan ulve, hol a fotelben, hol a foldon vmilyen joga pozban :) Ez valt a lakas legkulonlegesebb sarkava az utobbi honapokban. Teljes transzformacion ment at. This is the study/yoga/meditation/gratitude and guestroom all in one :) Direkt lefotoztam majd minden szogbol a szobat, hogy amikor olvastok, legyen elkepzelesetek honnan jonnek ezek a sorok :-) Amikor egy-egy helyiseg megtalalja sajat funkciojat, szeretem teljes atelessel ugy berendezni oket, hogy abban a megfelelo energiak es hangulatok aramolhassanak, amik napi szinten inspiraciot adnak barkinek, aki bennuk tartozkodik.

Az iroasztalt most vettuk az IIN tanulmanyok megkezdesere. Nem emlekszem mikor volt utoljara iroasztalom, talan az egyetemi evek alatt, de ennyire nem orultem neki szerintem mint most ennek. Visszaemlekezven arra a 19 evre, amit egyvegteben tanulassal toltottem 6 eves koromtol kezdve, nem ereztem meg hasonlot sem. Most allando inspiraciot ad az iskola. Varom, hogy minden nap tanulhassak, olvashassak, beszelgethessek es megismerkedjek a tobbi csoporttarssal is. Tobb, mint 1000en vagyunk, utoljara akkor neztem a letszamot, amikor felhivta az egyik classmate a figyelmunket, hogy ‘Figyeltetek, hogy pont 1111en vagyunk?’ Olyan jo volt! Egy ujabb megerosito jel volt az is :-) De szerintem tobb, mint 1200an vagyunk azota, igy lehetetlen mindenkit megismerni, de szep lassan azert egyre tobbekkel ismerkedek en is, ami mindig olyan oromteli!

Hol hangosakat felkacagok, olyanokat irnak, hol a konnyek todulnak fel bennem, annyi tanitason mennek emberek keresztul es osztanak meg ezekbol a tanitasokbol velunk is egy-egy szeletet… Ezernyi inspiralo tortenetet hordoz mindenki magaban, es fantasztikus az az oszinteseg, nyitottsag, ami annyikat jellemez, es ahogy aprankent nyilik meg lelki szemeink elott egy-egy ujabb elet, elettortenet… nem gyozok halat adni minden nap es minden pillanatban, hogy ennek az elmenynek es gyonyoru kozossegnek a resze lehetek es tanulhatok mindenkitol! Nem veletlen hangzik el minden nap, hogy ‘Remember, this is probably the best year of your lives, enjoy it”. Idonkent olyan mintha beleultem volna egy gyonyoruen ragyogo szivarvanyszinu leggombe, ami repit egyre magasabbra es magasabbra a tobbiekkel egyutt es tanit az elet minden aspektusarol! Nem erzem a hatarokat, hogy messze lennenk egymastol, sot, eroteljesen az az erzesem tamad, hogy nekunk igy mindannyiunknak talalkoznunk kellett az eletben, es egyutt megtapasztalni ezt a fantasztikus evet, akarhol is legyunk a vilag barmely pontjan! Azt hiszem ennel inspiralobb szellemi elmenyt meg soha elotte nem kaptam az elettol! Bar ehhez hasonloak voltak a Theta Healing kurzusokon tapasztalt gyonyoru elmenyek is, de ez meg annal is nagyobb volumenu!

S kozben akaratlanul is feljonnek a Koreaban tapasztalt elmenyek is, amik eddigi eletunk legnagyobb tanitasait adtak – es amiket mind az ottani emberek altal kaphattunk! Plane, hogy ujra osz van. Ismertek mar, oktobertol nalam elojonnek a koreai emlekek es mintha a lelkem egy darabkaja ilyenkor visszaszallna es ujra elne ezeket a fantasztikus elmenyeket… ez a poszt, amit meg rogton kikoltozesunk utan 4 honappal irtam Seoulban, ma is ugyanolyan intenzitassal el bennem: http://sunnywalk64.wordpress.com/2006/11/04/gondolatok-2/ Minden ev november 4en el szoktam kuldeni Gabor ocsemnek…

Olyan fontosnak tartom a megosztast, annyit tanulok en is masoktol, akik oszinten es nyiltan megosztjak eletuk fontos elmenyeit. Olyan inspiralo tud lenni! Olyan fontosnak tartom, akarcsak a napi halaadast – ahogy mondjak: Gratitude is the Attitude! Olyan jo, hogy az iskola erre is osztonoz bennunket, hogy reggel-este irjuk le gondolatainkat, mit szeretnenk aznap elerni, megcsinalni, milyen lepeseket erzunk fontosnak, hogy elerjuk a celjainkat rovid es hosszutavon, es milyen szeretetteljes gondolatokkal terunk nyugovora a nap vegen… En halat adok a reggeli napfelkeltetol kezdve, a csaladomert, az emberekert, akik korulvesznek, az egeszsegunkert es boldogsagunkert, a vilag megannyi szepsegeert, amire en olyannyira erzekeny vagyok es kulonosen fogekony. Azert, mert nem akarok tokeletes lenni, csak emberi es emberseges. Azert mert tudok masok oromenek is orulni, es szurkolni mindenki mas sikereert, egeszsegeert es boldogsagaert is! Hiszen, ‘Nobody can prosper unless others also prosper’. Egymas sikerenek orulni annyit jelent, hogy megengedjuk sajat magunk szamara is eletrehivni es megelni a sikert! A siker szamomra pedig egyenlo a boldogsag, harmonia es onmagunk oromteli megelesevel! Szamomra ugy erzem ezek a legfontosabbak az eletben.

S hogy irjak meg egy kicsit az iskolarol, olyan inspiralo ajanlott olvasmanyaink vannak, mint pl May Cause Miracles by Gabby Bernstein vagy The Kind Diet by Alicia Silverstone, Eat to Live by Joel Fuhrman, The Fire Starter Sessions by Danielle LaPorte es meg sorolhatnam. Ugy erzem, ha egeszen kicsi kortol ilyen jellegu es ennyire kreativ iskolak leteznenek mindenutt, mindenki alma lenne, hogy tanulhasson! Tudom leteznek ilyenek mindenfele, de nem ez a mainstream (good is not great, good is the enemy of great), de amirol pl Logan La Planet is mesel szenzacios TED talkjaban az annal inspiralobb!

Es akkor most ideznek ket dolgot Gabby konyvebol. Az egyik a felelem es szeretet orok kerdeskore. Nem mindegy az ember melyik energia csoportbol eli mindennapjait, eletet. Felelembol vagy szeretetbol. Mibol hozza a donteseit?! Akkor lehetunk autentikusak lelkunkhoz es igazi onmagunkhoz, ha mindig minden esetben a szeretetre hallgatunk – de ezt erezzuk es tudjuk, hogy igy van, megis idonkent meg akarunk felelni kulso elvarasoknak. Neha nem is tudatosan…

Irjuk ki a kovetkezoket magunk szamara, vagy csak elmelkedjunk, meditaljunk rajtuk:

”There’s always a loving perspective. Today I welcome new perceptions. I am willing to let go of my old limiting beliefs and let love enter in. I choose to believe that there is always a loving perspective. I choose to see love.”

Az alabbi pedig egy kis levelke lelki utmutatonknak (our inner guide), amit Gabby azt ajanlja, irjunk ala es tegyuk ki a vision boardunkra (Remelem van sokatoknak. Nekunk gyonyoruen mukodik. Mi tobb, nekunk a haloszobanak az egyik teljes fala is vision boardkent szolgal tele gyonyoru kepekkel, almokkal, es gondolatokkal), vagy ahol szem elott van, hogy erezzuk, mindig van valasztasi lehetosegunk, hogy szeretetbol hozzuk meg donteseinket, lassuk es latassuk a vilagot ♥

”Dear Inner Guide,

I am committed to transforming my fears to love. I will open my heart and mind to love and I will let my intuition guide me. I welcome all the spiritual assignments that may come and I am ready, willing and able to smother my fears with the light of love. I choose to see love instead of fear.”

Calming the mind… breathing in… breathing out

When we watch and allow our feelings we discover that we are not our feelings.

We do not disappear when our emotions disappear!

Just as we are not sounds, we just listen to sounds.

We are not our body. We only sense our body.

We are not our thoughts. We only think our thoughts.

We are not our emotions. We only feel our emotions.

We are not our anxiety. We are not our anger. We just sometime feel these feelings. We don’t have to identify with the feelings. Instead we simply just observe them and we also observe them passing away. We are not our feelings. Our feelings are not permanent. They come, they go. Watch them come and let them go.

While the photographs are mine the piece of meditation is from this beautiful site: http://www.myyogaonline.com/ that I love and enjoy almost each and every day!

”My Yoga Online is dedicated to bringing yoga, Pilates, health, wellness, and peace of mind to people around the world. We enable anyone, anywhere, to access our growing library of video practices via downloads and state of the art streaming technology, at your own schedule and energy level. Stress reducing classes are critically important in today’s world. By making these healing arts easily accessible, people will attain greater health, balance, and harmony in their lives.”

If you want to join them, via my recommendation you get 2 weeks of free premium membership! Let me know if I can help as all you need to do is give an email address where I can send you the invite!

How to have stronger willpower?

Ez meg az elozo temahoz tartozik. Barhogyan is ertelmezze az eleteben az ember a sikert – boldog csalad;  jo baratok, jo karrier; jo egeszseg; penzugyi biztonsag; szabadsag, hogy azt csinalja, amit szeretne…stb az eletben valo sikeresseg valojaban bizonyos egyeni jellemzokhoz kotheto. Amikor a pszichologusok kulonvalasztjak azokat a szemelyes attributumokat, melyek leginkabb hozzajarulnak, sot elorejelzik, hogy egy egyen elete pozitivan fog-e alakulni, mindannyiszor ket fo emberi vonashoz jutnak: intelligencia es onuralom – azaz akaratero! Bar arra meg nem jottek ra, hogyan lehet tartosan novelni az intelligenciat, de azt tudjak, hogyan lehet az onuralmon javitani.

Hogyan erositsuk hat az akarateronket?

Errol beszel par percben Brian, akinek a videoit mindig nagyon inspiralonak tartom mindenfele temaban! Hallgassatok meg ti is, ha van ra 10 percetek!

Nehany tenyezo, amiket kiemel:

– Meditacio

– Mely Lelegzes

– Tesmozgas

– Konzisztencia

– Legyel kedves onmagadhoz

– Elozetes elkotelezettseg

– Megfelelo glukoz szint!

Szerintem nagyon jo utmutatas! Szoval csak kitartas – mindenben!

Szep napot :-)

Espíritu, alma y cuerpo

Az elmult posztokban nem irtam hozza, de korabban mar tobbszor is felhoztam mas posztokban, es mivel nagyon fontosnak es meghatarozonak erzem az ember egeszsege es boldogsaga tekinteteben, es az elet melyebb megertese erdekeben, ujra kiemelem, hogy mennyire fontosnak tartom az embert test-lelek-szellem egyutteseben vizsgalni! Az ember nem csupan fizikai leny, erzeseink, gondolataink vannak, amiket ugyanugy nem tud bizonyitani az ember, mint ahogy azt sem, hogy az elet veges lenne es nem egy orokkevalo fejlodesi folyamat, es valojaban nincsen halal, csupan ha harom dimenzioban gondolkozik az ember, megsem allitja senki azt, hogy gondolatok es erzesek nem leteznek! Lebontva mindannyian nem vagyunk masok, mint energia – az energia, mint olyan pedig nem szunik meg, csak atalakul! Mindig volt es mindig lesz, ami azt jelenti, hogy mi is mindig leteztunk es az univerzummal egyutt ‘lelegzunk’, te es en ott vagyunk mindenben es mindenkiben! So why would you judge? Sajat valosagunkat pedig az hatarozza meg, marmint, hogy mit latunk meg belole, hogy milyen rezges szinten vagyunk – csak gondoljunk bele, amikor az ember szerelmes, es a fellegek felett erzi magat folyamatosan, ugy erzi barmire kepes, nem lat korlatokat, lehetetleneket, barmit kepes elkepzelni, hogy megvalosulhat – ezt az energiaszintet pedig mi magunk idezzuk elo, ami azt jelenti, barmikor maskor is kepesek vagyunk eloidezni, csak meg kell ismerkednunk valodi onmagunkkal minden szinten, es rajovunk, hogy nem a kulso vilag hatarozza meg a bennunk elo harmoniat, hanem mi magunk! Ugyanugy az is ismeros, amikor vki mindent pesszimistan kozelit meg, es az o vilagaban ugy tunik, hogy minden ‘balul’ sikerul, semmi sem jon ossze, szerencsetlen, aki mindenbol csak a negativat hallja ki es ‘lent erzi/feeling low’ magat! (Ezert erdemes kicsit odafigyelni jobban a szohasznalatunkra is, mert azza valunk, amit hiszunk, amit gondolunk es amit vegsosoron kimondunk! Figyeljuk meg milyen gyakran hasznalunk ‘negativ toltesu’ szavakat, es nezzuk meg latjuk-e visszajatszani a valosagunkban?) De ha most megnezzuk az elobbi ket esetet, mi a legnagyobb kulonbseg? Az, hogy mig az egyik a szeretet erejebol taplalkozik, addig a masik a felelem energiajabol! Mindketto eros, de mint tudjuk, a feny mindig legyozi a sotetseget, igy a szeretet is erosebb, mint a gyulolet! Melyiket ultetjuk el magunkban es gyermekeinkben? Melyik ad eletet? Minden eloleny elpusztul, ha nem kap szeretet es gondoskodast, a gyulolet, harag es nehezteles nem teremt eletet, csak pusztit! Tudtatok, hogy a sziv magneses terenek erossege 10.000-szer olyan eros, mint az agye?? Ezert erdemes megtanulni a szivvel is gondolkodni es az aggyal is erezni! S ahogy nagyon bolcsen draga Terez anya mondta annak idejen: Where there’s love, there’s life! Ahol szeretet van, ott van az elet! Most nem is megyek bele ennel melyebbre, csak gondolatebreszto soroknak szantam…
S ne csak a bennunket korulvevo szepsegeket vegyuk eszre, de magunkban is tegyuk ugyanezt, hiszen mindenki belulrol sugarzik! Mert barmennyire is kozhelynek hangzik, hogy a szeretet az onszeretetnel kezdodik, de hol mashol is kezdodne? Ha magunkat nem vagyunk kepesek elfogadni, hogyan lennenk kepesek masokat?

Feeling upbeat and happy ♥ I did it!! I happily ran the 10k race all the way through!!

Megcsinaltam!!! Lefutottam a 10km-es (aminek a vege vegul 10,65km volt) versenyt a 10.000 emberrel egyutt es elveztem minden emelkedot, lejtot, kanyart, szuk utcakat, tereket, parkot, a tomeget es a reggeli meleget is, amiben izzadhattunk rendesen :)) Bar szoszerint meg kellett beszelnem az idojaras felelosokkel, hogy reggel napsuteses szelcsendes es meleg idonk legyen, mert lattam, hogy matol erkezik hozzank is az osz, s tenyleg, miutan fel 12kor hazaertunk, hirtelen feltamadt a szel es elkezdett szakadni az eso! – mindezt a lakasbol mar csak mosolyogva figyeltem es halat adta ;-)) Egyszoval minden percet elveztem az elmenynek! Koszonom Ildi baratnomnek is, aki mig Madridban elt szurkolt es biztatott engem a futassal, es teszi ezt azota is, csak azota Ausztraliabol a feherhomokos partok es szigetek mellol :-)), s aki nem adta fel es ujra es ujra elkuldte nekem a jelentkezest a Madrid corre por Madrid 2012 futasra, hogy aztan valoban az utolso pillanatban jelentkezzem ra es elinduljak rajta! A szamom az utolso jelentkezok egyike volt vegul, nem sokkal utanam le is zartak a jelentkezest, mar napokkal a verseny elott. 9882-es volt a szamom, amit szepen elteszek emlekbe, mint eletem elso futoversenyen valo reszvetel, es egyben sajat magam korabbi korlatainak atlepese es legyozesenek ujabb grandiozus szimbolumat! :))) Mert ebben nem a ‘verseny v versenyszellem’ szamitott, megcsak nem is az, hogy masik 9999 emberrel futhattam egyutt kedvenc varosomban – ami mind nagyon jo erzes amugy!, itt megis inkabb arrol volt szo, hogy ahhoz kepest, hogy a multhetvegen meg legalabb 5 kivalo kifogast tudtam felhozni (emlekszel Ildi?:), hogy miert ‘nincs ertelme’ elindulni egy futo versenyen – rajottem, hogy mindez nem volt mas, csak a bennem elo felelem, amit jol probaltam alcazni :D Nem masrol szolt, mint felelem az ismeretlentol!

Hanyszor fordul elo, hogy azt gondoljuk barminek siman neki merunk vagni, aminek csak akarunk, es aminek meg nem, azt megmagyarazzuk: ‘ahhoz azert nem, mert nincs kedvunk vagy mert nem fontos, igazabol nem is szamit’, aztan kiderul, ha egy kicsit melyebbre asunk, hogy ha ‘lenne valasztasi lehetosegunk’ es ‘zero felelem lenne bennunk’, akkor megiscsak szivesen kiprobalnank tobb mindent is az eletben es neki mennenk azoknak a dolognak is, amiket ‘most’ meg nem merunk... ismeros masnak is esetleg? ;-) Aztan az elet mindig elenk rakja az ujabb es ujabb lehetosegeket, ahol ezt kiderithetjuk es valaszthatunk, hogy megbirkozunk a ‘felelmeinkkel’, vagy inkabb feladjuk mar elotte?! Ez csak akkor derul ki, ha valoban keszen allunk egy ujabb megmerettetesre, ami altal vegul meg kozelebb kerulhetunk valodi enunkhoz, ahhoz, aki felelem nelkul eli mar az eletet! Tudtam, hogy magamba kell nezni, hogy vajon ‘mi lehet a legjobb es legrosszabb abban’, ha elindulok akar egyedul is a 10km-es futoversenyen, es aztan szep sorban kijottek mitol is tartok valojaban… Amint kiszedtem a felelmeket magambol, jelentkezett is az ujabb jel, azzal, hogy Karesz nagyfonoke megtudta, hogy mennyiket futok mar, es azonnal lecsapott ra, hogy akkor induljunk egyutt a versenyen, mert o a teljes Maratonra keszul jovore, es meg sosem volt futoversenyen o sem.

Aztan igent mondtam es igy tortent, hogy egyutt indultunk el a versenyen, s bar a 6. kilometertol leszakadtunk egymastol, a vegen egymas utan ertunk celba 2 perc elteressel, a kozepmezonnyel, amire nagyon buszke vagyok – nem lettunk utolsok :D, vegig birtuk es meg mosolyogni is volt eronk a celbaeres utan is :DD Mi kellhet ennel tobb az elso futo verseny elmenyehez?

Elkepzelni nem tudtam addig, ameddig nem alltam a tizezres tomeg kozepen, hogy milyen erzes az, amikor az ember ugy fut, hogy elotte es mogotte is boldogan hullamzik a nep :)) Bonusz elmeny volt azt is latni, hogy voltak csaladok, ahol a szulok mellett vegigbicikliztek a versenyt a gyerekek is! Volt, aki a kutyajaval futott egyutt, de meg egy olyan fiatal sportos part is lattam, akik a kb feleves gyerekukkel a futobabakocsit tolva futottak! Micsoda inspiracio ezeket is latni mikozben fut az ember! Azt is erdekes volt megtapasztalni, hogy egy futo versenyre vajon miert parfumozik be magukat az emberek? :)) neha alig kaptam levegot, mivel a nagy tomegben ritkan es csak kicsit valtak szet az emberek, es amikor szukebb utcakon at futottunk, bizony nem is az izzadsag szaga csapott meg, hanem az eros parfumoke :D Nem gondoltam volna, hogy ezzel is kell szamolni :D Bar a versenyzok szerintem legalabb 70%a ferfi volt, lattam not, aki ugy futott, mintha a verseny elott lepett volna ki a fodrasz szalonbol, csak ugy repkedtek a csillogo beszaritott lokniai :)) Nagyon jo :))) A kezdo futo embernek van ideje a 10km alatt sok mindenre figyelni es eszrevenni, ezzel is szorakoztatvan magat, nem ugy a profiknak, akik felora alatt lefutottak a tavot es mar reggeliztek mire mi beertunk a kozepmezonnyel :DD

En vegul vittem magammal zeneszerszamot, mivel mindig egy Nike+iPod felszerelessel szoktam futni, es igy a zene mellett azt is tudom mindig, hogy mennyivel futok, hanyadik kilometernel jarok es hany perc telt el kozben, es ez most is sokat segitett. Szerintem szuper otletes amugy ez a ketyere, mert pici, a szenzort csak beleteszi az ember a direkt erre legyartott Nike futocipojebe, a kis iPodot pedig csak felcsipteti a ruhajara. Igy nem zavar egyaltalan es sulya sincs :) Vasarnap reggel 9:30kor olyan sok spanyol nincs meg kint az utcan, csak az a 10.000 orult, akik futoversenyre mennek :DDD de azert voltak az utmenten vegig szurkolok es a futok egymast is lelkesitettek :)) Es ami talan a legmeglepobb volt szamomra, hogy mennyire professzionalisan meg volt az egesz verseny szervezve! Azert 10.000 ember koordinalasa, logisztikaja nem tunik olyan egyszerunek, de le a kalappal a tokeletes szervezes elott! Koreaban sem csinaltak volna jobban! Meg a leadott csomagokat is siman visszakapta az ember pillantok alatt! Kaptunk vizet egyszer a tav felenel majd a vegen ujabbat, ami melle banant es gatorade-t is osztogattak. Ezenkivul kapott mindenki egy ‘Corre por Madrid 2012’ futo polot es kis futohatizsakot. Es Ildi, igazad volt a futas kezdetekor jo 5-10 perc eltelt, mire tenyleg el tudtunk kezdeni normal tempoban futni, annyi ember kozt! Persze ezek csak nekem uj dolgok, mivel nem volt meg ebben elotte tapasztalatom, de pont ezert ugy ereztem ezeket is megirom hozza :-)) es barki mast is csak biztatni tudok, hogy probaljon ki olyan dolgokat az eletben, amihez eddig nem volt batorsaga, de kedve lenne ra!!! es koszonom mindenkinek, akik szurkoltak, nagyon jol esett! ♥

Ezen latszodik jol, hogy az elejen mennyit csak setaltunk, helyben futottunk, mire beindult a tomeggel az igazi futas – szerintem ezert is lehetett hosszabb a tav a vegere, hogy ezt behozzuk. De diktaltak a tempot a futok rendesen, en meg igyekeztem lepest tartani veluk – azert megiscsak eletem masodik 10km-es szintu futasa volt, ugyhogy mire legkozelebb megyek mar megjobb leszek!!! :)

Corre por Madrid!

Meg a hetvegen azt hiszem en sem hittem el, de ‘thetaztam’ a dolgot, ugyanis regisztraltam a 10.000 futo koze, akik lefutjak a 10km-es tavot Madridban, Madridert!!!! Ez szamomra egy ujabb merfoldko a sajat korlataim es a ‘lehetetlen kategoria’ legyozesere!! Nagyon izgalmas! Mielott hazarepultunk volna Mo-ra, ott tartottam, hogy mar 5-6km-eket futottam minden masnap, annal tobbet nem. Otthon vegul nem is jutott idom a rengeteg mas esemeny mellett, hogy fussak, Csupan aug elejen futottam ket alkalommal, aztan szeptember 4ig egyaltalan nem! Majd visszatertunk Madridba szeptember elejen es ugy mentem ki a dombokra futni elsore, hogy egy honap kihagyas utan futok egy laza 5km-t! Sikerult! Ket napra ra ugy mentem, hogy megemelem 7km-re! Ez is sikerult! Azt koveto alkalommal gondoltam magamban menni fog a 8km is! Szinten bejott! Majd negyedik alkalommal megengedtem magamnak, hogy legyen meg a 10km!!!! Es 10,35km-t sikerult lefutnom egy oran belul! Mind a negy alkalommal tobbet teljesitettem par szaz meterrel, mint elterveztem, de pontosan hoztam a kilometer szamokat, amit elotte ‘beprogramoztam’ az agyamba! Ujra es ujra bebizonyitom – senki masnak, csupan magam szamara – , hogy amit az ember a fejebe vesz, azt kepes megvalositani!!! Azaz valoban minden ‘fejben’ dol el! Fantasztikus!!! Meg fantasztikusabb, amikor az ember ezt meg is tapasztalja, at is eli, es rajon barmit, de barmit meg tud valositani, amit csak szeretne! Barmi, amiben hinni tudunk, az sikerulhet! Felteve, hogy meg van hozza a hitrendszerunk is! Mert, ha a tudatalattinkban olyan ‘onszabotalo’ hitrendszerek foglaljak a helyet, amik meggatolnak celjaink elereseben, anelkul, hogy mi ezt tudnank – ugyanis az embert 90-95%ban a tudalatti programok iranyitjak es mindossze atlag 5%ot toltunk tudatos ebrenletben, pretty scarry, right? – akkor sokszor ott all az ember es nem erti, hogy miert nem ugy alakulnak a dolgai, ahogy azt eltervezte! Pedig valojaban, mindent mi magunk teremtunk a sajat eletunkben! A jo dolgokat es ”rosszakat” (ez megint persze szubjektiv, hogy kinek mi szamit annak) is egyarant! Ennek felismeresevel kezdodik a tudatos elet, amikor felvallaljuk a sajat eletunkert a felelosseget es mar nem a felelem terebol hozzuk meg a donteseinket! Mindent a ‘teremto szoval teremtunk’ – annyira kifejezo a magyar nyelv! – es minden egyes szo, ami elhagyja a szankat, a gondolatainkbol szarmaznak, amik pedig a hitrenszereinknek alapulnak! Ezek a hitrendszerek generaciokon at hordozott, vagy akar elozo eletbol hozott megtapasztalasokon alapulnak, de tarsadalmi, nemzeti…stb csoporttudatossagokbol is jonnek, es ha az ember nem ismeri fel sajat korlatozo hitrendszereit, megreked a fejlodesben es nem azt latja az eleteben, amit igazan szeretne latni megvalosulni! Nincs ertelme a vilagot es korulmenyeket hibaztatni, mert azok ‘csak vannak’, a valtozasok mindig egyeni szinten kezdodnek, es amit valojaban mi magunk eszreveszunk a vilagbol az nem mas, mint sajat belso vilagunk kivetulese! Pontosan azokat az embereket es esemenyeket vonzzuk be az eletunkbe, amilyen rezgesi szinten mi magunk vagyunk, es amik mind-mind tanitanak bennunket es fejlodesre sarkallnak. Ha ‘nem akarjuk’ eszrevenni a tanulsagot egy adott szituacioban, akkor patternszeruen ujra es ujra behivjuk az ahhoz hasonloakat az eletunkbe mindaddig, amig ra nem jovunk, mire akar az a bizonyos helyzet tanitani bennunket!…na de hogy ne ijesszek el senkit :))) en itt a blogban sajat tapasztalasokrol fogok irni, amibol termeszetesen mindenki annyit fogad be, amennyit az adott hitrendszere engedi, de most itt a lenyeg, hogy ha valaki nekem 4 honappal ezelott azt mondja, hogy en egy 10km-es futoversenyen fogok indulni – ugy hogy majusban meg keptelen voltam 1,5 kilometernel tobbet futni, sot, egeszen junius vegeig 3,5km-eket futottam rendszeresen es csak a spanyol foci eb-s gyozelem utan tortem at az 5km-es hatart, amirol irtam is – akkor en egesz biztos jot nevettem volna meg rajta, de legalabbis a ‘lehetetlen’ kategoriaba soroltam volna… de hala az egnek, azota voltam 3 het intuitiv anatomian, ami soran rengeteg negativ, onszabotalo hitrendszert takaritottunk ki, es megengedem magamnak a pozitiv valtozasokat, es fejlodest! Minden uj megtapasztalas csak tovabb gazdagitja szemelyisegunket, es hozzaad a fejlodesunkhoz, es ez a lenyeg! Akkor is, ha izgulok, ha par honappal ezelott nem neztem volna ki magambol az elottem allo kihivast, elmegyek es futok egy jot! Magamert es Madridert! Raadasul a jelentkezesi dij egy resze a nemzeti etkeztetesi alapitvany reszere megy! Mindig is resze volt az eletemnek a karitativ segitsegnyujtas (korabban etelt hordtam raszoruloknak iskolai evek es a Samsungnal eltoltott ido alatt), de az utobbi evekben maradt csupan a penzugyi segitsegnyujtas, amin szeretnek valtoztatni, es emellett mas utakat is megtalalni a sajat magam szamara, amivel segithetem az altalam valasztott szervezeteket! Renegeteg tervem van ezt illetoen is, es tudom, hogy szep sorban meg tudom oket valositani – csak rajtam mulik!!! Addig is, ha van kedvetek szurkoljatok nekem vasarnap a futason es utana beszamolok milyen erzes volt!!!! ♥