Make time for your dreams

Ha nem szán az ember időt arra, hogy letisztázza magában, milyen életet szeretne teremteni magának, akkor bizony előbb-utóbb azzal szembesülhet, hogy ideje nagyrészét vagy passzivitásban és letargiában vagy panaszkodással tölti vagy az ellen való hadakozással, ami életet éppen él. Változtatni sosem késő! Az ember fantasztikus lény ilyen szempontból is, hiszen bármikor képes megújulni újra és újra az életben. Nem kell a következő életig várni, a reikarnáció valójában egy életen belül lezajlik, akár többször is. Egy a fontos, hogy az ember mindig azt az utat kövesse, ami örömet ad számára, ami életre kelti a lelkét, amit a szive diktál! Az ember sosem a félresikerült döntéseit sajnálja – azokból mindig lehet tanulni – sokkal inkább azokat a lehetőségeket, amiket nem mert megtenni vagy kipróbálni élete során.

Szerintem fontos, hogy időről-időre végig gondoljuk, valóban a saját értékrendszerünk szerint éljük-e az életet, a saját magunk által támasztott prioritások, nem pedig mások elvárásai és jóváhagyása alapján.

Úgy gondolom az életben két nagyon lényeges dolog van, ami értelmet ad az életünknek és utat ad saját magunk kifejeződésének – ez pedig az emberi kapcsolataink és minden, ami azzal jár illetve az alkotás öröme. Úgy érzem, ezek nélkül nincs ember, aki teljes életet tudna élni. Ha gondoljátok, tegyétek fel magatoknak a következő kérdéseket: ”Azt az életet élem, amit a szivem diktál, amit megálmodtam magamnak? Olyan emberek vesznek körül, akik támogatnak, akiktől tanulhatok, akik elfogadnak annak, aki vagyok? A mindennapjaimban hol és miben jelenik meg önmagam kifejezése és az alkotás adta öröm? ” Értelmetlen dolog azzal foglalkozni, hogy mások mit gondolnak a döntéseinkről, ez a mi életünk, egyedül saját magunknak kell azzal elszámolni, hogyan éljük az életünket.

Create your life and love every minute of it!

Create your life and love every minute of it!

Elgondolkoztatok már azon, hogy mik azok a dolgok az életben, amik hozzájárulnak, hogy a legjobbat hozzák ki belőletek, amik segítenek a kreatív energiák felszabadításában?

A teljesség igénye nélkül írtam én is egy listát:

• Emberek, akikkel kapcsolatban vagyok, és akiktől nap mint nap tanulok.
• A környezet, ami körbevesz és inspirál a hétköznapokon is.
• Egy-egy ölelés és érintés.
• Napfelkelték és naplementék.
• Séta az erdőben.
• Túra a hegyekben.
• Ülni a tengerparton és elveszni a tenger hullámzásában.
• Hobby fotózás.
• Zene hallgatás és tánc.
• Olvasni és tanulni minden egyes nap.
• Mindennapi testmozgás.
• Nevetés. Baráti beszélgetések és közös étkezések.

A boldogság bennünk van, belőlünk fakad, de mindenkinek megvannak azok a dolgok, amik fokozzák az érzést és segítik kiaknázni az ebből fakadó kreatív energiákat, és amik álmaink megvalósításához szükségesek. A kérdés az, hogy merjük-e álmainkat követni, vagy a külvilág elvárásainak próbálunk állandóan megfelelni. Merünk-e NEMet mondani olyan helyzetekre, amik ellenkeznek mindazzal, amiben hiszünk az életben. Ha valami nem tetszik, merünk változtatni? Készek vagyunk az élet változó áramlatával együtt folyamatosan megújulni mi magunk is? Szakítunk időt arra, hogy tisztában legyünk azzal, hogy mi az, ami úgy igazán izgalomba hoz az életben, hogy vagy csak éljük az életet egyik napról a másikra? Ismerjük az álmainkat, vágyainkat, beszélünk róluk, teszünk értük? Hol a fókuszunk? Az álmainkon vagy hagyjuk szétszóródni és elveszni a mindennapos dolgok között? Végig gondoljuk, hogy miért szeretnénk, amit szeretnénk, mik azok a tapasztalatok és érzések, amiket szeretnénk megélni az életben? Tudjuk, hogy mik azok a lépések, amikkel közelebb jutunk a megvalósításukhoz? Merünk az ismeretlenbe lépni és közben bízni? Megijeszt a tény, hogy az élet változásaival együtt a helyszínek és az emberek is változnak körülöttünk, vagy el tudjuk fogadni? Hagyjunk mindig időt ezekre a kérdésekre, és arra, hogy megéljük az élet pillanataiban rejlő letisztult egyszerűséget és szépségét.

Születésnapi történet ♥

A történet kezdete egészen 8 éves koromig visszanyúlik – Balaton, nyár, tapolcai panel lakás, gyerekszoba, barátnős beszélgetés, amikor számomra először derült ki, hogy a szülés egy igen komplex és fájdalmas folyamat, a gyermekvárás mikéntjéről és hogyanjáról nem is beszélve?! :) Ne kérdezzétek milyen és honnan szerzett ismereteim lehettek 8 évesen a magyar egészségügyről, de én ott a beszélgetést követően elhatároztam, hogy én márpedig a fejlett Távol-Keleten fogok szülni. Úgy képzeltem, hogy minden sokkal mesésebb és nyugodtabb arrafelé (boy, was I right?), és mindenképpen jobban fogok járni a döntésemmel. Ez az egész történet azután úgy ahogy van elfelejtődött teljesen, majd pontosan 20 évvel később mint villámcsapás talált meg újra. Fast forward előre – 2007 ősze – szöuli konyhánk közepén állok, épp vmi smoothiet kortyolgatva, 12 hetesen Danival a pocakomban, amikor az egész jelenet bevillant és minden részlete kristály tisztává vált újra. Olyan szinten, hogy meg arra is emlékeztem, hogy PEZ cukorkákat ettünk miközben a szülésről beszélgettünk a barátnőmmel! :) Döbbenet!

Ott álltam 20 évvel később a szuper fejlett Dél-Korea közepén Danival a pocakomban, életem legcsodálatosabb időszakát élve. Nem álmodoztunk arról a párommal soha, hogy Dél-Koreában éljünk és dolgozzunk, de amikor 2006ban megtalált bennünket a lehetőség (addigra már bejártuk Europát, az USA több szegletét, éltünk Londonban, Cape Codon, Sydneyben és Dániában), azonnal igent mondtunk, pedig fogalmunk sem volt mi vár ránk. Akkoriban még csak egy-két ember írt és vezetett utazós blogot, nem úgy mint ma. Dél-Koreáról szinte semmi információt nem lehetett találni sem a neten, sem könyvekben – aki ismer az tudja milyen mélyen bele szoktam vetni egy-egy új ország esetén magam a kutatásba – de Koreáról csupán hírmorzsákat sikerült összeszedni. Így meglehetősen izgatottan, valljuk be jó adag félsszel, vágtunk vele a nagy ismeretlenbe.

Az első időkben nem hogy a nyelvet nem értettük, de még olvasni sem tudtuk a betűket, minden kódolva volt számunkra, és ráadásul még az emberek is teljesen egyformának tűntek. Az első napokban, hetekben sejtésünk sem volt még arról, hogy micsoda káprázatos 2,5 évnek nézünk elébe, ami megkoronázásaként szülővé válásunk színhelyévé is vált. Hogy azért kellett-e odaköltöznünk, hogy Dani megérkezzen hozzánk az ésszel nem felfogható, de szívvel egyértelműen érezhető – mint az is, hogy nincsenek véletlenek és az elménknek fantasztikus ereje van, ami hozzájárul a csodák megéléséhez. Azt kívánom, hogy mindig merjetek álmodozni, kövessétek a megérzéseiteket, bízzatok az életben és álmokban és Boldog Születésnapot Kicsi Kincsünknek!  ♥