Decluttering

When feeling anxious, overwhelmed or depressed the one thing that has always helped me is DECLUTTERING.72627068_2088019504632125_6166189997457145856_o

* Clearing out stuff we don’t need helps us take back the power to create anything we wish to see in our lives.

* It helps to release tension that we accumulate and carry inside our bodies and minds.
* Decluttering is also energising since it frees up a ton of energy and space not just physically but mentally and emotionally alike.
* Also helps to renew us and become more creative in every possible way.

I’d say it’s an excellent self-care routine that should be practiced at least 4 times a year, with the change of seasons.

When life feels busy it’s time to slow down and look for ways to SIMPLIFY. Whether we admit it or not we are all guilty of overcomplicating things at times that can take up so much energy and mental space and it doesn’t get easier until we adopt a more mindful approach and let go of everything that weigh us down. Even decision-making becomes easier once we’ve removed all the clutters from our lives. And once we’re done we can return to focus on the important things that actually matter and we’d like to create more of in our lives. ♡♡♡

Change is the only sure thing in life

‘’You don’t need to be perfect to inspire others. Let people get inspired by how you deal with your imperfection.’’ I came across with this quote this morning and it resonated with me. My intention here has always been to share from the heart and remain transparent while doing so. Having lived on this planet for four decades has taught me that no one has life figured out completely and that it is OKAY. There are periods when we think we do but it’s nothing more than a fleeting illusory moment. The only sure thing in life is CHANGE and the fact that when we resist it, we resist life itself.

71711669_2073551426078933_1957464420695146496_o

I marvel at my son how well he adapts to new realities and environments every time we move. He shows up for life 100% no matter where we are. Children are like that and in my experience the earlier they learn to go with the flow of life and accept the fact that change is an inevitable part of it the better they can cope with challenges and show up for life regardless of the circumstances.

While I do enjoy re-discovering my country of birth and do my best to focus on the good there are days when I find myself struggling to find my place and peace. There are days when I wish we’d leave even though I know it in my heart that right now this is the perfect place for us to be. Yet there are days when it just seems harder to accept this. I thrive on living and exploring new places and cultures I’ve never been to and the more different they are from the one I grew up in the more excitement and joy I find in the experience. I am forever grateful to be living the life we have chosen for ourselves with all its ups and downs. I’d do it all over again and wouldn’t change a thing. I believe everyone was put on this Earth to experience life differently. There’s no one way to show up and live life to the fullest. It’s up to us to follow our inner guidance aka our intuitions.

As Joseph Campbell once said “I don’t believe people are looking for the meaning of life as much as they are looking for the experience of being alive. Life is without meaning. You bring the meaning to it. The meaning of life is whatever you ascribe it to be. Being alive is the meaning.” I wholeheartedly agree with that.

With that said, I know we all go through the cycles of life. It’s how we all grow and reach our personal potential. Each cycle has its own seasons just like in nature. There’s a season to plant seeds, take actions, go out and explore the world for ourselves and then there’s time to go within and understand that life’s a process that requires patience and perseverance. The real reward is the person we become along the way. I feel blessed to have my husband and son by my side on this journey. They continue to be my greatest and most inspiring teachers in life and they’re the ones who encourage and support me even when I feel lost or disconnected. Leaning into the fullness and richness of life is not always easy but it’s definitely worthwhile. 💙💙

Az énidő fontossága

Az énidőre azért van szükségünk, hogy a világnak a legjobb énünket adhassuk, ne pedig azt, ami megmaradt belőlünk. Talán nem gondolunk bele, de hatunk a világra akkor is, amikor odafigyelünk és teszünk testi, lelki és mentális egészségünkért és belső egyensúlyunkért, és akkor is, ha nem! A saját magunkra fordított idő nem önzőség, ellenkezőleg, elengedhetetlen, ha a legjobbat szeretnénk nyújtani a világ felé. ♡

69451781_2011452632288813_2051436561374904320_o

Életöröm

68770670_2009900119110731_7239376177243095040_o

Az életöröm nem azt jelenti, hogy mindig elégedettnek és boldognak érezzük magunkat. Számomra azt jelenti, hogy bár az élet tele rejtéllyel és váratlan fordulatokkal, képesek vagyunk megőrizni az életbe és álmainkba vetett hitünket, észrevenni a hétköznapi csodákat és a körülöttünk található megannyi szépséget, s hogy az élet hullámvölgyei között is hálával és örömmel értékelünk egy-egy baráti beszélgetést, naplementét, a hegyekben tett túrát, sétát a tengerparton vagy kedvenc utcáinkon, egy csésze különleges teát, a kedvenc zenénket, egy jó könyvet, vagy egy ajándékba kapott mosolyt az utcán. Megannyi dolog jelentheti számunkra a szépséget. S, hogy képesek vagyunk-e meglátni rajtunk múlik és azon, hogy mennyire ismerjük és fogadjuk el önmagunkat!

Az önismeret és saját magunkba vetett hit elengedhetetlen álmaink megvalósításához. Nem véletlenül születtünk le és vagyunk itt és most a Földön. Legfontosabb feladatunk, hogy ezt az ajándékba kapott életet minél színesebben töltsük meg, s amikor visszanézünk életünk végén, ne maradjon bennünk megbánás, mert nem mentünk álmaink után, hanem mindig mások elvárásainak próbáltunk megfelelni. Nem tartozunk senkinek magyarázattal a választásainkért, döntéseinkért – egyedül magunknak!

Ezért fontos, hogy megtanuljunk önmagunk legjobb barátjává válni, s úgy bánjunk önmagunkkal, ahogy szeretnénk, hogy mások is bánjanak velünk! Merjünk változtatni! Ne ragaszkodjunk megszokásból a régi dolgokhoz, amik már nem szolgálnak bennünket. El kell engedni mindazt, ami a helyet foglalja attól, hogy kreatív energiáink kibontakozhassanak, hogy legyen kapacitásunk saját életünket megálmodni és megvalósítani. Ha ez egyedül nem megy, merjünk segítséget kérni! Tegyünk azért, hogy minél jobban megismerjük önmagunkat, mert csak így fog letisztulni, hogy mi mindent szeretnénk megélni életünk során. Hagyjuk magunkat inspirálni! Jusson időnk a pihenésre és feltöltődésre, s merjük élvezni a pillanatban rejlő örökkévalóságot! Mert ezekből az apró momentumokból építjük mindannyian az életünket! ♡

A világot olyannak látjuk, amilyennek saját magunkat

“A világot nem olyannak látod, amilyen. Olyannak látod, amilyen te vagy.” – Anaïs Nin 🌺🌿 Nézhetünk mindenre örömmel és kíváncsisággal vagy tekinthetünk szenvedéssel. Mind az öröm, mind a szenvedés belőlünk fakad. Amit a világból látunk az belső világunk tükröződése. ♡

Screen Shot 2019-10-12 at 12.53.17

Every place is different yet the same

‘Every place is different, but every place is the same, because you carry yourself with you wherever you go.’ (Steve Yarbrough)
The more you fall in love with yourself, the more you feel in love with your life and everything else. The more accepting you become of yourself, the easier it comes to drop your expectations and accept everyone and everything for who and what they are. The day you realise that every change comes from within you no longer hold onto the need to change the world around you because it changes when you change ♡

Screen Shot 2019-10-12 at 12.50.16

Minden hely más, de közben minden hely ugyanaz, mert bárhová is mész, mindenhova viszed magaddal önmagad. Minél inkább megtanuljuk elfogadni és szeretni önmagunkat, annál könnyebbé válik elengedni a másokkal szembeni elvárásainkat és elfogadni mindent és mindenkit annak ami és aki. Eljön a nap, amikor már nem akarjuk megváltoztatni a világot, mert rájövünk, hogy egyedül saját magunkon tudunk változtatni. Minden változás belülről fakad, s ahogy mi változunk, úgy változik körülöttünk a világ is ♡

Inspirational words I live by

Compassion, joy, curiosity, connection, grace, gratitude, peacefulness, beauty, inspiration, growth, clarity, health, wholeness, transformation, family time, laughter, deep conversations, sunset walks, ease, simplicity, appreciation, travels, slow life, mother nature…♡ Some of the words I feel most connected to. Aspirational words that resonate with your whole being also mirror your true values. Values that give you more clarity and show you the way to create the life you really want. Having your values in place makes decision-makings so much easier. Values become your personal guide on your journey. If you haven’t done it yet, spare some time to contemplate and write down your words that make you feel alive and resonate most with your soul. It’s truly worth it. Then watch how your life unfolds and transforms in the most magical ways. ♡

sunset


Együttérzés, öröm, kíváncsiság, kapcsolat, báj, hála, békesség, szépség, inspiráció, fejlődés, tisztánlátás, egészség, teljesség, transzformáció, családi idő, nevetés, mély beszélgetések, naplementi séták, egyszerűség, utazás, lassú minőségi élet, anyatermészet … ♡ Szavak, melyek a legközelebb állnak hozzám. Azon szavak, melyek az egész lényeddel rezonálnak egyben igaz értékeidet is megmutatják. Azon értékeket, amelyek segítenek a tisztánlátásban, s megmutatják, hogy valójában milyen életre vágysz. Amennyiben értékeid a helyén vannak minden döntéshozatal az életben sokkal könnyebbé válik. Saját irányadóddá válnak. Ha esetleg korábban nem tetted meg, tölts el egy kis időt merengéssel és írd le a szavakat, melyek leginkább rezonálnak a lelkeddel. ♡ Hidd el, megéri. S nézd meg, hogyan bontakozik és alakul át az életed a legcsodálatosabb úton-módon. ♡

Felismerés

szep

Egy szürke, hideg, kopár téli napon a meleg szobában az ablak mellett állva, könnyek között, a lehullott leveleket és az élettelennek tűnő földet szemlélve egyszer csak szép csendben megérkezett a felismerés. A felismerés, ami együttérzés formájában érkezett. Együttérzés a várossal, a ridegnek ható hideg téllel és saját fájdalmas érzéseimmel szemben. Ott és akkor jöttem rá, hogy a kietlen kopár téli föld valójában nem mást, mint saját énem azon oldalát reprezentálja, amit azidáig én magam sem tudtam elfogadni teljességgel. Valahogy egyszerre világossá vált számomra, hogy nem kell semmi mást tennem, csak egyszerűen elfogadnom és szeretettel feltöltenem. Mert ahogy a tél is hozzátartozik a négy évszakhoz és a megújúláshoz úgy a fájdalmas emberi érzések megélése is. Az hogy ezeket képesek vagyunk megélni és hagyni, hogy megéljük őket az élet sokszínűségéhez és megannyi árnyalatához adunk hozzá. Hálát érzek, hogy annyi év után, az újra itthon töltött téli hónapok hozzásegítettek saját magam teljesebb elfogadásához, s általa a város és az ország elfogadásához is ♡ Tényleg igaznak találom, hogy időről-időre át kell mennünk nehézségeken ahhoz, hogy képesek legyünk az életet egy letisztultabb szemszögből együttérzéssel szemlélni és megélni. Enélkül talán soha nem lettem volna képes meglátni azt a fajta átsugárzó szépséget a városban, ami túl minden zajon és káoszon található. ♡ Talán pont ez a lényeg, a káoszban is megtalálni és megőrizni lelki békénket és nyugalmunkat ♡ 

Own Your Story

66505395_1942580305842713_8141441720265998336_n

Own your story but don’t identify with it. You are not your story, nor are your thoughts about who you are.
”Who I really am will always be so much more than any concept of self that I carry. You are not your idea of who you are. No matter how wonderful your self-concept is. If you look inside yourself beyond your story, before your story, you may get a sense of who and what you really are. Just for the rest of today put down your story. Notice that without your story you don’t disappear, you emerge.” ♡♡ Michael Neill

A Csend

A csend nem üres. Tele van válaszokkal.
Időnként mindannyiunknak szüksége van visszavonulni, elcsendesedni és mélyebben magunkba nézni – különösen, ha az introvertált típushoz tart60860968_1862586157175462_2475544721926127616_oozunk. Amikor jelentős átalakuláson, változáson megyünk keresztül fontos, hogy mennyire tudunk lelassítani és megadni saját magunk számára a szükséges támogatást, a magunkkal szembeni türelmet és együttérzést.
A változások többnyire nem egy nap alatt mennek végbe, hanem gyakran egy hosszabb folyamatot képeznek, ami sok energiát vesz igénybe. Éppen ezért érdemes mérlegelnünk, mi az, amit beengedünk saját fókuszunkba. Minél több a kívülről beszűrődő zaj – ami úgy tűnik a 21. században már elkerülhetetlen – annál fontosabb, hogy felállítsuk saját határainkat és prioritásainkat. Mert valójában sosem időszűkében vagyunk, hanem sokkal inkább fókuszunk tudatos irányításának hiányától szenvedünk. Amennyiben nem állítjuk fel saját fontossági sorrendünket az életünket tekintve, akkor figyelmünk, energiánk szétszóródik és folyamatosan áldozat szerepben tartjuk magunkat.

Tegyük fel újra és újra a következő kérdéseket:
– Mi az, ami számunkra fontos az életben?
– Mik a céljaink?
– Miben szeretnénk változtatni vagy jobbá válni?
– Mi módon tudunk és szeretnénk hozzájárulni a világ alakulásához?

Ne azt vegyük számba hány felé akarunk megfelelni, hanem, hogy számunkra mi a fontos, milyen álmaink vannak és mik azok a lépések, amik az elérésükhöz visznek közelebb.

Alapvetően három dolog az, ami meghatározza hogyan érezzük magunkat a bőrünkben:
– a helyek, ahol megfordulunk
– az emberek, akikkel körülvesszük magunkat
– és szokásaink, amik napjaink alakulását befolyásolják

Ezek vagy adnak vagy elvesznek az ember energiájából.
Tudjuk, hogy az energia oda megy, ahová figyelmünket irányítjuk. Érdemes átgondolni mi mindent szeretnénk megvalósulni látni és tapasztalni életünkben és eszerint felállítani a fontossági sorrendet és figyelmet fordítani ezekre a dolgokra.
Amennyiben szeretnénk új tapasztalatokat és lehetőségeket teremteni az életünkben merjünk változtatni, merjük felülírni saját életfilozófiánkat, ne azonosuljunk egy dologgal, hanem maradjunk nyitottak az újra. Ha mind ebben támogatásra lenne szükségetek, keressetek továbbra is bátran ♡

Sunday morning beach yoga

Semmivel nem összehasonlítható érzés, amikor egy intenzív vendégekkel együtt töltött 10 napos iskolaszünet után beach jogával kezdheti az új hetet az ember! Azonnali segítség, hogy az ember visszarázódjon a hétköznapi rutinba és újult erővel nézzen a következő hétnek. 🌿🙏🏻🦋🌸🌊
Érdekes szembe néznem azzal a ténnyel, hogy amennyire mindig is protestáltam a rutin ellen az első 35 évemben, annyival fontosabbnak tartom így közel 40 felé. Jó érzés. Számomra biztonságot es nyugalmat adó érzés. Stabilitást ad az állandó változások közepette.
Az élet eleve kiszámíthatatlan és tele van bizonytalansági tényezővel (ami térben persze az élettel járó megannyi csoda is lakozik :)). Az egyetlen biztos pont azonban mi magunk vagyunk, és hogy mennyire vagyunk képesek lélek jelen lenni a mindennapokban. Ahhoz, hogy meg tudjuk tartani a változásokkal járó rugalmasságunkat, egy a testünket-lelkünket támogató rutin nagyon sokat segíthet. 
IMG_5121.jpg

A rendszeres meditálás előnyeiről

korea
Közel 10 évvel ezelőtt kezdtem el meditálni, bár valójában gyerekkoromban sem volt az élmény ismeretlen, mivel szüleink gyakran hallgattatak velünk relaxációs zenéket (4 gyerekkel szerintem ez szükséges is volt). Rám ezek a nyugodt, békés, zenei aláfestéssel történő vizualizációval töltött pillanatok mindig nagyon inspirálólag hatottak. Magával a meditációval komolyabban Koreában találkoztam. Érdekes módon legelőször egy Koreában élő magyar buddhista szerzetes mesélt róla nekünk részletesen egy magyar összejövetelen. De már rögtön a kezdetektől fogva szerettem felkeresni és elidőzni Szöul buddhista szent helyein, amik nemcsak a városban, de gyakran a hegyek mélyén bújtak meg. Ezeket a helyeket valami leírhatatlan nyugalom és béke járt át mindig, amiben szerintem bárki szivesen elidőzik. Valahogy mióta az eszemet tudom mindig vonzott a béke, nyugalom és harmónia, valamint ezek megteremtése és megosztása magam körül.
Ha belegondolunk valójában minden a csendből (a semmi teréből) születik. Ahogy Debussy is találóan fogalmazott: a zene maga is nem más, mint az üres tér a hangjegyek között – the space between the notes.
A elmúlt 10 év alatt természetesen, ahogy én magam is, úgy meditációs szokásaim és rituáléim is változtak. Hol mantrával meditáltam, hol zenére, hol vezetett meditációt hallgattam, hol egyedül, hol csoportosan, hol az ablakon át beszűrődő madárcsicsergésre, tengerpartokon és hegyekben, vagy épp Dani mellett, miközben ő jászott, de volt, amikor a reptéri zaj közepén az aktuális járatra várván. Meditálni bárhol és bármikor lehet – független attól, hogy ki mennyire érzi, hiszi elfoglaltnak magát. Mindenkinek 24 óra áll a rendelkezésére, hogy hogyan osztja be, az elsősorban prioritás kérdése, nem idő. Az utóbbi időben azonban nem mondhatnám, hogy rendszeres meditátor voltam, mindeközben egyre erősődőtt bennem az igény, hogy áttérjek a napi rendszeres kétszeri meditációra. Majd mit ad az élet, egy olyan meditációs kurzus talált rám, ami teljességgel megszólított. Szeretek időről-időre újabb perspektivából és módszerekkel ismerkedni. Motivációt, friss lendületet és nem mellesleg újabb emberi kapcsolatokat is ad.
 meditation-2
Alapvetően nem azért meditálok, mert kell vagy szükségesnek tartanám, egyszerűen azért, mert sokkal jobban érzem magam általa saját bőrőmben annak köszönhetően, hogy tudatosan alakítok időt az elcsendesedésre és befeléfordulásra. Növeli az életminőséget és az élet élvezetét számomra. A meditáció segít érezni és felerősíteni azt a mélyről jövő kapcsolatot önmagunkkal, amivel születtünk. Egyfajta önszeretet kifejeződése is. Segít megadni a vágyott alaphangulatot napjainkhoz.
Én többnyire 5-5:30h-kor szeretek kelni, 20-30 percet meditálni, amiben a végén pár perc hálaadás is benne foglaltatik. Ezután 20 percet jógázom, s közben élvezem a felkelő nap sugarait.
Aki régóta és rendszeresen meditál az tudja, hogy a meditáció nem elvesz, ellenkezőleg, hozzáad az érzékelt időhöz, amivel rendelkezünk. Egy idő után kevesebb alvásra lesz szüksége szervezetünknek, jelentősen javul a koncentrációs képességünk, rugalmasabbá válunk mind mentálisan mind érzelmileg. Békésebbnek és kiegyensúlyozottabbnak érezzük magunkat – kvalitások, amik számomra mind fontosak az életben magához az élethez. Emellett csökken a stressz a szervezetben. Ösztönzi az embert az egészségesebb és tudatosabb életmódra. Erősíti az immunrendszert és lassítja az öregedési folyamatokat is. Folyamatosan növeli a tudatossági szintet és amihez mérten egyre jobban vagyunk képesek kezelni az élettel járó változásokat is. Ehhez azonban idő kell, nem azonnal, hanem folyamatosan érezhetőek ezek a finom élettani változások.

Ocean & Acceptence

HDRtist HDR - http://www.ohanaware.com/hdrtist/

Az óceán pont olyan mint az élet vagy az ember. Láthatjuk viharosnak, vadnak, békésnek és derűsnek, de bármilyen is legyen úgy csodálatos, ahogy van. Tökéletes példakép vagy épp tükör lehet számunkra, hogy megtanuljuk bírálat nélkül elfogadni saját magunkat is 💕💦
‪#‎oceanlove‬ ‪#‎oceantherapy‬ ‪#‎breathintheocean‬

Earth Meditation

IMG_0337

Ma akkora dugó volt iskola után, hogy az autópályára sem jutottunk fel, így Danival fogtuk magunkat és helyette lementünk a tengerpartra ebédelni majd mezítláb sétálni és töltekezni a Földanya csodálatos és gyógyító energiáival. Amikor csak tehetjük gyakorlatilag ezt tesszük, és mivel az idő továbbra is hihetetlenül kellemes, ezt kihasználva még mindig a legjobb döntés a szabadtéri programok mellett szólnak.
Nagyon nehéz héten vagyunk túl… aminek, nem a miértje számít, hanem, hogy bennünket hogy érint meg, mennyire engedjük meg magunknak a feljövő érzéseket megélni és meglátni mindazt, amit mutatni és tanítani akar nekünk az adott helyzet – rólunk és az életről. Naív elképzelés azt gondolni, hogy bárki megúszná az életet fájdalmak nélkül, hiszen ez is az élet része. Az élet egyszerre tud varázslatos, fájdalmas és elképesztő lenni. Mindemellett az igazság az, hogy az ember bizonyítottan éppen a fájdalmas tapasztalatokon keresztül tanul a legtöbbet – ha tetszik, ha nem. Minél nagyobb törést okoz egy-egy fájdalom, annál több fény eresztődik be a repedéseken keresztül, és annál több együttérzést vagyunk képesek kultiválni önmagunk és a világ felé. Ahogy szoktam mondani, ahhoz, hogy képesek legyünk a határtalan boldogságot megélni, ahhoz ugyanúgy meg kell engednünk a fájdalmas mélységeket is átélni. Az élet egyik legnagyobb feladata megtanulni elfogadni a kényelmetlen és kellemetlen helyzeteket is, bármennyire tartunk is tőlük – “Learn to get comfortable being uncomfortable”
Van egy meditáció, amit gyakran ajánlok másoknak is. Nagyon egyszerű és rendkívűl kellemes élmény, egyben teljesen fel is frissíti az embert. Mindenkinek más élményt nyújt, de eddig mindenkitől egyöntetűleg pozítivak voltak a visszajelzések. Telepedjünk le a földre törökülésbe, vagy ahogy épp kényelmes – ha lehet valahol kint a természetben, de ha az idő még nem engedi a nappali közepén is tökéletes. Csukjuk be a szemünket. Koncentráljunk a köldök és szeméremcsont közötti pontra. Vegyünk három mély lélegzetet, és érezzük a földet magunk alatt. Majd képzeljük el, ahogy a Föld közepéből kiindul egy ragyogó szál, ami összeköt bennünket az Anyafölddel. Figyeljük meg, hogy milyen színekben ragyog. Mit érzünk. Ezen a szálon keresztül megindul a Föld energiája felénk – figyeljük meg, hogy melyek azok a pontok a testünkben, ahol azt érezzük, jól esne egy kis extra támogatás, majd vigyük oda az áramló energiát és hagyjuk kifejteni a hatását, egészen addig, ameddig szükségét érezzük. Miután úgy érezzük, hogy teljesen feltöltődtünk testileg és lelkileg is, engedjük vissza a fonalat és köszönjük meg az Anyaföldnek a szerető gondoskodását.
Az ember élete végéig igényli az ölelő szeretet, ami érzés még a méhben fejlődés időszakából jön. Ezt felnőtt korban többek között az anyafölddel való érintkezés tud megadni. Éppen ezért, töltsünk minél több időt mezítláb a természetben és máris sokkal kerekebbnek érezzük majd a világot és az életünket. Ha kipróbáljátok esetleg a meditációt, írjátok meg milyen élmény volt <3

Create your life and love every minute of it!

fall in love-1

Create your life and love every minute of it!

Elgondolkoztatok már azon, hogy mik azok a dolgok az életben, amik hozzájárulnak, hogy a legjobbat hozzák ki belőletek, amik segítenek a kreatív energiák felszabadításában?
A teljesség igénye nélkül írtam én is egy listát:
  • Emberek, akikkel kapcsolatban vagyok, és akiktől nap mint nap tanulok.
  • A környezet, ami körbevesz és inspirál a hétköznapokon is.
  • Egy-egy ölelés és érintés.
  • Napfelkelték és naplementék.
  • Séta az erdőben.
  • Túra a hegyekben.
  • Ülni a tengerparton és elveszni a tenger hullámzásában.
  • Hobby fotózás.
  • Zene hallgatás és tánc.
  • Olvasni és tanulni minden egyes nap.
  • Mindennapi testmozgás.
  • Nevetés. Baráti beszélgetések és közös étkezések.

A boldogság bennünk van, belőlünk fakad, de mindenkinek megvannak azok a dolgok, amik fokozzák az érzést és segítik kiaknázni az ebből fakadó kreatív energiákat, és amik álmaink megvalósításához szükségesek. A kérdés az, hogy merjük-e álmainkat követni, vagy a külvilág elvárásainak próbálunk állandóan megfelelni. Merünk-e NEMet mondani olyan helyzetekre, amik ellenkeznek mindazzal, amiben hiszünk az életben. Ha valami nem tetszik, merünk változtatni? Készek vagyunk az élet változó áramlatával együtt folyamatosan megújulni mi magunk is? Szakítunk időt arra, hogy tisztában legyünk azzal, hogy mi az, ami úgy igazán izgalomba hoz az életben, hogy vagy csak éljük az életet egyik napról a másikra? Ismerjük az álmainkat, vágyainkat, beszélünk róluk, teszünk értük? Hol a fókuszunk? Az álmainkon vagy hagyjuk szétszóródni és elveszni a mindennapos dolgok között? Végig gondoljuk, hogy miért szeretnénk, amit szeretnénk, mik azok a tapasztalatok és érzések, amiket szeretnénk megélni az életben? Tudjuk, hogy mik azok a lépések, amikkel közelebb jutunk a megvalósításukhoz? Merünk az ismeretlenbe lépni és közben bízni? Megijeszt a tény, hogy az élet változásaival együtt a helyszínek és az emberek is változnak körülöttünk, vagy el tudjuk fogadni? Hagyjunk mindig időt ezekre a kérdésekre, és arra, hogy megéljük az élet pillanataiban rejlő letisztult egyszerűséget és szépségét.

Miért ne kezdjük a napot koffeinnel?

1934056_777778938989528_4035232147320729132_nAz egyik legfontosabb dolog, amit reggelente tehetünk magunkért és egészségünkért, ha ébredést követően megiszunk fél liter vizet, mivel éjszaka folyamán szervezetünk dehidratálódik. Ez lehet sima víz, meleg víz citrommal, vagy épp gyömbéres citromos víz – ami számunkra jól esik. A lényeg, hogy ne koffein tartalmú itallal vágjunk neki a reggelnek, mert a koffein nem csak a vércukorszint egyensúlyát borítja meg, de a mellékveséket is gyengíti, amitől fáradtnak, nyúzottnak és ingerlékenynek érzi magát az ember és ezzel máris oda a vágyott Zen reggelünk. Hosszútávon ez a szokás pedig akár komoly hormonális káoszt is okozhat, kezdve a pre menstruációs szimptómák felerősődésétől a meddőségig. A reggeli koffein adag meglehetősen erőteljesen alá tudja ásni az endokrin rendszer optimális műkődéséhez szükséges folyamatait, s azt, hogy hormonjaink egészséges egyensúlyban tudjanak bennünket támogatni. Kevesen vannak tudatában, de a kávé elnyomja az amúgy természetes éhségérzetet és 25%kal csökkenti a véráramlást az agyba. Arról nem beszélve, ha valaki kihagyja a tápláló reggelit, a nap további részében sokkal hajlamosabb üres kalóriákat tartalmazó, tápanyagmentes, cukros ‘junk food’ után nyúlni és többet enni, mint amire szervezetének szüksége lenne. Az éhgyomorra történő koffein fogyasztás továbbá lecsökkenti a szervezet szerotonin termelői képességét is, ami többek között azért felel hogy kiegyensúlyozottnak, elégedettnek, kipihentnek, magabiztosnak érezzük magunkat valamint, hogy egy-egy stresszes helyzet közepén is meg tudjuk tartani higgadtságunkat.

tea-caffeine-chart

Ha valaki nem tud lemondani a reggeli koffein adagjáról, annyit tegyen meg legalább, hogy nem üres gyomorra issza, helyette a fél liter vizet követően találja meg magának azt a reggeli opciót, amitől jól érzi magát. Tisztában vagyok vele, hogy nem mindenkinek esik jól a zöld turmix és a különböző reggeli kása de ezek mellett szerencsére van egy csomó más opció is. Én pl a hidegebb időben imádom az avokádós szendvicseket zöldekkel, friss csírákkal, főtt tojással, vagy quinoát párolt zöldségekkel és magvakkal. Ki kell kisérletezni, mikor mitől érezzük magunkat a legjobban és legstabilabban. Étkezési szokásaink az évszakok változásával is változnak, hiszen ennek köszönhetően maradunk harmóniában a természet ritmusával, ami a kiegyensúlyozott életvitelhez alapvető fontosságú. Szép hetet mindenkinek!

A teljesség belső hangja

tisztabb-1

Ti hogyan látjátok és értelmezitek az életet? Mi az, ami fontos számotokra? Érzitek és engeditek a változások adta folyamatos áramlását az életnek? Saját értékeitekkel harmóniában élitek mindennapjaitokat, s hozzátok döntéseiteket vagy külső elvásárok alapján? Vajon érzékelitek, hogy minden, amit tapasztalunk az életben, az nem más, mint saját gondolataink általi interpretáció csupán, ami még véletlenül sem fog pontosan egyezni egy másik emberével? Tisztában vagyunk azzal, hogy saját gondolatainkat érezzük, miközben azt hisszük, az a valóság? Hogy a gondolataink tengerében élünk és azok által interpretálunk minden ‘velünk’ történt eseményt?
Gondolataink folyamatosan jönnek és mennek, akkor is ha megpróbáljuk kontrollálni őket és akkor is, ha megengedjük természetes áramlásukat. Vajon melyik jár kevesebb ellenállással? Minden egyes pillanatban, ha hagyjuk, friss gondolat érkezik, új, mélyebb megértéssel és megoldással.
Nem megyek most ebbe mélyebben, de bármi, amiről írok és megosztok, egyrészt velem együtt változik – mert az élet ezzel jár, ha nem hadakozunk ellene – másrészt, ami az én interpretálásom alapján igaznak tűnik, az nem feltétlen igaz mások számára is, és ez így van tökéletesen jól. Csak nézzük meg, minden, amit tehetünk egészségünk fennállásáért és helyreállításáért, ahány forrást olvasunk vagy hallgatunk, annyira eltérőek lehetnek rá a válaszok. Nincsenek abszolútumok. Nem egy igazság létezik. Ami nekem igaznak és működőképesnek tűnik, az nem biztos, hogy másnak is. A boldogság és egészség is minden ember számára mást jelent, de ettől függetlenül én úgy gondolom, hogy a boldogság, az öröm vagy a szabadság érzése és az egészség mind velünk született, bennünk él, emberi alapbeállításaink közé tartoznak, amihez bármikor visszatérhetünk.

Ehetünk bármilyen egészségesen, végezhetünk naponta testmozgást, meditálhatunk napi kétszer, körbevehetjük magunkat a világ legpozitívabb embereivel és olvashatunk millió egy inspiráló könyvet, ha nincs meg a valódi kapcsolat azzal, akik vagyunk, amit igaznak hiszünk saját magunk számára, az egész hiábavaló. Ha nincs kapcsolat az étellel, amit eszünk, a Földdel, ahol élünk, a természet körforgásával, amiben benne élünk, a tevékenységekkel, amikkel foglalkozunk, az emberekkel, akikkel nap, mint nap kapcsolatba kerülünk és legfőképpen saját magunkkal, minden csupán csak egy pipa a képzeletbeli listánkon, hogy mi mindent ‘kellene’ megtennünk annak érdekében, hogy teljesebbnek érezzük az életünket és egészségünket, ami pedig alapvetően mindig teljes, ha hagyjuk megélni önmagunkat. Valójában nem hozzáadni kell az életünkhöz, hanem letenni azokat az elvásárokkal tele tevékenységeket és feladatokat, amiket nem érzünk magunkénak.
Amikor felismerjük, hogy mi magunk vagyunk a szeretet, a boldogság, a bőség, és mindez bennünk él, képesek vagyunk felhagyni azzal is, hogy a külvilágtól és másoktól várjuk testi-lelki kiegyensúlyozottságunkat. Mert minden belülről fakad. Külső valóságunk mindig belső világunk tükre. Önmagunkkal való kapcsolatunk nem azon múlik, hogy mennyire tartjuk magunkat spirituálisnak, vagy épp mennyit imádkozunk és meditálunk, hanem azon, hogy milyen gyakran engedjük meg magunk számára, hogy önmagunk legyünk és átéljük azt az önfeledt és felszabadult boldogságot és örömöt, amik mi magunk vagyunk – ami természetes módon fakad belülről.
Hogy kinek mi jön át ezekből a sorokból és gondolatokból, az alapvetően azon múlik, hogy ki hogyan látja az életet, és mennyire rezonál hasonlóan azzal, ahogyan én is látom a dolgokat. Akárhogy is legyen, az én feladatom coachként nem az, hogy bárkinek is megmondjam, mit tegyen, helyette támogatásomról biztosítsam, hogy megtalálja az illető is azt, ami számára igaz és hogy azt felvállalva élje életét <3

A rendszeres testmozgás előnyeiről

sport”Not exercising is like taking a depressant.” – azaz, ha nem végez az ember rendszeres testmozgást az olyan, mintha depresszáns szert szedne! – tartja a híres egykori Harvard Egyetem pozitiv pszichológia professzora, Dr. Tal Ben-Shahar, aki az egyetem egyik legsikeresebb es leglátogatottabb óráit tartotta.

A rendszeres testmozgás azért is nagyszerű dolog, mert nem csupán boldogság érzetünk nő vele, hanem energikusabbnak érezzük magunkat, immunrendszerünket erősítjük, és mentális képességünk is növekszik általa! Kitartást, magabiztosságot, erősebb idegzetet kapunk a rendszeres sportolással! Csodálatosan működik stressz levezetés, pánikrohamok és depressziós tünetek kezelése esetén is. Továbbá nagyon jó hatással van az emésztésre, bőrre és elősegíti a pihentető mély alvást is! Az ember eredendően mozgásra lett ‘tervezve’, nem arra, hogy egész nap üljön. A testmozgás pedig különösen hatásos, ha kint a szabadban végezzük, hiszen ezáltal a szükséges D-vitamint is megkapja szervezetünk. Mind-mind lényeges szerepet jatszanak testi-lelki és hormonális egyensúlyunk helyreállításában és megtartásában.

Változások áramlatában

IMG_8535
Amikor valami nagy változás történik az ember életében, saját tapasztalataim szerint, a változás, az élet minden területére szép lassan kihat. A költözés befejeztével ismét ez történt nálunk is. Pont ugyanúgy, mint amikor Dél-Koreából költöztünk át Spanyolországba. Szinte minden megváltozott. Az egész életünk, a szokásaink, az ételek, a vágyaink és az álmaink is. Abban az egyben különbözött az akkori költözés, hogy az első évet én rendkívűl emócionálisan éltem meg, és sokáig nagyon hiányzott a koreai életünk, a  barátaink, a szöul utcák és azok hangulata, az ottani szokásaink…Hozzáteszem, Dani mindössze fél éves volt és szinte semmi rutinunk nem volt az elején. Illetve biztosan az is hozzájárult, hogy ott csupán 2,5 évet töltöttünk ami nem volt elég, hogy teljesnek érezzük az ott kapott tapasztalásokat – hiányérzetem maradt még utána sokáig. Spanyolországban viszont közel 7 évet töltöttünk, ami alatt abszolút be tudtuk járni az egész ibériai félszigetet, a szigetekkel együtt, egy csomó mindent kipróbáltunk s úgy hagytuk el az országot, hogy telítve voltunk a mediterrán élményekkel és abszolút készen álltunk a világ új sarkainak felfedezésére, megismerésére.
A költözéssel azonban nemcsak az éghajlat, a tájak, az emberek, a fények, az illatok, ízek és az utcák változtak meg körülöttünk, de ismét változások álltak be a hétköznapi szokásainkban is. A lehető legpozitívabb értelemben. Azzal, hogy új hatások érik az embert, minden sejtjét átjárja a változás, amik mind új gondolatokra, álmokra és elhatározásokra serkentik az embert. Nálam ez úgy jelentkezik, hogy sokkal szociálisabb életet kezdtem el élni. Elkezdtem olyan könyveket is olvasni, amiket eddig a polcról sem valószínű, hogy leemeltem volna. Már elsősorban nem itthon jógázom és meditálok, hanem közösségben – eljárok heti többször is órákra, amik 75 percesek, és meditáció és relaxációval egybekötöttek. El kezdtem tenisz leckéket is venni, hogy új dolgokat is kipróbáljak és tanuljak! A lakást is teljesen másként rendeztük be, mint Spanyolországban. Ösztönös módon igazítottam a az életterünk hangulatát a bennünket körülvevő környezethez, amit minden eddiginél inspirálóbbnak érzek! Újra elővettem a régi spanyol podcastokat, amik segítségével annak idején Madridban tanultam a nyelvet, mert szeretném ismét tovább fejleszteni a spanyol tudásomat is, ugyanis hihetetlen módon, de itt sokkal többet van alkalmam beszélni a nyelvet :))
HDRtist HDR - http://www.ohanaware.com/hdrtist/

Sok szempontból fontosnak tartom, hogy legyen az embernek egyfajta biztonságot nyújtó rutinja. A rutin az, ami elősegíti a mentális és lelki egyensúly megteremtését, különösen, ha az illető hajlamos sokat idegeskedni, aggódni vagy szorongani. Az ember idegrendszere ugyanis kifejezetten igényli a rutint, mint például, hogy nagyjából ugyanakkor keljen és feküdjön illetve étkezzen az ember. Egy reggeli rituálé aranyat érhet szintén sokak számára. Nekem is :) S már csak ezekre odafigyelve is nagyon pozitív eredményeket tud az ember elérni mentális- és lelkiállapotot tekintve is. (Ha valakinek nincs egyensúlyban a hormonháztartása, szintén!)
Mindezt leírva, úgy gondolom, hogyha túlsokáig ugyanabban a rutinban élünk, elveszíthetjük rugalmasságunkat és a világra való nyitottságunkat. Természetesen nem szükséges hozzá egy tengerentúli költözés, hogy változtasson az ember a napi rutinjain, egészen apró változtatásokkal is el lehet érni, hogy felfrissüljön az ember.

IMG_8532

Amikre én gondolok pl:
– olyan könyveket is olvasni, amiket esetleg megszokásból nem tennénk
– olyan emberekkel is beszélgetni, vagy csak végig hallgatni, akikkel különbözik világlátásunk
– új ételeket és ízvilágot kipróbálni
– átpakolni egy-egy bútordarabot és felfrissíteni vele a hely energiáját, teret engedni a változásoknak
– a megszokott útvonalak helyett újakat is kipróbálni iskolába vagy munkába menet
– azt a ruhát is felvenni és hordani, ami mondjuk évek óta csak ott áll a szekrényben :)
– kipróbálni egy új sportot, mozgásformát
– más körökben is megfordulni, nemcsak a megszokott, biztonságot és kiszámíthatóságot nyújtó emberek között.

Úgy gondolom, hogy mindezzel az ember segíti tágítani saját határait és komfort zónáját. Helyet teremt új gondolatoknak, megoldásoknak, elképzeléseknek és életérzéseknek is. Továbbá segítenek, hogy rugalmasabbá és még nyitottabbá váljon mentálisan és szellemileg is. Az életben, ahogy tartják, egy dolog az állandó: a változás. S hogy az élettel járó változásokat rugalmasabban tudjuk kezelni, mindez elengedhetetlen szerintem. Szép hétvégét! Teljes posztot megtaláljátok a blogon!

Yoga

HDRtist HDR - http://www.ohanaware.com/hdrtist/

Ez a mug cosy az egyetlen, ami talán a ‘télre’ emlékeztet. Igazából nem is tudom, hogy az omániak fogalomtárában létezik-e a tél, mindenestre azt gondoltam, hogy ettől hűvösebb lesz. Bár estére és reggelre kellemesen lehűlik a levegő (16C), nappal az átlag továbbra is 26-28fok.
Szerettem volna megosztani veletek az itteni jógás élményem. Még novemberben indult hatha jóga, ahol lakunk, és kiderült, hogy az eredetileg angol lány, aki tartja az órákat, az Esther Ekhart (az online jóga világ talán legismertebb tanára) tanítványa, akinek a jóga óráit online mindig is nagyon szerettem, s mint kiderült éveken át együtt dolgoztak Amsterdamban. Mai napig ír az Ekhart Yoga oldalnak. Pont ugyanakkor költöztek ide a férjével, mint mi :) Kicsi a világ – még mindig. Meglepő élmény, amikor az online világból ismert emberek megelevenednek a saját valóságunkban is. Mindig szerettem itthon jógázni, mert kényelmes volt, de most szuper érzés résztvenni élőben is a 75 perces jóga órákon. Teljesen kikapcsol, bár ebben a környezetben ez amúgy sem nehéz. Lassan fél éve itt élünk, s még mindig rabul ejt az ország változatos szépsége és az emberek kedvessége. Úgy érzem, függetlenül attól, hogy hány másik országban éltünk vagy jártunk már, minden helyen képes vagyok megélni újra és újra az adott hely különleges varázsát. Mindez a sok új élmény és apró csoda meghatározza nemcsak a gondolatmenetemet, de a napok alakulását és a coaching beszélgetések hangulatát is :)
#changeisgood

Stop managing your time, start managing your focus

CLZTbBYWgAEJdZB

Ahogy Robin Sharma tanítja, nem az időnket, hanem a fókuszunkat kell megtanulni menedzselni. Gyakran előjön a téma beszélgetések alatt, miszerint a 21. század embere mennyire szereti felhozni az állandó időhiányt. Ha ebben a hitben élünk, az bizony örökös belső harchoz és elégedetlenséghez vezet, illetőleg áldozati szerepben tart bennünket. Nem aż időnket, hanem a fókuszunkat kell megtanulni írányítani. Mi az, ami számunkra fontos az életben? Mik a céljaink, miben szeretnénk jobbá válni, mi módon szeretnénk esetleg hozzáadni pozitív módon a világhoz? Ne azt vegyük számba hány felé akarunk megfelelni, hanem, hogy számunkra mi a fontos, mi az, ami közelebb visz álmaink eléréséhez és ‘saját életművünk’ megalkotásához? Ha nem így teszünk a figyelem és az energia szétszóródik és minduntalan megrekedve találhatjuk magunkat, a világot hibáztatva.Három dolog, ami alapvetően meghatározza, hogy érezzük magunkat, és hogy épp hozzáadunk vagy elveszünk magunktól energiát:

  • 1. a helyek, ahol megfordulunk
  • 2. az emberek, akikkel körülvesszük magunkat
  • 3. a szokásaink, amiket nap nap után gyakorolunk.

Ezek vagy adnak vagy elvesznek az ember energiájából. Ha ezeket sikerül beazonosítani már félsiker, utána tisztába kerülni mi minden fontos számunkra az életben, mi az, ami prioritást szeretnénk, hogy élvezzen, akkor elkezdhetünk lépéseket tenni annak érdekében, hogy azok élvezzenek elsőbbséget, azoknak szenteljünk elsősorban energiát és figyelmet. Mert az energia mindig oda megy, ahova a figyelmünket irányítjuk.

Jim Rohn tart erről egy nagyszerű előadást, ami ugyan nem mai, ellenben időtálló (itt tudjátok megnézni: https://www.youtube.com/watch?v=oHfVNCgaLNI ), amiben arról beszél hogyan változtassunk, ha nem tetszik az élet, amit élünk.
”Are you enjoying your lifestyle, living your dream and expanding your possibilities? Not? Not living your dream but finding excuses? Then take a look at your philosophy on life and change what’s not working!”

Tedd fel magadnak a következő kérdéseket. ”Élvezed az életet, amit élsz? Az álmaidat éled? Folyamatosan a lehetőségeidet tágítod? Nem? Esetleg mindenre kifogásokat találsz? Akkor nézd meg jól az életfilozófiád és változtass rajta, ha nem működik!” Ha az ember ugyanazt folytatja, amit eddig, nem várhat más eredményt. Szerintem ezek meglehetősen ébresztő jellegű kérdések, amiket érdemes időről-időre feltenni magunknak. Nem kell hozzá a január 1ét sem megvárni, a mai nap is tökéletes, sőt minden egyes pillanat az, hogy változtassunk (ebben szinte mindenkinek nagyon jól jön a támogatás) azon, ami nem műkődik, amennyiben szeretnénk új tapasztalatokat és lehetőségeket teremteni az életünkben.

Az Élet egyszerre szürreális, gyönyörű és kontrasztokkal teli

P1050147

Ez a kép sok mindent rejt magában számomra. Többet, mint amit elsőre ránézésre talán elárul. Danit a spanyol polójában várja, hogy kezdjük a közös reggelit, míg előzőnap ománi tradícionális ruhát (dishadashát) viselt, az iskolában, mert nemzeti ünnep volt. Pontosan 7 és fél évvel ezelőtt született a Távol-Keleten, magyarként. Az első 7 életévét a Mediterránon töltötte, s most itt a Közel-Keleten vagyunk, talán a legcsendesebb, legnyugodtabb és legkülönlegesebb csücskében, ahol békességben él megannyi náció együtt, és segíti egymást és az ország a fejlődését. Ahol előfordul az is, hogy egy fekete csupa mosoly szudáni férfi köszön oda a boltban hangosan magyarul, mert mind kiderül a Miskolci Egyetemen csinálta a doktoriját, Magyarországon tanult a rendszerváltás után és azóta is őrzi a nyelvünket. Ahol zanzibári és helyi arab férfiakkal focizik Dani a barátaival együtt a tengerparton, akik hagyják, hagy játszanak a fiúk, akkor is, ha emiatt az esti meccsük kezdése kicsit tolódik. Ahol a gyerekekre a társadalom egésze vigyáz, ahol annyi szeretetet, kedvességet kaptunk az elmúlt időszakban, hogy innen nézve nehéz elhinni és elképzelni, hogy van az emberiségnek egy másik oldala is…

Gyermeki szemmel nézni a világra – nem különbséget tenni emberek, országok, kultúrák, tradíciók és nációk között. Több nyelven beszélni, s hallani, ahogy Dani napról-napra többet sajátít el már arabul is és amit tud, azt büszkén tanítja nekem is. Az a teljes elfogadás, félelem és előítéletmentesség, ami bárcsak örökre megmaradhatna az emberekben és tekintenénk egymásra úgy, mint akik tényleg ugyanabból a forrásból érkeztek erre a helyre, hogy együtt szeretetben és békességben éljenek és ünnepeljék az életet.

Itt ülünk a teraszon egy gyönyörű lakásban, csodálatos kilátással, s bár egyetlen bútor sem a miénk, nem is a mi ízlésünk, az asztal ütött-kopott, egy-egy bőröndből élünk 5 hónapja, a cuccaink tengereken át hajóznak hónapok óta, az ÉTEL, amit készítünk és a SZERETET, amivel a lakást megtöltjük, a KÖZÖS PILLANATOK ÉS ÉLMÉNYEK, amiket megélünk az mind a miénk, az belőlünk fakad és ettől minden annyira rendben van… az egész élet egyszerre tud szürreális, csodálatos és kontrasztokkal teli lenni, de megtölteni az életet csakis mi magunk tudjuk, azzal, ahogy élünk, ahogy szeretünk, ahogy segítünk, ahogy merjük megosztani az életet másokkal és ahogy magunk és a világ felé fordulunk.

Love is unlimited and knows no bounderies

Art by Michael Tompsett

Art by Michael Tompsett

Nem vagyok vallásos, de hiszek egy embernél magasabb szintű intelligenciában, amit hívhatunk bárminek, nem a megnevezésen múlik. Hiszek az emberségesség, a szeretet és a szépség erejében, aminek mi magunk vagyunk a forrásai és nem a világ eseményei határoznak meg. Hiszek a lét örök körfogásában és a természet törvényszerűségeiben, s abban, hogy ezt közelebbről megfigyelve sok mindenre választ kapunk. Választ arra, hogy a létezés, az elmúlás és a transzformáció mind az élet természetes részei. Hiszek abban is, hogy mindig van választásunk. Van választásunk, hogyan állunk az élethez, a halálhoz, az élet adta helyzetekhez, lehetőségekhez és embertársainkhoz. Bár a végeredményt kontrollálni nem áll módunkban, és jövőbe sem látunk, de érzelmi hozzáállásunkkal, gondolatainkkal és az azokból következő tetteinkkel mindenképp alakítjuk a jövőnket.
HATE-it-has-caused-a-lot-of-problems-in-this-worldS ha képesek vagyunk felnőni önmagunkhoz és az élethez, felelősséget vállalni saját magunkért, döntéseinkért és tetteinkért, azzal sokat teszünk nemcsak magunkért, de egy szeretetteljesebb és békésebb világért is. Az irányt, mely felé az emberiség tart, meghatározzák a nehezebb időkben gyakorolt hozzáállásunk és döntéseink. Milyen értékek fontosak számunkra? Mi az, amit szeretnénk tapasztalni és látni a világban? Ha ezzel tisztáztában vagyunk, és ezzel harmóniában hozzuk meg döntéseinket, akkor biztosak lehetünk benne, hogy helyesen cselekszünk.
Én ezeket a kérdéseket teszem fel ilyenkor magamnak:
  • kivé kell nekem válnom ahhoz, hogy egy elfogadóbb, szeretőbb és kedvesebb világ vegyen körül?
  • hogyan tudok ma még kedvesebb lenni a családomhoz, a szeretteimhez, a szomszédomhoz, a boltban az eladóhoz, a munkahelyemen a kollégáimhoz, vagy a telefonban az ügyfélhez?
  • hogyan tudom enyhíteni mások fájdalmát? Hogyan mutathatom ki együttérzésemet őszintén, anélkül, hogy hibáztatnék és ítélkeznék közben?
  • kivé kell válnom és mit tudok tenni, hogy emeljem a körülöttem lévő emberek energiáját és a legjobb oldalukat hozzam ki belőlük puszta jelentlétemmel, s hogy ők is így tegyenek saját környezetükben?
  • hogyan tudok még jobbá válni abban, amivel foglalkozom?
  • hogyan tudom a bennem levő potenciált és kreativitást előhivni és még jobban kiaknázni?
  • milyen lehetőségeket szeretnék megvalósítani az életben, amitől én és környezetem is többé válhat?
  • …stb
Én a következőket szeretném célul kitűzni magamnak:
  • szeretem és elfogadom saját magamat és az embereket annak, akik, feltétel nélkül.
  • vállalom önmagamat, gondolataimmal, elképzeléseimmel és álmaimmal együtt.
  • vállalom az életet örömmel és fájdalommal együtt.
  • elfogadom és tudom, hogy azért születtem, hogy éljek és kiaknázzam a bennem lévő tudást, kreativitást és rejtett potenciált életem végéig.
  • minden nap teszek saját magam fejlődéséért, minden nap adok magamnak időt olvasni és tanulni.
  • minden nap azzal a szándékkal kelek fel hogy: még jobb vagyok abban, amivel foglalkozom; még kedvesebb és elfogadóbb az emberekkel, akikkel kontaktusba kerülök; még kevésbé ítélkezek; és még jobban kimutatom a bennem lévő szeretetet másokkal szemben is.
  • minden esetben arra törekszem, hogy a szeretetet válasszam a félelem helyett.
  • az emberséget, a kedvességet, a jóságot és a szépséget megtalálom mindenütt, bárhol is járjak a világban.
  • emlékeztetem magam arra, hogy minden pillanat tökéletes a megújuláshoz és pozitív transzformációhoz.
  • elengedem mindazt, ami már nem szolgál és nyitott maradok életem végéig új perspektívákra és megoldásokra.

Földünknek minél több olyan emberre van szüksége, aki szeretetből cselekszik, aki szereti és elfogadja magát és embertársait feltételek nélkül. Aki szereti azt, amivel foglalkozik, bármi is legyen az! Aki, mer álmodni és az álmaiért tenni. Aki nem elmenekül az élet elől, hanem minden egyes napját, amit a Földön tölt kihasznája, és mer élni, mer szeretni és önmagát kifejezni és a legjobbat kihozni saját magából – mert ezért vagyunk itt, és mert ezek úgy gondolom mindannyiónk emberi kötelességei is.

Life is for living

12241539_726173214150101_4437866822404893856_n

Újabb 10 napos kundalini meditácio kurzusban veszek részt Carrie-Anne Moss-szal, (Simple and Sincere Meditation Practice), aki minden nap biztat bennünket arra, hogy osszuk meg egymás között, instagramon keresztül, ami feljön egy-egy meditácio után. Nekem a hétvégét követően ez jött tegnap reggel (megj. itt a hétvége a péntek-szombat).
“This is what came up for me after my morning meditation:
Life is for living ✨ Don’t let fear get a grip on you. There’s plenty of human kindness and joy in this world everywhere – regardless of religion and geographic location – that’s what we should give more power to, not fear and anger. The answer is always love not fear. No-one knows exactly when our last day will come but there’s certainly life before that! So let’s not tip-toe our way until the end of our earthy life but start living and loving fully right in this moment. This beautiful planet we call home needs more people who love what they do and share that love with people around them. So let’s find ways to do our jobs even better, serve people even more powerful and be even more loving, kind and true to make this world a better place ✨#morning #kundalini #simpleandsincere #meditation #peacefortheworld #joyforthesoul #annapurnaliving #annapurnalivingroom

Coaching from the Inside Out

This is actually hilarious!!
”- So when you’re interested you’re pretty present and when you’re not interested your mind wonders” – Oh yeah! – Okay, then welcome to the Human Race!” :))

Michael Neill a világ egyik legzseniálisabb tranformative and success coach-a, aki nemzetközileg is elismert: hétköznapi emberektől, cégvezetőkön és hollywoodi hírességeken keresztül királyi családok tagjaiig rengeteg embert coachingolt az elmúlt 25 évben. Számtalan könyvet is írt, tréningjeivel és előadásaival a világot járja és ő a Los Angelesben található SuperCoach Academy alapítója, aminek a képzésén hatalmas vágyam volt egyszer résztvenni. Michael könyveit előszeretettel szoktam ajánlani saját klienseimnek is, és idézni is szeretek tőle, amit valószínűleg ezentúl még gyakrabban teszek majd a következő időszakban, ugyanis hamarosan megkezdem a Coaching from the Inside Out tréning self-study programját az akadémia keretein belül, ami miatt hetek óta over the Moon érzem magam! A coaching mellett nagy szenvedélyem a tanulás és olvasás is, pláne ha azt a legjobbaktól tehetem!

Imádom és nagyon tisztelem Michaelt, nemcsak rendkívűli tudásának és tapasztalatának megosztásáért, de remek jó humoráért is, amivel hozzájárul és segít, hogy az emberek képesek legyenek könnyebben venni az életet és ne stresszeljenek mindenen, ne találjanak mindenben még egy plusz okot, amivel tovább ostorozhatnák magukat. Még akkor se, ha nem képesek mindig a jelen pillanatában lenni. Persze, hogy csodálatos dolog a pillanatban lenni, és minél többet ott tartózkodunk annál jobb érzés, de emberek vagyunk mindannyian, ami azzal jár, hogy a gondolataink akkor is elvándorolnak, ha mi azt nem szeretnénk. A gondolkodás, mintahogy a pillanatból ki- és belépés is emberi létezésünk alapértelmezésébe tartozik. Minden, amit érzékelünk a világból valójában nem más, mint egy ‘mind game’ – hiszen az ember nem közvetlen a világot tapasztalja direkt módon, hanem annak egy verzióját, amit a saját gondolataival értelmez és ÉREZ valóságként. Mindenki másként interpretálja a világot ez nem is kérdéses, hiszen mindenki minden egyes történést másképpen él meg. Minél jobban megismerkedünk az emberi természet és a gondolkozás alapvető működési elveivel, annál egyszerűbb lesz kiegyensúlyozottabban és teljességgel megélni az életet, akkor is, amikor épp szomorú az ember vagy negatív gondolatok kúsznak az elméjébe. Mert a boldogság nem csak rózsaszínű habos-babos dolgokból áll, mint azt sokan gondolnák, hanem az emberi érzelmi skála teljes megélésével. Mindennek elfogadása, saját humán potenciálunk megsokszorozását is eredményezi.

A másfél perces videó emberi mivoltunkra és azzal járó esendőségünkre mutat rá – nevessetek egy jót, és nyugodjatok meg, az elme vándorlása és a gondolkozás teljesen normális emberi dolog, amit még csak kontrollálni sem kell (max lefékezni, hogy ne váljon túlzottá), de többek között erről is fog szólni a következő posztom :) Addig is lélegezzetek fel és élvezzétek az emberi létezés csodáját és sokszínűségét!

Traveling and The Richness of Life

2006-ban szöuli landolásunkat követően az első két éjszakát végig sírtam, amit sokáig senkinek nem mondtam el, hiszen az én vágyam volt, hogy menjünk, és én voltam az elsődleges mozgatórugója, hogy megtegyük ezt a lépést. Hosszú hónapokig gyűjtöttem az információkat az országról és nagyon készültem a kinti életre. Addigra már közel 30 országban jártunk, több helyen éltünk is, de valójában mindegyik ország hasonló kultúrkörből származott. Dél-Korea volt az első ország, ahol minden más volt, minden szempontból.

Akármennyire is felkészült az ember egy költözésre idegen kultúrába, valójában fogalma sincs milyenek lesznek az első benyomásai és milyen érzések törnek felszínre kiérkezését követően. De ez így természetes.

Az első két nap el sem mertem hagyni a lakást, aminek az egyik oka az volt, hogy nem volt kulcs, hanem kódos volt az ajtó és attól tartottam, ha nem nyílik ki, vagy lemerül benne az elem, kint maradok egész napra :) Augusztus volt, forró monszun, levegőt alig lehetett kapni a párától. Minden idegen volt és minden egyformának tűnt, az emberek és az épületek is. Nem értettük a nyelvet, olvasni sem tudtuk a betűket, angolul pedig alig tudott bárki.

yo

10 év és 40. ország után újra hasonló a helyzet, annyi különbséggel, hogy időközben rengeteg tapasztalatot és tanítást tettünk magunkévá. Egy valami azonban sosem változik, amikor az ember teljesen új helyzetben találja magát – ilyenkor átmenetileg kikapcsol az ‘autopilot’ és újra rákényszerül, hogy nagyobb mértékben használja kreativitását. Éberebbé válik. Sokkal jobban figyel mindenre és sokkal többet képes a pillanatban maradni. Mert ahhoz, hogy megtanuljon eligazodni az új világban vagy egy új élethelyzetben, sokkal több figyelemre és lélekjelenlétre van szüksége. Újra rájön, milyen hasznos dolog használni az érzékszerveit – amiről az állandó rohanásban gyakran bizony könnyű megfeledkezni. Olyan ez kicsit, mintha újra születne az ember vagy újra tanulna járni. Elindul, elesik, megijed, feláll, megy tovább miközben újra és újra saját korlátoltságaiba ütközik. Minden egyes apró lépéssel azonban közelebb kerül saját szabadságának megéléséhez. S pontosan ezek azok a tapasztalások és érzések, ami miatt imádom ezt az életformát és amiben saját életem legnagyobb tanítóját is megtaláltam <3
Ha időtök engedi, olvassátok el a teljes cikket, amit az utazós blogomban írtam, és amiben megosztom az itteni első nehezebb élményemet és érzéseimet és hogy hogyan jutottam túl rajta.
Mindenkinek csodaszép hétvégét kívánok!

Perfection, meditation and messiness

Meditation-1

Meséltem nektek, hogy az elmúlt 10 napban egy lélekemelő kundalini meditációs programban vettem részt Carrie-Anne Moss-szal, aminek neve Milk & Honey, és pár napja lett vége.

Ami engem különösen megfogott ennek a 10 napos programnak az üzenetében, és amivel abszolút rezonálni tudtam, hogy nem az a fontos, hogy az ember a tökéletességre törekedjen, hanem sokkal inkább arra, hogy keep it real – azaz legyünk reálisak önmagunkhoz és helyzetünkhöz és ahhoz alkalmazkodva ütemezzük be ezeket a fontos és értékes reggeli rituálékat. Azaz nem az a cél, hogy mindig meg tudjuk teremteni a nyugodt és tökéletes körülményeket, hogy meditálhassunk, jógázhassunk vagy naplót írjunk. Az élet nem erről szól. Az élet attól még csodálatos és gazdag, hogy nem mindig tökéletes. A tökéletesség magában a pillanatban rejlik, s amikor képesek vagyunk a pillanatban lenni, akkor képesek vagyunk azt megélni is. Ne várjuk, hogy minden reggel csend és nyugalom vegyen körül bennünket, hanem örüljünk annak is, amikor a gyerek vagy kedvenc háziállatunk a fejünkön ugrál épp, vagy értünk kiabál, mert segítségre van szüksége – azt fontos észre vennünk, hogy pont ettől tökéletes minden. Ez az élet. Erről szól. Nem kell várni az elképzelt tökéletes pillanatra, és örökre a váróteremben állni és várni rá, mert minden egyes pillanat tökéletes arra, hogy azt teljességgel megéljük, minden nehézségével, játékosságával és kegyességével együtt! Az egyik legalapvetőbb mégis legfontosabb dolog, amit megtehetünk magunkért és gyermekeinkért, párunkért, ha reggelente akkor is, ha intenzíven zajlik mellettünk a családi élet leülünk, ha 10 vagy 15 percre van időnk, akkor annyira, és meditálunk, példát mutatva ezzel gyermekeinknek is, hogy megjelenünk saját magunk számára is konzekvensen, nap, nap után. Ahhoz hogy adhassunk, hogy megosszuk belső ragyogásunk, hogy rugalmasabbakká váljunk, és könnyebben képesek legyünk elfogadni magunkat és a világot, s mindent ami körülvesz bennünket, először nekünk kell belülről töltekezni, amiről sokat írok mindig. Nem egyszerű időket élünk, de semmiképp nem azzal adunk hozzá, ha mi is hagyjuk magunkat belesüllyedni a sopánkodásba, hanem azzal, ha tesszük a dolgunkat, együttérzést mutatunk, játszunk a gyerekeinkkel, szeretetet sugározunk vagy épp mosolyt csalunk a másik ember arcára. Ezáltal lesz nekünk is energiánk és erőnk, hogy segíteni tudjunk másoknak is. Mindig kérdezzük meg magunktól, hogy mi az, amit itt és most tudok tenni saját magamért és általa a világért? S merjünk kérni segítséget, ha szükségét érezzük. Az én víziómban a világ oly módon formálódik, ahol egyre több ember nyújt támogatást a másiknak. Abban, amiben tud. S ha úgy érzi nem tud segíteni, akkor legalább nem bántja és bírálja a másikat. Az egyik legcsodálatosabb érzés az, amikor eljutunk oda, hogy el tudjuk fogadni magunkat annak, akik vagyunk és tudni, hogy elegek vagyunk, akkor is, amikor a szófán ülünk egyedül. Mert bármi történjék is, semmi nem változtat saját értékességünkön és azon, akik valójában vagyunk. Amikor képesek vagyunk úgy tenni szívből a dolgunkat, hogy közben nem a végeredményre koncentrálunk vagy arra, hogy a külvilág visszaigazoljon, képessé válunk megtartani belső lelki nyugalmunkat is, mert tudjuk, hogy valójában egyetlen feladatunk van: az, hogy önmagunk legyünk.

Mennyire vagyunk nyitottak a világ és önmagunk megismerésére?

Mennyire vagyunk nyitottak a világra? Mennyi előítélet él bennünk úgy, hogy nem is vagyunk tudatában? Hol érezzük magunkat otthon? Csak ott, ahol ugyanazok a normák és szokások, ahol kiszámítható minden és értik mire utal az ember, amikor referenciákat használ? Vajon csak egy helyen és országban érezhetjük otthon magunkat vagy lehetséges a világ több pontján is? Egyáltalán mitől függ mindez?

cultural immersion

Elsősorban szerintem attól, hogy mennyire van bennünk egy mélyebb szintű érdeklődés a világ és mások iránt. Másrészt, ez ezzel összefügg, hogy mennyire ismerjük magunkat. Mert valójában mind ott vagyunk a másik emberben. Az egész világ a részünk. Ami kint az bent és ami bent az kint is megtalálható.

Számomra az utazás és más emberekkel való találkozás mindig sokat segített, hogy magamat is jobban megismerjem mélyebb szinteken, és egyúttal rámutassanak saját korlátoltságaimra és limiteimre. Egyedül, homogén környezetben erre szerintem nem képes az ember.

Ha visszamegyünk az időben, én magam sem tudtam volna elképzelni, hogy ebbe a régióba költözzünk, még csak utazás szintjén sem vágytam rá, hogy ide látogassunk. Olyan régiónak számított, ami nagyon távol állt tőlem. Egyik hátránya, amikor az ember csak a médiából hall dolgokat és az alapján von le bármiféle következtetést vagy alakít ki magában előítéleteket. De tényleg, nézzük meg mennyire is korlátozza az életünket és élményeinket, amikor ellenállást gyakorolunk olyan dolgok ellen, amik valószínűleg pont a legtöbb lehetőséget tartogatják fejlődésünk számára. Mert ha nem merünk nyitni és közelebb kerülni a világhoz, önmagunkhoz sem fogunk, és az önismeretünk is korlátolt marad.

Ami biztos és állandó az életben, az a folyamatos változás, még akkor is, ha nem mindenki él a fejlődés lehetőségével.

Ami megváltozott bennem az elmúlt években, azaz, hogy nagyon sokat tanultam magamról és elkezdtem feltenni az élet nagy kérdéseit majd válaszokat keresni rájuk, vagy ha nem jött, akkor újabb kérdéseket feltenni. Dolgozni azon, hogy képes legyek elengedni ami már nem szolgál vagy épp korlátozza a szabadságomat és saját fejlődésemet. Illetve persze a régióról is elkezdtem egyre többet olvasni és tanulni. Idővel egyre több ismerősünk és barátunk is lett a környékről, van akivel konkrétan több, mint 8 év tartjuk a kapcsolatot. Ők voltak az elsők, akik megnyitották az addig lezártnak hitt kaput a régió elfogadása felé. Amikor az ember személyes tapasztalatokat szerez ezerszer felülmúl minden addig olvasott vagy médiában hallott dolgot. Ez mindig így van. Ezért sem követem a médiát és nézek tv-t 10 éve. Amennyire lehet elkerülöm, hogy onnan szűrjek le bármit is.

Minél kevésbé ismerünk dolgokat annál ijesztőbbnek tünhetnek, és vica versa, minél többet tudunk meg egy dologról, annál kevésbé tűnik az adott dolog félelmetesnek.

Végül én is kiváncsi lettem vajon mi mindent rejthet számunkra ez a világ, kultúra és az itt élő emberek. Abban biztos voltam, akárhová is megyünk, csakis gazdagítani fog bennünket. Hát röviden ezért vagyunk most mi is itt.

Hozzáteszem, nem gondolom azt, hogy feltétlen mindennek könnyűnek kellene lennie az életben. Mert tudjuk, hogy a legnagyobb tanítások éppen a nehezebb és kihívást jelentő helyzetekből és tapasztalásokból érkeznek, amik mindig magasabb szintű kreativitást igényelnek az embertől. Mindenből tanulhatunk, ha ez az alap hozzáállásunk az élethez.

Miért vagyunk a Földön? Többek között szerintem azért, hogy megtanuljuk elfogadni egymást és azokat a dolgokat, amiket nem értünk meg és amikkel talán nem is értünk egyet, de változtatni nem tudunk. Úgy gondolom a cél nem is az, hogy mindig mindenben logikát találjunk és intellektuálisan meg tudjunk mindent magyarázni, hanem hogy képesek legyünk elfogadni, ahány kultúra, annyi szokás és annyi út a megoldáshoz és fejlődéshez. Erre az egyik legjobb eszköz az utazás és amikor különböző kultúrákban mártózik meg az ember. Egyik kultúra sem ér többet vagy kevesebbet a másiknál. Amikor képes szívből élni az ember automatikusan felhagy az előítéleteivel is. Nemcsak másokkal szemben, de önmagával szemben is. Mi több, minél inkább képesek vagyunk saját magunkat elfogadni, úgy vagyunk képesek a körülöttünk lévő világot és embereket is elfogadni.

Az életben egyébként sem az állandó boldogság és kacagás érzése a legfontosabb, sokkal inkább az, hogy meg tudjuk élni az adott pillanatot, hozzon az bármit is. Bízzuk rá magunkat a jelen pillanatra és hagyjuk, hogy az magával vigyen, akkor is ha az nem mindig könnyű. Ahogy annak idején nekem is tanították nagyon bölcsen: Learn to be comfortable with being uncomfortable – ami életem egyik leghasznosabb tanácsává vált! Az élet pont attól válik gazdaggá, hogy tele van meglepetéssel és sokszínű élményekkel, nem attól, ha mindig a biztosat és biztonságosat keressük. Merjük rábízni magunkat a pillanatra és hagyjuk, hogy az magával vigyen, akkor is ha az nem mindig könnyű. Minden bennünket tanít és gazdagít.

Ősz – elengedés időszaka

IMG_5811
Az elengedés az egyik legfontosabb és egyben legnehezebb dolog az életben. Egyszer minden elmúlik. A falevél is lehullik a fákról és a földdel lesz újra egy, majd nő belőle új élet tavasszal. Nekünk is meg kell tanulni elengedni mindazokat a dolgokat, amik már nem szolgálnak bennünket, ahhoz hogy új dolgokat tudjunk beengedni az életünkbe. A kérdés az, mennyire vagyunk képesek együtt élni a természet törvényeivel, ritmusával és elfogadni az élet örök változásait, elmúlását és megújulását? Mennyire tudunk önmagunk maradni a változás és elmúlás időszakában is? Mennyire merjük elengedni a kontrollt, és elfogadni a valóságot akkor is, ha az nem pont úgy alakul, ahogy elképzeltük. Amennyiben nem, erre utaló jelek lehetnek például, amikor nem tudjuk testünket nyugodtan átadni az alvásnak. A székrekedés szintén egy erre utaló jel lehet. Kiderül ez akkor is, amikor az ember valami nagy változásra készül az életében de elveszíti a bizalmát és tele lesz szorongással és félelemmel. Ilyenkor mutatkozik meg mennyire vagyunk képesek bízni önmagunkban és a Mindenségben és mennyire adjuk át magunkat az élet természetes áramlásának.

Az elengedés egyben azt is jelenti, hogy megengedjük magunknak, hogy teljességgel önmagunk legyünk és megteszünk mindent, hogy lazítani tudjunk a kontroll iránti kényszerünkön. Ez a folyamat korántsem egyszerű, gyakran mély érzelmekkel teli és fájdalmas. Amikor azonban meg tudjuk engedni magunknak, hogy megéljük mély érzéseinket is akkor sokkal inkább képesek vagyunk közelebb jutni a szívünkhöz is, ahol az örök boldogság és öröm lakozik – saját esszenciánk, valódi önmagunk – ami a külvilág eseményeitől és hangulatváltozásainktól is teljességgel független és örök.

Pontosan ez az, amire az évszakok változásai tanítanak bennünket. Megválni mindattól, amire valójában nincs szükségünk és felfedni mindazt, ami valódi és örökkévaló.

Teremtsetek mindig időt, hogy megfigyeljétek a természet változásait és teret, hogy önmagatokra tudjatok hangolódni ezekben a változásokban. Segít a lelki béke megteremtésében és abban, hogy rajöjjetek mi az, ami igazán fontos a számotokra. Itt és most. Ne aggódjatok azon, hogy ki mit mond és gondol, hanem tegyétek azt, amit a szivetek diktál. Bízzatok a saját intuicíóitókban és tudatosan vegyetek részt az életben, amit élni szeretnétek. Ez az, amivel kívánok mindenkinek varázslatos őszt és mellé hosszú őszi sétákat <3

Az elengedés egyben azt is jelenti, hogy megengedjük magunknak, hogy teljességgel önmagunk legyünk és megteszünk bármit, ami segíti, hogy lazítani tudjunk a kontroll iránti kényszerünkön. Ez a folyamat korántsem egyszerű, gyakran mély érzelmekkel teli és fájdalmas. Minél inkább meg tudjuk engedni magunknak, hogy megéljük mély érzéseinket annál inkább leszünk képesek legközelebb jutni a szívünkhöz is, ahol az örök boldogság és öröm lakozik – sajét esszenciánk, valódi önmagunk – ami a külvilág eseményeitől és hangulatváltozásainktól is teljességgel független és örök.

Pontosan ez az, amire az évszakok változásai tanítanak bennünket. Megválni mindattól, amire valójában nincs szükségünk és felfedni mindazt, ami valódi és örökkévaló.

Teremtsetek mindig időt, hogy megfigyeljétek a természet változásait és teret, hogy önmagatokra tudjatok hangolódni ezekben a változásokban. Segít a lelki béke megteremtésében és abban, hogy rajöjjetek mi az, ami igazán fontos a számotokra. Itt és most. Ne aggódjatok azon, hogy ki mit mond és gondol, hanem tegyétek azt, amit a szivetek diktál. Bízzatok a saját intuicíóitókban és tudatosan vegyetek részt az életben, amit élni szeretnétek. Ez az, amivel kívánok mindenkinek varázslatos őszt és mellé hosszú őszi sétákat <3

A szeretet az egyetlen, ami igaz

sunset in the Seoraksan Mountains

Érzitek ezeket az intenzív energiákat, amik körül vesznek bennünket? Intenzív hétvégén vagyunk túl. Közös családi napokon, amikor mind a három öcsém haza tudott jönni, hogy együtt ünnepeljük a szülinapokat, s lévén, hogy mi évente csak nyaranta jövünk haza, ilyenkor emlékezünk és ünnepelünk meg minden más ünnepi alkalmat is, amit az év során nem együtt élünk meg. Szívet-lelket feltöltő volt az elmúlt három nap. Forróság és tele hold volt, és valami megfoghatatlan nyugalom. Inspiráló beszélgetések, nagy családi közös étkezések és társasjátékozások szőtték be ezeket a napokat. Mindeközben szombaton bementünk a kórházba elköszönni drága szeretett nagymamánktól, aki ezután másnap hajnalban hagyott itt bennünket és ment tovább az útján.

Az elmúlt három nap során mintha az élet minden arcáról megmutatkozott volna. Öröm és fájdalom. Ünneplés és elmúlás. Ezernyi érzés és gondolat, ezernyi élettörténet zajlik folyamatosan és párhuzamosan keresztül-kasul a Földön. Élet és halál és minden, ami közte van és azon túl. Ki hogyan és mivel tölti meg a köztes időt? Merünk valóban élni? Van bátorságunk levetni az álarcokat és önmagunk lenni? Merni elfogadni az életet olyannak, amilyen és megélni azt teljességgel? Elfogadni és bízni egy magasabb intelligáncia létezésében, hinni abban, hogy az Univerzum tudja mit csinál és mindig a mi oldalunkon áll? Merünk szeretetből cselekedni és elengedni a hamis félelmek által született korlátokat? Nem csak a könnyű napokon, de a nehezebb időkben is? Képesek vagyunk bízni abban, hogy minden egy tökéletes isteni rend alapján működik? Elfogadni azt, hogy az életben meglehetősen kevés dolog felett van irányításunk nekünk embereknek, mégis minden úgy tökéletes, ahogy van? Ha van hitünk, akkor nincs miért harcolni és az árral szembe menni. Minden harc csupán az elme szüleménye. Addig, ameddig nem tudjuk elfogadni önmagunkat, másokat és az életet, és hogy a szeretet az, ami mindent összeköt, addig nem tudunk békét teremteni. Ameddig hagyjuk, hogy a félelem, a düh és bírálat vezessen bennünket, nem jöhet létre az a fajta béke, amiről mindenki álmodik, és ami bennünk létezik. Dühös ember nem teremt békét. A szeretet és elfogadás teremt békét.
Az élet pedig arról szól, hogy merjünk önmagunk lenni, kihozni a legjobbat önmagunkból, felvállalni a bennünk rejlő erőt, menni az álmaink után és megosztani a bennünket alkotó, sejtjeinket tápláló szeretetet másokkal is.

Ahogy Marianne Williamson írja a Return to Love/Visszatérés a Szeretethez c. könyvében: Minden tett, vagy a szeretet eredménye vagy a szeretetért történő segélykiáltás. A szeretet az egyetlen, ami igaz, s amikor nem szeretetből gondolkodunk, az nem más, mint hallucináció. A félelem az illúzió. Az emberiség őrülete, paranoiái, szorongása és traumája mind valójában képzelgés, ami a félelmen alapul. Világi problémáink csak tünetei az igazi problémának, amit mindig a szeretet hiánya okoz. A gond ott van, hogy túl sok embert a félelem irányít. Igazi énünk azonban nem más mint a bennünk élő szeretet. Az az én forma, ami állandóan félelemben él csupán egy szélhámos. Visszatérés a szeretethez valójában nem más, mint saját személyes utazásunk a színleléstől, a fájdalomtól a belső békéig.

Aki szeret ezekről olvasni és kontemplálódni, azoknak szívből ajánlom többek között Anita Moorjani – Meghaltam, hogy önmagamra találjak c könyvét, Marianne Williamson – Visszatérés a szeretethez c. könyvét és a most elhunyt csodálatos ember és író Wayne Dyer, ‘the father of motivation’, összes könyvét és előadását. <3

Morning routines

Kezdenek egyre izgalmasabbakká válni a napok. Ha minden simán megy, akkor három hét múlva ilyenkor úton leszünk Danival mi is az új desztinációnk felé. Van még jópár elintéznivaló itthon, de mindenre lesz pont idő, és már odakint is nagyon jól alakulnak a dolgok.

reggeli

A kedvenc napszakom a reggel. Régen fejvesztett kapkodással és rohanással kezdődtek, ami rányomta utána az egész napomra a bélyeget, de mióta évekkel ezelőtt kialakítottam egy ‘selfcare’ rutint, azóta egészen megváltoztak. Amit nagyon szeretek a reggeli szabad pillanataimban, a jóga és meditáció mellett, az az, hogy inspirálódással és olvasással töltöm ezt az időszakot, majd nyugodt és odafigyelt reggeli készítéssel. Szeretem megadni a módját a dolgoknak. Élvezni a pillanatokat. Igazából, ha tudatában van az ember a cselekedeteinek, az önmagában is felér egy meditációval. Csak légy tudatosan ott abban a tevékenységben, amiben éppen vagy, és közben ne gondolj hatezer másik megoldandó problémára.
Azáltal, hogy ezt a reggeli feltöltődést beillesztem a napjaimba, erőt ad a nap további részéhez és megalapozza a nap jó hangulatát is. Ha ez elmarad, megérzem. Amikor az ember szán időt reggelente, legyen az csak 10-15 perc, hogy átgondolja nyugodtan, akár egy pohár herbál tea közben, mi mindent szeretne a nap folyamán sikeresen elvégezni, sokkal nagyobb hatékonysággal képes alakítania napjait is, és jobban működik a lézer fókusza is, mint amikor átgondolatlanul indítja a napot, anélkül, hogy céltudatosan tudná mi mindent szeretne elintézni és megvalósítani aznap. Olyankor szétszórodik az energia és a fókusz.
Kívánok nektek szépséges napot, amiben minden a legjobb úton-módon alakul <3

A csodák mindig halkan zörgetnek

Szepesi Maria

“A csodák mindig halkan zörgetnek ajtódon. Ha azt mondod, csak a szél zúg odakint, kavics koccant az üveghez, vagy néhány száraz falevél rezzent a földön, s ülve maradsz, a csoda kivűl reked. Te nem nyitottál ajtót neki…. Ha nem volna a csoda igaz, nem tudnál róla.

Boldog az az ember, aki úgy éli léte teljességét, hogy nem felejtkezik meg az újjászületés és elhalás örök váltakozásáról. A nappalba nem kapaszkodik görcsösen, az ejszakától nem fél oktalan rémülettel. Úgy fogadja az anyag törvények kettős ütemét, mint örökkeletű szellemének soron következő állomását végtelenből végtelenbe tartó vándorútján.

A gyermek és a bolond egyaránt boldog, mert nem les múltba és jövőbe, nem ismeri a halált, tehát nem fél tőle, a halhatatlan jelenben él!

A félelem a sötétség árnyéka, az erőtlenség víziója. Az öröm a kimeríthetetlen életerő forrása.

Örülj bátran minden pillanatnak, amellyel a sors megajándékozott. Aggódó menekülésed a jelen tiszta örömétől bűntudatból fakad. Azt hiszed: az öröm bűn, amelyért büntetés jár. Pedig e bűntudat éppen a pillanat kreatív örömének elmúlasztásából születik.
Az öröm művészete abban áll, hogy önmagából táplálkozik. Nem szorul alkalomra, erőltetett csiholásra, mert akkor szalmalánggá válik, amelynek ellobbanása után mélyebbnek tűnik a sötétség.

A gyógyító öröm egyenetes napsütés belül. Ez az élet kiolthatatlan lángja, amely kezdés nélküli, s végtelenbe rezgő derűvel világítja meg a körülötte hullámzó erős szimbólumokban kifejeződő jelbeszédet.

Ettől a pillanattól kezdve élj a teremtés isteni örömében! Teremtsd újra gondolatvilágodat! Mágikus gyakorlattal hangold át viszonylatodat a külvilággal!

Csak egyfajta öröm van: az, amelyik az örökkévaló élet biztonságából fakad. Minden más örömképzet, villanó átmenet inger és kielégülés között.” Szepes Mária – Füveskönyvek

Stresszoldó meditáció

11057779_688153377952085_3602017240282471106_o

Ülj le a földre, kint vagy bent. Hunyd le a szemed. Végy négy mély lélegzetet. Engedd, hogy ellazuljon a tested. Érezd, ahogy az állkapcsod is teljesen ellazul.
Érezd, ahogy az anyaföld megtart téged, és támogató erejével átölel. Minden energiájával azt érezteti, hogy nem vagy egyedül. Támaszkodj rá nyugodtan. Közben lélegezz még mélyebben, amennyire csak lehetséges. Tudd, hogy nem kell mindent egyedül csinálnod. Merj engedni a kontrollból. Adj magadnak lehetőséget a pillanatnyi momentumok megélésére is. Engedj időt és teret arra, hogy az élet természetes módon bontakozzon ki előtted. Ne akard minden percedet beosztani. Amikor engedünk a szorításból, a kontrollból, lágyabbnak, közben mégis erősebbnek és rugalmasabbnak érezhetjük magunkat. Mitöbb, azzal, hogy teret engedünk, felkészültebbekkáv válunk a körülöttünk lévő lehetőségekre, hogy azok ránk találjanak és mi észrevegyük őket.

Ha könnyek jönnek, ne tarsd vissza őket. Merd mindig kiengedni, megtisztulni és megújulni általuk.

Engedjetek mindig egy-egy 10 percet a napotok során, amikor saját magatokra hangolódhattok, és megengeditek magatoknak megélni az élet apró pillanataiban rejlő csodákat, amikből aztán tovább építgetjük életünket pillanatról-pillanatra.

Ajánlott stresszoldó relaxációs zene hozzá:

Az élet egy vakmerő kaland, vagy semmi (H. Keller)

2bae92c56eedb828bfabcd992e27f276

A kudarctól való félelem ne tarson soha vissza! Ne hagyjuk, hogy az álmaink elússzanak mellettünk, és helyettük a kényelmes komfort zonán belüli élést és kiszámíthatóságot válasszuk (ami kiszámíthatóság nem is létezik, hiszen ha mi magunk nem tesszük, az élet mindenképp ad rá alkalmat, hogy kizökkentsen bennünket belőle). Tudjuk, hogy amit megálmodunk, arra a képesség is meg van bennünk, hogy megvalósítsuk! A kérdés az, hogy mennyire merünk nagyot álmodni, mennyire vagyunk kitartóak és az út során mennyire merünk szembenézni saját korlátainkkal, félelmeinkkel, és elengedni azokat?!

Kérdezzük meg magunktól, hogyan akarunk távozni ebből az életből: 1d97c08ee6822bc9ed24777e5df8df34megmaradt és meg nem élt álmokkal vagy izgalmas emlékekkel és kalandos történetekkel? Ennek egyik titka, hogy nem szabad leragadni a félelmeknél és azon rágódni, hogy mi minden sülhet el balul, mert akárhogy is alakul a végén, mindenképpen többé és gazdagabbá válik az ember a megélt tapasztalatok által, mitöbb, jó eséllyel még bölcsebbé is válik általuk. Vagyis nem veszíthetünk! Viszont annál többet nyerhetünk! A veszteség érzése csak akkor válik relevánssá, ha a kérdés örökre bennünk marad – Mi lett volna ha mégis megpróbálom…? Emlékeztessük magunkat, hogy minden újabb akadály csak bennünket gazdagít, tesz erőssebbé és rugalmasabbá, amennyiben nyitott elmével állunk hozzá. Ha nem így érzünk, akkor mindenképp érdemes elolvasni az általam mostanában oly sokat emlegetett könyvet: Carol Dweck Szemléletváltás c. könyvét, amiről ITT írtam.

a60df1e5471c4da9dbcbfe5be63b51cf.400x266x1Merni kell megújulni! Ne féljünk a változásoktól! Aki rigiden ragaszkodik az állandósághoz, sokkal nagyobb törésként él meg minden változást, amit az élet magával hoz. Merjünk az élet áramlataival együtt haladni. Merjük megélni az érzelmeinket, mert csak akkor leszünk képesek feldolgozni és elengedni azokat. A változások által újabb látásmódot és tapasztalatokat kapunk! Nem a végeredmény számít, hanem, hogy tesz az ember az álmaiért és útközben, amellett, hogy tanul, még jól is érezi magát és kihozza a legjobbat minden helyeztből!

Learn to get comfortable with being uncomfortable (Life lessons 101) Meg kell tanulni elfogadni, hogy nem lehet mindenre felkészülni az életben! 110161242e91fd5c4dacb45c62908c6aBármit is hozzon az élet, az hosszútávon fejlődésünket és javunkat szolgálja, mégha nem is érzünk mindig így az adott pillanatban (ebben megint az ajánlott könyv sokat tud segíteni). Ha mindig ragaszkodni akarunk a biztoshoz és a jövőbelátáshoz, azzal saját potenciálunkat és lehetőségeinket limitáljuk. Az élet szépsége és izgalmassága pont a kifürkészhetetlenben rejlik és hogy mindezt megtanuljuk elfogadni, kezelni és közben élvezni az életet.

Have faith in life and in yourself. Az egyik szerintem legfontosabb része annak, hogy minél teljesebb, boldogabb és kiegyensúlyozottabb életet éljünk, hogy legyen hitünk! Hitünk az életben, önmagunkban, az emberekben, az emberiségben. Enélkül igencsak megnehezítjük a saját és mások életét is.

A boldogság és a kiegyensúlyozott élet egyáltalan nem szerencse kérdése. A kérdés inkább, hogy megengedem-e magamnak, hogy boldog legyek vagy minden lehetséges pillanatban keresek okot arra, hogy miért nem lehetek az, és felsorolom, hogy mi minden külső tényező akadályoz ebben? howard-timeSenkinek sem könnyebb vagy nehezebb az élete, csak más utakon járunk, más tapasztalatokkal gazdagszunk, másért vagyunk itt a Földön, de az élettel járó hullámvölgyek kikerülhetetlenek. Senki nem lát a jövőbe, nem tudja kontrollálni a dolgok alakulását, de hogy mennyire vállaljuk saját magunkat és mit teszünk nap, mint nap, milyen szokásokat és gondolkodásmódot kultiválunk nagy mértékben befolyásolják életünk minőségét. Azt is be kell látni, hogy az ember nem akkor válik erősebbé és bölcsebbé, ha csak és kizárólag örömteli dolgok történnek vele. A különbség, hogy ki hogyan áll az élet adta helyzetekhez. Megtalálja-e a nehézségben is, hogy mit lehet belőle tanulni vagy nem. Beépíti a tanultakat és tapasztaltakat az életébe vagy az áldozat szerepet választja, és másokat meg a környezetet hibáztatja azért, ahogyan az élete alakul.

the-secret-to-happiness-is-always-making-the-most-of-the-current-situation-you-are-in

ae69b7cc176db0c40c542928842933e4Az utazás számunkra mindig egy nagy belső utazás is volt. Aki régóta él nyitott szemlélettel különböző helyeken a világban, az valószínűleg átérzi, hogy minden egyes új ország, kultúra és helyzet új dolgokat hoz ki az emberből. Új képességeket, hozzáállást, rálátást és megértést a világra és az életre. Megmutatja azt is, hogy mi mindent tanulhatunk még önmagunkról mások tükrében. Rádöbbent, hogy amit mi igaznak tartunk, azt homlokegyenest másként gondolják a világ más pontjain. Az utazás alázatra is tanítja az embert, mert felismeri, hogy valójában mennyire hiányos is az ismeretünk ahhoz, hogy mindent tökéletesen megértsünk vagy átlássunk. Mindenki saját szűrőin keresztül nézi a világot, így ahány ember, annyi valóság és igazság is létezik.  A bőrszín, a nem, a vallás, vagy a nemzeti hovatartozás senkit nem határoz meg. Ezek mind csak rétegek, az igazi emberi esszencia ezek alatt a rétegek alatt rejlik. S minél inkább képesek vagyunk önmagunk lenni, letenni a szerepeket és vállalni azt, akik vagyunk, annál inkább segítünk másoknak is, hogy így tegyenek körülöttünk. Ezáltal vagyunk képesek kihozni a legjobbat magunkból és másokból is.

Norte

Ahogy annak idején az utazós blogom bemutatkozásában is írom, mi magunk úgy tartjuk, hogy függetlenül attól, mely sarkába születtünk a világnak, igazi otthonunk a szívünkben van, ahol nincsenek határokat. Az otthon számunkra annyit jelent: otthon lenni saját bőrünkben. Új helyeken, újra megtalálni a helyünket a világban és újabb oldalainkról megismerni önmagunkat. A világ sokszínűsége és szépsége kimeríthetetlen! Elsősorban rajtunk múlik, hogy mit veszünk észre belőle és mire helyezzük a fókuszt – ha az ember a jószándékot, segítőkészséget és a világ szépségeit keresi, akkor meg is talalja ez garantált ♥