A rendszeres meditálás előnyeiről

korea
Közel 10 évvel ezelőtt kezdtem el meditálni, bár valójában gyerekkoromban sem volt az élmény ismeretlen, mivel szüleink gyakran hallgattatak velünk relaxációs zenéket (4 gyerekkel szerintem ez szükséges is volt). Rám ezek a nyugodt, békés, zenei aláfestéssel történő vizualizációval töltött pillanatok mindig nagyon inspirálólag hatottak. Magával a meditációval komolyabban Koreában találkoztam. Érdekes módon legelőször egy Koreában élő magyar buddhista szerzetes mesélt róla nekünk részletesen egy magyar összejövetelen. De már rögtön a kezdetektől fogva szerettem felkeresni és elidőzni Szöul buddhista szent helyein, amik nemcsak a városban, de gyakran a hegyek mélyén bújtak meg. Ezeket a helyeket valami leírhatatlan nyugalom és béke járt át mindig, amiben szerintem bárki szivesen elidőzik. Valahogy mióta az eszemet tudom mindig vonzott a béke, nyugalom és harmónia, valamint ezek megteremtése és megosztása magam körül.
Ha belegondolunk valójában minden a csendből (a semmi teréből) születik. Ahogy Debussy is találóan fogalmazott: a zene maga is nem más, mint az üres tér a hangjegyek között – the space between the notes.
A elmúlt 10 év alatt természetesen, ahogy én magam is, úgy meditációs szokásaim és rituáléim is változtak. Hol mantrával meditáltam, hol zenére, hol vezetett meditációt hallgattam, hol egyedül, hol csoportosan, hol az ablakon át beszűrődő madárcsicsergésre, tengerpartokon és hegyekben, vagy épp Dani mellett, miközben ő jászott, de volt, amikor a reptéri zaj közepén az aktuális járatra várván. Meditálni bárhol és bármikor lehet – független attól, hogy ki mennyire érzi, hiszi elfoglaltnak magát. Mindenkinek 24 óra áll a rendelkezésére, hogy hogyan osztja be, az elsősorban prioritás kérdése, nem idő. Az utóbbi időben azonban nem mondhatnám, hogy rendszeres meditátor voltam, mindeközben egyre erősődőtt bennem az igény, hogy áttérjek a napi rendszeres kétszeri meditációra. Majd mit ad az élet, egy olyan meditációs kurzus talált rám, ami teljességgel megszólított. Szeretek időről-időre újabb perspektivából és módszerekkel ismerkedni. Motivációt, friss lendületet és nem mellesleg újabb emberi kapcsolatokat is ad.
 meditation-2
Alapvetően nem azért meditálok, mert kell vagy szükségesnek tartanám, egyszerűen azért, mert sokkal jobban érzem magam általa saját bőrőmben annak köszönhetően, hogy tudatosan alakítok időt az elcsendesedésre és befeléfordulásra. Növeli az életminőséget és az élet élvezetét számomra. A meditáció segít érezni és felerősíteni azt a mélyről jövő kapcsolatot önmagunkkal, amivel születtünk. Egyfajta önszeretet kifejeződése is. Segít megadni a vágyott alaphangulatot napjainkhoz.
Én többnyire 5-5:30h-kor szeretek kelni, 20-30 percet meditálni, amiben a végén pár perc hálaadás is benne foglaltatik. Ezután 20 percet jógázom, s közben élvezem a felkelő nap sugarait.
Aki régóta és rendszeresen meditál az tudja, hogy a meditáció nem elvesz, ellenkezőleg, hozzáad az érzékelt időhöz, amivel rendelkezünk. Egy idő után kevesebb alvásra lesz szüksége szervezetünknek, jelentősen javul a koncentrációs képességünk, rugalmasabbá válunk mind mentálisan mind érzelmileg. Békésebbnek és kiegyensúlyozottabbnak érezzük magunkat – kvalitások, amik számomra mind fontosak az életben magához az élethez. Emellett csökken a stressz a szervezetben. Ösztönzi az embert az egészségesebb és tudatosabb életmódra. Erősíti az immunrendszert és lassítja az öregedési folyamatokat is. Folyamatosan növeli a tudatossági szintet és amihez mérten egyre jobban vagyunk képesek kezelni az élettel járó változásokat is. Ehhez azonban idő kell, nem azonnal, hanem folyamatosan érezhetőek ezek a finom élettani változások.
Advertisements

Ocean & Acceptence

HDRtist HDR - http://www.ohanaware.com/hdrtist/

Az óceán pont olyan mint az élet vagy az ember. Láthatjuk viharosnak, vadnak, békésnek és derűsnek, de bármilyen is legyen úgy csodálatos, ahogy van. Tökéletes példakép vagy épp tükör lehet számunkra, hogy megtanuljuk bírálat nélkül elfogadni saját magunkat is 💕💦
‪#‎oceanlove‬ ‪#‎oceantherapy‬ ‪#‎breathintheocean‬

Earth Meditation

IMG_0337

Ma akkora dugó volt iskola után, hogy az autópályára sem jutottunk fel, így Danival fogtuk magunkat és helyette lementünk a tengerpartra ebédelni majd mezítláb sétálni és töltekezni a Földanya csodálatos és gyógyító energiáival. Amikor csak tehetjük gyakorlatilag ezt tesszük, és mivel az idő továbbra is hihetetlenül kellemes, ezt kihasználva még mindig a legjobb döntés a szabadtéri programok mellett szólnak.
Nagyon nehéz héten vagyunk túl… aminek, nem a miértje számít, hanem, hogy bennünket hogy érint meg, mennyire engedjük meg magunknak a feljövő érzéseket megélni és meglátni mindazt, amit mutatni és tanítani akar nekünk az adott helyzet – rólunk és az életről. Naív elképzelés azt gondolni, hogy bárki megúszná az életet fájdalmak nélkül, hiszen ez is az élet része. Az élet egyszerre tud varázslatos, fájdalmas és elképesztő lenni. Mindemellett az igazság az, hogy az ember bizonyítottan éppen a fájdalmas tapasztalatokon keresztül tanul a legtöbbet – ha tetszik, ha nem. Minél nagyobb törést okoz egy-egy fájdalom, annál több fény eresztődik be a repedéseken keresztül, és annál több együttérzést vagyunk képesek kultiválni önmagunk és a világ felé. Ahogy szoktam mondani, ahhoz, hogy képesek legyünk a határtalan boldogságot megélni, ahhoz ugyanúgy meg kell engednünk a fájdalmas mélységeket is átélni. Az élet egyik legnagyobb feladata megtanulni elfogadni a kényelmetlen és kellemetlen helyzeteket is, bármennyire tartunk is tőlük – “Learn to get comfortable being uncomfortable”
Van egy meditáció, amit gyakran ajánlok másoknak is. Nagyon egyszerű és rendkívűl kellemes élmény, egyben teljesen fel is frissíti az embert. Mindenkinek más élményt nyújt, de eddig mindenkitől egyöntetűleg pozítivak voltak a visszajelzések. Telepedjünk le a földre törökülésbe, vagy ahogy épp kényelmes – ha lehet valahol kint a természetben, de ha az idő még nem engedi a nappali közepén is tökéletes. Csukjuk be a szemünket. Koncentráljunk a köldök és szeméremcsont közötti pontra. Vegyünk három mély lélegzetet, és érezzük a földet magunk alatt. Majd képzeljük el, ahogy a Föld közepéből kiindul egy ragyogó szál, ami összeköt bennünket az Anyafölddel. Figyeljük meg, hogy milyen színekben ragyog. Mit érzünk. Ezen a szálon keresztül megindul a Föld energiája felénk – figyeljük meg, hogy melyek azok a pontok a testünkben, ahol azt érezzük, jól esne egy kis extra támogatás, majd vigyük oda az áramló energiát és hagyjuk kifejteni a hatását, egészen addig, ameddig szükségét érezzük. Miután úgy érezzük, hogy teljesen feltöltődtünk testileg és lelkileg is, engedjük vissza a fonalat és köszönjük meg az Anyaföldnek a szerető gondoskodását.
Az ember élete végéig igényli az ölelő szeretet, ami érzés még a méhben fejlődés időszakából jön. Ezt felnőtt korban többek között az anyafölddel való érintkezés tud megadni. Éppen ezért, töltsünk minél több időt mezítláb a természetben és máris sokkal kerekebbnek érezzük majd a világot és az életünket. Ha kipróbáljátok esetleg a meditációt, írjátok meg milyen élmény volt <3

Create your life and love every minute of it!

fall in love-1

Create your life and love every minute of it!

Elgondolkoztatok már azon, hogy mik azok a dolgok az életben, amik hozzájárulnak, hogy a legjobbat hozzák ki belőletek, amik segítenek a kreatív energiák felszabadításában?
A teljesség igénye nélkül írtam én is egy listát:
  • Emberek, akikkel kapcsolatban vagyok, és akiktől nap mint nap tanulok.
  • A környezet, ami körbevesz és inspirál a hétköznapokon is.
  • Egy-egy ölelés és érintés.
  • Napfelkelték és naplementék.
  • Séta az erdőben.
  • Túra a hegyekben.
  • Ülni a tengerparton és elveszni a tenger hullámzásában.
  • Hobby fotózás.
  • Zene hallgatás és tánc.
  • Olvasni és tanulni minden egyes nap.
  • Mindennapi testmozgás.
  • Nevetés. Baráti beszélgetések és közös étkezések.

A boldogság bennünk van, belőlünk fakad, de mindenkinek megvannak azok a dolgok, amik fokozzák az érzést és segítik kiaknázni az ebből fakadó kreatív energiákat, és amik álmaink megvalósításához szükségesek. A kérdés az, hogy merjük-e álmainkat követni, vagy a külvilág elvárásainak próbálunk állandóan megfelelni. Merünk-e NEMet mondani olyan helyzetekre, amik ellenkeznek mindazzal, amiben hiszünk az életben. Ha valami nem tetszik, merünk változtatni? Készek vagyunk az élet változó áramlatával együtt folyamatosan megújulni mi magunk is? Szakítunk időt arra, hogy tisztában legyünk azzal, hogy mi az, ami úgy igazán izgalomba hoz az életben, hogy vagy csak éljük az életet egyik napról a másikra? Ismerjük az álmainkat, vágyainkat, beszélünk róluk, teszünk értük? Hol a fókuszunk? Az álmainkon vagy hagyjuk szétszóródni és elveszni a mindennapos dolgok között? Végig gondoljuk, hogy miért szeretnénk, amit szeretnénk, mik azok a tapasztalatok és érzések, amiket szeretnénk megélni az életben? Tudjuk, hogy mik azok a lépések, amikkel közelebb jutunk a megvalósításukhoz? Merünk az ismeretlenbe lépni és közben bízni? Megijeszt a tény, hogy az élet változásaival együtt a helyszínek és az emberek is változnak körülöttünk, vagy el tudjuk fogadni? Hagyjunk mindig időt ezekre a kérdésekre, és arra, hogy megéljük a az élet pillanataiban rejlő letisztult egyszerűséget és szépségét.

Miért ne kezdjük a napot koffeinnel?

1934056_777778938989528_4035232147320729132_nAz egyik legfontosabb dolog, amit reggelente tehetünk magunkért és egészségünkért, ha ébredést követően megiszunk fél liter vizet, mivel éjszaka folyamán szervezetünk dehidratálódik. Ez lehet sima víz, meleg viz citrommal, vagy épp gyömbéres citromos víz – ami számunkra jól esik. A lényeg, hogy ne koffein tartalmú itallal vágjunk neki a reggelnek, mert a koffein nem csak a vércukorszint egyensúlyát borítja meg, de a mellékveséket is gyengíti, amitől fáradtnak, nyúzottnak és ingerlékenynek érzi magát az ember és ezzel máris oda a vágyott Zen reggelnek. Hosszútávon ez a szokás pedig akár komoly hormonális káoszt is okozhat, kezdve a pre menstruációs szimptómák felerősődésétől a meddőségig. A reggeli koffein adag meglehetősen erőteljesen alá tudja ásni az endokrin rendszer optimális műkődéséhez szükséges folyamatait, s azt, hogy hormonjaink egészséges egyensúlyban tudjanak bennünket támogatni. Kevesen vannak tudatában, de a kávé elnyomja az amúgy természetes éhségérzetet és 25%kal csökkenti a véráramlást az agyba. Arról nem beszélve, ha valaki kihagyja a tápláló reggelit, a nap további részében sokkal hajlamosabb üres kalóriákat tartalmazó, tápanyagmentes, cukros ‘junk food’ után nyúlni és többet enni, mint amire szervezetének szüksége lenne. Az éhgyomorra történő koffein fogyasztás továbbá lecsökkenti a szervezet szerotonin termelői képességét is, ami többek között azért felel hogy kiegyensúlyozottnak, elégedettnek, kipihentnek, magabiztosnak érezzük magunkat valamint, hogy egy-egy stresszes helyzet közepén is meg tudjuk tartani higgadtságunkat.

tea-caffeine-chart

Ha valaki nem tud lemondani a reggeli koffein adagjáról, annyit tegyen meg legalább, hogy nem üres gyomorra issza, helyette a fél liter vizet követően találja meg magának azt a reggeli opciót, amitől jól érzi magát. Tisztában vagyok vele, hogy nem mindenkinek esik jól a zöld turmix és a különböző reggeli kása de ezek mellett szerencsére van egy csomó más opció is. Én pl a hidegebb időben imádom az avokádós szendvicseket zöldekkel, friss csírákkal, főtt tojással, vagy quinoát párolt zöldségekkel és magvakkal. Ki kell kisérletezni, mikor mitől érezzük magunkat a legjobban és legstabilabban. Étkezési szokásaink az évszakok változásával is változnak, hiszen ennek köszönhetően maradunk harmóniában a természet ritmusával, ami a kiegyensúlyozott életvitelhez alapvető fontosságú. Szép hetet mindenkinek!

A teljesség belső hangja

tisztabb-1

Ti hogyan látjátok és értelmezitek az életet? Mi az, ami fontos számotokra? Érzitek és engeditek a változások adta folyamatos áramlását az életnek? Saját értékeitekkel harmóniában élitek mindennapjaitokat, s hozzátok döntéseiteket vagy külső elvásárok alapján? Vajon érzékelitek, hogy minden, amit tapasztalunk az életben, az nem más, mint saját gondolataink általi interpretáció csupán, ami még véletlenül sem fog pontosan egyezni egy másik emberével? Tisztában vagyunk azzal, hogy saját gondolatainkat érezzük, miközben azt hisszük, az a valóság? Hogy a gondolataink tengerében élünk és azok által interpretálunk minden ‘velünk’ történt eseményt?
Gondolataink folyamatosan jönnek és mennek, akkor is ha megpróbáljuk kontrollálni őket és akkor is, ha megengedjük természetes áramlásukat. Vajon melyik jár kevesebb ellenállással? Minden egyes pillanatban, ha hagyjuk, friss gondolat érkezik, új, mélyebb megértéssel és megoldással.
Nem megyek most ebbe mélyebben, de bármi, amiről írok és megosztok, egyrészt velem együtt változik – mert az élet ezzel jár, ha nem hadakozunk ellene – másrészt, ami az én interpretálásom alapján igaznak tűnik, az nem feltétlen igaz mások számára is, és ez így van tökéletesen jól. Csak nézzük meg, minden, amit tehetünk egészségünk fennállásáért és helyreállításáért, ahány forrást olvasunk vagy hallgatunk, annyira eltérőek lehetnek rá a válaszok. Nincsenek abszolútumok. Nem egy igazság létezik. Ami nekem igaznak és működőképesnek tűnik, az nem biztos, hogy másnak is. A boldogság és egészség is minden ember számára mást jelent, de ettől függetlenül én úgy gondolom, hogy a boldogság, az öröm vagy a szabadság érzése és az egészség mind velünk született, bennünk él, emberi alapbeállításaink közé tartoznak, amihez bármikor visszatérhetünk.

Ehetünk bármilyen egészségesen, végezhetünk naponta testmozgást, meditálhatunk napi kétszer, körbevehetjük magunkat a világ legpozitívabb embereivel és olvashatunk millió egy inspiráló könyvet, ha nincs meg a valódi kapcsolat azzal, akik vagyunk, amit igaznak hiszünk saját magunk számára, az egész hiábavaló. Ha nincs kapcsolat az étellel, amit eszünk, a Földdel, ahol élünk, a természet körforgásával, amiben benne élünk, a tevékenységekkel, amikkel foglalkozunk, az emberekkel, akikkel nap, mint nap kapcsolatba kerülünk és legfőképpen saját magunkkal, minden csupán csak egy pipa a képzeletbeli listánkon, hogy mi mindent ‘kellene’ megtennünk annak érdekében, hogy teljesebbnek érezzük az életünket és egészségünket, ami pedig alapvetően mindig teljes, ha hagyjuk megélni önmagunkat. Valójában nem hozzáadni kell az életünkhöz, hanem letenni azokat az elvásárokkal tele tevékenységeket és feladatokat, amiket nem érzünk magunkénak.
Amikor felismerjük, hogy mi magunk vagyunk a szeretet, a boldogság, a bőség, és mindez bennünk él, képesek vagyunk felhagyni azzal is, hogy a külvilágtól és másoktól várjuk testi-lelki kiegyensúlyozottságunkat. Mert minden belülről fakad. Külső valóságunk mindig belső világunk tükre. Önmagunkkal való kapcsolatunk nem azon múlik, hogy mennyire tartjuk magunkat spirituálisnak, vagy épp mennyit imádkozunk és meditálunk, hanem azon, hogy milyen gyakran engedjük meg magunk számára, hogy önmagunk legyünk és átéljük azt az önfeledt és felszabadult boldogságot és örömöt, amik mi magunk vagyunk – ami természetes módon fakad belülről.
Hogy kinek mi jön át ezekből a sorokból és gondolatokból, az alapvetően azon múlik, hogy ki hogyan látja az életet, és mennyire rezonál hasonlóan azzal, ahogyan én is látom a dolgokat. Akárhogy is legyen, az én feladatom coachként nem az, hogy bárkinek is megmondjam, mit tegyen, helyette támogatásomról biztosítsam, hogy megtalálja az illető is azt, ami számára igaz és hogy azt felvállalva élje életét <3

A rendszeres testmozgás előnyeiről

sport”Not exercising is like taking a depressant.” – azaz, ha nem végez az ember rendszeres testmozgást az olyan, mintha depresszáns szert szedne! – tartja a híres egykori Harvard Egyetem pozitiv pszichológia professzora, Dr. Tal Ben-Shahar, aki az egyetem egyik legsikeresebb es leglátogatottabb óráit tartotta.

A rendszeres testmozgás azért is nagyszerű dolog, mert nem csupán boldogság érzetünk nő vele, hanem energikusabbnak érezzük magunkat, immunrendszerünket erősítjük, és mentális képességünk is növekszik általa! Kitartást, magabiztosságot, erősebb idegzetet kapunk a rendszeres sportolással! Csodálatosan működik stressz levezetés, pánikrohamok és depressziós tünetek kezelése esetén is. Továbbá nagyon jó hatással van az emésztésre, bőrre és elősegíti a pihentető mély alvást is! Az ember eredendően mozgásra lett ‘tervezve’, nem arra, hogy egész nap üljön. A testmozgás pedig különösen hatásos, ha kint a szabadban végezzük, hiszen ezáltal a szükséges D-vitamint is megkapja szervezetünk. Mind-mind lényeges szerepet jatszanak testi-lelki és hormonális egyensúlyunk helyreállításában és megtartásában.

Változások áramlatában

IMG_8535
Amikor valami nagy változás történik az ember életében, saját tapasztalataim szerint, a változás, az élet minden területére szép lassan kihat. A költözés befejeztével ismét ez történt nálunk is. Pont ugyanúgy, mint amikor Dél-Koreából költöztünk át Spanyolországba. Szinte minden megváltozott. Az egész életünk, a szokásaink, az ételek, a vágyaink és az álmaink is. Abban az egyben különbözött az akkori költözés, hogy az első évet én rendkívűl emócionálisan éltem meg, és sokáig nagyon hiányzott a koreai életünk, a  barátaink, a szöul utcák és azok hangulata, az ottani szokásaink…Hozzáteszem, Dani mindössze fél éves volt és szinte semmi rutinunk nem volt az elején. Illetve biztosan az is hozzájárult, hogy ott csupán 2,5 évet töltöttünk ami nem volt elég, hogy teljesnek érezzük az ott kapott tapasztalásokat – hiányérzetem maradt még utána sokáig. Spanyolországban viszont közel 7 évet töltöttünk, ami alatt abszolút be tudtuk járni az egész ibériai félszigetet, a szigetekkel együtt, egy csomó mindent kipróbáltunk s úgy hagytuk el az országot, hogy telítve voltunk a mediterrán élményekkel és abszolút készen álltunk a világ új sarkainak felfedezésére, megismerésére.
A költözéssel azonban nemcsak az éghajlat, a tájak, az emberek, a fények, az illatok, ízek és az utcák változtak meg körülöttünk, de ismét változások álltak be a hétköznapi szokásainkban is. A lehető legpozitívabb értelemben. Azzal, hogy új hatások érik az embert, minden sejtjét átjárja a változás, amik mind új gondolatokra, álmokra és elhatározásokra serkentik az embert. Nálam ez úgy jelentkezik, hogy sokkal szociálisabb életet kezdtem el élni. Elkezdtem olyan könyveket is olvasni, amiket eddig a polcról sem valószínű, hogy leemeltem volna. Már elsősorban nem itthon jógázom és meditálok, hanem közösségben – eljárok heti többször is órákra, amik 75 percesek, és meditáció és relaxációval egybekötöttek. El kezdtem tenisz leckéket is venni, hogy új dolgokat is kipróbáljak és tanuljak! A lakást is teljesen másként rendeztük be, mint Spanyolországban. Ösztönös módon igazítottam a az életterünk hangulatát a bennünket körülvevő környezethez, amit minden eddiginél inspirálóbbnak érzek! Újra elővettem a régi spanyol podcastokat, amik segítségével annak idején Madridban tanultam a nyelvet, mert szeretném ismét tovább fejleszteni a spanyol tudásomat is, ugyanis hihetetlen módon, de itt sokkal többet van alkalmam beszélni a nyelvet :))
HDRtist HDR - http://www.ohanaware.com/hdrtist/

Sok szempontból fontosnak tartom, hogy legyen az embernek egyfajta biztonságot nyújtó rutinja. A rutin az, ami elősegíti a mentális és lelki egyensúly megteremtését, különösen, ha az illető hajlamos sokat idegeskedni, aggódni vagy szorongani. Az ember idegrendszere ugyanis kifejezetten igényli a rutint, mint például, hogy nagyjából ugyanakkor keljen és feküdjön illetve étkezzen az ember. Egy reggeli rituálé aranyat érhet szintén sokak számára. Nekem is :) S már csak ezekre odafigyelve is nagyon pozitív eredményeket tud az ember elérni mentális- és lelkiállapotot tekintve is. (Ha valakinek nincs egyensúlyban a hormonháztartása, szintén!)
Mindezt leírva, úgy gondolom, hogyha túlsokáig ugyanabban a rutinban élünk, elveszíthetjük rugalmasságunkat és a világra való nyitottságunkat. Természetesen nem szükséges hozzá egy tengerentúli költözés, hogy változtasson az ember a napi rutinjain, egészen apró változtatásokkal is el lehet érni, hogy felfrissüljön az ember.

IMG_8532

Amikre én gondolok pl:
– olyan könyveket is olvasni, amiket esetleg megszokásból nem tennénk
– olyan emberekkel is beszélgetni, vagy csak végig hallgatni, akikkel különbözik világlátásunk
– új ételeket és ízvilágot kipróbálni
– átpakolni egy-egy bútordarabot és felfrissíteni vele a hely energiáját, teret engedni a változásoknak
– a megszokott útvonalak helyett újakat is kipróbálni iskolába vagy munkába menet
– azt a ruhát is felvenni és hordani, ami mondjuk évek óta csak ott áll a szekrényben :)
– kipróbálni egy új sportot, mozgásformát
– más körökben is megfordulni, nemcsak a megszokott, biztonságot és kiszámíthatóságot nyújtó emberek között.

Úgy gondolom, hogy mindezzel az ember segíti tágítani saját határait és komfort zónáját. Helyet teremt új gondolatoknak, megoldásoknak, elképzeléseknek és életérzéseknek is. Továbbá segítenek, hogy rugalmasabbá és még nyitottabbá váljon mentálisan és szellemileg is. Az életben, ahogy tartják, egy dolog az állandó: a változás. S hogy az élettel járó változásokat rugalmasabban tudjuk kezelni, mindez elengedhetetlen szerintem. Szép hétvégét! Teljes posztot megtaláljátok a blogon!

Yoga

HDRtist HDR - http://www.ohanaware.com/hdrtist/

Ez a mug cosy az egyetlen, ami talán a ‘télre’ emlékeztet. Igazából nem is tudom, hogy az omániak fogalomtárában létezik-e a tél, mindenestre azt gondoltam, hogy ettől hűvösebb lesz. Bár estére és reggelre kellemesen lehűlik a levegő (16C), nappal az átlag továbbra is 26-28fok.
Szerettem volna megosztani veletek az itteni jógás élményem. Még novemberben indult hatha jóga, ahol lakunk, és kiderült, hogy az eredetileg angol lány, aki tartja az órákat, az Esther Ekhart (az online jóga világ talán legismertebb tanára) tanítványa, akinek a jóga óráit online mindig is nagyon szerettem, s mint kiderült éveken át együtt dolgoztak Amsterdamban. Mai napig ír az Ekhart Yoga oldalnak. Pont ugyanakkor költöztek ide a férjével, mint mi :) Kicsi a világ – még mindig. Meglepő élmény, amikor az online világból ismert emberek megelevenednek a saját valóságunkban is. Mindig szerettem itthon jógázni, mert kényelmes volt, de most szuper érzés résztvenni élőben is a 75 perces jóga órákon. Teljesen kikapcsol, bár ebben a környezetben ez amúgy sem nehéz. Lassan fél éve itt élünk, s még mindig rabul ejt az ország változatos szépsége és az emberek kedvessége. Úgy érzem, függetlenül attól, hogy hány másik országban éltünk vagy jártunk már, minden helyen képes vagyok megélni újra és újra az adott hely különleges varázsát. Mindez a sok új élmény és apró csoda meghatározza nemcsak a gondolatmenetemet, de a napok alakulását és a coaching beszélgetések hangulatát is :)
#changeisgood

Stop managing your time, start managing your focus

CLZTbBYWgAEJdZB

Ahogy Robin Sharma tanítja, nem az időnket, hanem a fókuszunkat kell megtanulni menedzselni. Gyakran előjön a téma beszélgetések alatt, miszerint a 21. század embere mennyire szereti felhozni az állandó időhiányt. Ha ebben a hitben élünk, az bizony örökös belső harchoz és elégedetlenséghez vezet, illetőleg áldozati szerepben tart bennünket. Nem aż időnket, hanem a fókuszunkat kell megtanulni írányítani. Mi az, ami számunkra fontos az életben? Mik a céljaink, miben szeretnénk jobbá válni, mi módon szeretnénk esetleg hozzáadni pozitív módon a világhoz? Ne azt vegyük számba hány felé akarunk megfelelni, hanem, hogy számunkra mi a fontos, mi az, ami közelebb visz álmaink eléréséhez és ‘saját életművünk’ megalkotásához? Ha nem így teszünk a figyelem és az energia szétszóródik és minduntalan megrekedve találhatjuk magunkat, a világot hibáztatva.Három dolog, ami alapvetően meghatározza, hogy érezzük magunkat, és hogy épp hozzáadunk vagy elveszünk magunktól energiát:

  • 1. a helyek, ahol megfordulunk
  • 2. az emberek, akikkel körülvesszük magunkat
  • 3. a szokásaink, amiket nap nap után gyakorolunk.

Ezek vagy adnak vagy elvesznek az ember energiájából. Ha ezeket sikerül beazonosítani már félsiker, utána tisztába kerülni mi minden fontos számunkra az életben, mi az, ami prioritást szeretnénk, hogy élvezzen, akkor elkezdhetünk lépéseket tenni annak érdekében, hogy azok élvezzenek elsőbbséget, azoknak szenteljünk elsősorban energiát és figyelmet. Mert az energia mindig oda megy, ahova a figyelmünket irányítjuk.

Jim Rohn tart erről egy nagyszerű előadást, ami ugyan nem mai, ellenben időtálló (itt tudjátok megnézni: https://www.youtube.com/watch?v=oHfVNCgaLNI ), amiben arról beszél hogyan változtassunk, ha nem tetszik az élet, amit élünk.
”Are you enjoying your lifestyle, living your dream and expanding your possibilities? Not? Not living your dream but finding excuses? Then take a look at your philosophy on life and change what’s not working!”

Tedd fel magadnak a következő kérdéseket. ”Élvezed az életet, amit élsz? Az álmaidat éled? Folyamatosan a lehetőségeidet tágítod? Nem? Esetleg mindenre kifogásokat találsz? Akkor nézd meg jól az életfilozófiád és változtass rajta, ha nem működik!” Ha az ember ugyanazt folytatja, amit eddig, nem várhat más eredményt. Szerintem ezek meglehetősen ébresztő jellegű kérdések, amiket érdemes időről-időre feltenni magunknak. Nem kell hozzá a január 1ét sem megvárni, a mai nap is tökéletes, sőt minden egyes pillanat az, hogy változtassunk (ebben szinte mindenkinek nagyon jól jön a támogatás) azon, ami nem műkődik, amennyiben szeretnénk új tapasztalatokat és lehetőségeket teremteni az életünkben.

Az Élet egyszerre szürreális, gyönyörű és kontrasztokkal teli

P1050147

Ebben a képben nagyon sok minden van, ami a héten megfogalmazódott érzések formájában az elmúlt héten… Látni Danit, ahogy reggel a spanyol pólójában ébred, míg előzőnap az ománi tradícionális ruhát, dishadashát, hordta az iskolában, az itteni nemzeti ünnep alkalmából… Pontosan 7 és fél évvel ezelőtt született a Távol-Keleten, magyarként. Az első 7 életévét a Mediterránon töltötte, s most itt a Közel-Keleten vagyunk, talán a legcsendesebb, legnyugodtabb és legkülönlegesebb csücskében, ahol békességben él megannyi náció együtt, és segíti egymást és az ország a fejlődését. Ahol egy fekete csupa mosoly szudáni férfi köszön oda a boltban hangosan magyarul, mert ott tanult a rendszerváltás után és azóta is őrzi a nyelvünket. Ahol zanzibári és helyi arab férfiakkal focizott a minap Dani a barátjával együtt a tengerparton, akik nem bánták, hogy a fiúkra vártak, hogy elkezdhessék barátságos esti meccsüket. Ahol a gyerekekre a társadalom egésze vigyáz, ahol annyi szeretetet, kedvességet kaptunk az elmúlt héten is, hogy az ember nem tudja elhinni és elképzelni, hogy van az emberiségnek egy másik oldala is…

Gyermeki szemmel nézni a világra – nem különbséget tenni emberek, országok, kultúrák, tradíciók és nációk között. Több nyelven beszélni, s hallani, ahogy Dani napról-napra többet sajátít el már arabul is és amit tud, azt büszkén tanítja nekem is. Az a teljes elfogadás, félelem és előítéletmentesség, ami bárcsak örökre megmaradhatna az emberekben és tekintenénk egymásra úgy, mint akik tényleg ugyanabból a forrásból érkeztek erre a helyre, hogy együtt szeretetben és békességben éljenek és ünnepeljék az életet.

Másik oldalról nézve ugyanez – itt ülünk a teraszon egy gyönyörű lakásban, csodálatos kilátással, s bár egyetlen bútor sem a miénk, nem is a mi ízlésünk, az asztal ütött-kopott, egy-egy bőröndből élünk 5 hónapja, a cuccaink tengereken át hajóznak hónapok óta, az ÉTEL, amit készítünk és a SZERETET, amivel a lakást megtöltjük, a KÖZÖS PILLANATOK ÉS ÉLMÉNYEK, amiket megélünk az mind a miénk, az belőlünk fakad és ettől minden annyira rendben van… az egész élet egyszerre tud szürreális, csodálatos és kontrasztos lenni, de megtölteni az életet csakis mi magunk tudjuk, azzal, ahogy élünk, ahogy szeretünk, ahogy segítünk, ahogy megosztjuk a bennünk lévő tudást és tapasztalatot és ahogy magunk és a világ felé fordulunk.

Love is unlimited and knows no bounderies

Art by Michael Tompsett

Art by Michael Tompsett

Nem vagyok vallásos, de hiszek egy embernél magasabb szintű intelligenciában, amit hívhatunk bárminek, nem a megnevezésen múlik. Hiszek az emberségesség, a szeretet és a szépség erejében, aminek mi magunk vagyunk a forrásai és nem a világ eseményei határoznak meg. Hiszek a lét örök körfogásában és a természet törvényszerűségeiben, s abban, hogy ezt közelebbről megfigyelve sok mindenre választ kapunk. Választ arra, hogy a létezés, az elmúlás és a transzformáció mind az élet természetes részei. Hiszek abban is, hogy mindig van választásunk. Van választásunk, hogyan állunk az élethez, a halálhoz, az élet adta helyzetekhez, lehetőségekhez és embertársainkhoz. Bár a végeredményt kontrollálni nem áll módunkban, és jövőbe sem látunk, de érzelmi hozzáállásunkkal, gondolatainkkal és az azokból következő tetteinkkel mindenképp alakítjuk a jövőnket és az emberiség sorsát.
HATE-it-has-caused-a-lot-of-problems-in-this-worldS ha képesek vagyunk felnőni önmagunkhoz és az élethez, felelősséget vállalni saját magunkért, döntéseinkért és tetteinkért, azzal sokat tehetünk nemcsak magunkért, de egy szeretetteljesebb és békésebb világért is. Az irányt, mely felé az emberiség tart, meghatározzák a nehezebb időkben gyakorolt hozzáállásunk és döntéseink. Milyen értékek fontosak számunkra? Mi az, amit szeretnénk tapasztalni és látni a világban? Ha ezzel tisztáztában vagyunk, akkor cselekedjünk mindezzel harmóniában.
Én ezeket a kérdéseket teszem fel ilyenkor magamnak:
  • kivé kell nekem válnom ahhoz, hogy egy elfogadóbb, szeretőbb és kedvesebb világ vegyen körül bennünket?
  • hogyan tudok ma még kedvesebb lenni a családomhoz, a szeretteimhez, a szomszédomhoz, a boltban az eladóhoz, a munkahelyemen a kollégáimhoz, vagy a telefonban az ügyfélhez?
  • hogyan segíthetek, hogy enyhítsem mások fájdalmát? Hogyan mutathatom ki együttérzésemet őszintén, anélkül, hogy hibáztatnék és ítélkeznék közben?
  • kivé kell válnom és mit tudok tenni, hogy emeljem a körülöttem lévő emberek energiáját és a legjobb oldalukat hozzam ki belőlük puszta jelentlétemmel, s hogy ők is így tegyenek saját környezetükben?
  • hogyan tudok még jobbá válni abban, amivel foglalkozom?
  • hogyan tudom a bennem levő potenciált és kreativitást előhivni és még jobban kiaknázni?
  • milyen lehetőségeket szeretnék megvalósítani az életben, amitől én és környezetem is többé válhat?
  • …stb
Én a következőket szeretném célul kitűzni magamnak:
  • szeretem és elfogadom saját magamat és az embereket annak, akik, feltétel nélkül.
  • vállalom önmagamat, gondolataimmal, elképzeléseimmel és álmaimmal együtt.
  • vállalom az életet örömmel és fájdalommal együtt.
  • elfogadom és tudom, hogy azért születtem, hogy éljek és kiaknázzam a bennem lévő tudást, kreativitást és rejtett potenciált életem végéig.
  • minden nap teszek saját magam fejlődéséért, minden nap adok magamnak időt olvasni és tanulni.
  • minden nap azzal a szándékkal kelek fel hogy: még jobb vagyok abban, amivel foglalkozom; még kedvesebb és elfogadóbb az emberekkel, akikkel kontaktusba kerülök; még kevésbé ítélkezek; és még jobban kimutatom a bennem lévő szeretetet másokkal szemben is.
  • minden esetben arra törekszem, hogy a szeretetet válasszam a félelem helyett.
  • az emberséget, a kedvességet, a jóságot és a szépséget megtalálom mindenütt, bárhol is járjak a világban.
  • emlékeztetem magam arra, hogy minden pillanat tökéletes a megújuláshoz és pozitív transzformációhoz.
  • elengedem mindazt, ami már nem szolgál és nyitott maradok életem végéig új perspektívákra és megoldásokra.

Földünknek minél több olyan emberre van szüksége, aki szeretetből cselekszik, aki szereti és elfogadja magát és embertársait feltételek nélkül. Aki szereti azt, amivel foglalkozik, bármi is legyen az! Aki, mer álmodni és az álmaiért tenni. Aki nem elmenekül az élet elől, hanem minden egyes napját, amit a Földön tölt kihasznája, és mer élni, mer szeretni és önmagát kifejezni és a legjobbat kihozni saját magából – mert ezért vagyunk itt, és mert ezek úgy gondolom mindannyiónk emberi kötelességei is.

Life is for living

12241539_726173214150101_4437866822404893856_n

Újabb 10 napos kundalini meditácio kurzusban veszek részt Carrie-Anne Moss-szal, (Simple and Sincere Meditation Practice), aki minden nap biztat bennünket arra, hogy osszuk meg egymás között, instagramon keresztül, ami feljön egy-egy meditácio után. Nekem a hétvégét követően ez jött tegnap reggel (megj. itt a hétvége a péntek-szombat).
“This is what came up for me after my morning meditation:
Life is for living ✨ Don’t let fear get a grip on you. There’s plenty of human kindness and joy in this world everywhere – regardless of religion and geographic location – that’s what we should give more power to, not fear and anger. The answer is always love not fear. No-one knows exactly when our last day will come but there’s certainly life before that! So let’s not tip-toe our way until the end of our earthy life but start living and loving fully right in this moment. This beautiful planet we call home needs more people who love what they do and share that love with people around them. So let’s find ways to do our jobs even better, serve people even more powerful and be even more loving, kind and true to make this world a better place ✨#morning #kundalini #simpleandsincere #meditation #peacefortheworld #joyforthesoul #annapurnaliving #annapurnalivingroom

Coaching from the Inside Out

This is actually hilarious!!
”- So when you’re interested you’re pretty present and when you’re not interested your mind wonders” – Oh yeah! – Okay, then welcome to the Human Race!” :))

Michael Neill a világ egyik legzseniálisabb tranformative and success coach-a, aki nemzetközileg is elismert: hétköznapi emberektől, cégvezetőkön és hollywoodi hírességeken keresztül királyi családok tagjaiig rengeteg embert coachingolt az elmúlt 25 évben. Számtalan könyvet is írt, tréningjeivel és előadásaival a világot járja és ő a Los Angelesben található SuperCoach Academy alapítója, aminek a képzésén hatalmas vágyam volt egyszer résztvenni. Michael könyveit előszeretettel szoktam ajánlani saját klienseimnek is, és idézni is szeretek tőle, amit valószínűleg ezentúl még gyakrabban teszek majd a következő időszakban, ugyanis hamarosan megkezdem a Coaching from the Inside Out tréning self-study programját az akadémia keretein belül, ami miatt hetek óta over the Moon érzem magam! A coaching mellett nagy szenvedélyem a tanulás és olvasás is, pláne ha azt a legjobbaktól tehetem!

Imádom és nagyon tisztelem Michaelt, nemcsak rendkívűli tudásának és tapasztalatának megosztásáért, de remek jó humoráért is, amivel hozzájárul és segít, hogy az emberek képesek legyenek könnyebben venni az életet és ne stresszeljenek mindenen, ne találjanak mindenben még egy plusz okot, amivel tovább ostorozhatnák magukat. Még akkor se, ha nem képesek mindig a jelen pillanatában lenni. Persze, hogy csodálatos dolog a pillanatban lenni, és minél többet ott tartózkodunk annál jobb érzés, de emberek vagyunk mindannyian, ami azzal jár, hogy a gondolataink akkor is elvándorolnak, ha mi azt nem szeretnénk. A gondolkodás, mintahogy a pillanatból ki- és belépés is emberi létezésünk alapértelmezésébe tartozik. Minden, amit érzékelünk a világból valójában nem más, mint egy ‘mind game’ – hiszen az ember nem közvetlen a világot tapasztalja direkt módon, hanem annak egy verzióját, amit a saját gondolataival értelmez és ÉREZ valóságként. Mindenki másként interpretálja a világot ez nem is kérdéses, hiszen mindenki minden egyes történést másképpen él meg. Minél jobban megismerkedünk az emberi természet és a gondolkozás alapvető működési elveivel, annál egyszerűbb lesz kiegyensúlyozottabban és teljességgel megélni az életet, akkor is, amikor épp szomorú az ember vagy negatív gondolatok kúsznak az elméjébe. Mert a boldogság nem csak rózsaszínű habos-babos dolgokból áll, mint azt sokan gondolnák, hanem az emberi érzelmi skála teljes megélésével. Mindennek elfogadása, saját humán potenciálunk megsokszorozását is eredményezi.

A másfél perces videó emberi mivoltunkra és azzal járó esendőségünkre mutat rá – nevessetek egy jót, és nyugodjatok meg, az elme vándorlása és a gondolkozás teljesen normális emberi dolog, amit még csak kontrollálni sem kell (max lefékezni, hogy ne váljon túlzottá), de többek között erről is fog szólni a következő posztom :) Addig is lélegezzetek fel és élvezzétek az emberi létezés csodáját és sokszínűségét!

Traveling and The Richness of Life

2006-ban szöuli landolásunkat követően az első két éjszakát végig sírtam, amit sokáig senkinek nem mondtam el, hiszen az én vágyam volt, hogy menjünk, és én voltam az elsődleges mozgatórugója, hogy megtegyük ezt a lépést. Hosszú hónapokig gyűjtöttem az információkat az országról és nagyon készültem a kinti életre. Addigra már közel 30 országban jártunk, több helyen éltünk is, de valójában mindegyik ország hasonló kultúrkörből származott. Dél-Korea volt az első ország, ahol minden más volt, minden szempontból.

Akármennyire is felkészült az ember egy költözésre idegen kultúrába, valójában fogalma sincs milyenek lesznek az első benyomásai és milyen érzések törnek felszínre kiérkezését követően. De ez így természetes.

Az első két nap el sem mertem hagyni a lakást, aminek az egyik oka az volt, hogy nem volt kulcs, hanem kódos volt az ajtó és attól tartottam, ha nem nyílik ki, vagy lemerül benne az elem, kint maradok egész napra :) Augusztus volt, forró monszun, levegőt alig lehetett kapni a párától. Minden idegen volt és minden egyformának tűnt, az emberek és az épületek is. Nem értettük a nyelvet, olvasni sem tudtuk a betűket, angolul pedig alig tudott bárki.

yo

Most majd 10 év után, közel a 40. országhoz, hasonló a helyzet újra, annyi különbséggel, hogy időközben rengeteg tapasztalatot és tanítást tettünk magunkévá. Egy valami azonban sosem változik, amikor az ember teljesen új helyzetben találja magát – ilyenkor átmenetileg kikapcsol az ‘autopilot’ és újra rákényszerül, hogy nagyobb mértékben használja kreativitását. Éberebbé válik. Sokkal jobban figyel mindenre és sokkal többet képes a pillanatban maradni. Mert ahhoz, hogy megtanuljon eligazodni az új világban vagy egy új élethelyzetben, sokkal több figyelemre és lélekjelenlétre van szüksége. Újra rájön, milyen hasznos dolog használni az érzékszerveit – amiről az állandó rohanásban gyakran bizony könnyű megfeledkezni. Olyan ez kicsit, mintha újra születne az ember vagy újra tanulna járni. Elindul, elesik, megijed, feláll, megy tovább miközben újra és újra saját korlátoltságaiba ütközik. Minden egyes apró lépéssel azonban közelebb kerül saját szabadságának megéléséhez. S pontosan ezek azok a tapasztalások és érzések, ami miatt imádom ezt az életformát és amiben saját életem legnagyobb tanítóját is megtaláltam <3
Ha időtök engedi, olvassátok el a teljes cikket, amit az utazós blogomban írtam, és amiben megosztom az itteni első nehezebb élményemet és érzéseimet és hogy hogyan jutottam túl rajta.
Mindenkinek csodaszép hétvégét kívánok!

Perfection, meditation and messiness

Meditation-1

Meséltem nektek, hogy az elmúlt 10 napban egy lélekemelő kundalini meditációs programban vettem részt Carrie-Anne Moss-szal, aminek neve Milk & Honey, és pár napja lett vége.

Ami engem különösen megfogott ennek a 10 napos programnak az üzenetében, és amivel abszolút rezonálni tudtam, hogy nem az a fontos, hogy az ember a tökéletességre törekedjen, hanem sokkal inkább arra, hogy keep it real – azaz legyünk reálisak önmagunkhoz és helyzetünkhöz és ahhoz alkalmazkodva ütemezzük be ezeket a fontos és értékes reggeli rituálékat. Azaz nem az a cél, hogy mindig meg tudjuk teremteni a nyugodt és tökéletes körülményeket, hogy meditálhassunk, jógázhassunk vagy naplót írjunk. Az élet nem erről szól. Az élet attól még csodálatos és gazdag, hogy nem mindig tökéletes. A tökéletesség magában a pillanatban rejlik, s amikor képesek vagyunk a pillanatban lenni, akkor képesek vagyunk azt megélni is. Ne várjuk, hogy minden reggel csend és nyugalom vegyen körül bennünket, hanem örüljünk annak is, amikor a gyerek vagy kedvenc háziállatunk a fejünkön ugrál épp, vagy értünk kiabál, mert segítségre van szüksége – azt fontos észre vennünk, hogy pont ettől tökéletes minden. Ez az élet. Erről szól. Nem kell várni az elképzelt tökéletes pillanatra, és örökre a váróteremben állni és várni rá, mert minden egyes pillanat tökéletes arra, hogy azt teljességgel megéljük, minden nehézségével, játékosságával és kegyességével együtt! Az egyik legalapvetőbb mégis legfontosabb dolog, amit megtehetünk magunkért és gyermekeinkért, párunkért, ha reggelente akkor is, ha intenzíven zajlik mellettünk a családi élet leülünk, ha 10 vagy 15 percre van időnk, akkor annyira, és meditálunk, példát mutatva ezzel gyermekeinknek is, hogy megjelenünk saját magunk számára is konzekvensen, nap, nap után. Ahhoz hogy adhassunk, hogy megosszuk belső ragyogásunk, hogy rugalmasabbakká váljunk, és könnyebben képesek legyünk elfogadni magunkat és a világot, s mindent ami körülvesz bennünket, először nekünk kell belülről töltekezni, amiről sokat írok mindig. Nem egyszerű időket élünk, de semmiképp nem azzal adunk hozzá, ha mi is hagyjuk magunkat belesüllyedni a sopánkodásba, hanem azzal, ha tesszük a dolgunkat, együttérzést mutatunk, játszunk a gyerekeinkkel, szeretetet sugározunk vagy épp mosolyt csalunk a másik ember arcára. Ezáltal lesz nekünk is energiánk és erőnk, hogy segíteni tudjunk másoknak is. Mindig kérdezzük meg magunktól, hogy mi az, amit itt és most tudok tenni saját magamért és általa a világért? S merjünk kérni segítséget, ha szükségét érezzük. Az én víziómban a világ oly módon formálódik, ahol egyre több ember nyújt támogatást a másiknak. Abban, amiben tud. S ha úgy érzi nem tud segíteni, akkor legalább nem bántja és bírálja a másikat. Az egyik legcsodálatosabb érzés az, amikor eljutunk oda, hogy el tudjuk fogadni magunkat annak, akik vagyunk és tudni, hogy elegek vagyunk, akkor is, amikor a szófán ülünk egyedül. Mert bármi történjék is, semmi nem változtat saját értékességünkön és azon, akik valójában vagyunk. Amikor képesek vagyunk úgy tenni szívből a dolgunkat, hogy közben nem a végeredményre koncentrálunk vagy arra, hogy a külvilág visszaigazoljon, képessé válunk megtartani belső lelki nyugalmunkat is, mert tudjuk, hogy valójában egyetlen feladatunk van: az, hogy önmagunk legyünk.

Mennyire vagyunk nyitottak a világ és önmagunk megismerésére?

Mennyire vagyunk nyitottak a világra? Mennyi előítélet él bennünk úgy, hogy nem is vagyunk tudatában? Hol érezzük magunkat otthon? Csak ott, ahol ugyanazok a normák és szokások, ahol kiszámítható minden és értik mire utal az ember, amikor referenciákat használ? Vajon csak egy helyen és országban érezhetjük otthon magunkat vagy lehetséges a világ több pontján is? Egyáltalán mitől függ mindez?

cultural immersion

Elsősorban szerintem attól, hogy mennyire van bennünk egy mélyebb szintű érdeklődés a világ és mások iránt. Másrészt, ez ezzel összefügg, hogy mennyire ismerjük magunkat. Mert valójában mind ott vagyunk a másik emberben. Az egész világ a részünk. Ami kint az bent és ami bent az kint is megtalálható.

Számomra az utazás és más emberekkel való találkozás mindig sokat segített, hogy magamat is jobban megismerjem mélyebb szinteken, és egyúttal rámutassanak saját korlátoltságaimra és limiteimre. Egyedül, homogén környezetben erre szerintem nem képes az ember.

Ha visszamegyünk az időben, én magam sem tudtam volna elképzelni, hogy ebbe a régióba költözzünk, még csak utazás szintjén sem vágytam rá, hogy ide látogassunk. Olyan régiónak számított, ami nagyon távol állt tőlem. Egyik hátránya, amikor az ember csak a médiából hall dolgokat és az alapján von le bármiféle következtetést vagy alakít ki magában előítéleteket. De tényleg, nézzük meg mennyire is korlátozza az életünket és élményeinket, amikor ellenállást gyakorolunk olyan dolgok ellen, amik valószínűleg pont a legtöbb lehetőséget tartogatják fejlődésünk számára. Mert ha nem merünk nyitni és közelebb kerülni a világhoz, önmagunkhoz sem fogunk, és az önismeretünk is korlátolt marad.

Ami biztos és állandó az életben, az a folyamatos változás, még akkor is, ha nem mindenki él a fejlődés lehetőségével.

Ami megváltozott bennem az elmúlt években, azaz, hogy nagyon sokat tanultam magamról és elkezdtem feltenni az élet nagy kérdéseit majd válaszokat keresni rájuk, vagy ha nem jött, akkor újabb kérdéseket feltenni. Dolgozni azon, hogy képes legyek elengedni ami már nem szolgál vagy épp korlátozza a szabadságomat és saját fejlődésemet. Illetve persze a régióról is elkezdtem egyre többet olvasni és tanulni. Idővel egyre több ismerősünk és barátunk is lett a környékről, van akivel konkrétan több, mint 8 év tartjuk a kapcsolatot. Ők voltak az elsők, akik megnyitották az addig lezártnak hitt kaput a régió elfogadása felé. Amikor az ember személyes tapasztalatokat szerez ezerszer felülmúl minden addig olvasott vagy médiában hallott dolgot. Ez mindig így van. Ezért sem követem a médiát és nézek tv-t 10 éve. Amennyire lehet elkerülöm, hogy onnan szűrjek le bármit is.

Minél kevésbé ismerünk dolgokat annál ijesztőbbnek tünhetnek, és vica versa, minél többet tudunk meg egy dologról, annál kevésbé tűnik az adott dolog félelmetesnek.

Végül én is kiváncsi lettem vajon mi mindent rejthet számunkra ez a világ, kultúra és az itt élő emberek. Abban biztos voltam, akárhová is megyünk, csakis gazdagítani fog bennünket. Hát röviden ezért vagyunk most mi is itt.

Hozzáteszem, nem gondolom azt, hogy feltétlen mindennek könnyűnek kellene lennie az életben. Mert tudjuk, hogy a legnagyobb tanítások éppen a nehezebb és kihívást jelentő helyzetekből és tapasztalásokból érkeznek, amik mindig magasabb szintű kreativitást igényelnek az embertől. Mindenből tanulhatunk, ha ez az alap hozzáállásunk az élethez.

Miért vagyunk a Földön? Többek között szerintem azért, hogy megtanuljuk elfogadni egymást és azokat a dolgokat, amiket nem értünk meg és amikkel talán nem is értünk egyet, de változtatni nem tudunk. Úgy gondolom a cél nem is az, hogy mindig mindenben logikát találjunk és intellektuálisan meg tudjunk mindent magyarázni, hanem hogy képesek legyünk elfogadni, ahány kultúra, annyi szokás és annyi út a megoldáshoz és fejlődéshez. Erre az egyik legjobb eszköz az utazás és amikor különböző kultúrákban mártózik meg az ember. Egyik kultúra sem ér többet vagy kevesebbet a másiknál. Amikor képes szívből élni az ember automatikusan felhagy az előítéleteivel is. Nemcsak másokkal szemben, de önmagával szemben is. Mi több, minél inkább képesek vagyunk saját magunkat elfogadni, úgy vagyunk képesek a körülöttünk lévő világot és embereket is elfogadni.

Az életben egyébként sem az állandó boldogság és kacagás érzése a legfontosabb, sokkal inkább az, hogy meg tudjuk élni az adott pillanatot, hozzon az bármit is. Bízzuk rá magunkat a jelen pillanatra és hagyjuk, hogy az magával vigyen, akkor is ha az nem mindig könnyű. Ahogy annak idején nekem is tanították nagyon bölcsen: Learn to be comfortable with being uncomfortable – ami életem egyik leghasznosabb tanácsává vált! Az élet pont attól válik gazdaggá, hogy tele van meglepetéssel és sokszínű élményekkel, nem attól, ha mindig a biztosat és biztonságosat keressük. Merjük rábízni magunkat a pillanatra és hagyjuk, hogy az magával vigyen, akkor is ha az nem mindig könnyű. Minden bennünket tanít és gazdagít.

Ősz – elengedés időszaka

IMG_5811
Az elengedés az egyik legfontosabb és egyben legnehezebb dolog az életben. Egyszer minden elmúlik. A falevél is lehullik a fákról és a földdel lesz újra egy, majd nő belőle új élet tavasszal. Nekünk is meg kell tanulni elengedni mindazokat a dolgokat, amik már nem szolgálnak bennünket, ahhoz hogy új dolgokat tudjunk beengedni az életünkbe. A kérdés az, mennyire vagyunk képesek együtt élni a természet törvényeivel, ritmusával és elfogadni az élet örök változásait, elmúlását és megújulását? Mennyire tudunk önmagunk maradni a változás és elmúlás időszakában is? Mennyire merjük elengedni a kontrollt, és elfogadni a valóságot akkor is, ha az nem pont úgy alakul, ahogy elképzeltük. Amennyiben nem, erre utaló jelek lehetnek például, amikor nem tudjuk testünket nyugodtan átadni az alvásnak. A székrekedés szintén egy erre utaló jel lehet. Kiderül ez akkor is, amikor az ember valami nagy változásra készül az életében de elveszíti a bizalmát és tele lesz szorongással és félelemmel. Ilyenkor mutatkozik meg mennyire vagyunk képesek bízni önmagunkban és a Mindenségben és mennyire adjuk át magunkat az élet természetes áramlásának.

Az elengedés egyben azt is jelenti, hogy megengedjük magunknak, hogy teljességgel önmagunk legyünk és megteszünk mindent, hogy lazítani tudjunk a kontroll iránti kényszerünkön. Ez a folyamat korántsem egyszerű, gyakran mély érzelmekkel teli és fájdalmas. Amikor azonban meg tudjuk engedni magunknak, hogy megéljük mély érzéseinket is akkor sokkal inkább képesek vagyunk közelebb jutni a szívünkhöz is, ahol az örök boldogság és öröm lakozik – saját esszenciánk, valódi önmagunk – ami a külvilág eseményeitől és hangulatváltozásainktól is teljességgel független és örök.

Pontosan ez az, amire az évszakok változásai tanítanak bennünket. Megválni mindattól, amire valójában nincs szükségünk és felfedni mindazt, ami valódi és örökkévaló.

Teremtsetek mindig időt, hogy megfigyeljétek a természet változásait és teret, hogy önmagatokra tudjatok hangolódni ezekben a változásokban. Segít a lelki béke megteremtésében és abban, hogy rajöjjetek mi az, ami igazán fontos a számotokra. Itt és most. Ne aggódjatok azon, hogy ki mit mond és gondol, hanem tegyétek azt, amit a szivetek diktál. Bízzatok a saját intuicíóitókban és tudatosan vegyetek részt az életben, amit élni szeretnétek. Ez az, amivel kívánok mindenkinek varázslatos őszt és mellé hosszú őszi sétákat <3

Az elengedés egyben azt is jelenti, hogy megengedjük magunknak, hogy teljességgel önmagunk legyünk és megteszünk bármit, ami segíti, hogy lazítani tudjunk a kontroll iránti kényszerünkön. Ez a folyamat korántsem egyszerű, gyakran mély érzelmekkel teli és fájdalmas. Minél inkább meg tudjuk engedni magunknak, hogy megéljük mély érzéseinket annál inkább leszünk képesek legközelebb jutni a szívünkhöz is, ahol az örök boldogság és öröm lakozik – sajét esszenciánk, valódi önmagunk – ami a külvilág eseményeitől és hangulatváltozásainktól is teljességgel független és örök.

Pontosan ez az, amire az évszakok változásai tanítanak bennünket. Megválni mindattól, amire valójában nincs szükségünk és felfedni mindazt, ami valódi és örökkévaló.

Teremtsetek mindig időt, hogy megfigyeljétek a természet változásait és teret, hogy önmagatokra tudjatok hangolódni ezekben a változásokban. Segít a lelki béke megteremtésében és abban, hogy rajöjjetek mi az, ami igazán fontos a számotokra. Itt és most. Ne aggódjatok azon, hogy ki mit mond és gondol, hanem tegyétek azt, amit a szivetek diktál. Bízzatok a saját intuicíóitókban és tudatosan vegyetek részt az életben, amit élni szeretnétek. Ez az, amivel kívánok mindenkinek varázslatos őszt és mellé hosszú őszi sétákat <3

A szeretet az egyetlen, ami igaz

sunset in the Seoraksan Mountains

Érzitek ezeket az intenzív energiákat, amik körül vesznek bennünket? Intenzív hétvégén vagyunk túl. Közös családi napokon, amikor mind a három öcsém haza tudott jönni, hogy együtt ünnepeljük a szülinapokat, s lévén, hogy mi évente csak nyaranta jövünk haza, ilyenkor emlékezünk és ünnepelünk meg minden más ünnepi alkalmat is, amit az év során nem együtt élünk meg. Szívet-lelket feltöltő volt az elmúlt három nap. Forróság és tele hold volt, és valami megfoghatatlan nyugalom. Inspiráló beszélgetések, nagy családi közös étkezések és társasjátékozások szőtték be ezeket a napokat. Mindeközben szombaton bementünk a kórházba elköszönni drága szeretett nagymamánktól, aki ezután másnap hajnalban hagyott itt bennünket és ment tovább az útján.

Az elmúlt három nap során mintha az élet minden arcáról megmutatkozott volna. Öröm és fájdalom. Ünneplés és elmúlás. Ezernyi érzés és gondolat, ezernyi élettörténet zajlik folyamatosan és párhuzamosan keresztül-kasul a Földön. Élet és halál és minden, ami közte van és azon túl. Ki hogyan és mivel tölti meg a köztes időt? Merünk valóban élni? Van bátorságunk levetni az álarcokat és önmagunk lenni? Merni elfogadni az életet olyannak, amilyen és megélni azt teljességgel? Elfogadni és bízni egy magasabb intelligáncia létezésében, hinni abban, hogy az Univerzum tudja mit csinál és mindig a mi oldalunkon áll? Merünk szeretetből cselekedni és elengedni a hamis félelmek által született korlátokat? Nem csak a könnyű napokon, de a nehezebb időkben is? Képesek vagyunk bízni abban, hogy minden egy tökéletes isteni rend alapján működik? Elfogadni azt, hogy az életben meglehetősen kevés dolog felett van irányításunk nekünk embereknek, mégis minden úgy tökéletes, ahogy van? Ha van hitünk, akkor nincs miért harcolni és az árral szembe menni. Minden harc csupán az elme szüleménye. Addig, ameddig nem tudjuk elfogadni önmagunkat, másokat és az életet, és hogy a szeretet az, ami mindent összeköt, addig nem tudunk békét teremteni. Ameddig hagyjuk, hogy a félelem, a düh és bírálat vezessen bennünket, nem jöhet létre az a fajta béke, amiről mindenki álmodik, és ami bennünk létezik. Dühös ember nem teremt békét. A szeretet és elfogadás teremt békét.
Az élet pedig arról szól, hogy merjünk önmagunk lenni, kihozni a legjobbat önmagunkból, felvállalni a bennünk rejlő erőt, menni az álmaink után és megosztani a bennünket alkotó, sejtjeinket tápláló szeretetet másokkal is.

Ahogy Marianne Williamson írja a Return to Love/Visszatérés a Szeretethez c. könyvében: Minden tett, vagy a szeretet eredménye vagy a szeretetért történő segélykiáltás. A szeretet az egyetlen, ami igaz, s amikor nem szeretetből gondolkodunk, az nem más, mint hallucináció. A félelem az illúzió. Az emberiség őrülete, paranoiái, szorongása és traumája mind valójában képzelgés, ami a félelmen alapul. Világi problémáink csak tünetei az igazi problémának, amit mindig a szeretet hiánya okoz. A gond ott van, hogy túl sok embert a félelem irányít. Igazi énünk azonban nem más mint a bennünk élő szeretet. Az az én forma, ami állandóan félelemben él csupán egy szélhámos. Visszatérés a szeretethez valójában nem más, mint saját személyes utazásunk a színleléstől, a fájdalomtól a belső békéig.

Aki szeret ezekről olvasni és kontemplálódni, azoknak szívből ajánlom többek között Anita Moorjani – Meghaltam, hogy önmagamra találjak c könyvét, Marianne Williamson – Visszatérés a szeretethez c. könyvét és a most elhunyt csodálatos ember és író Wayne Dyer, ‘the father of motivation’, összes könyvét és előadását. <3

Morning routines

Kezdenek egyre izgalmasabbakká válni a napok. Ha minden simán megy, akkor három hét múlva ilyenkor úton leszünk Danival mi is az új desztinációnk felé. Van még jópár elintéznivaló itthon, de mindenre lesz pont idő, és már odakint is nagyon jól alakulnak a dolgok.

reggeli

A kedvenc napszakom a reggel. Régen fejvesztett kapkodással és rohanással kezdődtek, ami rányomta utána az egész napomra a bélyeget, de mióta évekkel ezelőtt kialakítottam egy ‘selfcare’ rutint, azóta egészen megváltoztak. Amit nagyon szeretek a reggeli szabad pillanataimban, a jóga és meditáció mellett, az az, hogy inspirálódással és olvasással töltöm ezt az időszakot, majd nyugodt és odafigyelt reggeli készítéssel. Szeretem megadni a módját a dolgoknak. Élvezni a pillanatokat. Igazából, ha tudatában van az ember a cselekedeteinek, az önmagában is felér egy meditációval. Csak légy tudatosan ott abban a tevékenységben, amiben éppen vagy, és közben ne gondolj hatezer másik megoldandó problémára.
Azáltal, hogy ezt a reggeli feltöltődést beillesztem a napjaimba, erőt ad a nap további részéhez és megalapozza a nap jó hangulatát is. Ha ez elmarad, megérzem. Amikor az ember szán időt reggelente, legyen az csak 10-15 perc, hogy átgondolja nyugodtan, akár egy pohár herbál tea közben, mi mindent szeretne a nap folyamán sikeresen elvégezni, sokkal nagyobb hatékonysággal képes alakítania napjait is, és jobban működik a lézer fókusza is, mint amikor átgondolatlanul indítja a napot, anélkül, hogy céltudatosan tudná mi mindent szeretne elintézni és megvalósítani aznap. Olyankor szétszórodik az energia és a fókusz.
Kívánok nektek szépséges napot, amiben minden a legjobb úton-módon alakul <3

A csodák mindig halkan zörgetnek

Szepesi Maria

“A csodák mindig halkan zörgetnek ajtódon. Ha azt mondod, csak a szél zúg odakint, kavics koccant az üveghez, vagy néhány száraz falevél rezzent a földön, s ülve maradsz, a csoda kivűl reked. Te nem nyitottál ajtót neki…. Ha nem volna a csoda igaz, nem tudnál róla.

Boldog az az ember, aki úgy éli léte teljességét, hogy nem felejtkezik meg az újjászületés és elhalás örök váltakozásáról. A nappalba nem kapaszkodik görcsösen, az ejszakától nem fél oktalan rémülettel. Úgy fogadja az anyag törvények kettős ütemét, mint örökkeletű szellemének soron következő állomását végtelenből végtelenbe tartó vándorútján.

A gyermek és a bolond egyaránt boldog, mert nem les múltba és jövőbe, nem ismeri a halált, tehát nem fél tőle, a halhatatlan jelenben él!

A félelem a sötétség árnyéka, az erőtlenség víziója. Az öröm a kimeríthetetlen életerő forrása.

Örülj bátran minden pillanatnak, amellyel a sors megajándékozott. Aggódó menekülésed a jelen tiszta örömétől bűntudatból fakad. Azt hiszed: az öröm bűn, amelyért büntetés jár. Pedig e bűntudat éppen a pillanat kreatív örömének elmúlasztásából születik.
Az öröm művészete abban áll, hogy önmagából táplálkozik. Nem szorul alkalomra, erőltetett csiholásra, mert akkor szalmalánggá válik, amelynek ellobbanása után mélyebbnek tűnik a sötétség.

A gyógyító öröm egyenetes napsütés belül. Ez az élet kiolthatatlan lángja, amely kezdés nélküli, s végtelenbe rezgő derűvel világítja meg a körülötte hullámzó erős szimbólumokban kifejeződő jelbeszédet.

Ettől a pillanattól kezdve élj a teremtés isteni örömében! Teremtsd újra gondolatvilágodat! Mágikus gyakorlattal hangold át viszonylatodat a külvilággal!

Csak egyfajta öröm van: az, amelyik az örökkévaló élet biztonságából fakad. Minden más örömképzet, villanó átmenet inger és kielégülés között.” Szepes Mária – Füveskönyvek

Stresszoldó meditáció

11057779_688153377952085_3602017240282471106_o

Ülj le a földre, kint vagy bent. Hunyd le a szemed. Végy négy mély lélegzetet. Engedd, hogy ellazuljon a tested. Érezd, ahogy az állkapcsod is teljesen ellazul.
Érezd, ahogy az anyaföld megtart téged, és támogató erejével átölel. Minden energiájával azt érezteti, hogy nem vagy egyedül. Támaszkodj rá nyugodtan. Közben lélegezz még mélyebben, amennyire csak lehetséges. Tudd, hogy nem kell mindent egyedül csinálnod. Merj engedni a kontrollból. Adj magadnak lehetőséget a pillanatnyi momentumok megélésére is. Engedj időt és teret arra, hogy az élet természetes módon bontakozzon ki előtted. Ne akard minden percedet beosztani. Amikor engedünk a szorításból, a kontrollból, lágyabbnak, közben mégis erősebbnek és rugalmasabbnak érezhetjük magunkat. Mitöbb, azzal, hogy teret engedünk, felkészültebbekkáv válunk a körülöttünk lévő lehetőségekre, hogy azok ránk találjanak és mi észrevegyük őket.

Ha könnyek jönnek, ne tarsd vissza őket. Merd mindig kiengedni, megtisztulni és megújulni általuk.

Engedjetek mindig egy-egy 10 percet a napotok során, amikor saját magatokra hangolódhattok, és megengeditek magatoknak megélni az élet apró pillanataiban rejlő csodákat, amikből aztán tovább építgetjük életünket pillanatról-pillanatra.

Ajánlott stresszoldó relaxációs zene hozzá:

Az élet egy vakmerő kaland, vagy semmi (H. Keller)

2bae92c56eedb828bfabcd992e27f276

A kudarctól való félelem ne tarson soha vissza! Ne hagyjuk, hogy az álmaink elússzanak mellettünk, és helyettük a kényelmes komfort zonán belüli élést és kiszámíthatóságot válasszuk (ami kiszámíthatóság nem is létezik, hiszen ha mi magunk nem tesszük, az élet mindenképp ad rá alkalmat, hogy kizökkentsen bennünket belőle). Tudjuk, hogy amit megálmodunk, arra a képesség is meg van bennünk, hogy megvalósítsuk! A kérdés az, hogy mennyire merünk nagyot álmodni, mennyire vagyunk kitartóak és az út során mennyire merünk szembenézni saját korlátainkkal, félelmeinkkel, és elengedni azokat?!

Kérdezzük meg magunktól, hogyan akarunk távozni ebből az életből: 1d97c08ee6822bc9ed24777e5df8df34megmaradt és meg nem élt álmokkal vagy izgalmas emlékekkel és kalandos történetekkel? Ennek egyik titka, hogy nem szabad leragadni a félelmeknél és azon rágódni, hogy mi minden sülhet el balul, mert akárhogy is alakul a végén, mindenképpen többé és gazdagabbá válik az ember a megélt tapasztalatok által, mitöbb, jó eséllyel még bölcsebbé is válik általuk. Vagyis nem veszíthetünk! Viszont annál többet nyerhetünk! A veszteség érzése csak akkor válik relevánssá, ha a kérdés örökre bennünk marad – Mi lett volna ha mégis megpróbálom…? Emlékeztessük magunkat, hogy minden újabb akadály csak bennünket gazdagít, tesz erőssebbé és rugalmasabbá, amennyiben nyitott elmével állunk hozzá. Ha nem így érzünk, akkor mindenképp érdemes elolvasni az általam mostanában oly sokat emlegetett könyvet: Carol Dweck Szemléletváltás c. könyvét, amiről ITT írtam.

a60df1e5471c4da9dbcbfe5be63b51cf.400x266x1Merni kell megújulni! Ne féljünk a változásoktól! Aki rigiden ragaszkodik az állandósághoz, sokkal nagyobb törésként él meg minden változást, amit az élet magával hoz. Merjünk az élet áramlataival együtt haladni. Merjük megélni az érzelmeinket, mert csak akkor leszünk képesek feldolgozni és elengedni azokat. A változások által újabb látásmódot és tapasztalatokat kapunk! Nem a végeredmény számít, hanem, hogy tesz az ember az álmaiért és útközben, amellett, hogy tanul, még jól is érezi magát és kihozza a legjobbat minden helyeztből!

Learn to get comfortable with being uncomfortable (Life lessons 101) Meg kell tanulni elfogadni, hogy nem lehet mindenre felkészülni az életben! 110161242e91fd5c4dacb45c62908c6aBármit is hozzon az élet, az hosszútávon fejlődésünket és javunkat szolgálja, mégha nem is érzünk mindig így az adott pillanatban (ebben megint az ajánlott könyv sokat tud segíteni). Ha mindig ragaszkodni akarunk a biztoshoz és a jövőbelátáshoz, azzal saját potenciálunkat és lehetőségeinket limitáljuk. Az élet szépsége és izgalmassága pont a kifürkészhetetlenben rejlik és hogy mindezt megtanuljuk elfogadni, kezelni és közben élvezni az életet.

Have faith in life and in yourself. Az egyik szerintem legfontosabb része annak, hogy minél teljesebb, boldogabb és kiegyensúlyozottabb életet éljünk, hogy legyen hitünk! Hitünk az életben, önmagunkban, az emberekben, az emberiségben. Enélkül igencsak megnehezítjük a saját és mások életét is.

A boldogság és a kiegyensúlyozott élet egyáltalan nem szerencse kérdése. A kérdés inkább, hogy megengedem-e magamnak, hogy boldog legyek vagy minden lehetséges pillanatban keresek okot arra, hogy miért nem lehetek az, és felsorolom, hogy mi minden külső tényező akadályoz ebben? howard-timeSenkinek sem könnyebb vagy nehezebb az élete, csak más utakon járunk, más tapasztalatokkal gazdagszunk, másért vagyunk itt a Földön, de az élettel járó hullámvölgyek kikerülhetetlenek. Senki nem lát a jövőbe, nem tudja kontrollálni a dolgok alakulását, de hogy mennyire vállaljuk saját magunkat és mit teszünk nap, mint nap, milyen szokásokat és gondolkodásmódot kultiválunk nagy mértékben befolyásolják életünk minőségét. Azt is be kell látni, hogy az ember nem akkor válik erősebbé és bölcsebbé, ha csak és kizárólag örömteli dolgok történnek vele. A különbség, hogy ki hogyan áll az élet adta helyzetekhez. Megtalálja-e a nehézségben is, hogy mit lehet belőle tanulni vagy nem. Beépíti a tanultakat és tapasztaltakat az életébe vagy az áldozat szerepet választja, és másokat meg a környezetet hibáztatja azért, ahogyan az élete alakul.

the-secret-to-happiness-is-always-making-the-most-of-the-current-situation-you-are-in

ae69b7cc176db0c40c542928842933e4Az utazás számunkra mindig egy nagy belső utazás is volt. Aki régóta él nyitott szemlélettel különböző helyeken a világban, az valószínűleg átérzi, hogy minden egyes új ország, kultúra és helyzet új dolgokat hoz ki az emberből. Új képességeket, hozzáállást, rálátást és megértést a világra és az életre. Megmutatja azt is, hogy mi mindent tanulhatunk még önmagunkról mások tükrében. Rádöbbent, hogy amit mi igaznak tartunk, azt homlokegyenest másként gondolják a világ más pontjain. Az utazás alázatra is tanítja az embert, mert felismeri, hogy valójában mennyire hiányos is az ismeretünk ahhoz, hogy mindent tökéletesen megértsünk vagy átlássunk. Mindenki saját szűrőin keresztül nézi a világot, így ahány ember, annyi valóság és igazság is létezik.  A bőrszín, a nem, a vallás, vagy a nemzeti hovatartozás senkit nem határoz meg. Ezek mind csak rétegek, az igazi emberi esszencia ezek alatt a rétegek alatt rejlik. S minél inkább képesek vagyunk önmagunk lenni, letenni a szerepeket és vállalni azt, akik vagyunk, annál inkább segítünk másoknak is, hogy így tegyenek körülöttünk. Ezáltal vagyunk képesek kihozni a legjobbat magunkból és másokból is.

Norte

Ahogy annak idején az utazós blogom bemutatkozásában is írom, mi magunk úgy tartjuk, hogy függetlenül attól, mely sarkába születtünk a világnak, igazi otthonunk a szívünkben van, ahol nincsenek határokat. Az otthon számunkra annyit jelent: otthon lenni saját bőrünkben. Új helyeken, újra megtalálni a helyünket a világban és újabb oldalainkról megismerni önmagunkat. A világ sokszínűsége és szépsége kimeríthetetlen! Elsősorban rajtunk múlik, hogy mit veszünk észre belőle és mire helyezzük a fókuszt – ha az ember a jószándékot, segítőkészséget és a világ szépségeit keresi, akkor meg is talalja ez garantált ♥

Dare to fail to live up to your potential! – Carol Dweck: Szemléletvátás

Ebben a posztban egy fantaszikus könyvet illetve egy nagyszerű TEDx beszédet szeretnék ajánlani mindenkinek, akinek fontosak az álmai, akik félnek a kudarcoktól, akik úgy érzik nem rendelkeznem elegendő önbizalommal és nem tudják hogyan változtassanak ezen, akik könnyen feladják és visszahúzódnak a kihívásoktól és attól, hogy erőfeszítést tegyenek álmaikért.

Mert álmai minden embernek vannak! Ám az álmokért tenni is kell, nem is keveset. Kitartás kell hozzá és kellő motiváció – önmagában a tehetség nem elég. Amikor valami új és ismeretlen dologba kezdünk természetes, hogy hibázunk és kudarcokkal nézünk szembe – ami két fogalom alapvetően csak az elménk szüleménye, valójában semmi jelentősége. Arra utal, hogy van még hova fejlődni és lehet is. Ha nem hibáznánk, nem fejlődnénk, és nem válnánk egyre jobbá azokban a dolgokban, amik szükségesek álmaink eléréséhez. Mégis, nagyon sok embert a hibázás lehetősége, a tévedés és az elutasítástól való félelem lebénítja abban, hogy önmaga legyen és tegyen az álmaiért.

Itt jön az első ajanló, méghozzá egy zseniális pszichológus által írott fantasztikus könyv: Carol Dweck – Mindset: How you can fulfill your potential. Nem győgyőm ajánlani hónapok óta mindenkinek, akivel beszélek. Igaz, olybá tűnik, hogy csak angolul létezik a könyv, de nézzetek utána, hátha lefordították magyarra is. Most megpróbálom összefoglalni nagyon tömören, mi is a lényege és mit fejt ki hosszan, tele példákkal és feladatokkal ez zseniális könyv. Update: Edinának köszönhetően kiderült, hogy létezik a könyv magyarul is: http://www.libri.hu/konyv/carol_s_dweck.szemleletvaltas.html :)

Growth-v-Fixed

Alap kiindulás, hogy kétféle gondolkodásmód létezik – az egyik a berögzült (fixed mindset), a másik a nyitott tanulásra és fejlődésre orientált (growth mindset) gondolkodásmód.

A berögzült elméjű embernek elsősorban csak az számít, hogy tökéletesnek és okosnak tűnjön mások szemében. Nem hisz az erőfeszítésekben, csak a fix tehetségben, amivel vagy rendelkezik az ember szerinte, vagy nem. Nem keresi a kihívásokat és a nehezebb helyzeteket, mitöbb ha csak lehet, kerüli azokat. Nem szeret külön erőfeszítéseket tenni semmiért, mert fél a kudarctól, attól, hogy mások szemében esetleg kevesebbnek vagy ne adj isten tökéletlennek fog tűnni, mert az saját egzisztenciáját tekintve katasztrófális lenne. Ha elutasítást vagy kritikát kap, személyes sértésnek veszi, és úgy érzi bírálják, amit saját értékességének csökkenéseként él meg. Azaz a kritikából nem a tanulságot vonja le, hanem személyes támadásnak véli, amire az első gondolata nem más, mint a bosszú! Ha pl egy vizsgán nem megy át, akkor egyből a kifogásokat keresi, hogy miért nem sikerült, nem a lehetőséget benne, hogy hogyan javíthatna rajta legközelebbi alkalommal. Szeret másokat, aki még nála is rosszabbul teljesít kiemelni, hogy általa jobban érezze magát! Éppen ezért az is érthető, hogy az ilyen embert miért nem inspirálja és motiválja mások sikeressége, ellenkezőleg, fenyegetve érzi magát általuk. Az eredménye ennek a gondolkodás és viselkedési módnak az, hogy viszonylag korán megreked és hajlamos feladni álmait. Helyette, hogy védje az egóját, másokat és a körülményeket hibáztatja saját sikertelenségeiért és közel sem használja ki a benne lévő potenciált. (Nem kell egyáltalán egyetérteni vele, de személyes meglátásom alapján ez az erősen limitáló gondolkodás- és viselkedésmód ránk magyarokra is kifejezetten jellemző – de a jó hír, hogy van lehetőség kitörni belőle és másként csinálni, ha hajlandóak vagyunk nyitni és elfogadni a hibázás lehetőségét is, felhagyni mások és a körülmények hibáztatásával és elfogadni azt az eshetőséget, hogy nem mindent mi tudunk a legjobban, ellenben ha fontos nekünk, akkor bármi fejleszthető és elsajátítható, csak erőfeszítés kérdése!!!!)

Nézzük meg, hogyan gondolkozik és áll hozzá az élethez a nyitott és fejlődésre orientált személyiség: egyik jellemzője, hogy minden hibából, visszautasításból és kritikából tanulni akar!! Nem keres kifogásokat, nem hibáztat senkit, hanem arra fókuszál, hogy lehet a dolgokat jobbá tenni és fejleszteni?! Örül, mi több kifejezetten élvezi a kihívásokat és megmérettetéseket, mert tudja, hogy általuk egyre jobbá válhat. Nem fél a kudarcoktól, és hisz abban, ha komoly erőfeszítéseket tesz, mesteri szinten elsajátíthat bármit, akkor is ha nem vele született kiemelkedő tehetségről beszélünk, hiszen nem csak az számít, sőt! A képesség és intelligencia nem egy stagnált mérce, hanem folyamatosan fejleszthető! Minél többet használjuk az agyi kapacitásunkat, annál rugalmasabban képes befogadni és elsajátítani egyre több mindent. A nyitott mentalitású személy éppen ezért képes mások sikerességéből inspirációt és tanulságot meríteni, ami hozzájárul, hogy minél magasabb szinten képes legyen a benne levő kapacitásokat mozgósítani és kiaknázni, és általa elérni álmait!

Hát nem zseniális? Talán a legjobb pszichológiai könyv, amit valaha olvastam, és amiből én magam is rengeteget tudok kamatoztani, és segített felismerni, szembenézetni saját gyenge pontjaimmal is, és fel tudom használni mind coaching, mind gyereknevelés mind párkapacsolati téren.

Biztosan ismertek ti is olyan embereket, (vagy esetleg ti magatok is átmentetek rajta) akik egyik önfejlesztő eszköz után a másikat tanulják, mert ha valami nem sikerül elsőre, akkor biztos nem neki találták ki, és nem neki való. Meg sem fordul esetleg a fejében, hogy kitartást és erőfeszítést igényel, hogy magas fokon elsajátítsa és használni tudja.

Sokat beszél a könyv arról is, hogy mi különböztet meg egy jó vezetőt, aki mindenki véleményére nyitott és nem gondolja úgy, hogy ő tud mindent a legjobban, az olyan vezetőtől, aki csak azzal van elfoglalva, hogy a saját egóját és hírnevét védje, ellenben semmit nem tesz azért, hogy fejlessze magát és nem nyitott, hogy masoktól is tanuljon.

Arról is ír, hogy gyermekeinknél miért az erőfeszítést, a fókuszt, a kitartást, a hozzáállását és a folyamatos fejlődést éri meg dícsérni, nem pedig az intelligenciájukat és tehetségüket, mert ha az utóbbit választjuk csak az fog bennük rögzülni, hogy olyan dolgok után menjenek, amit könnyen és gyorsan el tudnak érni – amiben eleve jók és nem kerül erőfeszítésbe, és ezzel azt érjük el, hogy lefagyasszuk őket abban, hogy később az életben merjenek nagyot álmodni és a nehézségekkel is nyitottan és bátran szembenézni! Nem arra kell ösztönözni egy gyereket, hogy mindenből ötöst szerezzen, és hogy folyamatosan külső visszajelzésekre és díjazásokra legyen szüksége ahhoz, hogy erőfeszítéseket tegyen, hanem, hogy értékelje a munkába fektett időt, energiát, munkát, és az ezek által elért fejlődését és sikereit. Hogy tisztán lássa azt, hogy mindig lehet fejlődni mindenben, amiben csak akar és hogy élvezze a kihívásokat és örömmel ugorjon neki egy-egy feladat megoldásának. Ezáltal válnak kitartó, szívós és ellenálló felnőttekké, akiket nem akaszt meg egy-egy probléma vagy nehéz helyzet, hanem feltalálják magukat, hiszen ezek által válnak kreatívabbakká és egyre jobb probléma megoldokká!! Ha csak a tehetségüket és intelligenciájukat dícsérnénk, akkor olyan felnőttekké válnának, akik állandó visszajelzés és díjazás nélkül nem lennének motiválhatóak semmire. Olyanokká, akik attól rettegnek, hogy esetleg hibáznak, és nem mernek majd autentikus önmaguk lenni és nagyot álmodni. Természetes, hogy mindenki szeretne a legjobb tudása szerint jó és támogató szülő lenni, de bizony sok limitáló mintát hordozunk magunkban, amitől úgy tudunk megválni, ha nyitottak maradunk életünk végéig és fejlesztjük magunkat és erre motiváljuk gyermekeinket is. Ezzel azt tanítjuk nekik, hogy a tanulás folyamata lehet játékos kihívás, amit élvezettel is lehet végezni és ezzel sarkalljuk őket arra, hogy minél inkább kiaknázzák a bennük lévő potenciált – mindez ránk is igaz! A könyv tanároknak, szülőknek, sportolóknak, vezetőknek és mindenki másnak is nagyon-nagyon ajánlott!!! Tudnék még sokat mesélni a könyvről, de úgy átadni mint az írónő, úgysem menne, így csak annyit tudok ajánlani nektek, hogy vegyétek meg és olvassátok el Carol Dweck könyvét!!!! Találtok erről egy rövid 10 perces TEDx beszédet is ITT.

A másik TEDx beszéd, amit szintén ajánlok megnézésre mindazoknak, akik félnek a kudarctól és a visszautasítástól, az a Rejection Therapy:

Nem mersz szembe nézni azzal, hogy elutasítanak, akkor gyakorold, és mint Jia Jiang is tette, kihívta saját magát, hogy 100 visszautasítást gyűjtsön össze, hogy túlessen rajta, és el tudja engedni az ehhez kötődő limitáló hitrendszereit, amik meggátolták álmai megvalósításában. Ugyanis, ahogy azt a poszt elején is írtam, a visszautasítás és kudarc csak fejben létezik, igazából nincs semmi negatív jelentőségük, csupán arra ösztönzik az ember, hogy még kreatívabbá váljon. Miközben Jia nekibodorodott ennek a kihívásnak, rájött, hogy a legtöbb olyan helyzetben, amikor ő maga biztosra gondolta volna az elutasítást, az emberek helyette igent mondtak. A lényege a történetnek, hogy ahelyett, hogy attól félnénk, hogy visszautasítanak bennünket, merjünk kérdezni és kérni – és nem felvenni, ha a válasz mégis NEM lesz. Az igenek mindig a nemek között fekszenek! Csak kitartónak kell hozzá lenni és kérdezni, és még annál is több megadatik, mint azt legmerészebb álmainkban gondolnánk.

Vedd körbe magad azzal, ami inspirál ♥

joy card-1

Gyakran szóbajön coaching beszélgetések során, hogy mennyit számít, hogy amivel körül vesszük magunkat inspirálólag és támogatóan hasson ránk, illetve, hogy milyen fantasztikus, hogy a mai technikának köszönhetően bárhonnan elérhetjük egymást és nyújthatunk egymásnak támogatást határok nélkül. Néhány kép, hogy honnan beszélek veletek vagy írok nektek. Szépséges napot mindenkinek és köszönöm én is, hogy vagytok és olvastok ♥♥♥

Születésnapi történet ♥

A történet kezdete egészen 8 éves koromig visszanyúlik – Balaton, nyár, tapolcai panel lakás, gyerekszoba, barátnős beszélgetés, amikor számomra először derült ki, hogy a szülés egy igen komplex és fájdalmas folyamat, a gyermekvárás mikéntjéről és hogyanjáról nem is beszélve?! :) Ne kérdezzétek milyen és honnan szerzett ismereteim lehettek 8 évesen a magyar egészségügyről, de én ott a beszélgetést követően elhatároztam, hogy én márpedig a fejlett Távol-Keleten fogok szülni. Úgy képzeltem, hogy minden sokkal mesésebb és nyugodtabb arrafelé (boy, was I right?), és mindenképpen jobban fogok járni a döntésemmel. Ez az egész történet azután úgy ahogy van elfelejtődött teljesen, majd pontosan 20 évvel később mint villámcsapás talált meg újra. Fast forward előre – 2007 ősze – szöuli konyhánk közepén állok, épp vmi smoothiet kortyolgatva, 12 hetesen Danival a pocakomban, amikor az egész jelenet bevillant és minden részlete kristály tisztává vált újra. Olyan szinten, hogy meg arra is emlékeztem, hogy PEZ cukorkákat ettünk miközben a szülésről beszélgettünk a barátnőmmel! :) Döbbenet!

korea-1

Ott álltam 20 évvel később a szuper fejlett Dél-Korea közepén Danival a pocakomban, életem legcsodálatosabb időszakát élve. Nem álmodoztunk arról a párommal soha, hogy Dél-Koreában éljünk és dolgozzunk, de amikor 2006ban megtalált bennünket a lehetőség (addigra már bejártuk Europát, az USA több szegletét, éltünk Londonban, Cape Codon, Sydneyben és Dániában), azonnal igent mondtunk, pedig fogalmunk sem volt mi vár ránk. Akkoriban még csak egy-két ember írt és vezetett utazós blogot, nem úgy mint ma. Dél-Koreáról szinte semmi információt nem lehetett találni sem a neten, sem könyvekben – aki ismer az tudja milyen mélyen bele szoktam vetni egy-egy új ország esetén magam a kutatásba – de Koreáról csupán hírmorzsákat sikerült összeszedni. Így meglehetősen izgatottan, valljuk be jó adag félsszel, vágtunk vele a nagy ismeretlenbe.

Az első időkben nem hogy a nyelvet nem értettük, de még olvasni sem tudtuk a betűket, minden kódolva volt számunkra, és ráadásul még az emberek is teljesen egyformának tűntek. Az első napokban, hetekben sejtésünk sem volt még arról, hogy micsoda káprázatos 2,5 évnek nézünk elébe, ami megkoronázásaként szülővé válásunk színhelyévé is vált. Hogy azért kellett-e odaköltöznünk, hogy Dani megérkezzen hozzánk az ésszel nem felfogható, de szívvel egyértelműen érezhető – mint az is, hogy nincsenek véletlenek és az elménknek fantasztikus ereje van, ami hozzájárul a csodák megéléséhez. Azt kívánom, hogy mindig merjetek álmodozni, kövessétek a megérzéseiteket, bízzatok az életben és álmokban és Boldog Születésnapot Kicsi Kincsünknek!  ♥

Interjú

Izgalmasak ezek a napok, annyi minden történik. S ezek közül az egyik legfrissebb, hogy tegnap jelent meg az első hivatalos interjúm az inspiráló és igazi értékeket reprezentáló Womanity oldalon. Nagy örömmel tettem eleget a megtisztelő megkeresésnek, igazán izgalmas és örömteli élmény volt! Az interjúban kérdeztek a coachingról, arról, hogy kik és milyen témákkal keresnek meg elsősorban. Mivel foglalkoztam korábban. Az írásról, barátságokról, a különböző országokról, ahol az elmúlt 10 évben éltünk, s hogy mit adnak számomra az utazások illetve milyen magyarként Spanyolországban élni. Ha érdekel az interjú, itt el tudjátok olvasni: http://legjobboldalad.hu/szutorisz-vera-halaval-ebred-minden-reggel/

my story

Live with an open heart

“There are two basic motivating forces: fear and love. When we are afraid, we pull back from life. When we are in love, we open to all that life has to offer with passion, excitement, and acceptance. We need to learn to love ourselves first, in all our glory and our imperfections. If we cannot love ourselves, we cannot fully open to our ability to love others or our potential to create. Evolution and all hopes for a better world rest in the fearlessness and open-hearted vision of people who embrace life.” John Lennon

DSC_0139

Slow down and be in the moment

be in the moment

Akkor vesszük észre az élet apró momentumaiban rejlő szépséget és átérezni a pillanat tökéletességét, amikor hagyjuk magunkat lelassítani és akár csak percekre is, de teljességgel átadni magunkat a létezés puszta örömének.

Ebben nekem sokat ad mind a meditáció, mind a jóga, séta a természetben, meghitt családi pillanatok, de egy bögre ‘goodness’ kortyolgatása közben, mitöbb egy-egy coaching beszélgetés alatt is el tudok minden mást engedni és átadni magam a létezés örömének, amit magában rejt minden egyes pillanat, ha megengedjük magunknak, hogy ráhangolódjunk. Ezek azok a pillanatok, amikor tudom és érzem, hogy a nagyobb képet tekintve minden pontosan úgy tökéletes az adott pillanatban, ahogy van. S ez az az állapot, amiben kérdéseinkre a válaszokat is megkapjuk ♥

Promise Yourself

291113_10150427707752636_181886324_o

“Promise Yourself

To be so strong that nothing
can disturb your peace of mind.
To talk health, happiness, and prosperity
to every person you meet.

To make all your friends feel
that there is something in them
To look at the sunny side of everything
and make your optimism come true.

To think only the best, to work only for the best,
and to expect only the best.
To be just as enthusiastic about the success of others
as you are about your own.

To forget the mistakes of the past
and press on to the greater achievements of the future.
To wear a cheerful countenance at all times
and give every living creature you meet a smile.

To give so much time to the improvement of yourself
that you have no time to criticize others.
To be too large for worry, too noble for anger, too strong for fear,
and too happy to permit the presence of trouble.

To think well of yourself and to proclaim this fact to the world,
not in loud words but great deeds.
To live in faith that the whole world is on your side
so long as you are true to the best that is in you.”
Christian D. Larson, Your Forces and How to Use Them

A goal is not a place to get to but a place to come from

a goal is a place to come from-1

Vágyaink, álmaink és céljaink nem egy távoli helyen tartózkodó megvalósulatlan elképzelések halmaza, hanem a bennünk élő szándék és kreatív energia, amiből építjük a napjainkat és életünket. Ez az a hely, ahonnan cselekszünk. Ez volt az egyik legnagyobb tanítás és megértés, amit los angelesi life coachomtól kaptam az ősz folyamán. Ahogy ő fogalmazott ”A goal is not a place to get to, but a place to come from.” Legyen a napotok tele inspirációval és kívánom, hogy találjatok meg magatokban is mindazt a szépet és jót, amit a világban kerestek. Mert ami bent, az kint is megtalálható ♥

Mélyről jövő női bölcsességünk és kreativitásunk forrása

IMG_0435A nő belső világa, mélyről jövő bölcsessége, kreativitása és önérzete energetikailag a méhhel van kapcsolatban – még akkor is, ha valakinek a méhét esetleg már eltávolították. Úgy tartják, méhünk második szivünk és intuíciónk hangja.

Méhünk egészségi állapota pontosan tükrözi saját belső érzelmi világunkat és az önmagunkba vetett hitünket. Ha egy nő nem bízik és hisz magában, vagy túlságosan önkritikus, a méh egészsége veszélybe kerülhet. Fizikai síkon ez jelentkezhet, mint meddőség vagy különböző nőgyógyászati és hormonális probléma – mióma, ciszta, endometriózis, szabálytalan ciklus…stb Ahhoz, hogy orvosolhassuk és visszatalálhassunk a méhünkben rejlő bölcsességünkhöz, fontos, hogy szabadjára engedjük a bennünk lévő kreativitást. Ugyanis amikor méhünk energetikailag le van zárva, blokkolva van, kreativitásunk sem működik.

Minden ember kreatívnak születik. A kreativitás egyike azon velünk született emberi adottságoknak, ami akkor is él bennünk, ha azt gondoljuk, hogy belénk semmi kreativitás nem szorult. Kreativitásunk atjön azon, ahogyan ételeinket készítjük, ahogyan saját magunkat vagy gyermekeinket öltöztetjük, ahogyan a lakásunkat rendezgetjük és alakítgatjuk…stb Minél inkább hagyunk időt a csendes elmélkedésre és lelassulásra is, annál több teret adhatunk a belőlünk fakadó inspirácóknak.

Minden nő számára fontos és elengedhetetlen, hogy megerősítse kapcsolatát saját méhével és támogassa azt, amennyire csak lehetséges. Amikor ugyanis meggyógyítjuk kapcsolatunkat méhünkkel, a benne rejlő életbölcsességünk segítségével képesek leszünk újra felvállalni ama jelentős szerepünket, mint hogy hozzájáruljunk az olyan elvesztett tulajdonságok felélesztésénben a világban, mint kreativitás, intuició, női bölcsesség és a ciklikus élet fontossága (a természettel és évszakokkal történő harmónikus együttélés).

Méhünk, gyermekek kihordásán túl, minden bennünk rejlő alkotás és önmagunk megvalósításának forrása is, ami női kreatív energiáinkon keresztül valósul meg. Ahogy méhünkben hordozzuk gyermekünket, úgy méhünkben dédelgetjük álmainkat és vágyainkat is.

Amennyire felelősséggel tartozunk méhünkért, annyira nem tarthatjuk kontroll alatt. Mintahogy a bennünk rejlő kreativitást sem lehet erőltetni. Méhünk és petefészkünk hatalma abbéli képességünkben rejlik, miszerint hagyjuk saját kreativitásunkat áramoltatni életünk minden területén és nem próbáljuk meg intellektuálisan állandóan kontrollálni azt. Helyette megengedni, hogy ezek a kreatív energiák keresztül áramoljanak rajtunk. Ez nem azt jelenti, hogy mi magunk passzívvá válunk. Ellenkezőleg, használnunk kell második csakránk erejét és utánamenni azoknak a helyzeteknek, embereknek, amik úgy érezzük, hogy valamilyen módon elősegítik vágyaink és céljaink biztonságos megvalósulását. Ezek mind a második csakrával vannak összefüggésben, amiről később a posztban részletesebben írok.

Mivel nagyon sok nő szenved méh és petefészek problémákkal egyszerre, fontos, hogy lássuk mi a különbség a kettő között energetikailag és mire mutatnak rá. Alapvetően a petefészek sokkal dinamikusabb energiával rendelkezik és gyorsabban változik mint a méh. Ez azért van, mert ahhoz, hogy egy petesejt megérjen csupán egy holdhónap szükséges, míg egy gyermek kihordásához 9 holdhónap szükségeltetik. Az egészséges petefészkek minden hónapban kiengednek egy, esetleg két petesejtet – ez a dinamikus energia teszi lehetővé a gyorsabb változásokat. Például egy nagyobb méretű ciszta kialakulása akár napokon belül megtörténhet. A méh egészsége összefüggésben áll azzal, hogy a nő milyen mértékig hisz önmagában. Minél nagyobb mélységben ismeri és bízik önmagában, annál jobb egészségnek örvendhet. A petefészkek egészsége viszont azzal áll összefüggésben, hogy milyen minőségű kapcsolatban áll a nő az őt körülvevő emberekkel és dolgokkal. A petefészkek abban az esetben kerülnek veszélybe, amikor a nő úgy érzi, hogy mások kontrollálják és kritizálják őt vagy amikor kontrollálási kényszerben szenved és saját magát kritizálja folyamatosan.

Energetikailag a kismedencei szervek (petefészkek, méh, méhkürt) a második csakrához kapcsolódnak. A második csakra kérdések pedig mindig a következőkkel állnak összefüggésben: pénz, sex és hatalom. Azaz ezeknek a női belső szerveknek az egészsége azon is múlik, hogy a nő mennyire érzi képesnek és kompetesnek magát, hogy érzelmi és anyagi biztonságot és stabilitást tudjon teremteni, miközben kreativitását és szexualitását is teljességgel képes kifejezni. Fontos, hogy a nő jól érezze magát a saját bőrében és más emberekkel való kapcsolatában is. Az olyan kapcsolatok, amiket egy nő stresszesnek és limitálónak érez, amelyet úgy érez nem képes kontrollálni károsan befolyásolhatják belső női szerveit. Amennyiben egy nő bennemarad egy számára nem egészséges kapcsolatban vagy egy olyan munkahelyen, amiben nem tudja magát sem emocionálisan, sem anyagilag fenntartani, kihathat hormonális egészségére is. Betegség addig nem alakul ki, ameddig a nő nem érzi frusztráltnak magát abban, hogy próbálkozásai pozitív változásokat illetően falakba és kudarcokba fulladnának. Egy szerető biztonságos és támogató családi legkör például részben kompenzálhat egy stresszes munkát, ugyanakkor ha már minden porcikájában érzi a nő, hogy készen áll a változásokra (ami magával hozza azt is, hogy szembenézzen saját félelmeivel) de nem meri megtenni az első lépéseket, az az energia betegségben manifesztálódhat fizikai szinten. Meglehet, hogy egy darabig a nő úgy érzi, hogy mások próbálják őt limitálni, azonban az igazság az, hogy a fő konfliktust saját magában található félelmei okozzák, amik többnyire az önállóságra sarkallanák – képes-e megállni a saját lábán és gondoskodni saját igényeiről érzelmi és anyagi szinten is. Ebben van szerepe, hogy saját kreativitásunkat engedjük áramoltatni, hogy engedjük megszületni azokat az alkotásokat, amik bennünk vannak és megszületésre várnak – ha elnyomjuk, többek között mióma és ciszta formában jelentkezhetnek. Méhünk egészségi állapota tükrözi belső érzelmi valóságunkat, és hogy mennyire bízunk saját magunkban.

Minél többet olvasok és tanulok ezekről a dolgokról, annál inkább elképeszt mennyire csodálatosan összetettek is vagyunk. Micsoda bölcsességnek és melyről jövő tudásnak vagyunk a birtokában anélkül, hogy ezt realizálnánk sokszor. Arra ösztönzök én is mindenkit, hogy maradjunk mindig hűek önmagunkhoz. Tartsuk saját magunkat, igényeinket, vágyainkat és álmainkat tiszteletben és forduljunk mindig türelemmel, elfogadással és végtelen szeretettel önmagunk felé és nőtársaink felé s általa sokkal jobban kiteljesedhet az életünk is, s könnyebb lesz a körülöttünk lévő világot is elfogadni, szeretni és meglátni benne azt a megannyi szépséget, amit magában rejt. ♥

Forrásokat adták:

Dr Christiane Northrup Women’s Bodies, Women’s Wisdom

The Way of the Happy Woman by Sara Avant Stover

Sundays ♥

IMG_9426Sundays are for waking up slowly.

Sundays are for watching the day unfold.

Sundays are for reflecting on the week.

Sundays are for long walks.

Sundays are for finding some quiet time for ourselves.

Sundays are for listening to music that calms our spirit.

Sundays are for good laughs with friends and family.

Sundays prepare us for a new and exciting week and when we take them slow Sundays seem longer than any other day of the week. I hope you’re all having a great Sunday ♥♥♥

Celebration

celebrando

Minden egyes nap egy újabb lehetőseg álmaink beteljesüléséhez. Csütörtökön tudtuk meg, hogy Danit felvették álmaink nemzetközi iskolájába. Bár nem látjuk meddig maradunk, de akárhogy is hozza az élet, ezeket a pillanatokat fontos megünnepelni. Velünk együtt izgatottan és nagyon várja az új lehetőségeket, amit az iskola nyújt, és a nemzetközibb szinteret.

S mivel is ünnepeltünk volna mint egy nemzetközi fúziós étellel, amit koreai és mediterrán tartózkodásunk ihletett. Mivel egyik nagy kedvencem volt nekem annak idején a Bibimbap, és ahhoz hasonlatosan pakolom meg sok színes étellel a tányérunkat ezért én ezeket a tipusú ételeket csak szimplán Mediterrán Bibimbapnak szoktam nevezni :) De Wellness körökben csak Buddha Bowl néven emlegetik.

DSC_0128

Hozzávalók 2 főre:

DSC_0130♥ 2 adag kifőzött quinoa

♥ 1db, karikára szeletelt, cukkini meggrillezve

♥ 1 nagyobb fej édesburgonya, sűtőben megsütve

♥ 1 csokor spenót fokhagymán és szezámolajon párolva

♥ 1 nagy marék shiitake gomba (kb 20-25db) fokhagymán és egy pici ghín megpárolva

♥ Kimchi

♥ Tányéronként 1 kupac humusz a zöldségek tetejére

♥ 1-1 adag vegyes zöld saláta és valamilyen friss csíra

Az egészet szezámmaggal megszórjuk és zöld teával vagy egy pohár kellemes borral tálaljuk :) Jó étvágyat hozzá, ha ti is kipróbájátok!

The wisdom of the womb

”The earthy, instinctual knowing of life’s deepest truths lives in your uterus (even energetically, if you no longer have one physically), which you can also begin to think of as your second heart. The voice of your intuition comes from your womb.
When your womb is shut down energetically, your creativity is quashed. You might eventually experience this at the physical level through infertility or other gynaecological complications, such as fibroids, cysts, or irregular cycles. To remedy a disconnection from your womb wisdom, you must first reclaim the artist that you are. Your creativity comes through when you cook a meal, dress your child, decide what shoes to wear, and create a home. The more you take pause in your life, the more room there is for your inspiration to emerge within you.
I believe with my heart that every woman needs to strengthen her connection with her womb and support it in a way she can. This space harbours our deepest dreams and desires, as well as our capacity for nurturing ourselves and all beings. When we heal our relationships to our wombs and their wisdom we play a tremendous role in reviving for the world the lost qualities of creativity, intuition, feminine wisdom, and cyclical living.” The Way of the Happy Woman by Sara Avant Stover
Isn’t it incredible how amazingly complex we are. I can’t help but marvel the wisdom we all hold inside us and our task in life is to pull this wisdom forward and share it with others. I’m thanking Sara from my heart for sharing her amazing wisdom with women around the world ♥