What is spirituality?

Az előző posztom folytatásaként osztom meg a következő szabadfordításban lefordított gondolatokat illetve megközelítést arról, hogy mit jelent a spiritualitás.

”Spirituality is one’s capacity to be guided.-Arkan Lushwala

It is not about how much we mediate. Or how often we go to church. Or how many yoga poses or Sanskrit words we know. Or how much time we spend praying. Or how many Om pieces of jewellery we have.

Spirituality is really about how much we get out of our own way and allow ourselves to be guided.

That means:
– Letting go of expectations.
– Releasing attachments to the way we think things should be.
– Quieting the voice of our ego so we can hear the voice of inner wisdom.
– Making changes that maybe scary and facing uncertainty with faith.
– Being of service to others that Spirit places in our lives in often unexpected ways.”

A spiritualitás nem más, mint abbéli képességünk, hogy mennyire hagyjuk vezetve lenni magunkat. 

Az, hogy mennyire spirituális az ember nem azon múlik, hogy mennyit meditál, milyen gyakran jár tempomba, hány fajta jógapózt tud tökéletesen megcsinálni, mennyi sanskrit eredtű szót ismer, vagy mennyit imádkozik vagy hány Om ékszerrel rendelkezik.

A spiritualitás sokkal inkább azt jelenti, hogy mennyire vagyunk képesek saját magunk útjából (boldogságunk megélésének útjából) félreállni és engedni magunkat vezetni, s hinni abban, hogy minden a legjobb úton-módon (isteni terv szerint) alakul.

Ebben benne van, hogy, elengedjük az elvárásokat, a kontroll iránti vágyat és a végeredményhez kötött ragaszkodásunkat; elképzelünket arról, hogy a dolgoknak hogyan kellene alakulnia; képesek vagyunk elcsitítani egónkat, hogy cserébe meghalljuk saját belső bölcsességünk hangját; merünk változásokat hozni az életünkben, annak ellenére, hogy azok ijesztőnek tűnnek, s hittel vagyunk képesek szembenézni a bizonytalansággal is.

Ebben a második két perces Vblog-ban, amit meghallgatásra ajánlok, pedig arról beszél Christine, hogyan karoljuk fel életünket és szeressük akkor is, amikor az teljesen másként alakul, mint azt tegyük fel 10 évvel ezelőtti énünk elképzelte. Ahogy mondják, a tervek azért vannak, hogy változzanak, és sokszor pont a legváratlanabb események és dolgok azok, amik később visszatekintve legnagyobb tanítóink és ajándékai életünknek. S ha nem is korábbi elképzelésinknek megfelelően alakulnak a dolgok, attól mégérezhetjük ugyanolyan boldognak és beteljesültnek életünk.

Advertisements

How to deal and/or avoid expectation hangovers in life

Malaga Nerja in December1

A legutóbbi blog poszt óta eltelt több, mint egy hónap. Most tértünk vissza egy 5 napos tengerparti feltöltödésből a Costa Tropical partjairól. Fontosnak tartjuk, hogy miközben az ember az álmait építi közben legyen ideje élvezni is az életet, hiszen csak így van értelme! Ez a hosszúhétvége segített lelassítani, lehetőséget adott újra közvetlen kapcsolatba kerülni a természettel, feltölteni tüdőnket friss sós tengeri levegővel, élvezni a vidéki, tengerparti spanyolország csodálatos adottságait, téli nyugalmát, olvasni és csak úgy lenni, élvezni a családi együttlét minden percét.

Intenzív őszi időszak van a hátunk mögött. Nemcsak az iskola kezdés, kurzusok, tanulás, munka de majdnem el is költöztünk egy másik kontinensre – hogy miért nem, arra viszonylag egyszerűbb maga a válasz, mint megtapasztalni és megélni ténylegesen, de röviden azért, mert nem mi kontrollálunk mindent az életben. Az egyik legnagyobb tanítása az elmúlt időszaknak, hogy ezt ténylegesen is tudatosítsam magam számára. 1507990_10152381260591831_1451711754733150100_nMi vagyunk felelősek az életünkért, de a végkimenetelért, a konkrét eredményekért már nem. Nem áll senki módjában a jövőért garanciát vállalni. Gyakorlatilag az egyetlen dolog, amit kontrollálni tudunk, az az, hogy mely gondolatokba megyünk bele és invesztálunk energiát, amik aztán manifesztálódnak az életünkben (amit majd egy külön posztban szeretnék kicsit jobban kifejteni), illetve az élethez történő hozzáállásunkat és hogy hogyan reagálunk különböző helyzetekben.

Az, hogy milyennek tapasztaljuk a körülöttünk lévő világot és az életet, magunkból indul ki és hozzáállásunkból. Ahhoz, hogy élvezzük azt, amivel foglalkozunk illetve magát az életet,  amit teremtünk, az igazán úgy megy, ha elengedjük a kontroll iránti vágyat, s helyette megengedjük, hogy minden úgy alakuljon, ahogy alakulnia kell. Mi tesszük a dolgunkat, de közben elfogadjuk, hogy létezik egy nálunk magasabb intelligens erő, amit hívhatunk bárhogyan, ahogy nekünk tetszik: Isten, Univerzum, Teremtőerő…stb Azzal, hogy megtanuljuk elfogadni és elengedni az ellenállást és kontroll kényszert észrevétlenül bekerülünk az élet csodálatos áramlásába, ahol nincs több szükség különböző ego harcokra. Nem a jövő eredményein stresszelünk, hanem élvezzük helyette az itt és most-ot.  Lehet nem pontosan úgy alakulnak a dolgok, ahogy elképzeljük, de ha meg van a hitünk, akkor el tudjuk fogadni, hogy ami történik, az hosszútávon a mi legmagasabb érdekünkben történik és fejlődésünket szolgálja. Ez azt is jelenti egyben, hogy nem tesszük függővé saját boldogságunkat és önérteklésünket az eredményektől.1725161_10152563235369150_560830811139630365_n A boldogság egyedüli forrásai mi magunk vagyunk. Belülről fakad, még csak dolgozni sem kell érte. Ez az ember természetes alapállatpota. Más kérdés, hogy szocialializálódásunk során azt tanuljuk, hogy mindig másoktól és a világtól várjuk el, hogy boldoggá tegyenek bennünket (lásd a legtöbb párkapcsolati problémák gyökerét), s mi magunk is külső elvárásoknak próbálunk megfelelni, miközben megfeledkezünk a bennünk rejlő isten adta boldogság forrásról. Sem a másik ember, sem a környzet, sem a körülmények nem kell, hogy befolyásolják azt, hogy milyen mértékben vagyunk boldogok és elégedettek az élettel. Pontosan azt látjuk (meg) és tapasztaljuk a világban, ami bennünk van. A külvilág nem más, mint belső világunk tükröződése, amiről sok más posztomban is írok tudom, de jól jön az időnkénti emlékeztető saját magam számára is.

Az utóbbi időben jobbnál-jobb könyvek találnak meg és úgy érzem minden eddiginél több időt fordítok az olvasásra, illetve az olvasottak alkalmazására. Mivel az csak egy dolog, hogy az ember tanul, olvas, kurzusokat végez, azzal még nem garantált a fejlődés, hiszen ha nem tesszük át a tanultakat gyakorlatba, akkor minden megszerzett tudás csak INFORMÁCIÓ marad. Gyakorlat nélkül TRANSZFORMÁCIÓ nem érhető el! Hasznosítani, beépíteni azt a tudást és információt, ami rezonál velünk elengedhetetlen ahhoz, hogy a pozitív változásokat meg is éljük és tapasztaljuk!

Az egyik fantasztikusan inspiráló könyv, amit nem rég olvastam az Christine Hassler: Expectation Hangover c könyve, amit mindenkinek nagyon-nagyon ajánlok! Ebben a könyvben ír a szerző arról, amit én magam is tanulok és gyakorolok: úgy érdemes célokat kitűzni magunk elé, hogy közben nem ragaszkodunk saját egónk által támasztott elvárásokhoz és eredményekhez, és nem annak elérésétől tesszük függővé saját önértékelésünket és boldogságunkat, hanem élvezettel teszünk céljainkért, mert azok összehangban állnak saját értekeinkkel. Azaz a legideálisabb hozzáállás: HIGH INVOLVEMENT – LOW ATTACHMENT. Bemásolom ezt a részt a könyvből mert csodálatosan összefoglalja ennek lényegét:

The best recipe for going after what you want without setting yourself up for an Expectation Hangover is to pursue your goals with high involvement and low attachment. In this approach, you have a strong intention to co-create (together with the Universe) things in your life that are in alignment with your values and goals, but you are not attached to the outcome. Your sense of worthiness, success, or happiness is not tied to whether or not particular things happen. You remain open to things manifesting in forms different than you might have expected. By practicing high involvement – low attachment, you move into a perspective where you see things happening through you and surrender control, understanding that you are a co-creator with the Universe. You recognise that effort and commitment are important but that results are not completely up to you and do not dictate your overall wellbeing. Wanting things is not wrong. You are worthy and deserving of your dreams. What sets you up for disappointment is not your desires, but your attachment to your expectations.”

Az elmúlt 4 hétben egyébként közel 20 csodálatos emberrel beszélgettem, akik jelentkeztek a coaching beszélgetésekre és még nincs vége az évnek! December 19vel bezárólag dolgozom, addig már teljesen beteltek az időpontok, de januar 12től folytatom, úgyhogy lehet még jelentkezni! Továbbra is a vera@appleandsoul.com email címre tudtok írni! Szeretettel várlak benneteket!

Abban az egy hónapban pedig mi is pihenünk, utazunk, karácsonyozunk, ünneplünk, s remélhetőleg a hegyekbe is feljutunk egy jót szánkózni – egyszóval feltöltődünk, hogy energikusan és pozitívan vágjunk bele az új évbe is. Ugyanezt kívánom nektek is! Addig még biztosan jelentkezni fogok, ha másnem, az Apple and Soul FB oldalon mindenképp!

Nagyon szép téli időszakot kívánok mindenkinek! S ne felejtsetek le a természettel együtt kicsit lelassítani, többet aludni, pihenni és melegítő ételeket fogyasztani 

Paradicsomos töltöttkáposzta

Igazi téli tápláló és melegítő étel. Szinte minden alkalommal kicsit módosítok ahogyan a töltöttkáposztát készítem, de ez a mai most annyira jól sikerült, hogy magam számára is le akartam írni, ne feledjem. Paradicsomosan szoktam készíteni a töltöttkáposztát, ahogy kedves lengyel barátnőm is – ha így még nem próbáltátok se ijedjetek meg, mert valami isteni!

IMG_7286Töltelékhez hozzávalók:

1 fej hagyma, felkockázva

1ek ghee vagy kókuszolaj

250g darált tempeh és szejtán keverék vagy gomba apróra darabolva

só, bors, oregano, 1/2tk füstölt pirospaprika

3-4 evőkanál paradicsomszósz

+ 250g kifőzött tört árpa gyöngye, felesborsó és vöröslencse együtt kifőzve enyhén sós vízben.

További hozzávalók:

Egy fej káposzta, leveleire szedve, forró sós vízben puhára főzve.

400 ml bio paradicsomszósz

150-200g bio savanyúkáposzta

Elkészítési mód:

Olajon a hagymát megpároljuk. Hozzáadjuk a tempeh-szejtán keveréket vagy a gombát, ki mit használ. Sózzuk, borsozzuk. Opcionálisan pici zöldfűszerkeveréket adhatunk hozzá, illetve a füstölt pirospaprikát és 3-4 evőkanál paradicsomszószt. 15 perc alatt összefőzzük, majd hozzákeverjük az addigra kész rizs-lencse-felesborsó keveréket és megtöltjük vele a puha sós vízben kifőzött kápasztaleveleket.

Egy cserépedényt puha káposzta levelekkel kibélelünk, hozzátesszük savanyúkáposzta felét, majd rapakoljuk a töltöttkáposztákat. A tetejére rátesszük a savanyúkáposzta másik felét, majd leöntjük paradicsomszósszal és betesszük a sütőbe egy órára sütni.

Napokig ugyanúgy újra melegíthető, mint minden rendes töltöttkáposzta és egyre csak finomabb lesz :) Jó étvágyat hozzá!