The ebb and flow of life

c8vrrhm

Vannak évek, melyek kérdéseket hoznak és vannak, melyek válaszokat. Mint ahogy vannak internális időszakok, amikor az ember inkább befelé fordul, és vannak externális időszakok, amikor jobban nyit a külvilág felé. Az elmúlt hónapokban én egyértelműen kérdéseket hozó internális időszakot élek meg.
A 2011 után következő évek számomra masszív transzformációkat hoztak. Ez az időszak a folyamatos tanulásról és fejlődésről szólt. Az ezernyi bennem szunnyadó kérdésre egymás után érkeztek meg a válaszok, amik egyfajta növekvő biztonság és stabilitás érzését is adták.
Az elmúlt másfél év azonban amellett, hogy az egyre inkább befelé fordulásról szólt, az eddig kapott és tapasztalt válaszok megemésztéséről, újra értelmezéséről vagy épp megkérdőjelezéséről szól. Ezernyi újabb kérdés fogalmazódott meg bennem, amire még nem érkeztek válaszok, de nem is siettetem őket. Amikor itt az ideje megérkeznek. Pont ez a szép, és egyben nehéz is az életben.Amikor valamit biztosnak hiszünk, újra rájövünk, hogy az egyetlen, ami biztos az életben, az a változás. A változás, ami folyamatos. S amit hol lassabbnak, hol gyorsabbnak érzékelünk az életben.
Az újabb kérdések persze egy újabb belső transzformáció lehetőségét is magukban hordozzák. Úgy érzem a tapasztalt változások és feltörő kérdések összefüggnek a ténnyel, hogy másfél évvel ezelőtt újra országot, kontinenst és kultúrát váltottunk. Bekerültünk ismét egy olyan világba, ami korábban ismeretlen volt számunkra. Ahol az első év tele volt rácsodálkozásokkal, míg ez a második év sokkal inkább egyfajta mélyebb szintű megfigyelésről és saját hitrendszereink felülírásáról szól. Annyi új és más elképzeléssel, gondolkozásmóddal, viselkedési formával, szokásokkal és hozzáállással találkozunk megint nap, mint nap, amit lehetetlen instant módon megemészteni és a helyére tenni.
S mivel az ember gyarló mindent, ami új és ismeretlen hajlamos elsőre bírálni (engem is beleértve). Aztán jó esetben észreveszi magát, hátrább lép pár lépést és megáll, majd felteszi magában a kérdést, hogy valóban szolgálják-e még a saját berögzült elképzelései és hitrendszerei vagy ideje őket ismételten felülvizsgálni és elengedni azokat, amik már nem szolgálják. Gyakorlat teszi a mestert. Minél többet tartózkodunk a megszokottól (értsd biztonságos érzést nyújtó) eltérő élethelyzetekben, annál inkább ‘rákényszerülünk’ szembenézni saját emberi korlátoltságainkkal és kapunk újabb esélyt és motivációt a változtatásra és tovább fejlődésre.

Egy pár a jelenleg felmerülő kérdések közül: Hogyan tudja az ember békességben megélni a mindennapokat, amikor a világ különböző részein annyi fájdalmas esemény zajlik? Hol és hogyan tudjuk meghúzni a határt a saját és mások érzelmi állapota között? Mivel szociális és érzelmi lények vagyunk, egyáltalán lehetséges ez? Ha egyszer mindannyian ott vagyunk a másikban, hogyan lehetséges kivonni magunkat mások és a világ fájdalmából? Kik vagyunk mi ebben a mai felfordult világban? Mit adunk át gyermekeinknek? Hogyan tudjuk őket felkészíteni a leginkább az életre, amikor az emberi létezés annyira komplex. Valóban nincs jó rossz nélkül és boldogság fájdalom nelkül? Van, akik nem hisznek a dualitásban, és azt vallják, minden csupán az emberi elme szüleménye, az egész élet maga illúzió – de ha valóban az, akkor mégis hogyan képzeljük el az életet? Mi az értelme van akkor annak, hogy itt vagyunk? Ezernyi örökérvényű kérdés, ezernyi meglátás. Ezekre nem létezik egy közös válasz. Az is változik állandóan, hogy hol így, hol másként látja ezeket az ember.
Talán az angol ‘hot mess’ kifejezés adja vissza leginkább ezeket a mostani érzéseket. És valami azt súgja, hogy pont a ‘hot mess’ énünk és emberi létezésünk elfogadásáról szól a történet, azaz maga az élet. Semmi sem fekete és fehér. Mindenki a maga módján, a saját hitrendszerein és szűrőin keresztül interpretálja a saját magával és a világgal kapcsolatos történéseket. Ez sosem lesz másképp. Minden valóság más, mert másként rezdülünk, gondolkozunk, érzékelünk és élünk, ugyanakkor ott vagyunk mindannyian a másik emberben. Együtt létezünk, szükségünk van a másikra. Minden belülről indul, önmagunk elfogadásával, de egyedül minden nem megy. Társas és érző lények vagyunk. Úgy gondolom nem azért születtünk ebbe a valóságba, hogy egyedül éljük meg és egyedül birkózzunk meg minden szépségével és nehézségével. Igaz, hogy a boldogság bennünk van és velünk született, de ha nem osztjuk meg egymással mit ér? Viszont hacsak a boldogságot és örömöt osztjuk meg egymással és nem hagyunk teret, esetleg nem is merjük a fájdalmunkat megosztani, akkor hogyan lennénk képesek feldolgozni és elengedni azt? Az élet része a boldogság és a fájdalom is. A fény és a sötétség is. A csend, és a hangzavar, a béke és a káosz is…  Szerintem mindennél fontosabb, hogy merjünk szembenézni és felvállalni a nehéz és fájdalmas érzéseinket is. Ahogy az angol mondja, the only way out is through. Nem kerülhetjük ki, hogy hagyjuk megélni az érzéseinket, különben egyre több korlátot építünk magunkban. Időt és teret kell biztosítanunk az érzéseink kifejezésére és megélésére, különben érzelmi terheink alatt nem marad erőnk résztvenni a világ pozitív irányú alakításában.

Amikor bírálaton kapom magam mindig az a  Ram Dass-szal készült interjú jut eszembe, amiben arról beszél, hogy soha ne magát az embert bíráljuk, csak a tettet. A tettet magát el lehet ítélni, de az embereket soha – mert legbelül mindenkiben ott lakik a legtisztább éne, amihez való visszatalálás talán az egyik legfontosabb része ennek az életnek.

Holnap lesz egyébként a téli napforduló (winter solstice) a Föld északi földtekén, az év leghosszabb éjszakája és legrövidebb nappala. Ezt követően minden egyes nappal egy picit több lesz a világosság és a fény újra. Azt kívánom, hogy ez az érzés mindenki számára átjöjjön a mindennapokban is.

Akármi is történjen, ne zárjuk be a szivünket. Lélegezzünk mélyeket és érezzük az Anya Föld szeretetét és támogató erejét. Lassítsunk le az év vége közeledtével, csendesedjünk el, húzzuk magunkhoz még közelebb szeretteinket, és hagyjuk magunkat megmártózni és feltöltődni ezekben a melegsét adó, szeretetteljes érzésekben, hogy aztán a tavasz érkeztével újult érőkkel térjünk vissza téli hibernáltságunkból.

Tél

slow downAz ember hangulata, energia szintje és táplálkozása évszakról-évszakra változik. A téli hónapokban természetes módon húzodunk inkább vissza és csendesedünk el, ahogy teszi ezt a természet is. A téli időszak nem a szocializálódásról, hangos partikról szól (nem a karácsonyi és az új évi időszakra gondolok, hanem a télre általánosan), sokkal inkább a regenerálódásról és energiáink megújításáról. Több alvásra van szüksége a szervezetünknek, lassabb tempóra, több időre, amit pihenésnek és a jó értelemben vett semmit-tevésnek szentelünk. Ilyenkor sokan nem vágyakoznak annyit a szabadba és emberek közé sem. Helyette szívesebben merengenek bent a meleg lakásban és élvezik a csendet és a magányt. Ez így természetes. Mitöbb, ha ezek ellen valaki harcol, nehezebb lesz megújulnia tavasszal, és könnyebben kibillenhet a természetes egyensúlyából.
Ezenfelül köztudott, hogy a téllel együtt érkeznek a mélyebb, gyakran félelmet keltő érzések is, amik szintén teljesen normálisak. Ilyenkor a nap sem süt már olyan erősen, vagy sok helyen hónapokig nem is látják, aminek szerepe azért jelentős, mert a nap alapvetően fokozza az emberben a szeretet és melegség érzését. Viszont elengedhetetlen, hogy megtanuljuk hagyni megélni az érzelmi mélységeket is ugyanúgy mint az érzelmi magasságokat, s hogy merjünk szembenézni saját árnyékunkkal, félelmeinkkel és az életben rejlő bizonytalansággal. Az élet pont ettől válik teljessé. S mi magunk is. Azzal, hogy megendjük magunknak megélni a mélyebb, fájdalmasabb érzéseket is, segítünk azon oldalunkat is elfogadni, meggyógyítani és szeretni, amivel előtte talán szembe sem mertünk nézni. A télnek spirituális és személyiség fejlődés szempontból is nagyon fontos szerepe van. Ahogy szüksége van a természetnek a téli hibernálódásra, úgy nekünk embereknek is szükségünk van rá ahhoz, hogy tavasszal képesek legyünk új energiákkal, érzésekkel, ötletekkel és tervekkel megújulva előjönni téli ‘barlangunkból’.
Hozzáteszem, hogy bár itt nincs tél, és a mediterránon sem volt olyan karakterisztikus, attól még fontos, hogy tudatában maradjak én is, hogy az emberi szervezetnek szüksége van a téli elcsendesedésre és megpihenésre. Azoknak, akik olyan helyen élnek, ahol nincs igazán tél, ahhoz, hogy fent tudják tartani a harmóniát a természet ritmusával, valójában több önuralomra van szükségük.

The water element and the source of your sparkle

462705_10151190559047636_1658778764_oA tél legdominánsabb eleme a víz, ami egyben nőiességünk egyik kulcs eleme is – az áramlást, gondoskodást, sokoldalúságot, lágyságot és erősséget reprezentálja egyszerre. A víz az élet forrása. Magzatként az anyaméh vizében lebegünk. Testünk 70-80%a víz, akárcsak Földünké. Mitöbb az óceán összetétele majdnem teljesen megegyezik az emberi vérplazma összetételével.

Amikor a víz elem egyensúlyban található bennünk, akkor kerülünk legmélyebb kapcsolatba saját valónkkal és a bennünk rejlő legmagasabb potenciállal. A víz egyben a fejlődésünknek ad teret. Haladunk az áramlattal, miközben mi magunk vagyunk az áramlat. Ahogy a víz esetében is, az akadályok életutunk részévé válnak, amik által formálódunk – ahogy a folyó áramlata is beleütközik sziklákba, kövekbe, hol vadul, hol lágyan kanyarog, mégsem állítja meg semmi az áramlását, hanem minden útja részévé válik. Nem probálja az akadályokat eltávolítani vagy kontrollálni őket. Az élet pont ilyen. Nem az a cél, hogy az akadályokat és nehézségeket kontrollálni próbáljuk, hanem, hogy azok alakítsanak, formáljanak és tapasztalatokkal gazdagítsanak bennünket. Hagyjuk, hogy tompítsák éleinket, lágyítsanak bennünket és fejlődésünk részévé váljanak.

A víz érzelmeinket is szabályozza. Kérdezzük meg magunktól, hogy vajon áramlanak vagy stagnálnak belső érzelmeink? Hogyan érzünk most ebben a pillanatban? Hol érezzük az adott érzést a testünkben? Nem az érzelmek mögött húzódó sztorira kell figyelni, hanem magára az érzésre, amit a testünkben érzünk – s ha hagyjuk, elvezet a válaszhoz.
A víz egyben a bölcsességhez és tudáshoz is kapcsolódik. A víz segít csillapítani kíváncsiságunkat, s elvezet bennünket azokhoz a segítőkhöz, akik abban vesznek részt, hogy támogatássukkal megleljük legteljesebb önmagunkat az életben.
photo 2

Isteni szikránk forrása

Testünkben a víz a nyirokrendszerhez, testnedvekhez kapcsolható. Mivel a nyirokrendszernek nincs külön pumpája, ezért ugrálással, intenzív testmozgással, szaunával, és a sírás és érzelmeink kiengedésével segíthetünk a téli időszakban, hogy megfelelően áramoljon. Ha az ember erőtlennek és kimerültnek érzi magát fontos, hogy külön támogatást adjon veséinek és a mellékveséknek.

Pszichológiailag a vesék és a húgyhólyag az, ami a víz elemet irányítja és a téli időszakban ezek a domináns szerveik, amikre különösen oda kell figyelnünk. A vesék fül alakúak, a test hátsó részén találhatóak, a legalacsonyabban elhelyezkedő alborda mögött, s a vér szűrése és tisztán tartása a feladatuk, ami nagyon fontos ahhoz, hogy a test homeosztázisban tudjon maradni.

A kínai orvoslás szerint a hugyhólyag tárolja érzelmeinket, s a vesék felelősek vitalitásunkért és az egészséges hosszú élettartamért. Mitöbb, igazából vitalitásunk tökéletesen tükrözi vesénk egészségét. Ha tükör elé állsz, mit látsz? Látod az élénkséget és mély kapcsolatot belső éneddel? Figyeld meg a bőröd minőségét, tónusát és hajad csillogását. Ezek mind a vesék egészségi állapotára utalnak.

Amikor valaki krónikus betegséggel küzd, fontos, hogy ellenőrizzék a vesék energetikai állapotát, amit egy tradicionális kínai orvoslással foglalkozó orvos a pulzus és a nyelv vizsgálatával meg tudja vizsgálni. Derékfájás, illetve bármilyen probléma a reproduktív rendszerrel visszavezethető a vesék egészségéhez.

Az odafigyelés, mély relaxáció és az elmélkedéssel töltött idő mind-mind fontos szerepet játszik a téli időszakban és a vesék megerősítésében. Nagyon fontos attribútum a fogékonyság és odafigyelés. Odafigyelni és meghallgatni másokat illetve saját magunkat, saját érzéseinket és megnyugtatni magunkat, amikor szükséges.  (A vesék a hallással és a füllel is kapcsolatban állnak). Amikor kibillenünk az egyensúlyunkból, a félelem veszi át érzelmeink felett az irányítást. Ilyenkor aktiválódhatnak különböző fóbiák, negatív gondolkodás, pletyka, vagy épp az, hogy az illető képtelen elköteleznie magát bármifelé is. Az erős vese egészséges akaraterőre, ambícióra mutat, amikor az ember nem hezitál, hanem határozottan képes dönteni.

Abban az esetben, amikor az ember félelemkeltő gondolatokkal találja szemben magát, fontos megkérdezni magát, hogy mi az, ami inspirálja? Mit szeret az életben? Mi az, amiért kiáll? Mit szeretne a világnak örökül hagyni? Ha ezeket a kérdéseket feltettük, lépjünk hátra és hagyjuk, hogy a szívünk irányítsa és adja meg a válaszokat.

Összefoglalóan, amik tehát fontosak a téli időszakban, hogy odafigyeljünk, a következők:

♥ Töltsünk minél több időt pihenéssel, elmélkedéssel és reflektálódással

♥ Merjünk szembenézni saját félelmeinkkel és a sötét oldalunkkal is. Menjünk le belsőnk legmélyebb szintjeire, egészen addig míg meg nem látjuk saját örökké ragyogó belső fényünket. Csendesedjünk el és kapcsolódjunk bennünk rejlő belső bölcsességünkhöz

♥ Elmélkedjünk azon, hogy mennyire hagyjuk áramlani az életünket, vagy épp mennyire próbáljuk azt kontrollálni?

♥ Konzerváljuk forrásainkat – saját energiánkat, az elektromos energiát, üzemanyagot, a vizet és pénzt is a téli időszakban.

♥ Tartsuk melegen magunkat, s amikor kimegyünk a hidegbe, különös figyelmet szenteljünk a vesék melegítésére.

Ezt az írást Sara Avant Stover, The Way of the Happy Woman c. könyve alapján írtam és fordítottam.

Winter Season

A TÉLRŐL írok újra nektek. Azért érdemes megtanulni ráhangolódni az évszakokra és harmóniában együtt élni velük, hogy könnyebben kezeljük az évszakokkal járó külső és belső változásokat, amik által egyúttal erősebbekké és rugalmasabbakká is válunk.

HDRtist HDR Rendering - http://www.ohanaware.com/hdrtist/

Az ember hangulata, energia szintje és táplálkozása évszakról-évszakra változik. A téli hónapokban természetes módon húzodunk inkább vissza és csendesedünk el, akárcsak teszi ezt a természet. Ez az időszak elsősorban nem a szocializálódásról, hangos partikról szól, sokkal inkább a regenerálódásról és energiáink megújításáról. Több alvásra van szüksége a szervezetünknek, lassabb tempóra, több pihenésre, több időt fordítani a jó értelemben vett semmit-tevésre. Nem vágyakozunk feltétlen annyit a szabadba, sem emberek köze. Ebben az időszakban szívesebben mereng az ember és élvezi a csendet, és a magányt. Ez így természetes. Mitöbb, ha ez ellen hadakozunk, sokkal nehezebb lesz megújulni tavasszal, és könnyen kibillenhetünk természetes egyensúlyunkból. Nekem sokáig a tél egyenlő volt a hideg, szürke, melankólikus hónapokkal, de az Ayurvédának köszönhetően megtanultam ezt az évszakot is elfogadni, s ma már nem menekülök előle, s a téllel érkező érzések elől sem. Mára megtanultam tisztelni és elfogadni. Hagyni megélni az érzelmi mélységeket ugyanúgy mint a magasságokat elengedhetetlen a teljes élethez; mint ahogy az is, hogy merjünk szembenézni saját árnyékunkkal, az életben rejlő bizonytalansággal és saját félelmeinkkel. Ezek az érzések ilyenkor jönnek elő leginkább, ami teljesen természetes és normális. Nem kell ellene harcolni. Az élet ettől válik teljessé. S mi magunk is. Ha megendjük magunknak megélni ezeket a mélyebb, fájdalmasabb érzéseket is, segítünk azon oldalunkat is elfogadni, meggyógyítani és szeretni, amivel előtte talán szembe sem mertünk nézni. A télnek spirituális és szemlyiség fejlődés szempontból is nagyon fontos szerepe van. Ahogy szüksége van a természetnek a téli hibernálódásra, úgy nekünk embereknek is szükségünk van rá, hogy majd tavasszal új energiákkal, érzésekkel, ötletekkel és tervekkel megújulva jöjjünk elő a ‘barlangunkból’.

A táplálkozást tekintve, a téli hónapokban az ember jóval több zsíradékot, fehérjét, melegítő ételeket fogyaszt és jóval kevesebb nyers ételt, hiszen a túlzott mértékű nyers zöldség és gyümölcs fogyasztása alapvetően lehűti a testet. Ahogy az Ayurveda tartja: Like increases Like – a hasonló a hasonlót fokozza. Azaz, ha télen hűtő ételeket fogyasztunk jobban fogunk fázni a hidegben. S ugyanez igaz fordítva is, amennyiben nyáron forró ételeket eszünk túlságosan felhevítjük testünket. Mindkét esetben a természettel megyünk szembe és nem vagyunk azzal harmóniában, ami oda vezet, hogy kibillenünk egyensúlyi állapotunkból, ami által az immunrendszerünket is kompromittáljuk. A másik fontos princípium: opposite balances – azaz az ellentétek segítenek harmonizálni és egyensúlyozni. Az elmúlt évek alatt én is rájöttem, saját hibáimon keresztül, hogy az egészséges mentális, testi és lelki erőnlethez szinte mindennél fontosabb az évszakokkal harmoniát kialakítani és egyensúlyt teremteni, annak ritmusával és változásaival együtt élni.

teli etelek

Télen több fűszert és valamivel több sót használunk az ételek elkészítéséhez. A só is melegítő hatással bír. Alap ayurvédás melegítő fűszerek közé tartoznak még a kardamon, fahéj, gyömbér, sáfrány, kurkuma, szegfűszeg, ánizs, édeskömény, kardamon, bors, kömény, mustármag, szezám.

Legkedvezőbb zöldségek és gyümölcsök a téli időszakra, melyekből bőséggel ajánlott fogyasztanunk az Ayurvéda szerint: avokadó, cékla, kelbimbo, répa, sütőtök, édesburgonya, fokhagyma, chili, paradicsom, narancs, mandarin, grapefruit, mangó, papaya, banán, füge, datolya, szőlő, citrom, lime, datolya szilva/caqui gyümölcs.

Továbbá ilyenkor lehet bősegesebben fogyasztani dióféléket, magvakat és olajakat: mint kókuszolaj, olivaolaj, szezámolaj, természetes bio vaj és ghee. Régen a hidegebb éghajlatokon esélyük sem volt az embereknek túlélni a teleket állati eredetű ételek fogyasztása nélkül, ma már a importnak is köszönhetően nyugodtan le tudja csökkenteni az ember anélkül, hogy az egészségét kockáztatná vele. Természetesen kis mértékben, ha fogyaszt az ember bármilyen (organic) állati eredetű ételeket, akkor a tél erre a legideálisabb időszak. Ezen ételek mind melegítőleg hatnak és segítenek testünket szigetelni a száraz, hideg időszakban. Kis mértékű súlynövekedés is teljesen normális, s amennyiben az ember megtanul az évszakoknak megfelelően táplálkozni, a tavasz kezdetével azt pillanatok alatt képes leadni.

Bízom benne, hogy másoknak is segítséget nyújt ez a poszt, és tudtok belőle meríteni, különösen, ha esetleg ti is szenvedtetek a téli hónapoktól. ITT találtok téli recepteket is további inspiració gyanánt. A cél, hogy magamat is újra emlékeztessem ezekre az alap dolgokra, s általa inspirációt adjak mások számára is, s hogy együtt, egymást támogatva, nagyobb kedvvel és szívvel tanuljuk meg elfogadni ezt az évszakot is, és megtalálni a benne rejlő szépségeket és tanulságokat ♥

How to deal and/or avoid expectation hangovers in life

Malaga Nerja in December1

A legutóbbi blog poszt óta eltelt több, mint egy hónap. Most tértünk vissza egy 5 napos tengerparti feltöltödésből a Costa Tropical partjairól. Fontosnak tartjuk, hogy miközben az ember az álmait építi közben legyen ideje élvezni is az életet, hiszen csak így van értelme! Ez a hosszúhétvége segített lelassítani, lehetőséget adott újra közvetlen kapcsolatba kerülni a természettel, feltölteni tüdőnket friss sós tengeri levegővel, élvezni a vidéki, tengerparti spanyolország csodálatos adottságait, téli nyugalmát, olvasni és csak úgy lenni, élvezni a családi együttlét minden percét.

Intenzív őszi időszak van a hátunk mögött. Nemcsak az iskola kezdés, kurzusok, tanulás, munka de majdnem el is költöztünk egy másik kontinensre – hogy miért nem, arra viszonylag egyszerűbb maga a válasz, mint megtapasztalni és megélni ténylegesen, de röviden azért, mert nem mi kontrollálunk mindent az életben. Az egyik legnagyobb tanítása az elmúlt időszaknak, hogy ezt ténylegesen is tudatosítsam magam számára. 1507990_10152381260591831_1451711754733150100_nMi vagyunk felelősek az életünkért, de a végkimenetelért, a konkrét eredményekért már nem. Nem áll senki módjában a jövőért garanciát vállalni. Gyakorlatilag az egyetlen dolog, amit kontrollálni tudunk, az az, hogy mely gondolatokba megyünk bele és invesztálunk energiát, amik aztán manifesztálódnak az életünkben (amit majd egy külön posztban szeretnék kicsit jobban kifejteni), illetve az élethez történő hozzáállásunkat és hogy hogyan reagálunk különböző helyzetekben.

Az, hogy milyennek tapasztaljuk a körülöttünk lévő világot és az életet, magunkból indul ki és hozzáállásunkból. Ahhoz, hogy élvezzük azt, amivel foglalkozunk illetve magát az életet,  amit teremtünk, az igazán úgy megy, ha elengedjük a kontroll iránti vágyat, s helyette megengedjük, hogy minden úgy alakuljon, ahogy alakulnia kell. Mi tesszük a dolgunkat, de közben elfogadjuk, hogy létezik egy nálunk magasabb intelligens erő, amit hívhatunk bárhogyan, ahogy nekünk tetszik: Isten, Univerzum, Teremtőerő…stb Azzal, hogy megtanuljuk elfogadni és elengedni az ellenállást és kontroll kényszert észrevétlenül bekerülünk az élet csodálatos áramlásába, ahol nincs több szükség különböző ego harcokra. Nem a jövő eredményein stresszelünk, hanem élvezzük helyette az itt és most-ot.  Lehet nem pontosan úgy alakulnak a dolgok, ahogy elképzeljük, de ha meg van a hitünk, akkor el tudjuk fogadni, hogy ami történik, az hosszútávon a mi legmagasabb érdekünkben történik és fejlődésünket szolgálja. Ez azt is jelenti egyben, hogy nem tesszük függővé saját boldogságunkat és önérteklésünket az eredményektől.1725161_10152563235369150_560830811139630365_n A boldogság egyedüli forrásai mi magunk vagyunk. Belülről fakad, még csak dolgozni sem kell érte. Ez az ember természetes alapállatpota. Más kérdés, hogy szocialializálódásunk során azt tanuljuk, hogy mindig másoktól és a világtól várjuk el, hogy boldoggá tegyenek bennünket (lásd a legtöbb párkapcsolati problémák gyökerét), s mi magunk is külső elvárásoknak próbálunk megfelelni, miközben megfeledkezünk a bennünk rejlő isten adta boldogság forrásról. Sem a másik ember, sem a környzet, sem a körülmények nem kell, hogy befolyásolják azt, hogy milyen mértékben vagyunk boldogok és elégedettek az élettel. Pontosan azt látjuk (meg) és tapasztaljuk a világban, ami bennünk van. A külvilág nem más, mint belső világunk tükröződése, amiről sok más posztomban is írok tudom, de jól jön az időnkénti emlékeztető saját magam számára is.

Az utóbbi időben jobbnál-jobb könyvek találnak meg és úgy érzem minden eddiginél több időt fordítok az olvasásra, illetve az olvasottak alkalmazására. Mivel az csak egy dolog, hogy az ember tanul, olvas, kurzusokat végez, azzal még nem garantált a fejlődés, hiszen ha nem tesszük át a tanultakat gyakorlatba, akkor minden megszerzett tudás csak INFORMÁCIÓ marad. Gyakorlat nélkül TRANSZFORMÁCIÓ nem érhető el! Hasznosítani, beépíteni azt a tudást és információt, ami rezonál velünk elengedhetetlen ahhoz, hogy a pozitív változásokat meg is éljük és tapasztaljuk!

Az egyik fantasztikusan inspiráló könyv, amit nem rég olvastam az Christine Hassler: Expectation Hangover c könyve, amit mindenkinek nagyon-nagyon ajánlok! Ebben a könyvben ír a szerző arról, amit én magam is tanulok és gyakorolok: úgy érdemes célokat kitűzni magunk elé, hogy közben nem ragaszkodunk saját egónk által támasztott elvárásokhoz és eredményekhez, és nem annak elérésétől tesszük függővé saját önértékelésünket és boldogságunkat, hanem élvezettel teszünk céljainkért, mert azok összehangban állnak saját értekeinkkel. Azaz a legideálisabb hozzáállás: HIGH INVOLVEMENT – LOW ATTACHMENT. Bemásolom ezt a részt a könyvből mert csodálatosan összefoglalja ennek lényegét:

The best recipe for going after what you want without setting yourself up for an Expectation Hangover is to pursue your goals with high involvement and low attachment. In this approach, you have a strong intention to co-create (together with the Universe) things in your life that are in alignment with your values and goals, but you are not attached to the outcome. Your sense of worthiness, success, or happiness is not tied to whether or not particular things happen. You remain open to things manifesting in forms different than you might have expected. By practicing high involvement – low attachment, you move into a perspective where you see things happening through you and surrender control, understanding that you are a co-creator with the Universe. You recognise that effort and commitment are important but that results are not completely up to you and do not dictate your overall wellbeing. Wanting things is not wrong. You are worthy and deserving of your dreams. What sets you up for disappointment is not your desires, but your attachment to your expectations.”

Az elmúlt 4 hétben egyébként közel 20 csodálatos emberrel beszélgettem, akik jelentkeztek a coaching beszélgetésekre és még nincs vége az évnek! December 19vel bezárólag dolgozom, addig már teljesen beteltek az időpontok, de januar 12től folytatom, úgyhogy lehet még jelentkezni! Továbbra is a vera@appleandsoul.com email címre tudtok írni! Szeretettel várlak benneteket!

Abban az egy hónapban pedig mi is pihenünk, utazunk, karácsonyozunk, ünneplünk, s remélhetőleg a hegyekbe is feljutunk egy jót szánkózni – egyszóval feltöltődünk, hogy energikusan és pozitívan vágjunk bele az új évbe is. Ugyanezt kívánom nektek is! Addig még biztosan jelentkezni fogok, ha másnem, az Apple and Soul FB oldalon mindenképp!

Nagyon szép téli időszakot kívánok mindenkinek! S ne felejtsetek le a természettel együtt kicsit lelassítani, többet aludni, pihenni és melegítő ételeket fogyasztani