Amíg elvárásunk van bármi vagy bárki felé, újra és újra csalódásokkal nézhetünk szembe. Ha viszont el tudjuk engedni ezeket, felszabadítjuk mind magunkat mind a másikat az elvárás nehéz súlya alól.
Saját példát hozva, ameddig a mediterrán életjegyeket kerestem az országban, addig nem tudtam elfogadni és szeretni azért az országot, ami. Amint felhagytam azzal, hogy megváltozassam a körülményeket , lehetőségem volt meglátni a benne rejlő szépséget és különlegességet, amit minden egyes ország magában hordoz, és amitől színes és különböző a világ. The very reason for traveling and discovering our world. ♡
Így van ez a barátságokkal és emberi kapcsolatainkkal is. Ha elfogadjuk, hogy mindenki különböző, más életet él, másként látja a világot, és máshol tart az úton, nem kell megküzdenünk azokkal a csalódásokkal, amik abból származnak, hogy olyan dolgokat várunk el a másiktól, amit valójában senki, csakis mi vagyunk képesek megadni saját magunk számára. A rengeteg költözés során forduló pont volt ez számomra, mert azóta sokkal felszabadulatabban ismerkedek idegenekkel. Nincs már mögötte semmilyen elvárás, sem egy következő találkozót illetően, sem hogy feltétlen mély barátság bontakozzon ki minden egyes kapcsolatból. Letisztultak ezek a találkozások és csupán a hála érzése maradt meg bennem. Minden beszélgetésnek és találkozásnak szerintem jelentősége van. Mindegyikből tanulhatunk valamit.♡
ozunk. Amikor jelentős átalakuláson, változáson megyünk keresztül fontos, hogy mennyire tudunk lelassítani és megadni saját magunk számára a szükséges támogatást, a magunkkal szembeni türelmet és együttérzést.
Belegondoltatok már abba, hogy konkértan milyen fantasztikus élettani hatással van az emberre a természetben töltött idő? Különösen, amikor képesek vagyunk lelassítani és magunkba szívni a természetből áradó harmóniát és szépségét. Valahogy ilyenkor minden a helyére kerül és megnyugszunk. Egy teljes napos túrázás vagy vízpart mellett töltött nap után elégedetten és feltöltődve érezzük magunkat. Helyrebillen bennünk az egyensúly és mentálisan is fokuszáltabbakká válunk. Nem véletlenül! Testünk és az anyaföld rendkívűl szoros kapcsolatban áll. Mi emberek a természettel együtt fejlődtünk kezdetektől fogva, s ez a kapocs örökre szól, akkor is, ha ennek megannyi pozitív hatásait a mai rohanó nyugati életstílust folytató ember kevésbé érzi már. Sőt, gyakran sajnos tudomást sem vesz róla. Ma az emberek többsége jóval kevesebb időt tölt a természetben, aminek számos negatív hatása van életünk és egészségünk minőségére nézve. A természettől történő eltávolódás nagyban felerősíti az emberben a ‘szeparáltság’ és ‘elveszettség’ érzését, ami különböző mentális problémához vezethet, mint depresszió, állandó fáradtság, szorongás, mentális leépülés…stb.
Ha nem szán az ember időt arra, hogy letisztázza magában, milyen életet szeretne teremteni magának, akkor bizony előbb-utóbb azzal szembesülhet, hogy ideje nagyrészét vagy passzivitásban és letargiában vagy panaszkodással tölti vagy az ellen való hadakozással, ami életet éppen él. Változtatni sosem késő! Az ember fantasztikus lény ilyen szempontból is, hiszen bármikor képes megújulni újra és újra az életben. Nem kell a következő életig várni, a reikarnáció valójában egy életen belül lezajlik, akár többször is. Egy a fontos, hogy az ember mindig azt az utat kövesse, ami örömet ad számára, ami életre kelti a lelkét, amit a szive diktál! Az ember sosem a félresikerült döntéseit sajnálja – azokból mindig lehet tanulni – sokkal inkább azokat a lehetőségeket, amiket nem mert megtenni vagy kipróbálni élete során.
Apple and Soul 