The ebb and flow of life

c8vrrhm

Vannak évek, melyek kérdéseket hoznak és vannak, melyek válaszokat. Mint ahogy vannak internális időszakok, amikor az ember inkább befelé fordul, és vannak externális időszakok, amikor jobban nyit a külvilág felé. Az elmúlt hónapokban én egyértelműen kérdéseket hozó internális időszakot élek meg.
A 2011 után következő évek számomra masszív transzformációkat hoztak. Ez az időszak a folyamatos tanulásról és fejlődésről szólt. Az ezernyi bennem szunnyadó kérdésre egymás után érkeztek meg a válaszok, amik egyfajta növekvő biztonság és stabilitás érzését is adták.
Az elmúlt másfél év azonban amellett, hogy az egyre inkább befelé fordulásról szólt, az eddig kapott és tapasztalt válaszok megemésztéséről, újra értelmezéséről vagy épp megkérdőjelezéséről szól. Ezernyi újabb kérdés fogalmazódott meg bennem, amire még nem érkeztek válaszok, de nem is siettetem őket. Amikor itt az ideje megérkeznek. Pont ez a szép, és egyben nehéz is az életben.Amikor valamit biztosnak hiszünk, újra rájövünk, hogy az egyetlen, ami biztos az életben, az a változás. A változás, ami folyamatos. S amit hol lassabbnak, hol gyorsabbnak érzékelünk az életben.
Az újabb kérdések persze egy újabb belső transzformáció lehetőségét is magukban hordozzák. Úgy érzem a tapasztalt változások és feltörő kérdések összefüggnek a ténnyel, hogy másfél évvel ezelőtt újra országot, kontinenst és kultúrát váltottunk. Bekerültünk ismét egy olyan világba, ami korábban ismeretlen volt számunkra. Ahol az első év tele volt rácsodálkozásokkal, míg ez a második év sokkal inkább egyfajta mélyebb szintű megfigyelésről és saját hitrendszereink felülírásáról szól. Annyi új és más elképzeléssel, gondolkozásmóddal, viselkedési formával, szokásokkal és hozzáállással találkozunk megint nap, mint nap, amit lehetetlen instant módon megemészteni és a helyére tenni.
S mivel az ember gyarló mindent, ami új és ismeretlen hajlamos elsőre bírálni (engem is beleértve). Aztán jó esetben észreveszi magát, hátrább lép pár lépést és megáll, majd felteszi magában a kérdést, hogy valóban szolgálják-e még a saját berögzült elképzelései és hitrendszerei vagy ideje őket ismételten felülvizsgálni és elengedni azokat, amik már nem szolgálják. Gyakorlat teszi a mestert. Minél többet tartózkodunk a megszokottól (értsd biztonságos érzést nyújtó) eltérő élethelyzetekben, annál inkább ‘rákényszerülünk’ szembenézni saját emberi korlátoltságainkkal és kapunk újabb esélyt és motivációt a változtatásra és tovább fejlődésre.

Egy pár a jelenleg felmerülő kérdések közül: Hogyan tudja az ember békességben megélni a mindennapokat, amikor a világ különböző részein annyi fájdalmas esemény zajlik? Hol és hogyan tudjuk meghúzni a határt a saját és mások érzelmi állapota között? Mivel szociális és érzelmi lények vagyunk, egyáltalán lehetséges ez? Ha egyszer mindannyian ott vagyunk a másikban, hogyan lehetséges kivonni magunkat mások és a világ fájdalmából? Kik vagyunk mi ebben a mai felfordult világban? Mit adunk át gyermekeinknek? Hogyan tudjuk őket felkészíteni a leginkább az életre, amikor az emberi létezés annyira komplex. Valóban nincs jó rossz nélkül és boldogság fájdalom nelkül? Van, akik nem hisznek a dualitásban, és azt vallják, minden csupán az emberi elme szüleménye, az egész élet maga illúzió – de ha valóban az, akkor mégis hogyan képzeljük el az életet? Mi az értelme van akkor annak, hogy itt vagyunk? Ezernyi örökérvényű kérdés, ezernyi meglátás. Ezekre nem létezik egy közös válasz. Az is változik állandóan, hogy hol így, hol másként látja ezeket az ember.
Talán az angol ‘hot mess’ kifejezés adja vissza leginkább ezeket a mostani érzéseket. És valami azt súgja, hogy pont a ‘hot mess’ énünk és emberi létezésünk elfogadásáról szól a történet, azaz maga az élet. Semmi sem fekete és fehér. Mindenki a maga módján, a saját hitrendszerein és szűrőin keresztül interpretálja a saját magával és a világgal kapcsolatos történéseket. Ez sosem lesz másképp. Minden valóság más, mert másként rezdülünk, gondolkozunk, érzékelünk és élünk, ugyanakkor ott vagyunk mindannyian a másik emberben. Együtt létezünk, szükségünk van a másikra. Minden belülről indul, önmagunk elfogadásával, de egyedül minden nem megy. Társas és érző lények vagyunk. Úgy gondolom nem azért születtünk ebbe a valóságba, hogy egyedül éljük meg és egyedül birkózzunk meg minden szépségével és nehézségével. Igaz, hogy a boldogság bennünk van és velünk született, de ha nem osztjuk meg egymással mit ér? Viszont hacsak a boldogságot és örömöt osztjuk meg egymással és nem hagyunk teret, esetleg nem is merjük a fájdalmunkat megosztani, akkor hogyan lennénk képesek feldolgozni és elengedni azt? Az élet része a boldogság és a fájdalom is. A fény és a sötétség is. A csend, és a hangzavar, a béke és a káosz is…  Szerintem mindennél fontosabb, hogy merjünk szembenézni és felvállalni a nehéz és fájdalmas érzéseinket is. Ahogy az angol mondja, the only way out is through. Nem kerülhetjük ki, hogy hagyjuk megélni az érzéseinket, különben egyre több korlátot építünk magunkban. Időt és teret kell biztosítanunk az érzéseink kifejezésére és megélésére, különben érzelmi terheink alatt nem marad erőnk résztvenni a világ pozitív irányú alakításában.

Amikor bírálaton kapom magam mindig az a  Ram Dass-szal készült interjú jut eszembe, amiben arról beszél, hogy soha ne magát az embert bíráljuk, csak a tettet. A tettet magát el lehet ítélni, de az embereket soha – mert legbelül mindenkiben ott lakik a legtisztább éne, amihez való visszatalálás talán az egyik legfontosabb része ennek az életnek.

Holnap lesz egyébként a téli napforduló (winter solstice) a Föld északi földtekén, az év leghosszabb éjszakája és legrövidebb nappala. Ezt követően minden egyes nappal egy picit több lesz a világosság és a fény újra. Azt kívánom, hogy ez az érzés mindenki számára átjöjjön a mindennapokban is.

Akármi is történjen, ne zárjuk be a szivünket. Lélegezzünk mélyeket és érezzük az Anya Föld szeretetét és támogató erejét. Lassítsunk le az év vége közeledtével, csendesedjünk el, húzzuk magunkhoz még közelebb szeretteinket, és hagyjuk magunkat megmártózni és feltöltődni ezekben a melegsét adó, szeretetteljes érzésekben, hogy aztán a tavasz érkeztével újult érőkkel térjünk vissza téli hibernáltságunkból.

A rendszeres meditálás előnyeiről

korea
Közel 10 évvel ezelőtt kezdtem el meditálni, bár valójában gyerekkoromban sem volt az élmény ismeretlen, mivel szüleink gyakran hallgattatak velünk relaxációs zenéket (4 gyerekkel szerintem ez szükséges is volt). Rám ezek a nyugodt, békés, zenei aláfestéssel történő vizualizációval töltött pillanatok mindig nagyon inspirálólag hatottak. Magával a meditációval komolyabban Koreában találkoztam. Érdekes módon legelőször egy Koreában élő magyar buddhista szerzetes mesélt róla nekünk részletesen egy magyar összejövetelen. De már rögtön a kezdetektől fogva szerettem felkeresni és elidőzni Szöul buddhista szent helyein, amik nemcsak a városban, de gyakran a hegyek mélyén bújtak meg. Ezeket a helyeket valami leírhatatlan nyugalom és béke járt át mindig, amiben szerintem bárki szivesen elidőzik. Valahogy mióta az eszemet tudom mindig vonzott a béke, nyugalom és harmónia, valamint ezek megteremtése és megosztása magam körül.
Ha belegondolunk valójában minden a csendből (a semmi teréből) születik. Ahogy Debussy is találóan fogalmazott: a zene maga is nem más, mint az üres tér a hangjegyek között – the space between the notes.
A elmúlt 10 év alatt természetesen, ahogy én magam is, úgy meditációs szokásaim és rituáléim is változtak. Hol mantrával meditáltam, hol zenére, hol vezetett meditációt hallgattam, hol egyedül, hol csoportosan, hol az ablakon át beszűrődő madárcsicsergésre, tengerpartokon és hegyekben, vagy épp Dani mellett, miközben ő jászott, de volt, amikor a reptéri zaj közepén az aktuális járatra várván. Meditálni bárhol és bármikor lehet – független attól, hogy ki mennyire érzi, hiszi elfoglaltnak magát. Mindenkinek 24 óra áll a rendelkezésére, hogy hogyan osztja be, az elsősorban prioritás kérdése, nem idő. Az utóbbi időben azonban nem mondhatnám, hogy rendszeres meditátor voltam, mindeközben egyre erősődőtt bennem az igény, hogy áttérjek a napi rendszeres kétszeri meditációra. Majd mit ad az élet, egy olyan meditációs kurzus talált rám, ami teljességgel megszólított. Szeretek időről-időre újabb perspektivából és módszerekkel ismerkedni. Motivációt, friss lendületet és nem mellesleg újabb emberi kapcsolatokat is ad.
 meditation-2
Alapvetően nem azért meditálok, mert kell vagy szükségesnek tartanám, egyszerűen azért, mert sokkal jobban érzem magam általa saját bőrőmben annak köszönhetően, hogy tudatosan alakítok időt az elcsendesedésre és befeléfordulásra. Növeli az életminőséget és az élet élvezetét számomra. A meditáció segít érezni és felerősíteni azt a mélyről jövő kapcsolatot önmagunkkal, amivel születtünk. Egyfajta önszeretet kifejeződése is. Segít megadni a vágyott alaphangulatot napjainkhoz.
Én többnyire 5-5:30h-kor szeretek kelni, 20-30 percet meditálni, amiben a végén pár perc hálaadás is benne foglaltatik. Ezután 20 percet jógázom, s közben élvezem a felkelő nap sugarait.
Aki régóta és rendszeresen meditál az tudja, hogy a meditáció nem elvesz, ellenkezőleg, hozzáad az érzékelt időhöz, amivel rendelkezünk. Egy idő után kevesebb alvásra lesz szüksége szervezetünknek, jelentősen javul a koncentrációs képességünk, rugalmasabbá válunk mind mentálisan mind érzelmileg. Békésebbnek és kiegyensúlyozottabbnak érezzük magunkat – kvalitások, amik számomra mind fontosak az életben magához az élethez. Emellett csökken a stressz a szervezetben. Ösztönzi az embert az egészségesebb és tudatosabb életmódra. Erősíti az immunrendszert és lassítja az öregedési folyamatokat is. Folyamatosan növeli a tudatossági szintet és amihez mérten egyre jobban vagyunk képesek kezelni az élettel járó változásokat is. Ehhez azonban idő kell, nem azonnal, hanem folyamatosan érezhetőek ezek a finom élettani változások.

Make time for your dreams

14712983_889685037798917_1475997554501571415_oHa nem szán az ember időt arra, hogy letisztázza magában, milyen életet szeretne teremteni magának, akkor bizony előbb-utóbb azzal szembesülhet, hogy ideje nagyrészét vagy passzivitásban és letargiában vagy panaszkodással tölti vagy az ellen való hadakozással, ami életet éppen él. Változtatni sosem késő! Az ember fantasztikus lény ilyen szempontból is, hiszen bármikor képes megújulni újra és újra az életben. Nem kell a következő életig várni, a reikarnáció valójában egy életen belül lezajlik, akár többször is. Egy a fontos, hogy az ember mindig azt az utat kövesse, ami örömet ad számára, ami életre kelti a lelkét, amit a szive diktál! Az ember sosem a félresikerült döntéseit sajnálja – azokból mindig lehet tanulni – sokkal inkább azokat a lehetőségeket, amiket nem mert megtenni vagy kipróbálni élete során.
Szerintem fontos, hogy időről-időre végig gondoljuk, valóban a saját értékrendszerünk szerint éljük-e az életet, a saját magunk által támasztott prioritások, nem pedig mások elvárásai és jóváhagyása alapján.
Úgy gondolom az életben két nagyon lényeges dolog van, ami értelmet ad az életünknek és utat ad saját magunk kifejeződésének – ez pedig az emberi kapcsolataink és minden, ami azzal jár illetve az alkotás öröme. Úgy érzem, ezek nélkül nincs ember, aki teljes életet tudna élni. Ha gondoljátok, tegyétek fel magatoknak a következő kérdéseket: ”Azt az életet élem, amit a szivem diktál, amit megálmodtam magamnak? Olyan emberek vesznek körül, akik támogatnak, akiktől tanulhatok, akik elfogadnak annak, aki vagyok? A mindennapjaimban hol és miben jelenik meg önmagam kifejezése és az alkotás adta öröm? ” Értelmetlen dolog azzal foglalkozni, hogy mások mit gondolnak a döntéseinkről, ez a mi életünk, egyedül saját magunknak kell azzal elszámolni, hogyan éljük az életünket.

Ocean & Acceptence

HDRtist HDR - http://www.ohanaware.com/hdrtist/

Az óceán pont olyan mint az élet vagy az ember. Láthatjuk viharosnak, vadnak, békésnek és derűsnek, de bármilyen is legyen úgy csodálatos, ahogy van. Tökéletes példakép vagy épp tükör lehet számunkra, hogy megtanuljuk bírálat nélkül elfogadni saját magunkat is 💕💦
‪#‎oceanlove‬ ‪#‎oceantherapy‬ ‪#‎breathintheocean‬

Earth Meditation

IMG_0337

Ma akkora dugó volt iskola után, hogy az autópályára sem jutottunk fel, így Danival fogtuk magunkat és helyette lementünk a tengerpartra ebédelni majd mezítláb sétálni és töltekezni a Földanya csodálatos és gyógyító energiáival. Amikor csak tehetjük gyakorlatilag ezt tesszük, és mivel az idő továbbra is hihetetlenül kellemes, ezt kihasználva még mindig a legjobb döntés a szabadtéri programok mellett szólnak.
Nagyon nehéz héten vagyunk túl… aminek, nem a miértje számít, hanem, hogy bennünket hogy érint meg, mennyire engedjük meg magunknak a feljövő érzéseket megélni és meglátni mindazt, amit mutatni és tanítani akar nekünk az adott helyzet – rólunk és az életről. Naív elképzelés azt gondolni, hogy bárki megúszná az életet fájdalmak nélkül, hiszen ez is az élet része. Az élet egyszerre tud varázslatos, fájdalmas és elképesztő lenni. Mindemellett az igazság az, hogy az ember bizonyítottan éppen a fájdalmas tapasztalatokon keresztül tanul a legtöbbet – ha tetszik, ha nem. Minél nagyobb törést okoz egy-egy fájdalom, annál több fény eresztődik be a repedéseken keresztül, és annál több együttérzést vagyunk képesek kultiválni önmagunk és a világ felé. Ahogy szoktam mondani, ahhoz, hogy képesek legyünk a határtalan boldogságot megélni, ahhoz ugyanúgy meg kell engednünk a fájdalmas mélységeket is átélni. Az élet egyik legnagyobb feladata megtanulni elfogadni a kényelmetlen és kellemetlen helyzeteket is, bármennyire tartunk is tőlük – “Learn to get comfortable being uncomfortable”
Van egy meditáció, amit gyakran ajánlok másoknak is. Nagyon egyszerű és rendkívűl kellemes élmény, egyben teljesen fel is frissíti az embert. Mindenkinek más élményt nyújt, de eddig mindenkitől egyöntetűleg pozítivak voltak a visszajelzések. Telepedjünk le a földre törökülésbe, vagy ahogy épp kényelmes – ha lehet valahol kint a természetben, de ha az idő még nem engedi a nappali közepén is tökéletes. Csukjuk be a szemünket. Koncentráljunk a köldök és szeméremcsont közötti pontra. Vegyünk három mély lélegzetet, és érezzük a földet magunk alatt. Majd képzeljük el, ahogy a Föld közepéből kiindul egy ragyogó szál, ami összeköt bennünket az Anyafölddel. Figyeljük meg, hogy milyen színekben ragyog. Mit érzünk. Ezen a szálon keresztül megindul a Föld energiája felénk – figyeljük meg, hogy melyek azok a pontok a testünkben, ahol azt érezzük, jól esne egy kis extra támogatás, majd vigyük oda az áramló energiát és hagyjuk kifejteni a hatását, egészen addig, ameddig szükségét érezzük. Miután úgy érezzük, hogy teljesen feltöltődtünk testileg és lelkileg is, engedjük vissza a fonalat és köszönjük meg az Anyaföldnek a szerető gondoskodását.
Az ember élete végéig igényli az ölelő szeretet, ami érzés még a méhben fejlődés időszakából jön. Ezt felnőtt korban többek között az anyafölddel való érintkezés tud megadni. Éppen ezért, töltsünk minél több időt mezítláb a természetben és máris sokkal kerekebbnek érezzük majd a világot és az életünket. Ha kipróbáljátok esetleg a meditációt, írjátok meg milyen élmény volt <3

A teljesség belső hangja

tisztabb-1

Ti hogyan látjátok és értelmezitek az életet? Mi az, ami fontos számotokra? Érzitek és engeditek a változások adta folyamatos áramlását az életnek? Saját értékeitekkel harmóniában élitek mindennapjaitokat, s hozzátok döntéseiteket vagy külső elvásárok alapján? Vajon érzékelitek, hogy minden, amit tapasztalunk az életben, az nem más, mint saját gondolataink általi interpretáció csupán, ami még véletlenül sem fog pontosan egyezni egy másik emberével? Tisztában vagyunk azzal, hogy saját gondolatainkat érezzük, miközben azt hisszük, az a valóság? Hogy a gondolataink tengerében élünk és azok által interpretálunk minden ‘velünk’ történt eseményt?
Gondolataink folyamatosan jönnek és mennek, akkor is ha megpróbáljuk kontrollálni őket és akkor is, ha megengedjük természetes áramlásukat. Vajon melyik jár kevesebb ellenállással? Minden egyes pillanatban, ha hagyjuk, friss gondolat érkezik, új, mélyebb megértéssel és megoldással.
Nem megyek most ebbe mélyebben, de bármi, amiről írok és megosztok, egyrészt velem együtt változik – mert az élet ezzel jár, ha nem hadakozunk ellene – másrészt, ami az én interpretálásom alapján igaznak tűnik, az nem feltétlen igaz mások számára is, és ez így van tökéletesen jól. Csak nézzük meg, minden, amit tehetünk egészségünk fennállásáért és helyreállításáért, ahány forrást olvasunk vagy hallgatunk, annyira eltérőek lehetnek rá a válaszok. Nincsenek abszolútumok. Nem egy igazság létezik. Ami nekem igaznak és működőképesnek tűnik, az nem biztos, hogy másnak is. A boldogság és egészség is minden ember számára mást jelent, de ettől függetlenül én úgy gondolom, hogy a boldogság, az öröm vagy a szabadság érzése és az egészség mind velünk született, bennünk él, emberi alapbeállításaink közé tartoznak, amihez bármikor visszatérhetünk.

Ehetünk bármilyen egészségesen, végezhetünk naponta testmozgást, meditálhatunk napi kétszer, körbevehetjük magunkat a világ legpozitívabb embereivel és olvashatunk millió egy inspiráló könyvet, ha nincs meg a valódi kapcsolat azzal, akik vagyunk, amit igaznak hiszünk saját magunk számára, az egész hiábavaló. Ha nincs kapcsolat az étellel, amit eszünk, a Földdel, ahol élünk, a természet körforgásával, amiben benne élünk, a tevékenységekkel, amikkel foglalkozunk, az emberekkel, akikkel nap, mint nap kapcsolatba kerülünk és legfőképpen saját magunkkal, minden csupán csak egy pipa a képzeletbeli listánkon, hogy mi mindent ‘kellene’ megtennünk annak érdekében, hogy teljesebbnek érezzük az életünket és egészségünket, ami pedig alapvetően mindig teljes, ha hagyjuk megélni önmagunkat. Valójában nem hozzáadni kell az életünkhöz, hanem letenni azokat az elvásárokkal tele tevékenységeket és feladatokat, amiket nem érzünk magunkénak.
Amikor felismerjük, hogy mi magunk vagyunk a szeretet, a boldogság, a bőség, és mindez bennünk él, képesek vagyunk felhagyni azzal is, hogy a külvilágtól és másoktól várjuk testi-lelki kiegyensúlyozottságunkat. Mert minden belülről fakad. Külső valóságunk mindig belső világunk tükre. Önmagunkkal való kapcsolatunk nem azon múlik, hogy mennyire tartjuk magunkat spirituálisnak, vagy épp mennyit imádkozunk és meditálunk, hanem azon, hogy milyen gyakran engedjük meg magunk számára, hogy önmagunk legyünk és átéljük azt az önfeledt és felszabadult boldogságot és örömöt, amik mi magunk vagyunk – ami természetes módon fakad belülről.
Hogy kinek mi jön át ezekből a sorokból és gondolatokból, az alapvetően azon múlik, hogy ki hogyan látja az életet, és mennyire rezonál hasonlóan azzal, ahogyan én is látom a dolgokat. Akárhogy is legyen, az én feladatom coachként nem az, hogy bárkinek is megmondjam, mit tegyen, helyette támogatásomról biztosítsam, hogy megtalálja az illető is azt, ami számára igaz és hogy azt felvállalva élje életét <3

Testi-lelki egyensúly

12768362_768052866628802_932627151088451832_o
Több, mint 9 éve gyakorlom a jógát és meditációt, bár igazán az elmúlt 4-5 évben váltak életem természetes részeivé. Annak idején mind Koreában, mind Spanyolországban otthon magam, elsősorban online keresztül, gyakoroltam, de a vágy, hogy eljárjak órákra idővel egyre erősödött bennem. Végül Ománba költözésünket követően úgy alakult, hogy velem hasonló időben érkezett két fantasztikus jóga tanár is a világ különböző pontjairól, akiknek óráira a kezdetek óta eljárok és rengeteget köszönhetek. Többek között az egyre jobb erőnlétem és azt a fajta ‘like-minded community feelinget’, amire már Madridban is vágytam.
Akik régebb óta követik az írásaimat, még emlékezhetnek rá, amikor egy 2012-es őszi 10km-es futóversenyt követően nem sokkal olyan mértékű kimerülés és fáradtság (adrenal fatigue) vett urrá rajtam, aminek következtében több, mint egy éven keresztül voltak napok, amikor annyi erőm is alig volt, hogy az ágyból kikeljek. Mindennek nem csak a hirtelen felvett intenzív futás rezsim, de az akkoriban bekövetkező drasztikus életmód váltásunk, és egy azt megelőző trauma együttesen voltak hozzájáruló tényezői. Ez akkor arra sarkallt, hogy elinduljak egy új ajtókat megnyitó holisztikus wellness úton, és belekezdjek, mai napig tartó tanulmányok folytatásába (amikről részletesebben a bemutatkozás részben olvashattok: http://bit.ly/1oIOaL6). Ennek köszönhetően lettem holisztikus health & life coach, hátrahagyván ezzel a HR területet, amiben korábban dolgoztam.
Testi-lelki egyensúlyunk megborulásának hátterében általában sosem csak egy dolog áll – nem csupán a helytelen életmód, táplálkozás, élethez való hozzáállás, önmagunkkal és másokkal való kapcsolataink minősége, genetika, környezeti ártalmak vagy a stressz áll, hanem mindezek együttes hatása és minden, amit ezekről gondolunk. Éppen ezért testi-lelki egyensúlyunk helyreállítására érdemes együttesen, azaz holisztikus szemszögből rátekinteni. Ezekről fognak a további posztok is szólni, amiket tervezek megosztani. Elsősorban hormonális vonatkozásban, hogy mi mindenben és hogyan tudunk segíteni hormonális egyensúlyunk helyreállításában. Addig is, lélegezzetek mélyeket, sétáljatok, és adjatok időt magatoknak, akár csak napi 10 percet, a megújuláshoz.

Az Élet egyszerre szürreális, gyönyörű és kontrasztokkal teli

P1050147

Ebben a képben nagyon sok minden van, ami a héten megfogalmazódott érzések formájában az elmúlt héten… Látni Danit, ahogy reggel a spanyol pólójában ébred, míg előzőnap az ománi tradícionális ruhát, dishadashát, hordta az iskolában, az itteni nemzeti ünnep alkalmából… Pontosan 7 és fél évvel ezelőtt született a Távol-Keleten, magyarként. Az első 7 életévét a Mediterránon töltötte, s most itt a Közel-Keleten vagyunk, talán a legcsendesebb, legnyugodtabb és legkülönlegesebb csücskében, ahol békességben él megannyi náció együtt, és segíti egymást és az ország a fejlődését. Ahol egy fekete csupa mosoly szudáni férfi köszön oda a boltban hangosan magyarul, mert ott tanult a rendszerváltás után és azóta is őrzi a nyelvünket. Ahol zanzibári és helyi arab férfiakkal focizott a minap Dani a barátjával együtt a tengerparton, akik nem bánták, hogy a fiúkra vártak, hogy elkezdhessék barátságos esti meccsüket. Ahol a gyerekekre a társadalom egésze vigyáz, ahol annyi szeretetet, kedvességet kaptunk az elmúlt héten is, hogy az ember nem tudja elhinni és elképzelni, hogy van az emberiségnek egy másik oldala is…

Gyermeki szemmel nézni a világra – nem különbséget tenni emberek, országok, kultúrák, tradíciók és nációk között. Több nyelven beszélni, s hallani, ahogy Dani napról-napra többet sajátít el már arabul is és amit tud, azt büszkén tanítja nekem is. Az a teljes elfogadás, félelem és előítéletmentesség, ami bárcsak örökre megmaradhatna az emberekben és tekintenénk egymásra úgy, mint akik tényleg ugyanabból a forrásból érkeztek erre a helyre, hogy együtt szeretetben és békességben éljenek és ünnepeljék az életet.

Másik oldalról nézve ugyanez – itt ülünk a teraszon egy gyönyörű lakásban, csodálatos kilátással, s bár egyetlen bútor sem a miénk, nem is a mi ízlésünk, az asztal ütött-kopott, egy-egy bőröndből élünk 5 hónapja, a cuccaink tengereken át hajóznak hónapok óta, az ÉTEL, amit készítünk és a SZERETET, amivel a lakást megtöltjük, a KÖZÖS PILLANATOK ÉS ÉLMÉNYEK, amiket megélünk az mind a miénk, az belőlünk fakad és ettől minden annyira rendben van… az egész élet egyszerre tud szürreális, csodálatos és kontrasztos lenni, de megtölteni az életet csakis mi magunk tudjuk, azzal, ahogy élünk, ahogy szeretünk, ahogy segítünk, ahogy megosztjuk a bennünk lévő tudást és tapasztalatot és ahogy magunk és a világ felé fordulunk.

Love is unlimited and knows no bounderies

Art by Michael Tompsett

Art by Michael Tompsett

Nem vagyok vallásos, de hiszek egy embernél magasabb szintű intelligenciában, amit hívhatunk bárminek, nem a megnevezésen múlik. Hiszek az emberségesség, a szeretet és a szépség erejében, aminek mi magunk vagyunk a forrásai és nem a világ eseményei határoznak meg. Hiszek a lét örök körfogásában és a természet törvényszerűségeiben, s abban, hogy ezt közelebbről megfigyelve sok mindenre választ kapunk. Választ arra, hogy a létezés, az elmúlás és a transzformáció mind az élet természetes részei. Hiszek abban is, hogy mindig van választásunk. Van választásunk, hogyan állunk az élethez, a halálhoz, az élet adta helyzetekhez, lehetőségekhez és embertársainkhoz. Bár a végeredményt kontrollálni nem áll módunkban, és jövőbe sem látunk, de érzelmi hozzáállásunkkal, gondolatainkkal és az azokból következő tetteinkkel mindenképp alakítjuk a jövőnket és az emberiség sorsát.
HATE-it-has-caused-a-lot-of-problems-in-this-worldS ha képesek vagyunk felnőni önmagunkhoz és az élethez, felelősséget vállalni saját magunkért, döntéseinkért és tetteinkért, azzal sokat tehetünk nemcsak magunkért, de egy szeretetteljesebb és békésebb világért is. Az irányt, mely felé az emberiség tart, meghatározzák a nehezebb időkben gyakorolt hozzáállásunk és döntéseink. Milyen értékek fontosak számunkra? Mi az, amit szeretnénk tapasztalni és látni a világban? Ha ezzel tisztáztában vagyunk, akkor cselekedjünk mindezzel harmóniában.
Én ezeket a kérdéseket teszem fel ilyenkor magamnak:
  • kivé kell nekem válnom ahhoz, hogy egy elfogadóbb, szeretőbb és kedvesebb világ vegyen körül bennünket?
  • hogyan tudok ma még kedvesebb lenni a családomhoz, a szeretteimhez, a szomszédomhoz, a boltban az eladóhoz, a munkahelyemen a kollégáimhoz, vagy a telefonban az ügyfélhez?
  • hogyan segíthetek, hogy enyhítsem mások fájdalmát? Hogyan mutathatom ki együttérzésemet őszintén, anélkül, hogy hibáztatnék és ítélkeznék közben?
  • kivé kell válnom és mit tudok tenni, hogy emeljem a körülöttem lévő emberek energiáját és a legjobb oldalukat hozzam ki belőlük puszta jelentlétemmel, s hogy ők is így tegyenek saját környezetükben?
  • hogyan tudok még jobbá válni abban, amivel foglalkozom?
  • hogyan tudom a bennem levő potenciált és kreativitást előhivni és még jobban kiaknázni?
  • milyen lehetőségeket szeretnék megvalósítani az életben, amitől én és környezetem is többé válhat?
  • …stb
Én a következőket szeretném célul kitűzni magamnak:
  • szeretem és elfogadom saját magamat és az embereket annak, akik, feltétel nélkül.
  • vállalom önmagamat, gondolataimmal, elképzeléseimmel és álmaimmal együtt.
  • vállalom az életet örömmel és fájdalommal együtt.
  • elfogadom és tudom, hogy azért születtem, hogy éljek és kiaknázzam a bennem lévő tudást, kreativitást és rejtett potenciált életem végéig.
  • minden nap teszek saját magam fejlődéséért, minden nap adok magamnak időt olvasni és tanulni.
  • minden nap azzal a szándékkal kelek fel hogy: még jobb vagyok abban, amivel foglalkozom; még kedvesebb és elfogadóbb az emberekkel, akikkel kontaktusba kerülök; még kevésbé ítélkezek; és még jobban kimutatom a bennem lévő szeretetet másokkal szemben is.
  • minden esetben arra törekszem, hogy a szeretetet válasszam a félelem helyett.
  • az emberséget, a kedvességet, a jóságot és a szépséget megtalálom mindenütt, bárhol is járjak a világban.
  • emlékeztetem magam arra, hogy minden pillanat tökéletes a megújuláshoz és pozitív transzformációhoz.
  • elengedem mindazt, ami már nem szolgál és nyitott maradok életem végéig új perspektívákra és megoldásokra.

Földünknek minél több olyan emberre van szüksége, aki szeretetből cselekszik, aki szereti és elfogadja magát és embertársait feltételek nélkül. Aki szereti azt, amivel foglalkozik, bármi is legyen az! Aki, mer álmodni és az álmaiért tenni. Aki nem elmenekül az élet elől, hanem minden egyes napját, amit a Földön tölt kihasznája, és mer élni, mer szeretni és önmagát kifejezni és a legjobbat kihozni saját magából – mert ezért vagyunk itt, és mert ezek úgy gondolom mindannyiónk emberi kötelességei is.

Life is for living

12241539_726173214150101_4437866822404893856_n

Újabb 10 napos kundalini meditácio kurzusban veszek részt Carrie-Anne Moss-szal, (Simple and Sincere Meditation Practice), aki minden nap biztat bennünket arra, hogy osszuk meg egymás között, instagramon keresztül, ami feljön egy-egy meditácio után. Nekem a hétvégét követően ez jött tegnap reggel (megj. itt a hétvége a péntek-szombat).
“This is what came up for me after my morning meditation:
Life is for living ✨ Don’t let fear get a grip on you. There’s plenty of human kindness and joy in this world everywhere – regardless of religion and geographic location – that’s what we should give more power to, not fear and anger. The answer is always love not fear. No-one knows exactly when our last day will come but there’s certainly life before that! So let’s not tip-toe our way until the end of our earthy life but start living and loving fully right in this moment. This beautiful planet we call home needs more people who love what they do and share that love with people around them. So let’s find ways to do our jobs even better, serve people even more powerful and be even more loving, kind and true to make this world a better place ✨#morning #kundalini #simpleandsincere #meditation #peacefortheworld #joyforthesoul #annapurnaliving #annapurnalivingroom

Coaching from the Inside Out

This is actually hilarious!!
”- So when you’re interested you’re pretty present and when you’re not interested your mind wonders” – Oh yeah! – Okay, then welcome to the Human Race!” :))

Michael Neill a világ egyik legzseniálisabb tranformative and success coach-a, aki nemzetközileg is elismert: hétköznapi emberektől, cégvezetőkön és hollywoodi hírességeken keresztül királyi családok tagjaiig rengeteg embert coachingolt az elmúlt 25 évben. Számtalan könyvet is írt, tréningjeivel és előadásaival a világot járja és ő a Los Angelesben található SuperCoach Academy alapítója, aminek a képzésén hatalmas vágyam volt egyszer résztvenni. Michael könyveit előszeretettel szoktam ajánlani saját klienseimnek is, és idézni is szeretek tőle, amit valószínűleg ezentúl még gyakrabban teszek majd a következő időszakban, ugyanis hamarosan megkezdem a Coaching from the Inside Out tréning self-study programját az akadémia keretein belül, ami miatt hetek óta over the Moon érzem magam! A coaching mellett nagy szenvedélyem a tanulás és olvasás is, pláne ha azt a legjobbaktól tehetem!

Imádom és nagyon tisztelem Michaelt, nemcsak rendkívűli tudásának és tapasztalatának megosztásáért, de remek jó humoráért is, amivel hozzájárul és segít, hogy az emberek képesek legyenek könnyebben venni az életet és ne stresszeljenek mindenen, ne találjanak mindenben még egy plusz okot, amivel tovább ostorozhatnák magukat. Még akkor se, ha nem képesek mindig a jelen pillanatában lenni. Persze, hogy csodálatos dolog a pillanatban lenni, és minél többet ott tartózkodunk annál jobb érzés, de emberek vagyunk mindannyian, ami azzal jár, hogy a gondolataink akkor is elvándorolnak, ha mi azt nem szeretnénk. A gondolkodás, mintahogy a pillanatból ki- és belépés is emberi létezésünk alapértelmezésébe tartozik. Minden, amit érzékelünk a világból valójában nem más, mint egy ‘mind game’ – hiszen az ember nem közvetlen a világot tapasztalja direkt módon, hanem annak egy verzióját, amit a saját gondolataival értelmez és ÉREZ valóságként. Mindenki másként interpretálja a világot ez nem is kérdéses, hiszen mindenki minden egyes történést másképpen él meg. Minél jobban megismerkedünk az emberi természet és a gondolkozás alapvető működési elveivel, annál egyszerűbb lesz kiegyensúlyozottabban és teljességgel megélni az életet, akkor is, amikor épp szomorú az ember vagy negatív gondolatok kúsznak az elméjébe. Mert a boldogság nem csak rózsaszínű habos-babos dolgokból áll, mint azt sokan gondolnák, hanem az emberi érzelmi skála teljes megélésével. Mindennek elfogadása, saját humán potenciálunk megsokszorozását is eredményezi.

A másfél perces videó emberi mivoltunkra és azzal járó esendőségünkre mutat rá – nevessetek egy jót, és nyugodjatok meg, az elme vándorlása és a gondolkozás teljesen normális emberi dolog, amit még csak kontrollálni sem kell (max lefékezni, hogy ne váljon túlzottá), de többek között erről is fog szólni a következő posztom :) Addig is lélegezzetek fel és élvezzétek az emberi létezés csodáját és sokszínűségét!

Traveling and The Richness of Life

2006-ban szöuli landolásunkat követően az első két éjszakát végig sírtam, amit sokáig senkinek nem mondtam el, hiszen az én vágyam volt, hogy menjünk, és én voltam az elsődleges mozgatórugója, hogy megtegyük ezt a lépést. Hosszú hónapokig gyűjtöttem az információkat az országról és nagyon készültem a kinti életre. Addigra már közel 30 országban jártunk, több helyen éltünk is, de valójában mindegyik ország hasonló kultúrkörből származott. Dél-Korea volt az első ország, ahol minden más volt, minden szempontból.

Akármennyire is felkészült az ember egy költözésre idegen kultúrába, valójában fogalma sincs milyenek lesznek az első benyomásai és milyen érzések törnek felszínre kiérkezését követően. De ez így természetes.

Az első két nap el sem mertem hagyni a lakást, aminek az egyik oka az volt, hogy nem volt kulcs, hanem kódos volt az ajtó és attól tartottam, ha nem nyílik ki, vagy lemerül benne az elem, kint maradok egész napra :) Augusztus volt, forró monszun, levegőt alig lehetett kapni a párától. Minden idegen volt és minden egyformának tűnt, az emberek és az épületek is. Nem értettük a nyelvet, olvasni sem tudtuk a betűket, angolul pedig alig tudott bárki.

yo

Most majd 10 év után, közel a 40. országhoz, hasonló a helyzet újra, annyi különbséggel, hogy időközben rengeteg tapasztalatot és tanítást tettünk magunkévá. Egy valami azonban sosem változik, amikor az ember teljesen új helyzetben találja magát – ilyenkor átmenetileg kikapcsol az ‘autopilot’ és újra rákényszerül, hogy nagyobb mértékben használja kreativitását. Éberebbé válik. Sokkal jobban figyel mindenre és sokkal többet képes a pillanatban maradni. Mert ahhoz, hogy megtanuljon eligazodni az új világban vagy egy új élethelyzetben, sokkal több figyelemre és lélekjelenlétre van szüksége. Újra rájön, milyen hasznos dolog használni az érzékszerveit – amiről az állandó rohanásban gyakran bizony könnyű megfeledkezni. Olyan ez kicsit, mintha újra születne az ember vagy újra tanulna járni. Elindul, elesik, megijed, feláll, megy tovább miközben újra és újra saját korlátoltságaiba ütközik. Minden egyes apró lépéssel azonban közelebb kerül saját szabadságának megéléséhez. S pontosan ezek azok a tapasztalások és érzések, ami miatt imádom ezt az életformát és amiben saját életem legnagyobb tanítóját is megtaláltam <3
Ha időtök engedi, olvassátok el a teljes cikket, amit az utazós blogomban írtam, és amiben megosztom az itteni első nehezebb élményemet és érzéseimet és hogy hogyan jutottam túl rajta.
Mindenkinek csodaszép hétvégét kívánok!

Perfection, meditation and messiness

Meditation-1

Meséltem nektek, hogy az elmúlt 10 napban egy lélekemelő kundalini meditációs programban vettem részt Carrie-Anne Moss-szal, aminek neve Milk & Honey, és pár napja lett vége.

Ami engem különösen megfogott ennek a 10 napos programnak az üzenetében, és amivel abszolút rezonálni tudtam, hogy nem az a fontos, hogy az ember a tökéletességre törekedjen, hanem sokkal inkább arra, hogy keep it real – azaz legyünk reálisak önmagunkhoz és helyzetünkhöz és ahhoz alkalmazkodva ütemezzük be ezeket a fontos és értékes reggeli rituálékat. Azaz nem az a cél, hogy mindig meg tudjuk teremteni a nyugodt és tökéletes körülményeket, hogy meditálhassunk, jógázhassunk vagy naplót írjunk. Az élet nem erről szól. Az élet attól még csodálatos és gazdag, hogy nem mindig tökéletes. A tökéletesség magában a pillanatban rejlik, s amikor képesek vagyunk a pillanatban lenni, akkor képesek vagyunk azt megélni is. Ne várjuk, hogy minden reggel csend és nyugalom vegyen körül bennünket, hanem örüljünk annak is, amikor a gyerek vagy kedvenc háziállatunk a fejünkön ugrál épp, vagy értünk kiabál, mert segítségre van szüksége – azt fontos észre vennünk, hogy pont ettől tökéletes minden. Ez az élet. Erről szól. Nem kell várni az elképzelt tökéletes pillanatra, és örökre a váróteremben állni és várni rá, mert minden egyes pillanat tökéletes arra, hogy azt teljességgel megéljük, minden nehézségével, játékosságával és kegyességével együtt! Az egyik legalapvetőbb mégis legfontosabb dolog, amit megtehetünk magunkért és gyermekeinkért, párunkért, ha reggelente akkor is, ha intenzíven zajlik mellettünk a családi élet leülünk, ha 10 vagy 15 percre van időnk, akkor annyira, és meditálunk, példát mutatva ezzel gyermekeinknek is, hogy megjelenünk saját magunk számára is konzekvensen, nap, nap után. Ahhoz hogy adhassunk, hogy megosszuk belső ragyogásunk, hogy rugalmasabbakká váljunk, és könnyebben képesek legyünk elfogadni magunkat és a világot, s mindent ami körülvesz bennünket, először nekünk kell belülről töltekezni, amiről sokat írok mindig. Nem egyszerű időket élünk, de semmiképp nem azzal adunk hozzá, ha mi is hagyjuk magunkat belesüllyedni a sopánkodásba, hanem azzal, ha tesszük a dolgunkat, együttérzést mutatunk, játszunk a gyerekeinkkel, szeretetet sugározunk vagy épp mosolyt csalunk a másik ember arcára. Ezáltal lesz nekünk is energiánk és erőnk, hogy segíteni tudjunk másoknak is. Mindig kérdezzük meg magunktól, hogy mi az, amit itt és most tudok tenni saját magamért és általa a világért? S merjünk kérni segítséget, ha szükségét érezzük. Az én víziómban a világ oly módon formálódik, ahol egyre több ember nyújt támogatást a másiknak. Abban, amiben tud. S ha úgy érzi nem tud segíteni, akkor legalább nem bántja és bírálja a másikat. Az egyik legcsodálatosabb érzés az, amikor eljutunk oda, hogy el tudjuk fogadni magunkat annak, akik vagyunk és tudni, hogy elegek vagyunk, akkor is, amikor a szófán ülünk egyedül. Mert bármi történjék is, semmi nem változtat saját értékességünkön és azon, akik valójában vagyunk. Amikor képesek vagyunk úgy tenni szívből a dolgunkat, hogy közben nem a végeredményre koncentrálunk vagy arra, hogy a külvilág visszaigazoljon, képessé válunk megtartani belső lelki nyugalmunkat is, mert tudjuk, hogy valójában egyetlen feladatunk van: az, hogy önmagunk legyünk.

Mennyire vagyunk nyitottak a világ és önmagunk megismerésére?

Mennyire vagyunk nyitottak a világra? Mennyi előítélet él bennünk úgy, hogy nem is vagyunk tudatában? Hol érezzük magunkat otthon? Csak ott, ahol ugyanazok a normák és szokások, ahol kiszámítható minden és értik mire utal az ember, amikor referenciákat használ? Vajon csak egy helyen és országban érezhetjük otthon magunkat vagy lehetséges a világ több pontján is? Egyáltalán mitől függ mindez?

cultural immersion

Elsősorban szerintem attól, hogy mennyire van bennünk egy mélyebb szintű érdeklődés a világ és mások iránt. Másrészt, ez ezzel összefügg, hogy mennyire ismerjük magunkat. Mert valójában mind ott vagyunk a másik emberben. Az egész világ a részünk. Ami kint az bent és ami bent az kint is megtalálható.

Számomra az utazás és más emberekkel való találkozás mindig sokat segített, hogy magamat is jobban megismerjem mélyebb szinteken, és egyúttal rámutassanak saját korlátoltságaimra és limiteimre. Egyedül, homogén környezetben erre szerintem nem képes az ember.

Ha visszamegyünk az időben, én magam sem tudtam volna elképzelni, hogy ebbe a régióba költözzünk, még csak utazás szintjén sem vágytam rá, hogy ide látogassunk. Olyan régiónak számított, ami nagyon távol állt tőlem. Egyik hátránya, amikor az ember csak a médiából hall dolgokat és az alapján von le bármiféle következtetést vagy alakít ki magában előítéleteket. De tényleg, nézzük meg mennyire is korlátozza az életünket és élményeinket, amikor ellenállást gyakorolunk olyan dolgok ellen, amik valószínűleg pont a legtöbb lehetőséget tartogatják fejlődésünk számára. Mert ha nem merünk nyitni és közelebb kerülni a világhoz, önmagunkhoz sem fogunk, és az önismeretünk is korlátolt marad.

Ami biztos és állandó az életben, az a folyamatos változás, még akkor is, ha nem mindenki él a fejlődés lehetőségével.

Ami megváltozott bennem az elmúlt években, azaz, hogy nagyon sokat tanultam magamról és elkezdtem feltenni az élet nagy kérdéseit majd válaszokat keresni rájuk, vagy ha nem jött, akkor újabb kérdéseket feltenni. Dolgozni azon, hogy képes legyek elengedni ami már nem szolgál vagy épp korlátozza a szabadságomat és saját fejlődésemet. Illetve persze a régióról is elkezdtem egyre többet olvasni és tanulni. Idővel egyre több ismerősünk és barátunk is lett a környékről, van akivel konkrétan több, mint 8 év tartjuk a kapcsolatot. Ők voltak az elsők, akik megnyitották az addig lezártnak hitt kaput a régió elfogadása felé. Amikor az ember személyes tapasztalatokat szerez ezerszer felülmúl minden addig olvasott vagy médiában hallott dolgot. Ez mindig így van. Ezért sem követem a médiát és nézek tv-t 10 éve. Amennyire lehet elkerülöm, hogy onnan szűrjek le bármit is.

Minél kevésbé ismerünk dolgokat annál ijesztőbbnek tünhetnek, és vica versa, minél többet tudunk meg egy dologról, annál kevésbé tűnik az adott dolog félelmetesnek.

Végül én is kiváncsi lettem vajon mi mindent rejthet számunkra ez a világ, kultúra és az itt élő emberek. Abban biztos voltam, akárhová is megyünk, csakis gazdagítani fog bennünket. Hát röviden ezért vagyunk most mi is itt.

Hozzáteszem, nem gondolom azt, hogy feltétlen mindennek könnyűnek kellene lennie az életben. Mert tudjuk, hogy a legnagyobb tanítások éppen a nehezebb és kihívást jelentő helyzetekből és tapasztalásokból érkeznek, amik mindig magasabb szintű kreativitást igényelnek az embertől. Mindenből tanulhatunk, ha ez az alap hozzáállásunk az élethez.

Miért vagyunk a Földön? Többek között szerintem azért, hogy megtanuljuk elfogadni egymást és azokat a dolgokat, amiket nem értünk meg és amikkel talán nem is értünk egyet, de változtatni nem tudunk. Úgy gondolom a cél nem is az, hogy mindig mindenben logikát találjunk és intellektuálisan meg tudjunk mindent magyarázni, hanem hogy képesek legyünk elfogadni, ahány kultúra, annyi szokás és annyi út a megoldáshoz és fejlődéshez. Erre az egyik legjobb eszköz az utazás és amikor különböző kultúrákban mártózik meg az ember. Egyik kultúra sem ér többet vagy kevesebbet a másiknál. Amikor képes szívből élni az ember automatikusan felhagy az előítéleteivel is. Nemcsak másokkal szemben, de önmagával szemben is. Mi több, minél inkább képesek vagyunk saját magunkat elfogadni, úgy vagyunk képesek a körülöttünk lévő világot és embereket is elfogadni.

Az életben egyébként sem az állandó boldogság és kacagás érzése a legfontosabb, sokkal inkább az, hogy meg tudjuk élni az adott pillanatot, hozzon az bármit is. Bízzuk rá magunkat a jelen pillanatra és hagyjuk, hogy az magával vigyen, akkor is ha az nem mindig könnyű. Ahogy annak idején nekem is tanították nagyon bölcsen: Learn to be comfortable with being uncomfortable – ami életem egyik leghasznosabb tanácsává vált! Az élet pont attól válik gazdaggá, hogy tele van meglepetéssel és sokszínű élményekkel, nem attól, ha mindig a biztosat és biztonságosat keressük. Merjük rábízni magunkat a pillanatra és hagyjuk, hogy az magával vigyen, akkor is ha az nem mindig könnyű. Minden bennünket tanít és gazdagít.

Aklimatizálódás & Coaching

everydayispoolday

Van, amikor az embert annyira sok új, izgalmas hatás és benyomás éri, hogy szinte megszólalni sem tud tőlük. Valahogy így érzem most magam én is. Azt hiszem több időre van szükségem ezt a rengeteg új élményt feldolgozni, és egyáltalán elhinni, hogy tényleg itt vagyunk, mert vannak napok, mint a mai is, amikor olyan érzés mintha a lelkem félig a napsütéses meleg őszi Madridban ébredt volna, a másik fele pedig itt a száraz szubtrópusokon, és nem igazán tudja elhinni, hogy ez valóság.
Ha valaki, hát én mindig imádtam reggelente megnézni, hogy milyen idő várható, de itt még azt sem kell, mert úgyis forróság van. Ami változik, az a páratartalom. Egyelőre.

7 évet zártunk le Spanyolországban. Nem tudni, hogy végleg, vagy csak átmenetileg, de ez majdnem egy évtized. Sok idő. Meghatározó idő. És abszolút számítottam rá, hogy lesznek napok, amikor visszajönnek az ottani életünk lenyomatai. Különösen, hogy tegnap nagyon sok spanyol interaktusom volt és amikor beszélem a nyelvet, visszajön vele minden emlék is. Ez így természetes. S míg nagy szeretettel gondolok vissza az ott töltött időre, nagyon élvezem itt is a dolgok alakulását. Mégis, kell még rá idő, hogy jobban rá tudjak hangolódni az itteni élteformára is.

Ilyenkor az egyik legfontosabb, hogy az ember visszaállítsa a jól bevált reggeli rutinját, ami egy olyasfajta stabilitást ad a változások közepette is, ami segít megtartani lelki nyugalmunkat. Nekem most nagyon sokat jelent, hogy több hónap után az iskola kezdéssel újra belépett a napi rutin az életünkben. Reggel korán kelünk, reggeli, tízórai, ebéd készítés zajlik (mostantól Daninak is én készítem az iskolába a tízórait és az ebédet is), majd miután elmentek a fiúk, van időm a jógára, meditációra, és elkezdtem reggelente is lejárni úszni. Nagyon jó érzés. Mondom, nem mindig hiszem még el én sem, de amikor bemegyek a vízbe, minden érzékszervemmel átadom magam az érzésnek. Érzések és gondolatok folyamatosan jönnek mindenkinél. A lényeg, hogy minél kevésbé hagyjuk magunkat kiragadni az adott pillanatból, annál nagyobb lesz a lelki béke is, amit átélünk.

Egyre többen kérdezitek, hogy mikortól folytatom a coachingot – egyelőre míg nincs megbízható internet és skype kapcsolat, addig ez még várat magára, de amint ez is helyére kerül, szólok mindenkinek, aki már jelentkezett és kezdjük! Én is alig várom már!

Ősz – elengedés időszaka

IMG_5811
Az elengedés az egyik legfontosabb és egyben legnehezebb dolog az életben. Egyszer minden elmúlik. A falevél is lehullik a fákról és a földdel lesz újra egy, majd nő belőle új élet tavasszal. Nekünk is meg kell tanulni elengedni mindazokat a dolgokat, amik már nem szolgálnak bennünket, ahhoz hogy új dolgokat tudjunk beengedni az életünkbe. A kérdés az, mennyire vagyunk képesek együtt élni a természet törvényeivel, ritmusával és elfogadni az élet örök változásait, elmúlását és megújulását? Mennyire tudunk önmagunk maradni a változás és elmúlás időszakában is? Mennyire merjük elengedni a kontrollt, és elfogadni a valóságot akkor is, ha az nem pont úgy alakul, ahogy elképzeltük. Amennyiben nem, erre utaló jelek lehetnek például, amikor nem tudjuk testünket nyugodtan átadni az alvásnak. A székrekedés szintén egy erre utaló jel lehet. Kiderül ez akkor is, amikor az ember valami nagy változásra készül az életében de elveszíti a bizalmát és tele lesz szorongással és félelemmel. Ilyenkor mutatkozik meg mennyire vagyunk képesek bízni önmagunkban és a Mindenségben és mennyire adjuk át magunkat az élet természetes áramlásának.

Az elengedés egyben azt is jelenti, hogy megengedjük magunknak, hogy teljességgel önmagunk legyünk és megteszünk mindent, hogy lazítani tudjunk a kontroll iránti kényszerünkön. Ez a folyamat korántsem egyszerű, gyakran mély érzelmekkel teli és fájdalmas. Amikor azonban meg tudjuk engedni magunknak, hogy megéljük mély érzéseinket is akkor sokkal inkább képesek vagyunk közelebb jutni a szívünkhöz is, ahol az örök boldogság és öröm lakozik – saját esszenciánk, valódi önmagunk – ami a külvilág eseményeitől és hangulatváltozásainktól is teljességgel független és örök.

Pontosan ez az, amire az évszakok változásai tanítanak bennünket. Megválni mindattól, amire valójában nincs szükségünk és felfedni mindazt, ami valódi és örökkévaló.

Teremtsetek mindig időt, hogy megfigyeljétek a természet változásait és teret, hogy önmagatokra tudjatok hangolódni ezekben a változásokban. Segít a lelki béke megteremtésében és abban, hogy rajöjjetek mi az, ami igazán fontos a számotokra. Itt és most. Ne aggódjatok azon, hogy ki mit mond és gondol, hanem tegyétek azt, amit a szivetek diktál. Bízzatok a saját intuicíóitókban és tudatosan vegyetek részt az életben, amit élni szeretnétek. Ez az, amivel kívánok mindenkinek varázslatos őszt és mellé hosszú őszi sétákat <3

Az elengedés egyben azt is jelenti, hogy megengedjük magunknak, hogy teljességgel önmagunk legyünk és megteszünk bármit, ami segíti, hogy lazítani tudjunk a kontroll iránti kényszerünkön. Ez a folyamat korántsem egyszerű, gyakran mély érzelmekkel teli és fájdalmas. Minél inkább meg tudjuk engedni magunknak, hogy megéljük mély érzéseinket annál inkább leszünk képesek legközelebb jutni a szívünkhöz is, ahol az örök boldogság és öröm lakozik – sajét esszenciánk, valódi önmagunk – ami a külvilág eseményeitől és hangulatváltozásainktól is teljességgel független és örök.

Pontosan ez az, amire az évszakok változásai tanítanak bennünket. Megválni mindattól, amire valójában nincs szükségünk és felfedni mindazt, ami valódi és örökkévaló.

Teremtsetek mindig időt, hogy megfigyeljétek a természet változásait és teret, hogy önmagatokra tudjatok hangolódni ezekben a változásokban. Segít a lelki béke megteremtésében és abban, hogy rajöjjetek mi az, ami igazán fontos a számotokra. Itt és most. Ne aggódjatok azon, hogy ki mit mond és gondol, hanem tegyétek azt, amit a szivetek diktál. Bízzatok a saját intuicíóitókban és tudatosan vegyetek részt az életben, amit élni szeretnétek. Ez az, amivel kívánok mindenkinek varázslatos őszt és mellé hosszú őszi sétákat <3

A szeretet az egyetlen, ami igaz

sunset in the Seoraksan Mountains

Érzitek ezeket az intenzív energiákat, amik körül vesznek bennünket? Intenzív hétvégén vagyunk túl. Közös családi napokon, amikor mind a három öcsém haza tudott jönni, hogy együtt ünnepeljük a szülinapokat, s lévén, hogy mi évente csak nyaranta jövünk haza, ilyenkor emlékezünk és ünnepelünk meg minden más ünnepi alkalmat is, amit az év során nem együtt élünk meg. Szívet-lelket feltöltő volt az elmúlt három nap. Forróság és tele hold volt, és valami megfoghatatlan nyugalom. Inspiráló beszélgetések, nagy családi közös étkezések és társasjátékozások szőtték be ezeket a napokat. Mindeközben szombaton bementünk a kórházba elköszönni drága szeretett nagymamánktól, aki ezután másnap hajnalban hagyott itt bennünket és ment tovább az útján.

Az elmúlt három nap során mintha az élet minden arcáról megmutatkozott volna. Öröm és fájdalom. Ünneplés és elmúlás. Ezernyi érzés és gondolat, ezernyi élettörténet zajlik folyamatosan és párhuzamosan keresztül-kasul a Földön. Élet és halál és minden, ami közte van és azon túl. Ki hogyan és mivel tölti meg a köztes időt? Merünk valóban élni? Van bátorságunk levetni az álarcokat és önmagunk lenni? Merni elfogadni az életet olyannak, amilyen és megélni azt teljességgel? Elfogadni és bízni egy magasabb intelligáncia létezésében, hinni abban, hogy az Univerzum tudja mit csinál és mindig a mi oldalunkon áll? Merünk szeretetből cselekedni és elengedni a hamis félelmek által született korlátokat? Nem csak a könnyű napokon, de a nehezebb időkben is? Képesek vagyunk bízni abban, hogy minden egy tökéletes isteni rend alapján működik? Elfogadni azt, hogy az életben meglehetősen kevés dolog felett van irányításunk nekünk embereknek, mégis minden úgy tökéletes, ahogy van? Ha van hitünk, akkor nincs miért harcolni és az árral szembe menni. Minden harc csupán az elme szüleménye. Addig, ameddig nem tudjuk elfogadni önmagunkat, másokat és az életet, és hogy a szeretet az, ami mindent összeköt, addig nem tudunk békét teremteni. Ameddig hagyjuk, hogy a félelem, a düh és bírálat vezessen bennünket, nem jöhet létre az a fajta béke, amiről mindenki álmodik, és ami bennünk létezik. Dühös ember nem teremt békét. A szeretet és elfogadás teremt békét.
Az élet pedig arról szól, hogy merjünk önmagunk lenni, kihozni a legjobbat önmagunkból, felvállalni a bennünk rejlő erőt, menni az álmaink után és megosztani a bennünket alkotó, sejtjeinket tápláló szeretetet másokkal is.

Ahogy Marianne Williamson írja a Return to Love/Visszatérés a Szeretethez c. könyvében: Minden tett, vagy a szeretet eredménye vagy a szeretetért történő segélykiáltás. A szeretet az egyetlen, ami igaz, s amikor nem szeretetből gondolkodunk, az nem más, mint hallucináció. A félelem az illúzió. Az emberiség őrülete, paranoiái, szorongása és traumája mind valójában képzelgés, ami a félelmen alapul. Világi problémáink csak tünetei az igazi problémának, amit mindig a szeretet hiánya okoz. A gond ott van, hogy túl sok embert a félelem irányít. Igazi énünk azonban nem más mint a bennünk élő szeretet. Az az én forma, ami állandóan félelemben él csupán egy szélhámos. Visszatérés a szeretethez valójában nem más, mint saját személyes utazásunk a színleléstől, a fájdalomtól a belső békéig.

Aki szeret ezekről olvasni és kontemplálódni, azoknak szívből ajánlom többek között Anita Moorjani – Meghaltam, hogy önmagamra találjak c könyvét, Marianne Williamson – Visszatérés a szeretethez c. könyvét és a most elhunyt csodálatos ember és író Wayne Dyer, ‘the father of motivation’, összes könyvét és előadását. <3

Stresszoldó meditáció

11057779_688153377952085_3602017240282471106_o

Ülj le a földre, kint vagy bent. Hunyd le a szemed. Végy négy mély lélegzetet. Engedd, hogy ellazuljon a tested. Érezd, ahogy az állkapcsod is teljesen ellazul.
Érezd, ahogy az anyaföld megtart téged, és támogató erejével átölel. Minden energiájával azt érezteti, hogy nem vagy egyedül. Támaszkodj rá nyugodtan. Közben lélegezz még mélyebben, amennyire csak lehetséges. Tudd, hogy nem kell mindent egyedül csinálnod. Merj engedni a kontrollból. Adj magadnak lehetőséget a pillanatnyi momentumok megélésére is. Engedj időt és teret arra, hogy az élet természetes módon bontakozzon ki előtted. Ne akard minden percedet beosztani. Amikor engedünk a szorításból, a kontrollból, lágyabbnak, közben mégis erősebbnek és rugalmasabbnak érezhetjük magunkat. Mitöbb, azzal, hogy teret engedünk, felkészültebbekkáv válunk a körülöttünk lévő lehetőségekre, hogy azok ránk találjanak és mi észrevegyük őket.

Ha könnyek jönnek, ne tarsd vissza őket. Merd mindig kiengedni, megtisztulni és megújulni általuk.

Engedjetek mindig egy-egy 10 percet a napotok során, amikor saját magatokra hangolódhattok, és megengeditek magatoknak megélni az élet apró pillanataiban rejlő csodákat, amikből aztán tovább építgetjük életünket pillanatról-pillanatra.

Ajánlott stresszoldó relaxációs zene hozzá:

Az élet egy vakmerő kaland, vagy semmi (H. Keller)

2bae92c56eedb828bfabcd992e27f276

A kudarctól való félelem ne tarson soha vissza! Ne hagyjuk, hogy az álmaink elússzanak mellettünk, és helyettük a kényelmes komfort zonán belüli élést és kiszámíthatóságot válasszuk (ami kiszámíthatóság nem is létezik, hiszen ha mi magunk nem tesszük, az élet mindenképp ad rá alkalmat, hogy kizökkentsen bennünket belőle). Tudjuk, hogy amit megálmodunk, arra a képesség is meg van bennünk, hogy megvalósítsuk! A kérdés az, hogy mennyire merünk nagyot álmodni, mennyire vagyunk kitartóak és az út során mennyire merünk szembenézni saját korlátainkkal, félelmeinkkel, és elengedni azokat?!

Kérdezzük meg magunktól, hogyan akarunk távozni ebből az életből: 1d97c08ee6822bc9ed24777e5df8df34megmaradt és meg nem élt álmokkal vagy izgalmas emlékekkel és kalandos történetekkel? Ennek egyik titka, hogy nem szabad leragadni a félelmeknél és azon rágódni, hogy mi minden sülhet el balul, mert akárhogy is alakul a végén, mindenképpen többé és gazdagabbá válik az ember a megélt tapasztalatok által, mitöbb, jó eséllyel még bölcsebbé is válik általuk. Vagyis nem veszíthetünk! Viszont annál többet nyerhetünk! A veszteség érzése csak akkor válik relevánssá, ha a kérdés örökre bennünk marad – Mi lett volna ha mégis megpróbálom…? Emlékeztessük magunkat, hogy minden újabb akadály csak bennünket gazdagít, tesz erőssebbé és rugalmasabbá, amennyiben nyitott elmével állunk hozzá. Ha nem így érzünk, akkor mindenképp érdemes elolvasni az általam mostanában oly sokat emlegetett könyvet: Carol Dweck Szemléletváltás c. könyvét, amiről ITT írtam.

a60df1e5471c4da9dbcbfe5be63b51cf.400x266x1Merni kell megújulni! Ne féljünk a változásoktól! Aki rigiden ragaszkodik az állandósághoz, sokkal nagyobb törésként él meg minden változást, amit az élet magával hoz. Merjünk az élet áramlataival együtt haladni. Merjük megélni az érzelmeinket, mert csak akkor leszünk képesek feldolgozni és elengedni azokat. A változások által újabb látásmódot és tapasztalatokat kapunk! Nem a végeredmény számít, hanem, hogy tesz az ember az álmaiért és útközben, amellett, hogy tanul, még jól is érezi magát és kihozza a legjobbat minden helyeztből!

Learn to get comfortable with being uncomfortable (Life lessons 101) Meg kell tanulni elfogadni, hogy nem lehet mindenre felkészülni az életben! 110161242e91fd5c4dacb45c62908c6aBármit is hozzon az élet, az hosszútávon fejlődésünket és javunkat szolgálja, mégha nem is érzünk mindig így az adott pillanatban (ebben megint az ajánlott könyv sokat tud segíteni). Ha mindig ragaszkodni akarunk a biztoshoz és a jövőbelátáshoz, azzal saját potenciálunkat és lehetőségeinket limitáljuk. Az élet szépsége és izgalmassága pont a kifürkészhetetlenben rejlik és hogy mindezt megtanuljuk elfogadni, kezelni és közben élvezni az életet.

Have faith in life and in yourself. Az egyik szerintem legfontosabb része annak, hogy minél teljesebb, boldogabb és kiegyensúlyozottabb életet éljünk, hogy legyen hitünk! Hitünk az életben, önmagunkban, az emberekben, az emberiségben. Enélkül igencsak megnehezítjük a saját és mások életét is.

A boldogság és a kiegyensúlyozott élet egyáltalan nem szerencse kérdése. A kérdés inkább, hogy megengedem-e magamnak, hogy boldog legyek vagy minden lehetséges pillanatban keresek okot arra, hogy miért nem lehetek az, és felsorolom, hogy mi minden külső tényező akadályoz ebben? howard-timeSenkinek sem könnyebb vagy nehezebb az élete, csak más utakon járunk, más tapasztalatokkal gazdagszunk, másért vagyunk itt a Földön, de az élettel járó hullámvölgyek kikerülhetetlenek. Senki nem lát a jövőbe, nem tudja kontrollálni a dolgok alakulását, de hogy mennyire vállaljuk saját magunkat és mit teszünk nap, mint nap, milyen szokásokat és gondolkodásmódot kultiválunk nagy mértékben befolyásolják életünk minőségét. Azt is be kell látni, hogy az ember nem akkor válik erősebbé és bölcsebbé, ha csak és kizárólag örömteli dolgok történnek vele. A különbség, hogy ki hogyan áll az élet adta helyzetekhez. Megtalálja-e a nehézségben is, hogy mit lehet belőle tanulni vagy nem. Beépíti a tanultakat és tapasztaltakat az életébe vagy az áldozat szerepet választja, és másokat meg a környezetet hibáztatja azért, ahogyan az élete alakul.

the-secret-to-happiness-is-always-making-the-most-of-the-current-situation-you-are-in

ae69b7cc176db0c40c542928842933e4Az utazás számunkra mindig egy nagy belső utazás is volt. Aki régóta él nyitott szemlélettel különböző helyeken a világban, az valószínűleg átérzi, hogy minden egyes új ország, kultúra és helyzet új dolgokat hoz ki az emberből. Új képességeket, hozzáállást, rálátást és megértést a világra és az életre. Megmutatja azt is, hogy mi mindent tanulhatunk még önmagunkról mások tükrében. Rádöbbent, hogy amit mi igaznak tartunk, azt homlokegyenest másként gondolják a világ más pontjain. Az utazás alázatra is tanítja az embert, mert felismeri, hogy valójában mennyire hiányos is az ismeretünk ahhoz, hogy mindent tökéletesen megértsünk vagy átlássunk. Mindenki saját szűrőin keresztül nézi a világot, így ahány ember, annyi valóság és igazság is létezik.  A bőrszín, a nem, a vallás, vagy a nemzeti hovatartozás senkit nem határoz meg. Ezek mind csak rétegek, az igazi emberi esszencia ezek alatt a rétegek alatt rejlik. S minél inkább képesek vagyunk önmagunk lenni, letenni a szerepeket és vállalni azt, akik vagyunk, annál inkább segítünk másoknak is, hogy így tegyenek körülöttünk. Ezáltal vagyunk képesek kihozni a legjobbat magunkból és másokból is.

Norte

Ahogy annak idején az utazós blogom bemutatkozásában is írom, mi magunk úgy tartjuk, hogy függetlenül attól, mely sarkába születtünk a világnak, igazi otthonunk a szívünkben van, ahol nincsenek határokat. Az otthon számunkra annyit jelent: otthon lenni saját bőrünkben. Új helyeken, újra megtalálni a helyünket a világban és újabb oldalainkról megismerni önmagunkat. A világ sokszínűsége és szépsége kimeríthetetlen! Elsősorban rajtunk múlik, hogy mit veszünk észre belőle és mire helyezzük a fókuszt – ha az ember a jószándékot, segítőkészséget és a világ szépségeit keresi, akkor meg is talalja ez garantált ♥

Nyári tervek, költözés, coaching és minden más :)

‘Táplálkozz egészségesen és Utazz gyakran’ – és ha még azt is hozzátesszük, hogy Always Stay Curious and Be Kind, azaz ‘maradj meg mindig érdeklődőnek és légy kedves’, nagyjából össze is foglaltuk életünk és életfilozófiánkat :)

735597_10151595738497636_629207766_o-2

5 nap és elhagyjuk Spanyolországot és ezzel a Mediterrán világot. Nem tudjuk mennyi időre, talán évekre, talán örökre. Az élet kifürkészhetetlen, mi meg megállíthatatlanok. Hogy merre tovább, arra majd pár hónap múlva fogok visszatérni. Most a következő lépés, hogy befejezzük a pakolást, és jövőhéten Magyarországra repüljünk Danival és Elmó cicával, Karesz pedig autóval. 3-4 hónapot fogunk otthon tölteni előreláthatólag, míg Karesznak le nem jár a próbaideje az új helyen, így Dani otthon fogja elkezdeni ősszel az iskolát. Izgalmas időszak és lehetőség mindenki számára. Dani is kicsit jobban megtapasztalhatja az országot és hogy milyen otthon iskolába járni. Gyermek, így természetes, hogy tele van pozitív illúzióval és én is mindent megteszek, hogy szép és kerek élmény legyen az otthoni tartózkodás, és ez a tapasztalat is csak tovább gazdagítson és erősítsen bennünket egyénileg és családilag is. Közel 10 éve nem élek otthon egyhuzamban és 1 hónapnál hosszabb időt azóta nem töltöttem Mo-on, akkor is csak vakációzni, így számomra is izgalmas lesz az egész, minden szinten. A cél, hogy otthon is folytassam a coachingot (skypeon keresztül, és aki Szolnokon él, azzal esetleg személyesen is), további kurzusok elvégzése, hogy minél többet együtt legyünk a családdal és barátokkal, és hogy Dani megtanuljon magabiztosan magyarul írni és olvasni, és ismerkedjen az otthoni gyerek nyelvezettel is :)
Mivel Karesz július végén kezd csak az új helyen ezért az egész júliust együtt töltjük és én azalatt nem tervezek sem dolgozni, sem gép közelben lenni. Lehet, hogy lesznek random bejelentkezéseim, de alapvetően minden pillanatot szeretnénk közösen tölteni a családdal, hogy feltöltődjünk mielőtt belevágunk a következő időszakba, amikor 3 hónapig külön kontinensen leszünk. Bár mi látogatni biztos megyünk majd addig is.

A következő napokban fogok még jelentkezni és ha kíváncsiak vagytok, hírt adok arról, hogy megy egy költözködés ‘holisztikusan’, közel 7 Spanyolországban töltött év lezárása és hogyan készülünk a változásokra, mindezt gyerekkel, macskával, sok nevetéssel (gyakran persze kínunkban :))) és jelenleg meglepő módon nyugodt zen hozzáállással – bár ez is még változhat :))) Előre láthatólag augusztusban már be fogok tudni egy-két coaching beszélgetést vállalni, majd szeptembertől újra többet is.
Nagyon szép napot nektek és szorítsatok nekünk :) <3

Az egyik legjobb dolog, amit tehet az ember a táplálkozását illetően

IMG_3354

Ha engem kérdeztek, az egyik legjobb dolog, amit tehettek táplálkozással kapcsolatban, ha elfelejtitek a cimkézést és nem próbáljátok bekategorizálni és korlátozni saját magatokat. Elsősorban hallgassatok saját magatokra, figyeljétek és kövessétek a természet változásait és hangolódjatok rá testetek jelzéseire. Kisérletezni nagyon jó dolog, hogy az ember rájöjjön mitől érzi magát a legjobban, de azt is vegyétek figyelembe, hogy ez idővel mindig változik, attól függően is, hogy éppen hol éltek, milyen klímán és földön. A lényeg, hogy ne mások értékrendszerének, elvárásainak és elképzeléseinek próbáljatok megfelelni, hanem a sajátotokénak. Az utat, amin jártok ne hasonlítsátok másokéval össze. Mindenki más tapasztalatokért van itt a Földön. A legfontosabb, hogy ti jól érezzétek magatokat a bőrötökben minden szinten. Minél több elégedett, egészséges és boldog ember él a Földön, annál jobb mindenki másnak is. Holistic health coachként ebben nyújtok támogatást többek között, hogy megtalálja mindenki a legmegfelőbb utat saját maga számára.

Dare to fail to live up to your potential! – Carol Dweck: Szemléletvátás

Ebben a posztban egy fantaszikus könyvet illetve egy nagyszerű TEDx beszédet szeretnék ajánlani mindenkinek, akinek fontosak az álmai, akik félnek a kudarcoktól, akik úgy érzik nem rendelkeznem elegendő önbizalommal és nem tudják hogyan változtassanak ezen, akik könnyen feladják és visszahúzódnak a kihívásoktól és attól, hogy erőfeszítést tegyenek álmaikért.

Mert álmai minden embernek vannak! Ám az álmokért tenni is kell, nem is keveset. Kitartás kell hozzá és kellő motiváció – önmagában a tehetség nem elég. Amikor valami új és ismeretlen dologba kezdünk természetes, hogy hibázunk és kudarcokkal nézünk szembe – ami két fogalom alapvetően csak az elménk szüleménye, valójában semmi jelentősége. Arra utal, hogy van még hova fejlődni és lehet is. Ha nem hibáznánk, nem fejlődnénk, és nem válnánk egyre jobbá azokban a dolgokban, amik szükségesek álmaink eléréséhez. Mégis, nagyon sok embert a hibázás lehetősége, a tévedés és az elutasítástól való félelem lebénítja abban, hogy önmaga legyen és tegyen az álmaiért.

Itt jön az első ajanló, méghozzá egy zseniális pszichológus által írott fantasztikus könyv: Carol Dweck – Mindset: How you can fulfill your potential. Nem győgyőm ajánlani hónapok óta mindenkinek, akivel beszélek. Igaz, olybá tűnik, hogy csak angolul létezik a könyv, de nézzetek utána, hátha lefordították magyarra is. Most megpróbálom összefoglalni nagyon tömören, mi is a lényege és mit fejt ki hosszan, tele példákkal és feladatokkal ez zseniális könyv. Update: Edinának köszönhetően kiderült, hogy létezik a könyv magyarul is: http://www.libri.hu/konyv/carol_s_dweck.szemleletvaltas.html :)

Growth-v-Fixed

Alap kiindulás, hogy kétféle gondolkodásmód létezik – az egyik a berögzült (fixed mindset), a másik a nyitott tanulásra és fejlődésre orientált (growth mindset) gondolkodásmód.

A berögzült elméjű embernek elsősorban csak az számít, hogy tökéletesnek és okosnak tűnjön mások szemében. Nem hisz az erőfeszítésekben, csak a fix tehetségben, amivel vagy rendelkezik az ember szerinte, vagy nem. Nem keresi a kihívásokat és a nehezebb helyzeteket, mitöbb ha csak lehet, kerüli azokat. Nem szeret külön erőfeszítéseket tenni semmiért, mert fél a kudarctól, attól, hogy mások szemében esetleg kevesebbnek vagy ne adj isten tökéletlennek fog tűnni, mert az saját egzisztenciáját tekintve katasztrófális lenne. Ha elutasítást vagy kritikát kap, személyes sértésnek veszi, és úgy érzi bírálják, amit saját értékességének csökkenéseként él meg. Azaz a kritikából nem a tanulságot vonja le, hanem személyes támadásnak véli, amire az első gondolata nem más, mint a bosszú! Ha pl egy vizsgán nem megy át, akkor egyből a kifogásokat keresi, hogy miért nem sikerült, nem a lehetőséget benne, hogy hogyan javíthatna rajta legközelebbi alkalommal. Szeret másokat, aki még nála is rosszabbul teljesít kiemelni, hogy általa jobban érezze magát! Éppen ezért az is érthető, hogy az ilyen embert miért nem inspirálja és motiválja mások sikeressége, ellenkezőleg, fenyegetve érzi magát általuk. Az eredménye ennek a gondolkodás és viselkedési módnak az, hogy viszonylag korán megreked és hajlamos feladni álmait. Helyette, hogy védje az egóját, másokat és a körülményeket hibáztatja saját sikertelenségeiért és közel sem használja ki a benne lévő potenciált. (Nem kell egyáltalán egyetérteni vele, de személyes meglátásom alapján ez az erősen limitáló gondolkodás- és viselkedésmód ránk magyarokra is kifejezetten jellemző – de a jó hír, hogy van lehetőség kitörni belőle és másként csinálni, ha hajlandóak vagyunk nyitni és elfogadni a hibázás lehetőségét is, felhagyni mások és a körülmények hibáztatásával és elfogadni azt az eshetőséget, hogy nem mindent mi tudunk a legjobban, ellenben ha fontos nekünk, akkor bármi fejleszthető és elsajátítható, csak erőfeszítés kérdése!!!!)

Nézzük meg, hogyan gondolkozik és áll hozzá az élethez a nyitott és fejlődésre orientált személyiség: egyik jellemzője, hogy minden hibából, visszautasításból és kritikából tanulni akar!! Nem keres kifogásokat, nem hibáztat senkit, hanem arra fókuszál, hogy lehet a dolgokat jobbá tenni és fejleszteni?! Örül, mi több kifejezetten élvezi a kihívásokat és megmérettetéseket, mert tudja, hogy általuk egyre jobbá válhat. Nem fél a kudarcoktól, és hisz abban, ha komoly erőfeszítéseket tesz, mesteri szinten elsajátíthat bármit, akkor is ha nem vele született kiemelkedő tehetségről beszélünk, hiszen nem csak az számít, sőt! A képesség és intelligencia nem egy stagnált mérce, hanem folyamatosan fejleszthető! Minél többet használjuk az agyi kapacitásunkat, annál rugalmasabban képes befogadni és elsajátítani egyre több mindent. A nyitott mentalitású személy éppen ezért képes mások sikerességéből inspirációt és tanulságot meríteni, ami hozzájárul, hogy minél magasabb szinten képes legyen a benne levő kapacitásokat mozgósítani és kiaknázni, és általa elérni álmait!

Hát nem zseniális? Talán a legjobb pszichológiai könyv, amit valaha olvastam, és amiből én magam is rengeteget tudok kamatoztani, és segített felismerni, szembenézetni saját gyenge pontjaimmal is, és fel tudom használni mind coaching, mind gyereknevelés mind párkapacsolati téren.

Biztosan ismertek ti is olyan embereket, (vagy esetleg ti magatok is átmentetek rajta) akik egyik önfejlesztő eszköz után a másikat tanulják, mert ha valami nem sikerül elsőre, akkor biztos nem neki találták ki, és nem neki való. Meg sem fordul esetleg a fejében, hogy kitartást és erőfeszítést igényel, hogy magas fokon elsajátítsa és használni tudja.

Sokat beszél a könyv arról is, hogy mi különböztet meg egy jó vezetőt, aki mindenki véleményére nyitott és nem gondolja úgy, hogy ő tud mindent a legjobban, az olyan vezetőtől, aki csak azzal van elfoglalva, hogy a saját egóját és hírnevét védje, ellenben semmit nem tesz azért, hogy fejlessze magát és nem nyitott, hogy masoktól is tanuljon.

Arról is ír, hogy gyermekeinknél miért az erőfeszítést, a fókuszt, a kitartást, a hozzáállását és a folyamatos fejlődést éri meg dícsérni, nem pedig az intelligenciájukat és tehetségüket, mert ha az utóbbit választjuk csak az fog bennük rögzülni, hogy olyan dolgok után menjenek, amit könnyen és gyorsan el tudnak érni – amiben eleve jók és nem kerül erőfeszítésbe, és ezzel azt érjük el, hogy lefagyasszuk őket abban, hogy később az életben merjenek nagyot álmodni és a nehézségekkel is nyitottan és bátran szembenézni! Nem arra kell ösztönözni egy gyereket, hogy mindenből ötöst szerezzen, és hogy folyamatosan külső visszajelzésekre és díjazásokra legyen szüksége ahhoz, hogy erőfeszítéseket tegyen, hanem, hogy értékelje a munkába fektett időt, energiát, munkát, és az ezek által elért fejlődését és sikereit. Hogy tisztán lássa azt, hogy mindig lehet fejlődni mindenben, amiben csak akar és hogy élvezze a kihívásokat és örömmel ugorjon neki egy-egy feladat megoldásának. Ezáltal válnak kitartó, szívós és ellenálló felnőttekké, akiket nem akaszt meg egy-egy probléma vagy nehéz helyzet, hanem feltalálják magukat, hiszen ezek által válnak kreatívabbakká és egyre jobb probléma megoldokká!! Ha csak a tehetségüket és intelligenciájukat dícsérnénk, akkor olyan felnőttekké válnának, akik állandó visszajelzés és díjazás nélkül nem lennének motiválhatóak semmire. Olyanokká, akik attól rettegnek, hogy esetleg hibáznak, és nem mernek majd autentikus önmaguk lenni és nagyot álmodni. Természetes, hogy mindenki szeretne a legjobb tudása szerint jó és támogató szülő lenni, de bizony sok limitáló mintát hordozunk magunkban, amitől úgy tudunk megválni, ha nyitottak maradunk életünk végéig és fejlesztjük magunkat és erre motiváljuk gyermekeinket is. Ezzel azt tanítjuk nekik, hogy a tanulás folyamata lehet játékos kihívás, amit élvezettel is lehet végezni és ezzel sarkalljuk őket arra, hogy minél inkább kiaknázzák a bennük lévő potenciált – mindez ránk is igaz! A könyv tanároknak, szülőknek, sportolóknak, vezetőknek és mindenki másnak is nagyon-nagyon ajánlott!!! Tudnék még sokat mesélni a könyvről, de úgy átadni mint az írónő, úgysem menne, így csak annyit tudok ajánlani nektek, hogy vegyétek meg és olvassátok el Carol Dweck könyvét!!!! Találtok erről egy rövid 10 perces TEDx beszédet is ITT.

A másik TEDx beszéd, amit szintén ajánlok megnézésre mindazoknak, akik félnek a kudarctól és a visszautasítástól, az a Rejection Therapy:

Nem mersz szembe nézni azzal, hogy elutasítanak, akkor gyakorold, és mint Jia Jiang is tette, kihívta saját magát, hogy 100 visszautasítást gyűjtsön össze, hogy túlessen rajta, és el tudja engedni az ehhez kötődő limitáló hitrendszereit, amik meggátolták álmai megvalósításában. Ugyanis, ahogy azt a poszt elején is írtam, a visszautasítás és kudarc csak fejben létezik, igazából nincs semmi negatív jelentőségük, csupán arra ösztönzik az ember, hogy még kreatívabbá váljon. Miközben Jia nekibodorodott ennek a kihívásnak, rájött, hogy a legtöbb olyan helyzetben, amikor ő maga biztosra gondolta volna az elutasítást, az emberek helyette igent mondtak. A lényege a történetnek, hogy ahelyett, hogy attól félnénk, hogy visszautasítanak bennünket, merjünk kérdezni és kérni – és nem felvenni, ha a válasz mégis NEM lesz. Az igenek mindig a nemek között fekszenek! Csak kitartónak kell hozzá lenni és kérdezni, és még annál is több megadatik, mint azt legmerészebb álmainkban gondolnánk.

Welcome Sweet Summer ☼

Nyár ☼
summer vidaÚj évszak, új hónap és egy újabb hét kezdetét is jelenti ez a mai nap. Forróság, hosszú nappalok, rövidebb éjszakák. Az energiák ilyenkor csak úgy dobzodnak. A nyár az Ayudvéda szerint Pitta időszak, azaz pitta tulajdonságokkal bír: forró, könnyű és száraz, éppen ezért fontos, hogy ezeket a kvalitásokat ellensúlyozzuk azzal, hogy mit eszünk és milyen testmozgást végzünk. Például ilyenkor kifejezetten jó, ha kerüljük a csipős, sós, és száraz ételeket, és elsősorban hűtő ételeket fogyasztunk mint saláta, gyümölcsök, párolt zöldség és megfelelő zsíradék, mint pl oliva olaj és kókusz olaj. Amennyiben a tavasz folyamán helyreállítottuk zsírégetői képességünket (http://bit.ly/1I3JzYN), úgy nem okozhat gondot a természetes nyári high carb (magas szénhidrátú időszak) étrend sem, amiben megugranak az elfogyasztott édesebb gyümölcsök is. Gabonákból, ami ilyenkor ideális, az a quinoa, fehér rizs, árpa és zab. Amit viszont érdemes a forróság idején lecsökkenteni, az a kukorica, rozs, köles és barna rizs.
Jelek a túlzott Pitta dominanciára nyár folyamán: ingerlékenység és a türelmetlenség, gyomorégés, reflux, gyomorfekély, érzékenység a melegre, levertség, szarkazmus, bőrkiütések, kelések, pattanások, alacsony vércukorszint, és amikor az illető nehezen alszik el. Hogy pihentető legyen a nyár, és visszazökkenjen az ember az egyensúlyba, kövesse mindig az évszakokat. Legyünk az adott pillanatban, hangolódjunk rá a természet ritmusára, és figyeljük meg, mit üzen az adott évszak a szervezetünk számára is. Mindez elősegíti, hogy összhangban legyünk önmagunkkal is :) <3
¡¡Feliz Verano!!

Felhasznált forrást adta, Dr John Douillard Three Season Diet c. könyve :)

Vedd körbe magad azzal, ami inspirál ♥

joy card-1

Gyakran szóbajön coaching beszélgetések során, hogy mennyit számít, hogy amivel körül vesszük magunkat inspirálólag és támogatóan hasson ránk, illetve, hogy milyen fantasztikus, hogy a mai technikának köszönhetően bárhonnan elérhetjük egymást és nyújthatunk egymásnak támogatást határok nélkül. Néhány kép, hogy honnan beszélek veletek vagy írok nektek. Szépséges napot mindenkinek és köszönöm én is, hogy vagytok és olvastok ♥♥♥

Hogyan legyünk főszereplői saját életünknek ♥

IMG_2338Olyan nagyon sokat írok erről a témáról és foglalkozunk vele a coaching során is a, miszerint az a magunkkal hozott, tanult és felvett minta, hogy a nőknek az utolsó sorban van a helyük a saját életükben és mindenki másnak hamarabb kell segíteniük mint saját magunknak mennyire vakvágányhoz vezethet. Egyrészt gondoljuk át, milyen mintát szeretnénk tovább adni a gyermekeinknek? Legyen az fiú vagy lány. Ha azt látják gyermekeink, hogy az anya dolga az, hogy minden helyzetben feláldozza és háttérbe szorítsa magát, egy percre se álljon meg, üljön le, törődjön saját magával, vajon hova vezet, mire tanítja őket? Egy igencsak önző és áldozati szerepben lévő viselkedési normához, amiben nem tud majd lehetőséget és teret adni a későbbi társkapcsolatában sem arra, hogy a másik fél is kiteljesedhessen mellette.
Minden nőben ott él az Istennő, aki arra vár, hogy meghallják, ünnepeljék és utat mutathasson egy olyan élethez, amiben a nő élvezi magával hozott feminin minőségét s általa ki tud eljesedni csodálatos női mivoltában. Utat mutat egy olyan irányba, ahol a nő a főszereplő a saját életében és nem állandóan mások megmentésére siet és áldozza fel önmagát, hanem megengedi, hogy mindenki élje az életet, és amikor szükség van rá feltételnélkül és szeretetteljes támogatást képes adni, mely támogatás egy olyan világ megteremtéséhez is hozzájárul, amiben több a megértés, elfogadás és együttérzés is. Fontos, hogy először mindig a saját készleteinket töltsük fel. Üres pohárból nincs mit önteni. Igenis merjünk magunk számára igen-t és másoknak nem-et mondani. Töltsünk minél több időt olyan tevékenységekkel, amik örömöt hoznak és igazán életre keltenek bennünket! Ahogy Alisa Vitti is tanítja: ”The more pleasure in your life the more energy and better health you will have.” Azaz minél több öröm van jelen az életedben, annál több energiának és jobb egészségnek örvendhetsz. És ez valóban így működik az életben!
Ahogy a mondás is tartja ”if momma ain’t happy ain’t nobody happy”, azaz ha az anya nem boldog, senki nem boldog körülötte. Ha a nő frusztrált, türelmetlen, energiátlan, boldogtalan, akkor az mindenkin csapódik. Csapódik a családon, a férjen és a gyerekeken is. Csapódik önmagával és másokkal való kapcsolatain. Ha a nő hagy magának teret (mert ad magának – nem másoktól kell elvárni!) szárnyalni, akkor a körülöttelévőknek is tud adni ebből az energiából, s gyermekei és társa is annál inkább képesek szárnyalni, bízni önmagukban és a nehezebb helyzetekkel is szembe nézni.
Ha lehetséges lenne, olyan szivesen adnék minden nő testvéremnek egy-egy nagy ölelést, és mondanám, hogy lehetséges önzetlenül élni azzal, hogy felvállaljuk a főszerepet saját életünkben. Ettől nem szeretünk másokat kevésbé, sőt! Sokkal tisztább és őszintébb szeretet vagyunk képesek adni, ha már magunknak megadtuk! S amikor adunk, nem várjuk cserébe, hogy adjanak is – ami a feltétel nélküli szeretet alapja. Nem attól leszünk jobb emberek, ha saját magunkat helyezzük utoljára és mindenki mást kiszolgálunk magunk körül – attól csak mártírok leszünk. Ideje elengedni az önfeláldozói szerepkört. Ezzel is gyógyítjuk a női vonalat és a következő női generációt. Nyugodtan meg lehet engedni, hogy hibázzanak a körülöttünk élők is, mert miből másból tanulna az ember, minthogy megtanulja nem feladni az első kudarc után, helyette megtanulja a kitartással járó erőfeszítéseket megbecsülni és az álmai mellett kitartani. Azzal, ha mindenkit meg akarunk menteni, csak meggátoljuk őket a fejlődési lehetőségtől és hogy képesek legyenek talpra állni egyedül is. Engedjük meg szeretteinknek, hogy a saját életüket éljék, ne akarjunk mindenben résztvenni és benne lenni. Ha igazán szükségük van a támogatásunkra, jelzik, és mi ott vagyunk, de csak akkor tudjuk ezt megtenni, ha hagyunk időt saját álmaink megvalósításának és megélésének is. Ha már mi magunk fel vagyunk töltődve, lesz miből adni. Mert kiüresedve és lemerülve nem lehet pozitív, támogató és szerető erőt…
Vegyetek most egy jó mély levegőt és határozzátok el, hogy hagytok magatoknak időt a feltöltődésre, megújulásra és az álmaitok megvalósítására minden egyes nap ♥ ♥ ♥

Visszajelzés, Coaching – Nyári időszámítás :)

IMG_2344

Egy a múlt héten kapott szívhez szóló visszajelzések közül:

”Eletem egyik leggyonyorubb es egyben legnehezebb szakaszaban vagyok – lassan egy eve, hogy megszuletett a kislanyunk es amellett, hogy leirhatatlanul csodalatos erzes anyukanak lenni, sokszor nagyon nehez is. Nehez, mert meg kell felelnunk mindenkinek … Meg kell? Vagy csak meg akarunk? Azt hiszem en itt rontottam el – a folyamatos maximalizmusom allando kimerultsegbe es kedvetlensegbe vezetett. Itt jottel te, mit napsugar a felhok mogul. Lehet, nagyon koltoien hangzik, de nekem azota tenyleg kisuttott a nap. Azota ismet tudom elvezni a mindennapokat, sokkal nyugodtabb es kiegyensulyozottabb vagyok. Elegendo volt par mondat, amivel helyere illesztetted, az osszekeveredett kirakos darabkakat.
Azota is rendszeresen beszelunk, es nem mondtam, de minden beszelgetesunk segit abban, hogy tovabb epitgessem a ‘boldogsagom’ – ami egyben a csaladom boldogsaga is. Mert igazad volt, ha az anyuka, feleseg, baratno, – tehat a NO – jol van, es boldog, akkor jol van az egesz csalad.
Nagyon szepen koszonom neked a tamogatast es az iranymutatast. Nagyon jo veled beszelgetni, mert rendkivul kozvetlen vagy es konnyu megosztani a gondolataimat. Emellett sokszor egy-egy szoval, fel mondattal segitesz. Nagyon szeretem azt a pozitiv energiat, ami beloled arad. Azt gondolom, ez meg erosebb lenne, ha lehetosegunk lenne szemelyesen is beszelgetni, de igy is nagyon halas vagyok minden alkalomert.”

Mivel anya vagyok én is, és június közepétől vége az iskola időnek Spanyolországban is, szeptemberig már nem tudok bevállalni több 3 hónap és annál hosszabb távú coaching beszélgetéseket, de 1-1 alkalmakat igen. Ha valaki szeretne, tud jelentkezni a vera@appleandsoul.com email címen keresztül. Ősztől pedig újra vállalok majd hosszabb távon is coachingot.

Tavaszi detox

DSC_0183A tavasz alapvetően egy természetes detoxifikációs időszak, amikor nemcsak fizikai síkon, de gondolati és érzelmi szinten is szükséges megtisztítania magát az embernek a felgyülemlett amától/méregtől.
Amikor az évszakokkal harmóniában élünk, érzékeljük ahogy fizikailag, lelkileg és szellemileg is felszabadulunk a hosszú téli sötét napok után és a táplákozásunk alapját sem már a nehezebb melegítő ételek teszik ki, hanem a könnyebb, frissebb, zöldebb élettel teli ételek.
Ha a téli időszakban hagytuk magunkat lelassítani, befelé fordulni, többet kontemplálódni és merni szembenézni sötétebb oldalunkkal és érzelmeinkkel is, akkor a tavasz érkeztével teljes mértékben újjászületünk, és új terveket gyártunk. A tavaszi megújuláshoz azonban elengedhetetlen, hogy elengedjük mindazt, ami már nem szolgál bennünket. Éppen ezért, amikor méregtelenítésre gondolunk nemcsak az ételekre, de azokra a gondolati és viselkedési mintáinkra is kell gondolni, amiket szeretnénk kiszűrni és elengedni, hogy általa új helyet kreaáljunk magunkban az újabb álmok megálmodásához és megvalósításához.
11034458_849367138454793_5390960696103715811_oÉn pont terveztem egy 2 hetes méregtelenítést, aminek elsődeleges célja pont az internet és számítógép előtt töltött idő teljes minimalizálását célozná meg. S mit ad az élet, tegnap derült ki, hogy a laptopom elkerül a szervízbe 10-14 napra ma estétől, így az alkalom prezentálta is magát :) Nincsenek véletlenek, és minél intuitivabbakká válunk annál több szinkronicitással találjuk szemben magunkat, amikor pont ott vagyunk, pont abban az időben, emberekkel körülvéve, amik a fejlődésünket szolgálják. Egy szó, mint száz a következő két hétben nem leszek elérhető egyáltalan a szociális médián. A coachingokat természetesen folytatom a telefonomon keresztül, illetve a coachinggal kapcsolatos emaileket is ellenőrizni fogom napi kétszer, de minden más kommentre és levélre csak két hét múlva fogok tudni válaszolni. Ha bárki másnak is van kedve, amennyire munkája és élete megengedi, csatlakozzon hozzánk bátran :) Csakis előnyünk származik az ilyen jellegű detoxokból is, ez garantált. Addig is, ha van kedvetek böngészni, az elmúlt időszakban nagyon sok nagy és mélyebb témát dolgoztam fel, amit itt a blogomon megosztottam, nézzetek körül nyugodtan.

Interjú

Izgalmasak ezek a napok, annyi minden történik. S ezek közül az egyik legfrissebb, hogy tegnap jelent meg az első hivatalos interjúm az inspiráló és igazi értékeket reprezentáló Womanity oldalon. Nagy örömmel tettem eleget a megtisztelő megkeresésnek, igazán izgalmas és örömteli élmény volt! Az interjúban kérdeztek a coachingról, arról, hogy kik és milyen témákkal keresnek meg elsősorban. Mivel foglalkoztam korábban. Az írásról, barátságokról, a különböző országokról, ahol az elmúlt 10 évben éltünk, s hogy mit adnak számomra az utazások illetve milyen magyarként Spanyolországban élni. Ha érdekel az interjú, itt el tudjátok olvasni: http://legjobboldalad.hu/szutorisz-vera-halaval-ebred-minden-reggel/

my story

Live with an open heart

“There are two basic motivating forces: fear and love. When we are afraid, we pull back from life. When we are in love, we open to all that life has to offer with passion, excitement, and acceptance. We need to learn to love ourselves first, in all our glory and our imperfections. If we cannot love ourselves, we cannot fully open to our ability to love others or our potential to create. Evolution and all hopes for a better world rest in the fearlessness and open-hearted vision of people who embrace life.” John Lennon

DSC_0139

Coaching az éteren keresztül

IMG_1628Ma az egyik ajándékba felajánlott coaching után ezt a visszajelzést kaptam délelőtt Angliából. ”Szia Vera! 1 méterrel a föld fölött megyek csodálatos állapot , fantasztikus. Köszönöm, köszönöm. Sok ölelés’’ – csak, hogy tudjátok, ilyenkor én is pont így érzek! Köszönöm én is, hogy ennyi csodálatos emberrel ismerkedhetek meg az éteren keresztül. Ha valamit megtapasztalhattam az elmúlt években az az, hogy az emberek éteren keresztül, ha ez lehetséges, még sokkal-sokkal jobban képesek megnyílni és vállalni igaz önmagukat. Mindennél több lélekjelenlétet érzékelek és ezért mindennél hálásabb vagyok! Köszönöm!

Slow down and be in the moment

be in the moment

Akkor vesszük észre az élet apró momentumaiban rejlő szépséget és átérezni a pillanat tökéletességét, amikor hagyjuk magunkat lelassítani és akár csak percekre is, de teljességgel átadni magunkat a létezés puszta örömének.

Ebben nekem sokat ad mind a meditáció, mind a jóga, séta a természetben, meghitt családi pillanatok, de egy bögre ‘goodness’ kortyolgatása közben, mitöbb egy-egy coaching beszélgetés alatt is el tudok minden mást engedni és átadni magam a létezés örömének, amit magában rejt minden egyes pillanat, ha megengedjük magunknak, hogy ráhangolódjunk. Ezek azok a pillanatok, amikor tudom és érzem, hogy a nagyobb képet tekintve minden pontosan úgy tökéletes az adott pillanatban, ahogy van. S ez az az állapot, amiben kérdéseinkre a válaszokat is megkapjuk ♥

Visszajelzés és Ajándék

DSC_0104

Nagyon sok pozitív visszajelzést kapok a munkám során, ami engem is folyamatosan motivál és inspirál. Minden egyes kliensem maga a csoda. Nagyon szeretek velük együtt dolgozni és látni, hogy mennyire elkötelezettek saját maguk boldogsága és életminőségük jobbá tételeért. Én elsősorban a szeretetteljes és biztonságos teret biztosítom számukra, ami szó szerint minden egyes beszélgetés előtt feltöltök feltétel nelküli szeretettel ♥

Az alábbi szívhez szoló visszajelzést egy csodálatos három gyermekes pszichologus édesanyától kaptam. Végtelenül meghatódtam soraitól és egyben a következő felajánlásra inspirált – a sorok után megtaláljátok azt is.

”Majdnem mindenki ismeri azt az érzést, amikor a problémák csak sorra jönnek, az események magával ragadják az embert. Próbáljuk kezelni a helyzetet, de egy idő után úgy érezzük, hogy túl nőtt rajtunk. Fel kell ismerni, hogy segítségre van szükség. Eljött nálam is ez a pillanat, – pedig nagyon sokáig úgy éreztem, hogy kontroll alatt tartok mindent,- aztán a szervezetem kongatta meg a vészharangot, hogy itt igenis komoly gondok vannak, amit nem lehet mostantól a szőnyeg alá söpörni és azt mondani, hogy majd később foglalkozom vele. Vera honlapja mindig tükröt tartott nekem, hogy így is lehet csinálni: a mindennapokat minőségileg másképpen tudja megélni, mert egyensúlyban van. Ezt szeretném én is, ezért megkerestem őt. Már a válasza is igazolta a korábbi feltevésemet, hogy mennyire jó ember ő, emberileg és szakmailag is. Vera személyét és munkáját hitelesnek, irányadónak és követendőnek tartom. Ha tehetném receptre iratnám fel minden nőnek, hogy beszéljen vele, mert a mondatok amiket megfogalmaz erőt adnak. Ezek a mondatok egy fajta cölöpök, amikre hosszú távon lehet építkezni. A lényegi információk szelíd hangon, de konkrétan, letisztult formában hangoznak el, ami elindítja az emberben a változást. A mondatok tartalmi része mögött ott van a tényleges segíteni akarás, mintha az ember az édesanyjával vagy a legjobb barátnőjével beszélgetne, de jelen van egy ősi női tudás is, ami érezhető, már-már tapintható. Én idáig haladtam az utamon, csak mindig lefelé a lábam elé néztem ( hogy el ne botoljak :), a beszélgetés óta pedig felemelem a fejemet és képes vagyok már más dolgokat is meglátni, melyek örömöt adnak és energiával tudnak feltölteni. Amit képviselsz és csinálsz, az hiánypótló, főként itt Magyarországon. Halasan koszonom neked.

S ezennel szeretnék felajánlani három ajándék beszélgetést, három olyan nő számára, aki úgy érzi, készen áll, hogy beinduljanak a pozitív változások az életében, de egy kis támogatásra lenne szüksége hozzá, talán épp egy beszlégetésre. Ha te vagy az, aki olvasod ezeket a sorokat, írj nyugodtan a vera@appleandsoul.com email címre és megbeszélünk a következő hetekre egy időpontot ♥

Szép hetet mindenkinek!

Az állandó magas kortizol szervezetünkre gyakorolt hatásairól és különböző stresszkezelési módszerekről

Screen Shot 2015-03-25 at 14.38.30-1

Korábban többször is feljött az ekcéma illetve a nassolási kényszer a kommentekben és a mögöttük húzódó okok, s most, hogy benne vagyok a Hormone Cure Coach tréning programban és annak több ezernyi oldal olvasnivalójában, amin át kell magam rágnom ezekben a hetekben, szép lassan de összeállnak vagy inkább letisztulnak a dolgok, hogy főbb hormonjaink miért is felelnek, és milyen fontos feladatokban vesznek részt és mi minden galibát tud okozni kibillenésük.

Ahogy korábban írtam már róla, hormonjaink ezernyi feladatot hivatottak betölteni szuper komplex szervezetünkben s a mai gyakran ‘esztelen rohanásban’ bizony könnyen kiborulnak egyensúlyi helyzetükből, amik többek között a következő tünetekben jelenhetnek meg, attól függően, mely hormonok kerülnek ki egyensúlyi állapotukból:

– bőr és hajproblémák – emésztési zavarok – alvatlanság – alacsony energia szint – fáradtság és feszültség érzése – állandó kedvetlenség – alacsony élet energiaszint – memória/emlékezési problemák – menstruaciós zavarok – fertilitási probléma – PCOS – migrénes fejfájás – fogyásra való képtelenség – pajzsmirigy problémák – demencia, agyi leépülés…stb

A jó hír azonban, mint tanulhatom Dr Sara Gottfriedtol, a hormonális zavarok 90%a táplálkozási és életmódbeli változtatással helyreallithatóak!

Számtalan hormonális zavar és betegség hatterében nem más, mint a magas kortizol áll, mely mind közül talán a legösszetettebb és legfélreértelmezettebb hormonunk. A kortizol az a hormon, ami irányítja az éhség érzetet, emésztést, vérnyomást, alvási és ébredési mintákat, fizikai aktivitásunkat, és abbéli képességünk, hogy a stresszes helyzeteket képesek legyünk kezelni. Az akut (átmeneti, rövid ideig fennálló) stressz alatt szervezetünk kortizolt bocsájt ki, mely hirtelen megnőtt energiát és fókuszt kölcsönöz. Ez azért történik, hogy kisegítsen pl életveszélyes vagy kihivást jelentő helyzetekből. De azért is felel, hogy ruganyosan keljünk ki az ágyból reggelente. Ilyen mértékben tehát hasznos és egészséges! Azonban rengeteg ember olyan életvitelt vezet, hogy szervezete úgy érzékeli állandó veszély- és stresszhelyzetben van, így nem teszi lehetővé, hogy kikapcsolja a kortizol előállítását. Mitöbb, Az emberek nagyrésze gyakorlatilag kortizol addiktív és nem is tud róla. Kávéval kezdi a napot, hogy felébredjen, és alkoholt iszik este, hogy lenyugodjon és képes legyen elaludni. Késő estig dolgozik, és abban a hitben él, hogy minél elfoglaltabb, annál többet ér és annal inkább ‘felnéz majd rá a külvilág’. Aztán azon gondolkozik vajon miért küzd állandó hangulatváltozással, szorongással, depresszióval (50%a a depresszióval küzdő embereknek magas a kortizol szinttel rendelkezik), fáradtsággal, és képtelen megszabadulni a felesleges kilóktól. Idővel azonban ez az életvitel magas vérnyomáshoz, pre-diabéteszhez majd diabéteszhez, has körüli zsírpárnákhoz, agyi leépüléshez, depresszióhoz, alvatlansághoz, legyengült immunrendszerhez és lassú fizikai és szellemi leépüléshez vezethet. MS (Multiple sclerosis) kialakulása és progressziója szintén összefüggésben áll a stresszel (MS-sal küzdő embereknek magas a kortizol szintje) es a HPA (Hypothalamic-pituiary-adrenal) hiperaktivitassal. Ez utóbbihoz kapcsolódik a neurodegeneráció és fokozatos testi leépülés. Megjegyzés: ha bárki ismerne valakit, aki MS-sel küzd, keresse fel Dr Terry Wahls honlapját, könyvát és TED beszédét is, amiben arról beszél, hogyan gyógyította ki magát táplálkozással és életmódbeli változtatásokkal Progressive Multiple Sclerosisból (tolószékből kelt fel és él azóta teljesen egészséges és aktív életet). Dr Wahls egész protokolt épített rá, hogy másoknak is segítsen: http://terrywahls.com/about-the-wahls-protocol/ 

204435_10151073218052636_1998815250_o

Nézzük meg most, hogy többek között mi minden segíthet a stressz kezelésében:

– séta

– jóga

– meditáció

– mély, egyenletes hasi légzés

– természetjárás és túrázás 

– közvetlen érintkezés az Anyafölddel, földön mezítláb járkálás

– bármilyen manuális vagy kreatív dolog

‘alternate nostril breathing’/alternativ orron át történő légzés

HeartMath

GPS for the Soul (ingyenes letőlthető applikáció)

Epson só fürdő hetente legalább egyszer – eszméletlen stresszoldó az epson sóban található magnéziumnak köszönhetően, ami bőrön át szívódik fel. Egyben segít a méregtelenítésben is és a bőrre is kiválóan hat. Részletesebben pozitív hatásairól ITT olvashattok)

– gyakorlatilag bármi, ami nyugtatja az embert és örömet ad: séta, baráti beszélgetés, kertészkedés, háziállatokkal való kapcsolat…stb

– ezenkívűl fontos az olajok és zsírok rendszeres fogyasztása, amik szintén esszenciális, hogy táplálkozásunk részét képezzék, mind a zsírban oldódó vitaminok, mind hormonjaink és idegrendszerünk miatt. Legjobb forrásai többek között: avokádó, kókuszolaj, oliva olaj, ghí, különböző magvak, bio tojás, vadvizi halak… A túlzottan alacsony zsírfogyasztás felboríthatja hormonháztartásunkat és gyengítheti idegrendszerünket is.

A kortizol szint normális esetben egyébként reggel ébredéskor magasabb, mig este alacsonyabb, és a nap folyamán folyamatosan változik az értéke, akárcsak a többi hormonnak is.

Az állandóan magas kortizol komoly gyulladásokat okozhat a szervezetben. S ez a fajta gyulladás többek között ekcéma kialakulásához is vezethet –  a gyerekeknél előforduló ekcéma jöhet az anyától átvett stresszből és helytelen táplálkozási szokásokból és életmódból is. 7 éves korig, mint tudjuk, a gyerekünkön minden megmutatkozik, amivel az anya éppen küzd, éppen ezért rendkívűl fontos, hogy milyen szinten tanulunk meg saját magunkról is (szeretettel) gondoskodni!

Ekcéma esetén az egyik legfontosabb lépés a kortizol szint helyreállitása, valamint, hogy a koffeint és alkoholt tartalmazó dolgokat, tejtermékeket és cukrot csökkentse illetve optimális esetben teljes mértékben kerülje és elhagyja. 

Illetve, amiket még szoktam javasolni a stressz csökkentésére és kezelésére, hogy az ember fogyasszon minél rendszeresebben zöldeket, avokádót és magvakat – kiváló életenergia növelők, s emellett nagyszerű magnézium források is, ami az idegrendszer és egészséges csontozat és izomzat stabilitásában is résztvesz. Emellett, ha nagy terhelés vagy stressz alatt áll az ember huzamosabb ideig, akkor átmenetileg jól jöhet, ha a bio boltból beszerez az illető magnézium étrendkiegészítőt, ami segít, a nyugodtabb és pihentetőbb alvásban, nyugtatja az idegeket, hogy rugalmasabbak legyünk fizikálisan, erősíti a csontozatot, hidratál, de még a székrekedés enyhítésében is segít és még sok egyéb másban is, amikről EBBEN a cikkben olvashattok. Illetve arról, hogy melyik magnézium fajtát érdemes kiválasztani arról ITT olvashattok vagy kérdezzétek meg egyenesen egy szakértőtől – bio boltokban úgy gondolom a legtöbb esetben hozzáértőknek kell dolgoznia. A másik pedig, a Dr John Douillard által is ajánlott, Ashwaganda, ayurvédás adaptogén stresszoldó, ami elősegíti a relaxációt és regenerációt. Növeli a szellemi kapacitást. Nagyobb igénybevétel esetén, segíti a szervezet alkalmazkodóképességét. Csökkenti a szorongást és depressziót. Segít a vércukor stabilitásában is, valamint gyulladás csökkentő is. Bővebben ITT találtok még információt róla.

Amit sokan nem tudnak, hogy a magas kortizol hozzájárul a pajzsmirigy műkődésének lelassításához is, ami az anyagcserénk főírányító hormonja. Többnyire, ha a kortizol szint kezelve van, akkor a pajzsmirigy műkődés is helyreáll. Ugyanígy befolyásolja a magas kortizol a progeszteron hormontermelést is, ami a puffadásért felelős hormonunk. A progeszteron konkrétan a női agyunk lenyugtatásáért is felelős illetve a PMS, azaz premenstruaciós tünetek megelőzéséért is.

S végül a magas kortizol eredményezheti azt is, hogy az emberre megállíthatatlan és csillapíthatatlan édesség utáni vágy tör rá.

Lélegezzetek tehát jó mélyeket ésa meleg beálltával sétáljatok mezítláb kint a természetben minél többet!

Az írás alapját Dr Sara Gottfried Teach The Hormone Cure kurzusa adta, amit tavaly áprilisban végeztem el az IIN mellett.

Rövid bemutatkozás az újonnan ideérkezők számára :)

IMG_0439-1Üdvözölni szerettem volna mindenkit nagy szeretettel, aki az elmúlt időszakban talált az oldalra és megköszönni mindenkinek, aki régebb óta velem tart. S, mivel régen tettem, egy picit röviden újra be is mutatkoznék. Szutorisz Verának hívnak és több mint 10 éve élünk a világ legkülönbözőbb pontjain, ami hatással van nem csak az ízekre és ételekre, amiket készítek, de befolyásolja a világról és életről kapott képemet, gondolataimat és meglátásaimat, amik természetesen a fejlődésemmel együtt változnak is, hiszen az életben semmi sem állandó. Úgy gondolom és érzem, hogy az ember bárhol otthon érezheti magát a világban, ha kellőképpen nyitott rá és arra, hogy mélyebb szinteken is megismerje önmagát. Mert minden egyes utazás egyben belső utazás is. S minden, amit látni és tapasztalni szeretnénk a világban, belőlünk indul ki és velünk kezdődik ♥

Eredetileg nemzetközi HResként dolgoztam, de az utóbbi 4 évben egy egészen új és izgalmas irányba indultam tovább, és ma már mint holistic health and life coach illetve mentor dolgozom, amiben minden összeér, ami örömmel tölt el és ami meghatározó az életemben a családom mellett: a kreatív ételek megálmodása és elkészítése; a fotózás szeretete; az utazás és természetjárás, az expat életstílus, az emberekkel való foglalkozás, új találkozások és ismerettségek, beszélgetések, az emberek támogatása, inspirálása és motiválása és még megannyi más is. Röviden szólva nagyon szeretem a munkámat, az életünket és az embereket, akikkel az utam során találkozom ♥ A témák, melyekkel coachként és mentorként elsősorban foglalkozom, azok a következőek: nőiességünk és önmagunk teljes megélése és kifejezése; félelmeink és belső limiteink felismerése és elengedése; álmaink és a bennünk rejlő potenciálok felismerése és kifejezése; lelki egyensúlyunk megteremtése és fenntartása; stresszkezelés; a női hormonális egyensúly (ezen belül többek között emésztés javítása, szép bőr, haj, stabil vércukorszint fenntartása…); Ayurvédás témák; holisztikus testi-lelki egészség; tudatos táplálkozás és életvezetés saját testünkkel és értékrendünkkel összhangban.

Jelenleg a gyönyörű mediterrán világot élvezzük, de előtte évekig a mesés Távol-Keleten, illetve különböző angolszász országokban éltünk. Innen a többnyelvűség megjelenése az oldalon, mert a magyar mellett, mind az angol mind a spanyol nyelv részei a mindennapi életünknek, a munkámnak és tanulmányaimnak.

A név, ‘Apple and Soul’ is így született, az ‘apple’ almát jelent magyarul, az ‘alma’ pedig lelket spanyolul – íly módon mind a három nyelv összefonódik a névben. Recepteket, különböző témák feldolgozását és további információkat rólam és a coachingról ezen az oldalon böngészve találtok ♥

Az utazás egyértelműen az életünk egyik legmeghatározóbb inspirációs forrása régóta. Úgy érzem minden egyes út újabb gondolatokat és érzéseket indít el az emberben, amik újabb inspirációknak adnak táptalajt. S erről eszembejut, hogy a Portugáliában töltött napok alatt ihletet kaptam a már kezdetek óta tervezett Apple and Soul elixír ital elkészítésére is, aminek a receptjét a napokban meg fogom majd osztani :) Addig is, ha van kedvetek örülnék nagyon, ha ti is megírnátok, hogy ti hogyan találtatok ide és honnan olvastok éppen. Szépséges napot mindenkinek ♥

”The life you live is the lesson you teach.”