Traveling and The Richness of Life

2006-ban szöuli landolásunkat követően az első két éjszakát végig sírtam, amit sokáig senkinek nem mondtam el, hiszen az én vágyam volt, hogy menjünk, és én voltam az elsődleges mozgatórugója, hogy megtegyük ezt a lépést. Hosszú hónapokig gyűjtöttem az információkat az országról és nagyon készültem a kinti életre. Addigra már közel 30 országban jártunk, több helyen éltünk is, de valójában mindegyik ország hasonló kultúrkörből származott. Dél-Korea volt az első ország, ahol minden más volt, minden szempontból.

Akármennyire is felkészült az ember egy költözésre idegen kultúrába, valójában fogalma sincs milyenek lesznek az első benyomásai és milyen érzések törnek felszínre kiérkezését követően. De ez így természetes.

Az első két nap el sem mertem hagyni a lakást, aminek az egyik oka az volt, hogy nem volt kulcs, hanem kódos volt az ajtó és attól tartottam, ha nem nyílik ki, vagy lemerül benne az elem, kint maradok egész napra :) Augusztus volt, forró monszun, levegőt alig lehetett kapni a párától. Minden idegen volt és minden egyformának tűnt, az emberek és az épületek is. Nem értettük a nyelvet, olvasni sem tudtuk a betűket, angolul pedig alig tudott bárki.

yo

Most majd 10 év után, közel a 40. országhoz, hasonló a helyzet újra, annyi különbséggel, hogy időközben rengeteg tapasztalatot és tanítást tettünk magunkévá. Egy valami azonban sosem változik, amikor az ember teljesen új helyzetben találja magát – ilyenkor átmenetileg kikapcsol az ‘autopilot’ és újra rákényszerül, hogy nagyobb mértékben használja kreativitását. Éberebbé válik. Sokkal jobban figyel mindenre és sokkal többet képes a pillanatban maradni. Mert ahhoz, hogy megtanuljon eligazodni az új világban vagy egy új élethelyzetben, sokkal több figyelemre és lélekjelenlétre van szüksége. Újra rájön, milyen hasznos dolog használni az érzékszerveit – amiről az állandó rohanásban gyakran bizony könnyű megfeledkezni. Olyan ez kicsit, mintha újra születne az ember vagy újra tanulna járni. Elindul, elesik, megijed, feláll, megy tovább miközben újra és újra saját korlátoltságaiba ütközik. Minden egyes apró lépéssel azonban közelebb kerül saját szabadságának megéléséhez. S pontosan ezek azok a tapasztalások és érzések, ami miatt imádom ezt az életformát és amiben saját életem legnagyobb tanítóját is megtaláltam <3
Ha időtök engedi, olvassátok el a teljes cikket, amit az utazós blogomban írtam, és amiben megosztom az itteni első nehezebb élményemet és érzéseimet és hogy hogyan jutottam túl rajta.
Mindenkinek csodaszép hétvégét kívánok!

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s