The ebb and flow of life

c8vrrhm

Vannak évek, melyek kérdéseket hoznak és vannak, melyek válaszokat. Mint ahogy vannak internális időszakok, amikor az ember inkább befelé fordul, és vannak externális időszakok, amikor jobban nyit a külvilág felé. Az elmúlt hónapokban én egyértelműen kérdéseket hozó internális időszakot élek meg.
A 2011 után következő évek számomra masszív transzformációkat hoztak. Ez az időszak a folyamatos tanulásról és fejlődésről szólt. Az ezernyi bennem szunnyadó kérdésre egymás után érkeztek meg a válaszok, amik egyfajta növekvő biztonság és stabilitás érzését is adták.
Az elmúlt másfél év azonban amellett, hogy az egyre inkább befelé fordulásról szólt, az eddig kapott és tapasztalt válaszok megemésztéséről, újra értelmezéséről vagy épp megkérdőjelezéséről szól. Ezernyi újabb kérdés fogalmazódott meg bennem, amire még nem érkeztek válaszok, de nem is siettetem őket. Amikor itt az ideje megérkeznek. Pont ez a szép, és egyben nehéz is az életben.Amikor valamit biztosnak hiszünk, újra rájövünk, hogy az egyetlen, ami biztos az életben, az a változás. A változás, ami folyamatos. S amit hol lassabbnak, hol gyorsabbnak érzékelünk az életben.
Az újabb kérdések persze egy újabb belső transzformáció lehetőségét is magukban hordozzák. Úgy érzem a tapasztalt változások és feltörő kérdések összefüggnek a ténnyel, hogy másfél évvel ezelőtt újra országot, kontinenst és kultúrát váltottunk. Bekerültünk ismét egy olyan világba, ami korábban ismeretlen volt számunkra. Ahol az első év tele volt rácsodálkozásokkal, míg ez a második év sokkal inkább egyfajta mélyebb szintű megfigyelésről és kérdések feltevéséről szól. Annyi új és más elképzeléssel, gondolkozásmóddal, viselkedési formával, szokásokkal és hozzáállással találkozunk megint nap, mint nap, amit lehetetlen instant módon megemészteni és a helyére tenni.
S mivel az ember gyarló mindent, ami új és ismeretlen hajlamos elsőre bírálni (engem is beleértve). Aztán jó esetben észreveszi magát, hátrább lép pár lépést és megáll, majd felteszi magában a kérdést, hogy valóban szolgálják-e még a saját berögzült elképzelései és hitrendszerei vagy ideje őket ismételten felülvizsgálni és elengedni azokat, amik már nem szolgálják. Gyakorlat teszi a mestert. Minél többet tartózkodunk a megszokottól (értsd biztonságos érzést nyújtó) eltérő élethelyzetekben, annál inkább ‘rákényszerülünk’ szembenézni saját emberi korlátoltságainkkal és kapunk újabb esélyt és motivációt a változtatásra és tovább fejlődésre.

Egy pár a jelenleg felmerülő kérdések közül: Hogyan tudja az ember békességben megélni a mindennapokat, amikor a világ különböző részein annyi fájdalmas esemény zajlik? Hol és hogyan tudjuk meghúzni a határt a saját és mások érzelmi állapota között? Mivel szociális és érzelmi lények vagyunk, egyáltalán lehetséges ez? Ha egyszer mindannyian ott vagyunk a másikban, hogyan lehetséges kivonni magunkat mások és a világ fájdalmából? Kik vagyunk mi ebben a mai felfordult világban? Mit adunk át gyermekeinknek? Hogyan tudjuk őket felkészíteni a leginkább az életre, amikor az emberi létezés annyira komplex. Valóban nincs jó rossz nélkül és boldogság fájdalom nelkül? Van, akik nem hisznek a dualitásban, és azt vallják, minden csupán az emberi elme szüleménye, az egész élet maga illúzió – de ha valóban az, akkor mégis hogyan képzeljük el az életet? Mi értelme van akkor annak, hogy itt vagyunk? Ezernyi örökérvényű kérdés, ezernyi meglátás. Ezekre nem létezik egy közös válasz. Az is változik állandóan, hogy hol így, hol úgy látja ezeket az ember.
Talán az angol ‘hot mess’ kifejezés adja vissza leginkább ezeket a mostani érzéseket. És valami azt súgja, hogy pont a ‘hot mess’ énünk és emberi létezésünk elfogadásáról szól a történet, azaz maga az élet. Semmi sem fekete és fehér. Mindenki a maga módján, a saját hitrendszerein és szűrőin keresztül interpretálja a saját magával és a világgal kapcsolatos történéseket. Ez sosem lesz másképp. Minden valóság más, mert másként rezdülünk, gondolkozunk, érzékelünk és élünk, ugyanakkor ott vagyunk mindannyian a másik emberben. Együtt létezünk, szükségünk van a másikra. Minden belülről indul, önmagunk elfogadásával, de egyedül minden nem megy. Társas és érző lények vagyunk. Úgy gondolom nem azért születtünk ebbe a valóságba, hogy egyedül éljük meg és egyedül birkózzunk meg minden szépségével és nehézségével. Igaz, hogy a boldogság bennünk van és velünk született, de ha nem osztjuk meg egymással mit ér? Viszont hacsak a boldogságot és örömöt osztjuk meg egymással és nem hagyunk teret, esetleg nem is merjük a fájdalmunkat megosztani, akkor hogyan lennénk képesek feldolgozni és elengedni azt? Az élet része a boldogság és a fájdalom is. A fény és a sötétség is. A csend, és a hangzavar, a béke és a káosz is…  Szerintem mindennél fontosabb, hogy merjünk szembenézni és felvállalni a nehéz és fájdalmas érzéseinket is. Ahogy az angol mondja, the only way out is through. Nem kerülhetjük ki, hogy hagyjuk megélni az érzéseinket, különben egyre több korlátot építünk magunkban. Időt és teret kell biztosítanunk az érzéseink kifejezésére és megélésére, különben érzelmi terheink alatt nem marad erőnk résztvenni a világ pozitív irányú alakításában.

Amikor bírálaton kapom magam mindig az a  Ram Dass-szal készült interjú jut eszembe, amiben arról beszél, hogy soha ne magát az embert bíráljuk, csak a tettet. A tettet magát el lehet ítélni, de az embereket soha – mert legbelül mindenkiben ott lakik a legtisztább éne, amihez való visszatalálás talán az egyik legfontosabb része ennek az életnek.

Holnap lesz egyébként a téli napforduló (winter solstice) a Föld északi földtekén, az év leghosszabb éjszakája és legrövidebb nappala. Ezt követően minden egyes nappal egy picit több lesz a világosság és a fény újra. Azt kívánom, hogy ez az érzés mindenki számára átjöjjön a mindennapokban is.

Akármi is történjen, ne zárjuk be a szivünket. Lélegezzünk mélyeket és érezzük az Anya Föld szeretetét és támogató erejét. Lassítsunk le az év vége közeledtével, csendesedjünk el, húzzuk magunkhoz még közelebb szeretteinket, és hagyjuk magunkat megmártózni és feltöltődni ezekben a melegsét adó, szeretetteljes érzésekben, hogy aztán a tavasz érkeztével újult érőkkel térjünk vissza téli hibernáltságunkból.

Advertisements

6 thoughts on “The ebb and flow of life

  1. Ez nagyon tetszett drága Vera! Így év végével tényleg aktuálisak ezek a gondolatok. Emlékszel arra a beszélgetésre, amikor kezdtem a sulit. Annyira kínlódtam, nem láttam a világosságot csak a sötétséget. Mindenki sajnált, hogy miért szenvedek, erre nekem nincs szükségem ( pedig volt, valahol mélyen éreztem) ezzel engem is jól elbizonytalanítva. Ennek a történetnek még nincs vége, de az egyik legjobb dolog volt, hogy akkor nem adtam fel, hanem folytattam ezzel átlépve saját határaim és megbizonyosodva arról, hogy nem mindig a könnyebb út a helyes út és ahhoz, hogy ezt pozitívan éljem meg, át kellett mennem a nehéz idöszakokon, amik vele jártak. Örök hálám férjemnek, aki a legnagyobb hisztik közepette is higgadtan támogatott hogy csináljam! Semmi nem fehér vagy fekete! Békés boldog ünnepeket Nektek és várom csodás képeidet, amik a máltai karácsonyra emlékeztetnek!

    • Igen, hogyne emlékeznék! Nagyon jó beszélgetés volt, annyi minden témár érintettünk és örülök, hogy visszanézve is úgy érzed, hogy megérte a kitartásod és a rengeteg befektetett energia, áldozat, mert szükséged volt az ezzel járó tapasztalásokra, és hogy majd ha már befejezted a sulit learasd a gyümölcsét is. További kitartást és örömet benne. És éljenek az ilyen támogató és szerető férjek!! Nincs annál hálát adóbb érzés, minthogy önmagad lehetsz valaki mellett, jóban-rosszban-nehézségben és kitartotok egymás mellett. Én is hálát adok ezért minden nap <3 Nagyon szép és békés ünnepeket kívánok én is nektek!

  2. Szia Vera! Pár napja fedeztem fel a blogodat, és azóta csak olvasom és olvasom a postjaidat! Tetszik a nyitottságod az életszemléleted. Azt hiszem, sokat fogok tanulni Tőled! Pedig hasonló expat életem van, mint neked, de én a változást sokkal nehezebben élem meg. Pedig megkaptam én is a tanácsot a Learn to be comfortable with being uncomfortable életszemléletről. A német férjemmel Göteborgban élünk, immáron két éve. Most kezdem megszokni és szeptember végén megyünk is tovább. Madrid a következő állomás és a nagy kérdőjelek és keresgélések közepette találtam rád. az átköltözés átmeneti időszakát pedig most budapesten anyáéknál vészeljük át. Semmi sem véletlen. Érdeklődnék, hogy vállalsz one on one coachingot? az átköltözés után valamikor október végétől lenne aktuális. Megvan a lakás, a gyerkőc ovija, tudnál nekem esetleg spanyol előadókat, vagy zenéket ajánlani? Elmerülnék benne, hogy jobban ráhangolódjak a spanyol életérzésre. Ez nekem itt göteborgban is bejött. üdvözlettel, Temple Adri

    • Szia Adri! Orulok neked, hogy ide talaltal es rezonalnak veled azok, amikrol irok. Vallalok coachingot, bar jelenleg ritkabban, de ha irsz nekem egy privat uzenetet meg tudunk majd egyezni egy oktober vegi idopontban en biztos vagyok benne. https://www.facebook.com/PageAppleandSoul/ Ezen az oldalon tudsz irni privatban uzenet formajaban.
      A spanyollal kapcsolatosan ezt az oldalt szoktam ajanlani: http://www.notesinspanish.com/ En kezdetekben az o segitsegukkel tanultam spanyolul. Spanyol zenet en elsosorban a spotify-on keresztul szoktam hallgatni, ott megtalalod a regi es mai zeneket is. Imadom oket en is :) Van egy masik blogom is, amit ugyan regen updateltem mar, de evekig rendszeresen irtam az expat eletrol es utazasainkrol. https://sunnywalk64.wordpress.com/ Nagyon sok Spanyolorszagban irodott posztot talalsz, amibol tudsz szemezgetni, talan inspiralodni is.
      Remelem ezek segitenek igy a kezdetekben. Szeretettel, Vera

  3. Hú Vera, nagyon nagyon köszönöm az ajánlásokat. Nézegetem már a másik blogodat. az is szuper! Látszik, hogy szívből írsz. Most regisztrálok a facebookra -mert eddig én tudtosan kimaradtam a közösségi médiából, de így le is maradam egy picit-és akkor privátban írok neked. A spotify is új nekem, próbálkozom vele. Kik azok az előadók, akikre érdemes rákeresni? Alborant ajánlották az itteni spanyolok meg vmi Malut. Őket ismered?

    • Szia! Elnezest itt egy 5 napos hosszuhetvege volt es nem nagyon voltam szamitogep kozelben. Igen ismerek toluk szamokat. Vegyesen szoktam hallgatni oket, itt van tovabbi par spanyol band es enekes, akiktol szivesen hallgatok meg: Alejandro Sanz, Paulina Rubio, Nada que decir, Maná, Alvaró Soler, Diego Torres (o argentin), Camila, Morat… Irj nyugodtan, ha ugy latod, hogy szeretnel beszelni, vagy van meg barmi kerdesed. Amint idom engedi valaszolok mindenkepp! Szep hetet!!

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s