Az IIN, sajat fejlodesunk es sikerunk erdekeben, a kezdetektol szembenezet sajat felelmeinkkel, igy termeszetesen gyakrabban is talalnak meg az ezzel kapcsolatos temak es beszelgetesek, s eljott a megfelelo pillanat, hogy leirjam az ezzel kapcsolatos gondolataimat en is.
Felelmei mindenkinek vannak. Alapveto emberi tulajdonsagaink koze tartozik. A kulonbseg az, ki hogyan kezeli oket. Energiat es fokuszt ad ra, es uton-utfelen mindenkinek errol beszelve fokozza a benne levo felelmet, VAGY mer szembenezni veluk, es megertest kapni majd elengedni oket. Ezekre kulonbozo eszkozokkel rendelkezhetunk. Az en esetemben ez tobbek kozott a Theta Healing, illetve maga az az egyszeru dolog, hogy vallalom, hogy egy-egy felelmem moge nezzek, es rajojjek, vajon mit akarnak nekem tanitani? Ahhoz, hogy kozelebb keruljunk almainkhoz, ahhoz ezzel szembe kell neznunk. Nem kis lepes es elszantsag, hogy az ember felmerje vallalni az almait es tenni ertuk, hiszen a legtobb esetben ezek mind a komfort zonankon kivul esnek.
Sokan az elso lepestol felnek a legjobban. Felnek az esetleges kudarctol, a ‘mi lesz, ha megsem sikerul?’ erzestol. Pedig nincsen szo kudarcol, akkor sem, ha az elkepzeles kozben megvaltozik. Ahogy mondani szoktak, a tervek azert vannak, hogy valtozzannak. Minel inkabb el tudjuk fogadni azt a tenyt, hogy nem latunk a jovobe, annal inkabb nyitottakka valunk a vegtelen lehetosegek fele. A kudarc maga abbol szarmazhat, ha nem teszunk semmit onmagunkert es almainkert, helyette orokke a ‘varoteremben’ maradunk, s varjuk a ‘legmegfelelobb pillanatot’. Ha azonban orokke csak varunk a megfelelo pillanatra, valojaban nem eljuk az eletunket teljeseggel. Mindig az itt es most a legtokeletesebb pillanat arra, hogy az ember megtegye az elso lepest!
Legtobbszor kiderul, hogy teljesen alaptalan a felelem, es csak vmi reges-regi felreertelmezett szituacio all egy-egy erzes mogott. Esetleg masoknak valo elvaras huzodik mogotte. Idonkent olyan terheket hurcolunk, amik nem is hozzank tartoznak, hanem a szuleinkke, esetleg a nagyszuleinkke, vagy amiket generaciokon keresztul kap az ember. Mindehhez szukseges egy melyebb szintu onismeret es hit, magaban es az Univerzum/Teremto tamogatasaban. Hogy barmi barhogy is alakul, az a mi legmagasabb fejlodesunk erdekeben tortenik. S amit kulvilagbol latunk es erzekelunk az belulrol fakad. Hanyszor van az, hogy valami ujat szeretnenk kiprobalni, de nem merunk hozzakezdeni, mert rogton az elejetol attol felunk, hogy kudarcot vallunk?! Ha viszont meg sem probaljuk, akkor honnan tudjuk, hogy nem az ellenkezoje fog tortenni?! S kulonben is mi tortenik akkor, ha nem jon ossze a dolog ugy, ahogy elkepzeltuk? Nem egyenlo a kudarccal. Szerintem a legjobb eleve, ha az ember kiiktatja a szotarabol a ‘kudarc’ szot, mert nem mas, mint egy gondolat, amirol elhisszuk, hogy igaz. Nincsen kudarc, csak vegtelen szamu lehetoseg, amibol annyit probalunk ki, amennyi szukseges, hogy eljussunk oda, ahova szivunk es lelkunk vezet. Mi tortenne vajon, ha az epp jarni valo kisbaba, aki otvenedjere esik el, egyszer csak feladna es azt mondana, ez tul nagy kudarc, nem eri meg… Az, hogy 100jara is felall a kisgyerek, annak bizonyiteka, hogy abban a korba meg szerencsere nem rendelkezunk a kudarc erzesenek fogalmaval. Ezt is a szocializalodassal egyutt tanuljuk, mikozben fokozatosan egyre jobban limitaljuk sajat magunkba vetett hitunket. Ha azonban hallgatunk intuicioinkra, szivunk uzenetei is egyre tisztabba es ‘hallhatobba’ valnak. Nem abban kell konzisztensnek maradnunk, hogy ragaszkodunk egy adott elkepzeleshez es megoldashoz, vagy a ‘hogyan’ megvalositas modjahoz, hanem ahhoz, hogy nem hagyunk fel sajat igazsagunk es eletunk almaival. A tervek gyakran valtoznak. Az belulrol jovo igazsagunk soha. Megtanulni minel rugalmasabbnak lenni es befogadni az elettel jaro valtozasokat az egyik legjobb, amit magunkert tehetunk. Ha nem az elkepzelt ut vezet el odaig, akkor van meg millio masik ut, amit jarhatunk. Errol szol az elet! Minden egyes tapasztalasnak van ertelme az eletben, mert bennunket gazdagitanak! Mindenki kulonbozo es eppen ezert kulonbozo uton jar, ami igy van rendjen. Nincs szukseg arra, hogy masokkal hasonlitsuk ossze sajat magunkat, hiszen nem a masiket, hanem sajat almainkat kell megalositani es eletunket megelni. Ha ugy gondolunk az eletre, hogy az orokke valo, nem fizikai hanem spiritualis ertelemben – hiszen benso valonk halhatatlan – akkor rajovunk, hogy az ido is csak illuzio. A test tavozik, de a lelek marad, az orokke el, az teszi ki a mi valodi lenyunket! Minden mas csupan felszin: nem, borszin, vallas, szarmazas – nem ezek hataroznak meg bennunket, csupan adott eletunk reszei, maszkjai. Valodi lenyunk letisztult es fuggetlen mindettol.
A leggyakoribb alapfelelmek koze tapasztalataim alapjan a kovetkezok tartoznak:
‘nem vagyok eleg jo’
‘nem erdemlem meg’
‘nincs ram szukseg’
‘engem senki nem szeret’
‘semmihez nem ertek igazan’
‘nem erek semmit’
‘masok jobbak, tehetsegesebbek, szebbek, okosabbak es szerencsesebbek is’
‘felelem az egyedullettol, az egyedul maradastol, es hogy akkor senki nem fog bennunket szeretni’
Ezeket a felelmeket nevezhetnenk sajat ragyogo enunk arnyekainak is. Sajat magunktol valo felelmek ezek, amiket kivetitunk az egesz vilagra. Gondolhatunk rajuk akar ugyis, mint egy bennunk elo felelemben levo kisgyerekre, akinek nincsen semmi masra szuksege valojaban, csak a feltetel nelkuli elfogadasra es szeretetre. Mi magunktol! Nem mastol. Azt nem kaphatjuk meg mastol, amit mi magunk nem tudunk megadni sajat magunknak sem. S felelose sajat eletunknek es boldogsagunknak egyedul mi vagyunk, senki es semmi mas. Ha megengedjuk magunknak, hogy szeressuk es elfogadjuk magunkat arnyekainkkal egyutt, az egesz vilagot sokkal konnyebb lesz elfogadni! Mert ahol feny van, ott arnyek is. Ez igy termeszetes. De jusson eszunkbe, hogy az arnyek egyre kisebb, minel magasabban sut a nap az egen! Minden az onszeretetnel kezdodik, s minden kerdesre a szeretet a valasz. Whatever the question is, LOVE is the answer. Ha eredendoen ebbol a terbol cselekszunk, akkor huek tudunk maradni sajat igazsagunkhoz es esszenciankhoz. Felelmeinket az ego es a vilagtol valo elszeparaltsag erzese taplalja. De ha megtanuljuk elfogadni, hogy valojaban mind egyek vagyunk, s egymasra minden szinttel hatassal, es megbaratkozunk sajat egonkkal es megtanuljuk azt megfeleloen kezelni, akkor nemcsak sajat de masok eletet is megkonnyitjuk vele.
En pl. ezt mar sokakkal megosztottam, ha vmilyen szituacioban erzem, hogy felerosodik az egom, es legszivesebben tulkiabalna a sziv hangjat, a kovetkezoket kepzelem el: ugy kepzelem el az egot, mint egy kis lenyt, akit szepen beultetek egy nyugagyba, az oceannal szembe forditom, adok a kezebe egy koktelt es megnyugtatom, hogy ot is nagyon szeretem es elfogadom, de most maradjon itt es nyugodjon le, majd kesobb visszaterunk az velemenyere is esetleg :)) Nekem ez minden alkalommal mukodik! Esetleg probaljatok ki, vagy talaljatok ki magatoknak egy sajat eszkozt ra, ami mukodik. Ha az ember nem egobol, hanem szivbol eli az eletet, nemcsak boldogabb lesz, de eletminosege is gyokeresen megvaltozik es egeszen mas torteneteket vonz be a sajat eletebe!
De mi is a felelem es az izgatottsag kozotti kulonbseg? Ugyanis a felelem es az izgalom tavoli rokonaik egymasnak, amit idonkent hajlamos az ember osszekeverni. A legegyszerubben ugy tudjuk megkulonboztetni oket, hogy mig a felelemtol lathatoan osszezsugorodik az ember, arca megvaltozik 
es elkomorul, addig az izgatottsag adta erzes miatt az ember el kezd tagulni, nyitni, szarnyalni, es szavait boldog izgatottsag jarja at. A tokeletes jele annak, hogy ez az az irany, amiben erdemes elindulnunk, akkor is ha visszatart a kudarctol valo felelem erzese! Minel izgatottabbak vagyunk egy uj munka, project, vagy barmi dolog kapcsan, lehet annal nagyobb a bennunk megjeleno ‘felelem’ is, de ez a jo fajta, az izgatottsagbol szult felelem, ami energiat ad es fejlodesre sarkall, ez az, amit batran kovethetunk! Igazabol minel jobban tartunk az elso lepesektol, annal nagyobba fejlodesi lehetoseg altala! Vajon hanyszor vagyunk igy? Izgat bennunket egy uj project, egy ujabb alom megvalositasa, de nem merunk lepni, mert felunk, hogy ‘nekem ez ugy sem fog sikerulni’, ‘nincs olyan szerencsem’, ‘masok sokkal jobban ertenek hozza’. Valojaban tudjuk, hogy nincsen semmi uj a nap alatt. A tudas mindenkiben ott van. Minden elhangzott mar az eletben, de meg nem hangzott el altalunk, a mi szavainkkal! Mindenkiben ott el egy kulonleges es egyedi hang, amibol csak egy letezik a vilagon es ezt fontos hallatni, megosztani! Merni kell lepni es tenni almainkert! Ha az ember neki sem kezd, akkor nem fogja megtudni, milyen mertekben valhat az elete meg teljesebbe! De ezt mindenki maga erzi es donti el. A legtisztabb dolog azonban ugy gondolom, ha felelmekeinkkel szembenezunk, es vallaljuk onmagunkkal szemben az erzelmileg nehezebb napokat is. Nem bujunk el eloluk, nem soporjuk a szonyeg ala es gyujtuk oket kesobb asatasokra. Ha el akarjuk oket engedni, ahhoz meg kell elnunk ezeket az erzeseket is. Ugyanakkor ugy gondolom nem kell feltetlen az ablakba tenni, es funek-fanak beszelni rola, de ha ugy erzi az ember, segitseget mindenkepp mernie kerni, mert nem lehet mindent egyedul feldolgozni, sot. Egyszeruen jo tisztaban lenni azzal, hogy ezektol felelmektol es szorongastol senki nem mentes. Valojaban felelmeink es arnyoldalaink eletunk legnagyobb tanitoi es utmutatoi, de ehhez vallalni kell az erzeseinket, sajat fejlodesunk erdekeben! Minden egyes szembenezes, megeles es elengedes egy lepessel kozelebb segit valodi onmagunkhoz, s ahhoz, hogy igaz almainkat es eletfeladatunkat eljuk.
Vegul hagy zarjam gondolataimat ezzel a kozismert gyonyoru Marianne Williamson idezetevel:
“Our deepest fear is not that we are inadequate,
our deepest fear is that we are powerful beyond measure.
It is our light, not our darkness that most frightens us.
We ask ourselves, ‘Who am I to be brilliant, gorgeous,
talented and fabulous?’ Actually, who are you not to be?
You are a child of God; your playing small doesn’t serve the world.
There is nothing enlightened about shrinking so that other
people won’t feel insecure around you.
We were born to make manifest the glory of God within us.
It is not just in some of us, it is in everyone,
and as we let our own light shine,
we unconsciously give other people permission to do the same.
As we are liberated from our own fear,
our presence automatically liberates others.”
Magyar forditasban:
”Legbenső félelmünk nem az, hogy alkalmatlanok vagyunk.
Legbelső félelmünk az, hogy hatalmunk nem ismer mértéket.
Nem sötétségünk, hanem ragyogásunk ijeszt leginkább.
Azt kérdezzük magunktól: Ki vagyok én, hogy csillogásommal másokat elkápráztassak?
Miért ez a kishitűség?
Isten gyermekei vagyunk. Ha kicsinyek maradunk, azzal nem szolgáljuk a világot.
Senki előtt nem nyitunk új utat azzal, ha törpévé tesszük magunkat, nehogy mások elbizonytalanodjanak mellettünk.
Arra születtünk, hogy kinyilatkoztassuk a bennünk lakozó Isten dicsőségét.
Mert ő nemcsak némelyikünkben, de mindegyikünkben ott lakik.
Amikor engedjük világítani saját fényünket, önkéntelenül lehetővé tesszük másoknak, hogy ugyanezt tegyék.
Amikor megszabadulunk félelmünktől, jelenlétünk automatikusan felszabadít másokat.” Idezet forrasa Innen
Apple and Soul 