Make time for your dreams

14712983_889685037798917_1475997554501571415_oHa nem szán az ember időt arra, hogy letisztázza magában, milyen életet szeretne teremteni magának, akkor bizony előbb-utóbb azzal szembesülhet, hogy ideje nagyrészét vagy passzivitásban és letargiában vagy panaszkodással tölti vagy az ellen való hadakozással, ami életet éppen él. Változtatni sosem késő! Az ember fantasztikus lény ilyen szempontból is, hiszen bármikor képes megújulni újra és újra az életben. Nem kell a következő életig várni, a reikarnáció valójában egy életen belül lezajlik, akár többször is. Egy a fontos, hogy az ember mindig azt az utat kövesse, ami örömet ad számára, ami életre kelti a lelkét, amit a szive diktál! Az ember sosem a félresikerült döntéseit sajnálja – azokból mindig lehet tanulni – sokkal inkább azokat a lehetőségeket, amiket nem mert megtenni vagy kipróbálni élete során.
Szerintem fontos, hogy időről-időre végig gondoljuk, valóban a saját értékrendszerünk szerint éljük-e az életet, a saját magunk által támasztott prioritások, nem pedig mások elvárásai és jóváhagyása alapján.
Úgy gondolom az életben két nagyon lényeges dolog van, ami értelmet ad az életünknek és utat ad saját magunk kifejeződésének – ez pedig az emberi kapcsolataink és minden, ami azzal jár illetve az alkotás öröme. Úgy érzem, ezek nélkül nincs ember, aki teljes életet tudna élni. Ha gondoljátok, tegyétek fel magatoknak a következő kérdéseket: ”Azt az életet élem, amit a szivem diktál, amit megálmodtam magamnak? Olyan emberek vesznek körül, akik támogatnak, akiktől tanulhatok, akik elfogadnak annak, aki vagyok? A mindennapjaimban hol és miben jelenik meg önmagam kifejezése és az alkotás adta öröm? ” Értelmetlen dolog azzal foglalkozni, hogy mások mit gondolnak a döntéseinkről, ez a mi életünk, egyedül saját magunknak kell azzal elszámolni, hogyan éljük az életünket.

A teljesség belső hangja

tisztabb-1

Ti hogyan látjátok és értelmezitek az életet? Mi az, ami fontos számotokra? Érzitek és engeditek a változások adta folyamatos áramlását az életnek? Saját értékeitekkel harmóniában élitek mindennapjaitokat, s hozzátok döntéseiteket vagy külső elvásárok alapján? Vajon érzékelitek, hogy minden, amit tapasztalunk az életben, az nem más, mint saját gondolataink általi interpretáció csupán, ami még véletlenül sem fog pontosan egyezni egy másik emberével? Tisztában vagyunk azzal, hogy saját gondolatainkat érezzük, miközben azt hisszük, az a valóság? Hogy a gondolataink tengerében élünk és azok által interpretálunk minden ‘velünk’ történt eseményt?
Gondolataink folyamatosan jönnek és mennek, akkor is ha megpróbáljuk kontrollálni őket és akkor is, ha megengedjük természetes áramlásukat. Vajon melyik jár kevesebb ellenállással? Minden egyes pillanatban, ha hagyjuk, friss gondolat érkezik, új, mélyebb megértéssel és megoldással.
Nem megyek most ebbe mélyebben, de bármi, amiről írok és megosztok, egyrészt velem együtt változik – mert az élet ezzel jár, ha nem hadakozunk ellene – másrészt, ami az én interpretálásom alapján igaznak tűnik, az nem feltétlen igaz mások számára is, és ez így van tökéletesen jól. Csak nézzük meg, minden, amit tehetünk egészségünk fennállásáért és helyreállításáért, ahány forrást olvasunk vagy hallgatunk, annyira eltérőek lehetnek rá a válaszok. Nincsenek abszolútumok. Nem egy igazság létezik. Ami nekem igaznak és működőképesnek tűnik, az nem biztos, hogy másnak is. A boldogság és egészség is minden ember számára mást jelent, de ettől függetlenül én úgy gondolom, hogy a boldogság, az öröm vagy a szabadság érzése és az egészség mind velünk született, bennünk él, emberi alapbeállításaink közé tartoznak, amihez bármikor visszatérhetünk.

Ehetünk bármilyen egészségesen, végezhetünk naponta testmozgást, meditálhatunk napi kétszer, körbevehetjük magunkat a világ legpozitívabb embereivel és olvashatunk millió egy inspiráló könyvet, ha nincs meg a valódi kapcsolat azzal, akik vagyunk, amit igaznak hiszünk saját magunk számára, az egész hiábavaló. Ha nincs kapcsolat az étellel, amit eszünk, a Földdel, ahol élünk, a természet körforgásával, amiben benne élünk, a tevékenységekkel, amikkel foglalkozunk, az emberekkel, akikkel nap, mint nap kapcsolatba kerülünk és legfőképpen saját magunkkal, minden csupán csak egy pipa a képzeletbeli listánkon, hogy mi mindent ‘kellene’ megtennünk annak érdekében, hogy teljesebbnek érezzük az életünket és egészségünket, ami pedig alapvetően mindig teljes, ha hagyjuk megélni önmagunkat. Valójában nem hozzáadni kell az életünkhöz, hanem letenni azokat az elvásárokkal tele tevékenységeket és feladatokat, amiket nem érzünk magunkénak.
Amikor felismerjük, hogy mi magunk vagyunk a szeretet, a boldogság, a bőség, és mindez bennünk él, képesek vagyunk felhagyni azzal is, hogy a külvilágtól és másoktól várjuk testi-lelki kiegyensúlyozottságunkat. Mert minden belülről fakad. Külső valóságunk mindig belső világunk tükre. Önmagunkkal való kapcsolatunk nem azon múlik, hogy mennyire tartjuk magunkat spirituálisnak, vagy épp mennyit imádkozunk és meditálunk, hanem azon, hogy milyen gyakran engedjük meg magunk számára, hogy önmagunk legyünk és átéljük azt az önfeledt és felszabadult boldogságot és örömöt, amik mi magunk vagyunk – ami természetes módon fakad belülről.
Hogy kinek mi jön át ezekből a sorokból és gondolatokból, az alapvetően azon múlik, hogy ki hogyan látja az életet, és mennyire rezonál hasonlóan azzal, ahogyan én is látom a dolgokat. Akárhogy is legyen, az én feladatom coachként nem az, hogy bárkinek is megmondjam, mit tegyen, helyette támogatásomról biztosítsam, hogy megtalálja az illető is azt, ami számára igaz és hogy azt felvállalva élje életét <3

Testi-lelki egyensúly

12768362_768052866628802_932627151088451832_o
Több, mint 9 éve gyakorlom a jógát és meditációt, bár igazán az elmúlt 4-5 évben váltak életem természetes részeivé. Annak idején mind Koreában, mind Spanyolországban otthon magam, elsősorban online keresztül, gyakoroltam, de a vágy, hogy eljárjak órákra idővel egyre erősödött bennem. Végül Ománba költözésünket követően úgy alakult, hogy velem hasonló időben érkezett két fantasztikus jóga tanár is a világ különböző pontjairól, akiknek óráira a kezdetek óta eljárok és rengeteget köszönhetek. Többek között az egyre jobb erőnlétem és azt a fajta ‘like-minded community feelinget’, amire már Madridban is vágytam.
Akik régebb óta követik az írásaimat, még emlékezhetnek rá, amikor egy 2012-es őszi 10km-es futóversenyt követően nem sokkal olyan mértékű kimerülés és fáradtság (adrenal fatigue) vett urrá rajtam, aminek következtében több, mint egy éven keresztül voltak napok, amikor annyi erőm is alig volt, hogy az ágyból kikeljek. Mindennek nem csak a hirtelen felvett intenzív futás rezsim, de az akkoriban bekövetkező drasztikus életmód váltásunk, és egy azt megelőző trauma együttesen voltak hozzájáruló tényezői. Ez akkor arra sarkallt, hogy elinduljak egy új ajtókat megnyitó holisztikus wellness úton, és belekezdjek, mai napig tartó tanulmányok folytatásába (amikről részletesebben a bemutatkozás részben olvashattok: http://bit.ly/1oIOaL6). Ennek köszönhetően lettem holisztikus health & life coach, hátrahagyván ezzel a HR területet, amiben korábban dolgoztam.
Testi-lelki egyensúlyunk megborulásának hátterében általában sosem csak egy dolog áll – nem csupán a helytelen életmód, táplálkozás, élethez való hozzáállás, önmagunkkal és másokkal való kapcsolataink minősége, genetika, környezeti ártalmak vagy a stressz áll, hanem mindezek együttes hatása és minden, amit ezekről gondolunk. Éppen ezért testi-lelki egyensúlyunk helyreállítására érdemes együttesen, azaz holisztikus szemszögből rátekinteni. Ezekről fognak a további posztok is szólni, amiket tervezek megosztani. Elsősorban hormonális vonatkozásban, hogy mi mindenben és hogyan tudunk segíteni hormonális egyensúlyunk helyreállításában. Addig is, lélegezzetek mélyeket, sétáljatok, és adjatok időt magatoknak, akár csak napi 10 percet, a megújuláshoz.

Az Élet egyszerre szürreális, gyönyörű és kontrasztokkal teli

P1050147

Ebben a képben nagyon sok minden van, ami a héten megfogalmazódott érzések formájában az elmúlt héten… Látni Danit, ahogy reggel a spanyol pólójában ébred, míg előzőnap az ománi tradícionális ruhát, dishadashát, hordta az iskolában, az itteni nemzeti ünnep alkalmából… Pontosan 7 és fél évvel ezelőtt született a Távol-Keleten, magyarként. Az első 7 életévét a Mediterránon töltötte, s most itt a Közel-Keleten vagyunk, talán a legcsendesebb, legnyugodtabb és legkülönlegesebb csücskében, ahol békességben él megannyi náció együtt, és segíti egymást és az ország a fejlődését. Ahol egy fekete csupa mosoly szudáni férfi köszön oda a boltban hangosan magyarul, mert ott tanult a rendszerváltás után és azóta is őrzi a nyelvünket. Ahol zanzibári és helyi arab férfiakkal focizott a minap Dani a barátjával együtt a tengerparton, akik nem bánták, hogy a fiúkra vártak, hogy elkezdhessék barátságos esti meccsüket. Ahol a gyerekekre a társadalom egésze vigyáz, ahol annyi szeretetet, kedvességet kaptunk az elmúlt héten is, hogy az ember nem tudja elhinni és elképzelni, hogy van az emberiségnek egy másik oldala is…

Gyermeki szemmel nézni a világra – nem különbséget tenni emberek, országok, kultúrák, tradíciók és nációk között. Több nyelven beszélni, s hallani, ahogy Dani napról-napra többet sajátít el már arabul is és amit tud, azt büszkén tanítja nekem is. Az a teljes elfogadás, félelem és előítéletmentesség, ami bárcsak örökre megmaradhatna az emberekben és tekintenénk egymásra úgy, mint akik tényleg ugyanabból a forrásból érkeztek erre a helyre, hogy együtt szeretetben és békességben éljenek és ünnepeljék az életet.

Másik oldalról nézve ugyanez – itt ülünk a teraszon egy gyönyörű lakásban, csodálatos kilátással, s bár egyetlen bútor sem a miénk, nem is a mi ízlésünk, az asztal ütött-kopott, egy-egy bőröndből élünk 5 hónapja, a cuccaink tengereken át hajóznak hónapok óta, az ÉTEL, amit készítünk és a SZERETET, amivel a lakást megtöltjük, a KÖZÖS PILLANATOK ÉS ÉLMÉNYEK, amiket megélünk az mind a miénk, az belőlünk fakad és ettől minden annyira rendben van… az egész élet egyszerre tud szürreális, csodálatos és kontrasztos lenni, de megtölteni az életet csakis mi magunk tudjuk, azzal, ahogy élünk, ahogy szeretünk, ahogy segítünk, ahogy megosztjuk a bennünk lévő tudást és tapasztalatot és ahogy magunk és a világ felé fordulunk.

Live with an open heart

“There are two basic motivating forces: fear and love. When we are afraid, we pull back from life. When we are in love, we open to all that life has to offer with passion, excitement, and acceptance. We need to learn to love ourselves first, in all our glory and our imperfections. If we cannot love ourselves, we cannot fully open to our ability to love others or our potential to create. Evolution and all hopes for a better world rest in the fearlessness and open-hearted vision of people who embrace life.” John Lennon

DSC_0139