Az Élet egyszerre szürreális, gyönyörű és kontrasztokkal teli

P1050147

Ebben a képben nagyon sok minden van, ami a héten megfogalmazódott érzések formájában az elmúlt héten… Látni Danit, ahogy reggel a spanyol pólójában ébred, míg előzőnap az ománi tradícionális ruhát, dishadashát, hordta az iskolában, az itteni nemzeti ünnep alkalmából… Pontosan 7 és fél évvel ezelőtt született a Távol-Keleten, magyarként. Az első 7 életévét a Mediterránon töltötte, s most itt a Közel-Keleten vagyunk, talán a legcsendesebb, legnyugodtabb és legkülönlegesebb csücskében, ahol békességben él megannyi náció együtt, és segíti egymást és az ország a fejlődését. Ahol egy fekete csupa mosoly szudáni férfi köszön oda a boltban hangosan magyarul, mert ott tanult a rendszerváltás után és azóta is őrzi a nyelvünket. Ahol zanzibári és helyi arab férfiakkal focizott a minap Dani a barátjával együtt a tengerparton, akik nem bánták, hogy a fiúkra vártak, hogy elkezdhessék barátságos esti meccsüket. Ahol a gyerekekre a társadalom egésze vigyáz, ahol annyi szeretetet, kedvességet kaptunk az elmúlt héten is, hogy az ember nem tudja elhinni és elképzelni, hogy van az emberiségnek egy másik oldala is…

Gyermeki szemmel nézni a világra – nem különbséget tenni emberek, országok, kultúrák, tradíciók és nációk között. Több nyelven beszélni, s hallani, ahogy Dani napról-napra többet sajátít el már arabul is és amit tud, azt büszkén tanítja nekem is. Az a teljes elfogadás, félelem és előítéletmentesség, ami bárcsak örökre megmaradhatna az emberekben és tekintenénk egymásra úgy, mint akik tényleg ugyanabból a forrásból érkeztek erre a helyre, hogy együtt szeretetben és békességben éljenek és ünnepeljék az életet.

Másik oldalról nézve ugyanez – itt ülünk a teraszon egy gyönyörű lakásban, csodálatos kilátással, s bár egyetlen bútor sem a miénk, nem is a mi ízlésünk, az asztal ütött-kopott, egy-egy bőröndből élünk 5 hónapja, a cuccaink tengereken át hajóznak hónapok óta, az ÉTEL, amit készítünk és a SZERETET, amivel a lakást megtöltjük, a KÖZÖS PILLANATOK ÉS ÉLMÉNYEK, amiket megélünk az mind a miénk, az belőlünk fakad és ettől minden annyira rendben van… az egész élet egyszerre tud szürreális, csodálatos és kontrasztos lenni, de megtölteni az életet csakis mi magunk tudjuk, azzal, ahogy élünk, ahogy szeretünk, ahogy segítünk, ahogy megosztjuk a bennünk lévő tudást és tapasztalatot és ahogy magunk és a világ felé fordulunk.

Traveling and The Richness of Life

2006-ban szöuli landolásunkat követően az első két éjszakát végig sírtam, amit sokáig senkinek nem mondtam el, hiszen az én vágyam volt, hogy menjünk, és én voltam az elsődleges mozgatórugója, hogy megtegyük ezt a lépést. Hosszú hónapokig gyűjtöttem az információkat az országról és nagyon készültem a kinti életre. Addigra már közel 30 országban jártunk, több helyen éltünk is, de valójában mindegyik ország hasonló kultúrkörből származott. Dél-Korea volt az első ország, ahol minden más volt, minden szempontból.

Akármennyire is felkészült az ember egy költözésre idegen kultúrába, valójában fogalma sincs milyenek lesznek az első benyomásai és milyen érzések törnek felszínre kiérkezését követően. De ez így természetes.

Az első két nap el sem mertem hagyni a lakást, aminek az egyik oka az volt, hogy nem volt kulcs, hanem kódos volt az ajtó és attól tartottam, ha nem nyílik ki, vagy lemerül benne az elem, kint maradok egész napra :) Augusztus volt, forró monszun, levegőt alig lehetett kapni a párától. Minden idegen volt és minden egyformának tűnt, az emberek és az épületek is. Nem értettük a nyelvet, olvasni sem tudtuk a betűket, angolul pedig alig tudott bárki.

yo

Most majd 10 év után, közel a 40. országhoz, hasonló a helyzet újra, annyi különbséggel, hogy időközben rengeteg tapasztalatot és tanítást tettünk magunkévá. Egy valami azonban sosem változik, amikor az ember teljesen új helyzetben találja magát – ilyenkor átmenetileg kikapcsol az ‘autopilot’ és újra rákényszerül, hogy nagyobb mértékben használja kreativitását. Éberebbé válik. Sokkal jobban figyel mindenre és sokkal többet képes a pillanatban maradni. Mert ahhoz, hogy megtanuljon eligazodni az új világban vagy egy új élethelyzetben, sokkal több figyelemre és lélekjelenlétre van szüksége. Újra rájön, milyen hasznos dolog használni az érzékszerveit – amiről az állandó rohanásban gyakran bizony könnyű megfeledkezni. Olyan ez kicsit, mintha újra születne az ember vagy újra tanulna járni. Elindul, elesik, megijed, feláll, megy tovább miközben újra és újra saját korlátoltságaiba ütközik. Minden egyes apró lépéssel azonban közelebb kerül saját szabadságának megéléséhez. S pontosan ezek azok a tapasztalások és érzések, ami miatt imádom ezt az életformát és amiben saját életem legnagyobb tanítóját is megtaláltam <3
Ha időtök engedi, olvassátok el a teljes cikket, amit az utazós blogomban írtam, és amiben megosztom az itteni első nehezebb élményemet és érzéseimet és hogy hogyan jutottam túl rajta.
Mindenkinek csodaszép hétvégét kívánok!

Aklimatizálódás & Coaching

everydayispoolday

Van, amikor az embert annyira sok új, izgalmas hatás és benyomás éri, hogy szinte megszólalni sem tud tőlük. Valahogy így érzem most magam én is. Azt hiszem több időre van szükségem ezt a rengeteg új élményt feldolgozni, és egyáltalán elhinni, hogy tényleg itt vagyunk, mert vannak napok, mint a mai is, amikor olyan érzés mintha a lelkem félig a napsütéses meleg őszi Madridban ébredt volna, a másik fele pedig itt a száraz szubtrópusokon, és nem igazán tudja elhinni, hogy ez valóság.
Ha valaki, hát én mindig imádtam reggelente megnézni, hogy milyen idő várható, de itt még azt sem kell, mert úgyis forróság van. Ami változik, az a páratartalom. Egyelőre.

7 évet zártunk le Spanyolországban. Nem tudni, hogy végleg, vagy csak átmenetileg, de ez majdnem egy évtized. Sok idő. Meghatározó idő. És abszolút számítottam rá, hogy lesznek napok, amikor visszajönnek az ottani életünk lenyomatai. Különösen, hogy tegnap nagyon sok spanyol interaktusom volt és amikor beszélem a nyelvet, visszajön vele minden emlék is. Ez így természetes. S míg nagy szeretettel gondolok vissza az ott töltött időre, nagyon élvezem itt is a dolgok alakulását. Mégis, kell még rá idő, hogy jobban rá tudjak hangolódni az itteni élteformára is.

Ilyenkor az egyik legfontosabb, hogy az ember visszaállítsa a jól bevált reggeli rutinját, ami egy olyasfajta stabilitást ad a változások közepette is, ami segít megtartani lelki nyugalmunkat. Nekem most nagyon sokat jelent, hogy több hónap után az iskola kezdéssel újra belépett a napi rutin az életünkben. Reggel korán kelünk, reggeli, tízórai, ebéd készítés zajlik (mostantól Daninak is én készítem az iskolába a tízórait és az ebédet is), majd miután elmentek a fiúk, van időm a jógára, meditációra, és elkezdtem reggelente is lejárni úszni. Nagyon jó érzés. Mondom, nem mindig hiszem még el én sem, de amikor bemegyek a vízbe, minden érzékszervemmel átadom magam az érzésnek. Érzések és gondolatok folyamatosan jönnek mindenkinél. A lényeg, hogy minél kevésbé hagyjuk magunkat kiragadni az adott pillanatból, annál nagyobb lesz a lelki béke is, amit átélünk.

Egyre többen kérdezitek, hogy mikortól folytatom a coachingot – egyelőre míg nincs megbízható internet és skype kapcsolat, addig ez még várat magára, de amint ez is helyére kerül, szólok mindenkinek, aki már jelentkezett és kezdjük! Én is alig várom már!

Az élet egy vakmerő kaland, vagy semmi (H. Keller)

2bae92c56eedb828bfabcd992e27f276

A kudarctól való félelem ne tarson soha vissza! Ne hagyjuk, hogy az álmaink elússzanak mellettünk, és helyettük a kényelmes komfort zonán belüli élést és kiszámíthatóságot válasszuk (ami kiszámíthatóság nem is létezik, hiszen ha mi magunk nem tesszük, az élet mindenképp ad rá alkalmat, hogy kizökkentsen bennünket belőle). Tudjuk, hogy amit megálmodunk, arra a képesség is meg van bennünk, hogy megvalósítsuk! A kérdés az, hogy mennyire merünk nagyot álmodni, mennyire vagyunk kitartóak és az út során mennyire merünk szembenézni saját korlátainkkal, félelmeinkkel, és elengedni azokat?!

Kérdezzük meg magunktól, hogyan akarunk távozni ebből az életből: 1d97c08ee6822bc9ed24777e5df8df34megmaradt és meg nem élt álmokkal vagy izgalmas emlékekkel és kalandos történetekkel? Ennek egyik titka, hogy nem szabad leragadni a félelmeknél és azon rágódni, hogy mi minden sülhet el balul, mert akárhogy is alakul a végén, mindenképpen többé és gazdagabbá válik az ember a megélt tapasztalatok által, mitöbb, jó eséllyel még bölcsebbé is válik általuk. Vagyis nem veszíthetünk! Viszont annál többet nyerhetünk! A veszteség érzése csak akkor válik relevánssá, ha a kérdés örökre bennünk marad – Mi lett volna ha mégis megpróbálom…? Emlékeztessük magunkat, hogy minden újabb akadály csak bennünket gazdagít, tesz erőssebbé és rugalmasabbá, amennyiben nyitott elmével állunk hozzá. Ha nem így érzünk, akkor mindenképp érdemes elolvasni az általam mostanában oly sokat emlegetett könyvet: Carol Dweck Szemléletváltás c. könyvét, amiről ITT írtam.

a60df1e5471c4da9dbcbfe5be63b51cf.400x266x1Merni kell megújulni! Ne féljünk a változásoktól! Aki rigiden ragaszkodik az állandósághoz, sokkal nagyobb törésként él meg minden változást, amit az élet magával hoz. Merjünk az élet áramlataival együtt haladni. Merjük megélni az érzelmeinket, mert csak akkor leszünk képesek feldolgozni és elengedni azokat. A változások által újabb látásmódot és tapasztalatokat kapunk! Nem a végeredmény számít, hanem, hogy tesz az ember az álmaiért és útközben, amellett, hogy tanul, még jól is érezi magát és kihozza a legjobbat minden helyeztből!

Learn to get comfortable with being uncomfortable (Life lessons 101) Meg kell tanulni elfogadni, hogy nem lehet mindenre felkészülni az életben! 110161242e91fd5c4dacb45c62908c6aBármit is hozzon az élet, az hosszútávon fejlődésünket és javunkat szolgálja, mégha nem is érzünk mindig így az adott pillanatban (ebben megint az ajánlott könyv sokat tud segíteni). Ha mindig ragaszkodni akarunk a biztoshoz és a jövőbelátáshoz, azzal saját potenciálunkat és lehetőségeinket limitáljuk. Az élet szépsége és izgalmassága pont a kifürkészhetetlenben rejlik és hogy mindezt megtanuljuk elfogadni, kezelni és közben élvezni az életet.

Have faith in life and in yourself. Az egyik szerintem legfontosabb része annak, hogy minél teljesebb, boldogabb és kiegyensúlyozottabb életet éljünk, hogy legyen hitünk! Hitünk az életben, önmagunkban, az emberekben, az emberiségben. Enélkül igencsak megnehezítjük a saját és mások életét is.

A boldogság és a kiegyensúlyozott élet egyáltalan nem szerencse kérdése. A kérdés inkább, hogy megengedem-e magamnak, hogy boldog legyek vagy minden lehetséges pillanatban keresek okot arra, hogy miért nem lehetek az, és felsorolom, hogy mi minden külső tényező akadályoz ebben? howard-timeSenkinek sem könnyebb vagy nehezebb az élete, csak más utakon járunk, más tapasztalatokkal gazdagszunk, másért vagyunk itt a Földön, de az élettel járó hullámvölgyek kikerülhetetlenek. Senki nem lát a jövőbe, nem tudja kontrollálni a dolgok alakulását, de hogy mennyire vállaljuk saját magunkat és mit teszünk nap, mint nap, milyen szokásokat és gondolkodásmódot kultiválunk nagy mértékben befolyásolják életünk minőségét. Azt is be kell látni, hogy az ember nem akkor válik erősebbé és bölcsebbé, ha csak és kizárólag örömteli dolgok történnek vele. A különbség, hogy ki hogyan áll az élet adta helyzetekhez. Megtalálja-e a nehézségben is, hogy mit lehet belőle tanulni vagy nem. Beépíti a tanultakat és tapasztaltakat az életébe vagy az áldozat szerepet választja, és másokat meg a környezetet hibáztatja azért, ahogyan az élete alakul.

the-secret-to-happiness-is-always-making-the-most-of-the-current-situation-you-are-in

ae69b7cc176db0c40c542928842933e4Az utazás számunkra mindig egy nagy belső utazás is volt. Aki régóta él nyitott szemlélettel különböző helyeken a világban, az valószínűleg átérzi, hogy minden egyes új ország, kultúra és helyzet új dolgokat hoz ki az emberből. Új képességeket, hozzáállást, rálátást és megértést a világra és az életre. Megmutatja azt is, hogy mi mindent tanulhatunk még önmagunkról mások tükrében. Rádöbbent, hogy amit mi igaznak tartunk, azt homlokegyenest másként gondolják a világ más pontjain. Az utazás alázatra is tanítja az embert, mert felismeri, hogy valójában mennyire hiányos is az ismeretünk ahhoz, hogy mindent tökéletesen megértsünk vagy átlássunk. Mindenki saját szűrőin keresztül nézi a világot, így ahány ember, annyi valóság és igazság is létezik.  A bőrszín, a nem, a vallás, vagy a nemzeti hovatartozás senkit nem határoz meg. Ezek mind csak rétegek, az igazi emberi esszencia ezek alatt a rétegek alatt rejlik. S minél inkább képesek vagyunk önmagunk lenni, letenni a szerepeket és vállalni azt, akik vagyunk, annál inkább segítünk másoknak is, hogy így tegyenek körülöttünk. Ezáltal vagyunk képesek kihozni a legjobbat magunkból és másokból is.

Norte

Ahogy annak idején az utazós blogom bemutatkozásában is írom, mi magunk úgy tartjuk, hogy függetlenül attól, mely sarkába születtünk a világnak, igazi otthonunk a szívünkben van, ahol nincsenek határokat. Az otthon számunkra annyit jelent: otthon lenni saját bőrünkben. Új helyeken, újra megtalálni a helyünket a világban és újabb oldalainkról megismerni önmagunkat. A világ sokszínűsége és szépsége kimeríthetetlen! Elsősorban rajtunk múlik, hogy mit veszünk észre belőle és mire helyezzük a fókuszt – ha az ember a jószándékot, segítőkészséget és a világ szépségeit keresi, akkor meg is talalja ez garantált ♥

Miért költözünk?

Erre tényleg nem adtam egyértelmű választ, és mivel sokan kérdezitek, most leírom.

1504021_829932827050379_7788878696499701377_n

A költözés egyik fő oka, hogy Kareszt kinevezték :) A Mechanical Department vezetője lesz július végétől. Szuper izgalmas, mert szakmailag egy nemzetközi csapat irányítása hatalmas lehetőség, felelősség és kihívás is egyszerre. A másik fő oka a költözésnek, hogy mi már 2 éve készen álltunk erre az új lehetőségre és, hogy új helyeket fedezzünk fel a világban. Bármennyire is imádjuk Spanyolországot, bennünket ez nem állít meg abban, hogy tovább barangoljunk a világban és jobban megismerjük azt. Mindennél jobban inspirál, amikor új tájakat, helyeket, illatokat, emberi történeteket és arcokat, kultúrális szokásokat..stb ismerhetünk meg. A komfort zónán kívűli tapasztalással járó izgalmak mindig is motiváltak. Újabb és újabb energiákat mozgosítanak bennünk, így mi nagyon várjuk már a változásokat!

Gondolatok

IMG_1914Érdekes, ahogy a nagy pakolásban előkerülnek olyan dolgok is, amiket még Koreából hoztunk át. Ezek is hozzák fel a 7 évvel ezelőtti költözés emlékeit, az akkor még csak 5 hónapos Danival. Dani, aki Koreában született, de kisgyermekkorát Spanyolországban töltötte. Ide kötik az első  lépések. Leginkább spanyolnak érzi magát, de amikor egyszer beszélgettünk arról, hogy mi az állampolgársága, ő gondolt egyet és felsorolt 5 országot, ahová tartózónak érzi magát! Számára ez a helyzet, amiben élünk, teljesen természetes. Nem is érti miért kellene csak egyet választani. Igazi Földpolgár, aki az egész világot be akarja járni és közelebbről megismerni. Három nyelven beszél és úgy vált már a három nyelv között, ahogy én azt csak szeretnék. A magyar és a spanyol a legerősebb, de mostmár mindent, amit tud angolul is mond és használja a nyelvet. Arról beszél, hogy legalább 10 nyelven szeretne megtanulni beszélni, hogy minél több emberrel érthessen közös nyelvet a Földön. Én meg ezektől a gondolatoktól teljesen meghatódom. Várja a magyarországi kalandokat, de várja az azt követőket is. Nyitott minden újra, és egyre bátrabban is áll velük szembe.

Valahogy az elmúlt napokban benne van most minden – múlt, jelen és jövő. Nem gondoltam volna, de jó most mindezeket az érzéseket és helyzeteket megélni. Nem mondom, hogy mindig könnyű, sőt! De valahogy mégis jobban megy már az elengedés, a pillanatban maradás és a tervezés is mint korábban. Sok és kitartó önmunka van mögötte, mintahogy sok csalódás, fájdalom és tanulás is, de megérte. Tapasztalatokban, tanulásban és élményekben is sokkal gazdagabban távozunk innen is. Rengeteget adott nekünk ez az ország és az elmúlt hét év, de erről majd külön írok.

Így állunk most

P1000723Tegnap hatalmas előrelépésen vagyunk túl. A bútorok nagyját sikerült elvinni és elvitetni. Szinte mindent odaajándékozunk a bútorokból, kivétel az elektromos íróasztalt. Amit magunkkal viszünk még, azok a könyvek, elektronikai dolgok, Dani játékok és a ruhák egy része. Ezek is ketté választva. Egyik része Mo-ra, másik az új helyre. (Azért ez, hogy nekünk mindig három országon keresztül kell költözni, kicsit összetettebbé teszi a dolgokat.) A maradék bútorokat majd hétfőn-kedden és szerdán viszik el. A költöztető cég pedig szerdán jön csomagolni.

Már nincsenek ágyak, így matracokon alszunk a földön. Dobozok mindenütt. Meg 40 fokok. Elmo drágánk nehezen találja a helyét, de azért nagyon hősiesen viseli. Már csak a legó van elől, így Dani azzal játszik, meg Marysiaékkal délutánonként órákon át a medencében. Így telnek a napok. Közben búcsúzunk az ismerősötől és barátoktól, a várostól és az elmúlt 7 évtől.

Az alábbi képek vegyesen a tegnap délelőtti és esti helyzetet ábrázolják.

  P1000727P1000732 P1000736 P1000734 P1000735

7 évvel ezelőtti költözés Koreából Spanyolországba

Haha, ma visszaolvastam a 7 évvel ezelőtti posztokat, amiben a Koreából Spanyolországba történő költözésről írtam.

Life in Korea2

”Jelenleg úgy állunk, hogy szabad perceinkben fejenállunk, szelektálunk, csomagolunk, dobozolunk, kidobunk, eladunk, kiakadunk és időnként hátast dobunk :))

Egyébként Dani rendkivűl kooperatív kismuskétás. Odahúzom magam mellé a pihenőszékében és rágódunk mind a ketten: én azon, hogy mit hogyan pakoljak, ő meg a nyúl lábán :-) Néha-néha örömittas kurjongatásokat lő a levegőbe, amivel biztos engem akar buzdítani ;-)

Közben egyre másra találkozunk különböző nemzetiségű emberekkel, akik mind áradoznak Madridról és akik nem győzik a fülünket rágni, hogy Madrid a világ egyik legjobb helye élni, s ha van rá lehetoségünk, ne habozzunk! Hát így jutottunk augusztusban arra a döntésre, hogy ha nekünk most valóban Európában a helyünk, akkor össze fog ez jönni. Ha nem, akkor maradunk Ázsiában.”

Szöul, Dél-Korea 2008. Október

 madrid

Nagyon örülök neki, hogy annak idején is dokumentáltam a költözködést, mert ha korábban nem is éreztem így, most visszanézni számomra kincset ér. Főleg az érzesek miatt. S hát valljuk be, a Madriddal kapcsolatos elmondások még annál is jobban bejöttek mint arra mi valaha is számítottunk volna.

Költözés

Csak a félreértések elkerülése végett – nem azért nem írom meg a következő uticélt, mert olyan egzotikus lenne (bár számunkra nagyon izgalmas), hanem mert nagyon hosszú utat jártunk be az elmúlt 1-2 évben, hogy ez az álom megvalósuljon, és szeretnénk először már mind a hárman ott lenni, földet érno és onnan bejelentkezni. De számíthattok rám, ha egyszer már kint leszünk, beszámolok amiről csak lehet :)

Szösszenet

DSC_0070

A fiúk egyik legnagyobb dilemmája az új hellyel kapcsolatosan, hogy vajon hogy fognak tudni majd olyan korán felkelni és egyáltalán kipihenni magukat? :) Itt az iskola ugye 9h-kor kezdődött, és Karesznak is elég volt, ha 9:30ra érkezett be munkába. Ehhez képest az új munkahelyen 7:30h-kor kezdődik a munkaidő, a suli pedig mint a legtöbb helyen 8h-kor :) Gyakorlatilag visszatérünk a régi rendre. Ami jó lesz benne, hogy hamarabb is végez mindenki és nem nyúlnak el így a napok, mint a rétestészta. Szerintem jót fog tenni a belső biológiai óránknak is.

Ui. az én egyik dilemmám pedig, hogy vajon kapok-e majd ott is quinoát és hajdinát :)

Nyári tervek, költözés, coaching és minden más :)

‘Táplálkozz egészségesen és Utazz gyakran’ – és ha még azt is hozzátesszük, hogy Always Stay Curious and Be Kind, azaz ‘maradj meg mindig érdeklődőnek és légy kedves’, nagyjából össze is foglaltuk életünk és életfilozófiánkat :)

735597_10151595738497636_629207766_o-2

5 nap és elhagyjuk Spanyolországot és ezzel a Mediterrán világot. Nem tudjuk mennyi időre, talán évekre, talán örökre. Az élet kifürkészhetetlen, mi meg megállíthatatlanok. Hogy merre tovább, arra majd pár hónap múlva fogok visszatérni. Most a következő lépés, hogy befejezzük a pakolást, és jövőhéten Magyarországra repüljünk Danival és Elmó cicával, Karesz pedig autóval. 3-4 hónapot fogunk otthon tölteni előreláthatólag, míg Karesznak le nem jár a próbaideje az új helyen, így Dani otthon fogja elkezdeni ősszel az iskolát. Izgalmas időszak és lehetőség mindenki számára. Dani is kicsit jobban megtapasztalhatja az országot és hogy milyen otthon iskolába járni. Gyermek, így természetes, hogy tele van pozitív illúzióval és én is mindent megteszek, hogy szép és kerek élmény legyen az otthoni tartózkodás, és ez a tapasztalat is csak tovább gazdagítson és erősítsen bennünket egyénileg és családilag is. Közel 10 éve nem élek otthon egyhuzamban és 1 hónapnál hosszabb időt azóta nem töltöttem Mo-on, akkor is csak vakációzni, így számomra is izgalmas lesz az egész, minden szinten. A cél, hogy otthon is folytassam a coachingot (skypeon keresztül, és aki Szolnokon él, azzal esetleg személyesen is), további kurzusok elvégzése, hogy minél többet együtt legyünk a családdal és barátokkal, és hogy Dani megtanuljon magabiztosan magyarul írni és olvasni, és ismerkedjen az otthoni gyerek nyelvezettel is :)
Mivel Karesz július végén kezd csak az új helyen ezért az egész júliust együtt töltjük és én azalatt nem tervezek sem dolgozni, sem gép közelben lenni. Lehet, hogy lesznek random bejelentkezéseim, de alapvetően minden pillanatot szeretnénk közösen tölteni a családdal, hogy feltöltődjünk mielőtt belevágunk a következő időszakba, amikor 3 hónapig külön kontinensen leszünk. Bár mi látogatni biztos megyünk majd addig is.

A következő napokban fogok még jelentkezni és ha kíváncsiak vagytok, hírt adok arról, hogy megy egy költözködés ‘holisztikusan’, közel 7 Spanyolországban töltött év lezárása és hogyan készülünk a változásokra, mindezt gyerekkel, macskával, sok nevetéssel (gyakran persze kínunkban :))) és jelenleg meglepő módon nyugodt zen hozzáállással – bár ez is még változhat :))) Előre láthatólag augusztusban már be fogok tudni egy-két coaching beszélgetést vállalni, majd szeptembertől újra többet is.
Nagyon szép napot nektek és szorítsatok nekünk :) <3