Mi elsődleges életfeladatunk?

me

Elsődleges életfeladatunk nem más, mint hogy önmagunk legyünk. Minél inkább tisztábban látjuk és érezzük kik is vagyunk valójában annál inkább inspirálunk másokat is hogy önmaguk legyenek. Gyakran feljön a beszélgetések alatt, hogy milyen gyakran bizony félelemből és elvárásból cselekszik az ember illetve hozza egymás után a dönteseket. Azonban amikor felismerjük, hogy mi magunk vagyunk a szeretet, a boldogság, a bőség, s mindez bennünk él, képesek vagyunk felhagyni azzal, hogy a külvilágtól és másoktól várjuk testi-lelki kiegyensúlyozottságunkat. Minden belülről fakad. Külső valóságunk belső világunk tükre. Mi az, amire fókuszálunk, hová küldjük az energiát? Oly sokan érzik boldogtalannak vagy elveszettnek magukat, tele szorongással, ami annak is jele, hogy átmenetileg elveszítették önmagukkal azt a csodálatos és mély kapcsolatot, amivel egyébként mindenki rendelkezik. Nekem sem ismeretlen mindez, voltak időszakok, amikor egészen messze szakadtam valódi önmagamtól, és ami nekem is segített és amit másoknak is szoktam javasolni, az az, hogy fokozatosan töltsön az ember minél több időt azokkal a dolgokkal, amik életre keltik és szárnyalásra ösztönzik benső énjét. Amik kihozzák a kreativitását és amitől úgy érzi az egész világot legszívesebben átölelné. Mindenki ismeri ezt az érzest. S ez nem másokon múlik, hiszen belűlről fakad. Az a feltétel nelküli szeretet, elfogadás és tisztelet, amivel könnyebbé válik maga az élet is. Mitöbb, mások és a világ elfogadása is úgy ahogy van. Önmagunkkal való kapcsolatunk nem azon múlik, hogy mennyire tartjuk magunkat spirituálisnak, vagy épp mennyit imádkozunk és meditálunk, hanem azon, hogy milyen gyakran engedjük meg magunk számára azt az önfeledt és felszabadult boldog és örömteli érzést, ami belülről fakad. Milyen gyakran szánunk időt azokra a dolgokra, amik inspirálólag hatnak ránk. Ez mindenkinél más és más. Kinél adhatja ezt az érzest az alkotás, az írás, a futás, egy naplemente vagy napfelkelte, séta a természetben, családdal töltött közös pillanatok…stb Bármi is legyen, ezek azok a pillanatok, amik fokozzák azt a felszabadult érzést, amely mélyíti igaz önmagunkkal való kapcsolatot. Mindenki rendelkezik azzal a végtelen szabad belső térrel, amiből csodálatos dolgokat vagyunk képesek kreálni és ahol a válaszokat is megkapjuk a kérdéseinkre. Elsősorban mi magunk és életünk a saját tanítónk. A válaszokat önmagunkban találjuk. A beszélgetések alatt ez az én szándékom is, hogy kérdéseimmel segítsek ösztönözni másokat, hogy felfedjék maguk előtt kik ők és milyen életet vágynak és álmodnak saját maguk számára és miért. Ameddig nem adunk saját magunknak erre időt és teret, addig elveszetten bolyogunk csak. Senki nem tudja ezekre a választ, csakis mi magunk, s ez úgy válik egyre tisztábbá, ha minél több időt töltünk saját magunkkal, ha hagyjuk időről-időre elcsendesíteni az elménket és ha minél több számunkra örömteli dologgal foglalkozunk ♥

7 thoughts on “Mi elsődleges életfeladatunk?

  1. Nagyon tetszik az írás! Szeretem a soraidat olvasni. :) Én magam is így élem az életem. Minél többször kell erről beszélni, írni hogy minél több emberhez jusson el ez a fantasztikus életforma. Ami attól csodálatos hogy saját magunk alakítjuk az életünket.

    • Köszönöm, és nagyon örülök, hogy te is így éled meg és ezt megírtad! Öröm hasonló életszemléletű emberekkel körbevenni magunkat mind a személyes, mind a virtuális szintereken ♥ További csodálatos életet neked is!

  2. Szia Vera, én ma valami olyanfajta boldogságot tapasztaltam meg, ami nem ezekben a felszabadult pillanatokban rejtőzött. Hanem egyfajta békét és a saját esendőségem/érzékenységem iránti elfogadást, szerelmet.
    Szóval számomra ez is az, ez is egyfajta boldogságos felismerés, hogy én ez vagyok, és hogy ez mekkora csoda így, ahogy van.

    • Igen, ismerem az erzest, tudom mire gondolsz es abszolut igy van! Nemcsak a felhok felett lebego boldogsag erzes, hanem a mely, bizalommal es hittel teli bekes erzes, ami szetarad bennunk is ilyen ♥ amikor az ember erzi a oneness-hez valo tartozast ♥

Leave a reply to móni Cancel reply