Nem tudom ki ment at azon a eletszakaszon, amikor az ember mindig vmire var, hogy megtortenjen vele, tul legyen vmin es majd akkor ‘minden szep es jo lesz az eleteben’?! Csak meg ez a vizsga, meg az a nagy esemeny es ha azon tul vagyok, vegre szuper lesz minden! En hatarozottan emlekszem fiatal korombol, 14-20 eves korom kozott, amikor allandoan stresszeltem magam olyan dolgok miatt, amik a jovoben voltak, es amiken elore izgultam, annak ellenere, hogy annyi optimizmus mindig volt bennem, hogy tudtam, hogy ugyis sikerulni fognak…akarhogyan is, de megtortennek es nem lesz vege a vilagnak. Megis mindig azt a jovobeni erzest vartam, hogy tul legyek azon a valamin, legyen az egy zongora vizsga, evzaro dolgozat, kesobb forgalmi vizsga, eloadas tartasa, szigorlat, nyelvvizsga….stb de kozben mindig azt vettem eszre, hogy miutan tul vagyok eppen valamin, jott valami ujabb, amitol lehetett elore rettegni. Nem mondhatnam, hogy konnyeden es elvezetesen szarnyaltam ezeket az eveket. Pillanatokat belole igen… az egeszet egyuttveve viszont nem. Persze csakis magam voltam minden stressznek a forrasa, senki mas, csak akkor ezt meg naivan a kulvilagra fogtam, mert azt gondoltam, ezek mind tesztek ahhoz, hogy az ember egyszer vegre felhotlenul boldognak erezhesse magat. Aztan az elet ugy alakult, marmint, ha nem is tudatosan, de en alakitottam ugy, majd alakitottuk ketten egyutt Karesszal, hogy uj vilagba lephettunk at. Uj megtapasztalasokat szerezhettunk, ami minden eddiginel fontosabb szerephez jutottak. Az utazasokkal egy uj es mas elet es valosag bontakozott ki elottunk. Minden addigi ismereteink es tapasztalataink uj perspektiva fenye ala estek. Mar semmi nem tunt olyan egzaktnak, mint az otthoni kornyezetben. Nem olyan reakcio erkezett a kornyezettol, ahogy azt megszoktuk. Nem ugy alltak mas nemzet fiai egy adott ‘problemahoz’, ahogy otthon megszoktuk. Nem ugy mukodtek a dolgok, ahogy azt otthon megszoktuk. Egyaltalan mindenhol mindig mas volt! Ami megtanitott nem csak adaptalodni uj kulturakhoz, kornyezethez, szokasokhoz, emberi reakciokhoz, de arra is, hogy nemcsak egyfelekeppen mukodnek a dolgok, nem csak egyfele ‘elfogadott vagy nem elfogadott’ letezik, hanem ahany vilag, annyi valtozat. Vannak nemzeti szintu hitrendszerek, amikhez erzekelhetoen csatlakozik egy-egy nep, de a legjobb, amit tehet az ember, szerintem, ha felul tudja biralni, hogy mi az, ami szamara mukodo kepes es elfogadhato az ujak es a regiek kozul egyarant. Mi az, ami meg szolgalja az embert, es mi az, amit ideje elengedni es lecserelni egy uj, pozitivabbra, ami ahhoz szukseges, hogy autentikus es boldog eletet elhessen legyen barhol is a vilagban. Az utazas egy olyan intenziv szemelyiseg trening az eletben, amit valoszinuleg egy kurzus sem ad meg ilyen szinten, bar azok mindenkeppen segitenek egy tudatosabb szintre emelni mindezt a megtapasztalast, amit utkozben megel a global vandor. Mert azzal, hogy az ut soran uj fajta mentalitassal, attitudokkel talalkozunk kulonbozo nepeken keresztul, uj hitrendszerekkel is, amik eszrevetlenul cserelodnek ki bennunk is menet kozben. Ugy erzem azzal, hogy viszonylag koran, 19 evesen (korabban tett kulfoldi utazasok is meghatarozoak voltak, de azert mas egy rovid latogatas, es mas benne elni atmenetileg egy adott ”idegen kornyezetben”) kostoltunk bele a vilag kulonbozo izeibe, viszonylag konnyeden es eszrevetlenul indult be az a fajta valtozas, aminek koszonhetoen megtanultuk ertekelni a vilagban letezo kulonbozosegeket, valtozatossagot, sokszinuseget, s vele egyutt onmagunk sokretuseget is, mindazt, ami bennunk rejlik, es ami akkor valik lathatova, amikor egy ujabb megtapasztalas felszinre hozza. S megtanultuk azt is, hogy a valtozas elkerulhetetlen! Hiszen, ha korulnezunk a vilagban, semmi, de semmi nem ugyanaz, ami egy pillanattal elobb volt. A termeszet is allandoan valtozik. Mi elolenyek is sejt szintekig allando megujulasban es valtozasban elunk, mint ahogy a gondolataink is valtoznak velunk egyutt! Igaz az, hogy a kulvilag nem mas, mint egy tukor, amin keresztul mindenki a sajat maga valosagat latja, nem maset, csakis a sajatjat! Csak gondoljunk egy regen tortent esetre, amit ma mar teljesen maskeppen kezelnenk vagy oldanank meg! Vagy ket fotosra, aki ugyanarrol a helyrol teljesen mas kepet keszit, mert mast vesz a kornyezetebol eszre, mast tart kiemelkedonek… Ahany ember, annyi latasmod, annyi megoldo kepesseg, annyi fele valosag. S pont ettol lesz olyan sokszinu a vilag, hiszen mindenkinek mas lesz ezaltal a maga igazsaga es valosaga, amit megel, amit meglat. Ezert nincs ertelme ragaszkodni sajat igazunkhoz olyan esetekben (nem az univerzalis alap igazsagokra gondolok itt), amikor nem csak egy igazsag letezik, hanem szamtalan. Ki hogyan lat egy adott helyzetet. A bekesseg, elfogadas es kedvesseg mindig sokkal tobbet er, es egy melyebb belso nyugalmat eredmenyez kolcsonosen minden fel szamara, s nem mellesleg egy magasabb minosegu eletet. Ezen a merengesen keresztul kapcsolodom a kovetkezo Szepes Maria valogatott idezetekhez, amit a Fuveskonyvbol potyogtem be… Esetleg egy jo forro tea tarsasagaban, es EZZEL a gyonyoru Yiruma szammal halkan a hatterben, ahogy en is tettem, mikozben ez kijott belolem es az eterre vetettem a sorokat…
”A csodak mindig halkan zorgetnek ajtodon. Ha azt mondod, csak a szel zug odakint, kavics koccant az uveghez, vagy nehany szaraz falevel rezzent a foldon, s ulve maradsz, a csoda kivul reked. Te nem nyitottal ajtot neki…. Ha nem volna a csoda igaz, nem tudnal rola.
Boldog az az ember, aki ugy eli lete teljesseget, hogy nen felejtkezik meg az ujjaszuletes es elhalas orok valtakozasarol. A nappalba nem kapaszkodik gorcsosen, az ejszakatol nem fel oktalan remulettel. Ugy fogadja az anyag torvenyek kettos utemet, mint orokeletu szellemenek soron kovetkezo allomasat vegtelenbol vegtelenbe tarto vandorutjan.
Soha ne bantsd meg a masik emberben onmagadat!
…meghasonlott, gyokertelen emigrans mindenki addig, amig at nem kuzdi magat a racio csapdain. Ha ez sikerul, akkor ismet tudja, hogy a lathato dolgok gyokere a lathatatlanban van, tehat ott, a bezarult (gyerekkori Meseorszag) kapukon tul.
Ebben a letformaban nem el, csak tukrozodik. Mert ami mulando, az nem igaz. Rajon ideje egyutt rezegni, egyutt lelegezni a let titkos, derus allandosagaval. Ugy, ahogy a benne elo orok gyermek resze ennek a boldog valtozatlansagnak.
A gyermek es a bolond egyarant boldog, mert nem les multba es jovobe, nem ismeri a halalt, tehat nem fel tole, a halhatatlan jelenben el!
A felelem a sotetseg arnyeka, az erotlenseg vizioja. Az orom a kimerithetetlen eletero forrasa.
Orulj batran minden pillanatnak, amellyel a sors megajandekozott. Aggodo menekulesed a jelen tiszta orometol buntudatbol fakad. Azt hiszed: az orom bun, amelyert buntetes jar. Pedig e buntudat eppen a pillanat kreativ oromenek elmulasztasabol szuletik.
Az orom muveszete abban all, hogy onmagabol taplalkozik. Nem szorul alkalomra, eroltetett csiholasra, mert akkor szalmalangga valik, amelyenek ellobbanasa utan melyebbnek tunik a sotetseg.
A gyogyito orom egyenetes napsutes belul. Ez az elet kiolthatatlan langja, amely kezdes nelkuli, s vegtelenbe rezgo deruvel vilagitja meg a korulotte hullamzo eros szimbolumokban kifejezodo jelbeszedet.
Ettol a pillanattol kezdve elj a teremtes isteni oromeben! Teremtsd ujra gondolatvilagodat! Magikus gyakorlattal hangold at viszonylatodat a kulvilaggal!
Csak egyfajta orom van: az, amelyik az orokkevalo elet biztonsagabol fakad. Minden mas oromkepzet, villano atmenet inger es kielegules kozott.
Jo az, ami igaz. S ami igaz, magasabb ertelemben mindig jo. De ha valakinek az igazsaga keseru, maro, levero, halalos es kiuttalan, az nem igazsag tobbe, hanem az igazsag megbetegedese, veszedelmes egyensuly-eltolodas a sotetseg fele.
Az igazsagot sohase masoktol koveteljuk. Valositsuk meg mi magunk! Az igazsag keresese valoban Ariadne-fonal. De csak akkor vezet ki a labirintusbol, ha iranyat a szubjektiv belso koron tul is kovetjuk.
Az elet muveszete a kepzeloero muveszete, az a tehetseg, hogy a dolgok ures keretet zengo, szines, intenziv tartalommal tudjuk-e megtolteni.
Ha ket ember minden szep es jo reflexet megosztja egymassal, csodalatos anyagbol szonek kotoanyagot, kulonbozo egyeniseguk kozott. S ez a szalszoveveny lassankent magikus szovetsegge valik…. a hazasfeleket ”ket testben egy lelekke” teszi.”
Apple and Soul 
Pingback: Living here and there
Háát, én is így éltem…. Egészen idénig… Mindig arra vártam, hogy majd ha ezt meg azt a dolgot elérem, akkor majd jó lesz. Akkor majd megpihenek, akkor majd boldog leszek. Gondolom mondanom sem kell, hogy az az idő sosem jött el. Erre pár éve a tőzsdézés döbbentett rá nagyon. Amikor egyre inkább tanultam a dolgokat, és azt gondoltam, hogy majd utána mindent tudni fogok és menni fog a tőzsdézés. aztán egyre több és több hiányt találtam, és egyre inkább belebonyolódtam az egészbe…
Az utazás engem is sokkal elfogadóbbá, megértőbbé tesz. Sokkal inkább nyitott vagyok más emberekre, más kultúrákra. Sokkal inkább kiszélesedik az ember látóköre.
Most már én is teljes mértékben aszerint élek, hogy minden pillanat szép, és fontos, hogy átéljük és pont ott legyünk. Ne a holnapban reménykedjünk, hogy az majd szebb lesz, és ne a tegnapon gondolkozzunk. Nézzünk körül, hogy itt és most mi az, ami szép és a világ egyre szebb arcát mutatja meg nekünk. :)
Nagyon szép a Szepes Mária idézet, kedvet hoztál rég elfeledett könyvekhez.
Ugye mennyire megvaltoztatta az eletunket a szemleletvaltas es a jelenbe helyezkedes? :)) Mennyire jo a pillanatban elni minden apro szepseget az eletnek eszrevenni es kiemelni… es mar nem azzal foglalkozni, hogy ki mit gondol es tart jonak, hanem hogy mi hogyan erezzuk magunkat es a szivunkre hallgatva elni az eletet es hozni megfelelo donteseket…annyira jo es egyben szabad erzes :) Ahogy Oscar Wilde mondta, “Be yourself, everyone else is already taken.” Mennyire egyszeru es igaz :D
Meg irjunk az unnepek elott!