Sorok melyek, minden alkalommal megnyugtatják a lelkemet. ♡
”A csodák mindig halkan zörgetnek ajtódon. Ha azt mondod, csak a szél zúg odakint, kavics koccant az üveghez, vagy néhány száraz falevél rezzent a földön, s ülve maradsz, a csoda kívűl reked. Te nem nyitottál ajtót neki…. Ha nem volna a csoda igaz, nem tudnál róla.Boldog az az ember, aki úgy éli léte teljességét, hogy nem felejtkezik meg az újjászületés és elhalás örök váltakozásáról. A nappalba nem kapaszkodik görcsösen, az éjszakától nem fél oktalan rémülettel. Úgy fogadja az anyag törvények kettős ütemét, mint örökéletű szellemének soron következő állomását végtelenből végtelenbe tartó vándorútján.Soha ne bántsd meg a másik emberben önmagadat!…meghasonlott, gyökértelen emigráns mindenki addig, amíg át nem küzdi magát a ráció csapdáin. Ha ez sikerül, akkor ismét tudja, hogy a látható dolgok gyökere a láthatatlanban van, tehát ott, a bezárult (gyerekkori Meseország) kapukon túl.Ebben a létformában nem él, csak tükröződik. Mert ami múlandó, az nem igaz. Rájön ideje együtt rezegni, együtt lélegezni a lét titkos, derűs állandóságával. Úgy, ahogy a benne élő örök gyermek része ennek a boldog változatlanságnak.A gyermek és a bolond egyaránt boldog, mert nem les múltba és jövőbe, nem ismeri a halált, tehát nem fél tőle, a halhatatlan jelenben él!A félelem a sötétség árnyéka, az erőtlenség víziója. Az öröm a kimeríthetetlen életerő forrása.Örülj bátran minden pillanatnak, amellyel a sors megajándékozott. Aggódó menekülésed a jelen tiszta örömétől bűntudatból fakad. Azt hiszed: az öröm bűn, amelyért büntetés jár. Pedig e bűntudat éppen a pillanat kreatív örömének elmúlasztásából születik.Az öröm művészete abban áll, hogy önmagából táplálkozik. Nem szorul alkalomra, erőltetett csiholásra, mert akkor szalmalánggá válik, amelynek ellobbanása után mélyebbnek tűnik a sötétség.A gyógyító öröm egyenetes napsütés belül. Ez az élet kiolthatatlan lángja, amely kezdés nélküli, s végtelenbe rezgő derűvel világítja meg a körülötte hullámzó erős szimbólumokban kifejeződő jelbeszédet.Ettől a pillanattól kezdve élj a teremtés isteni örömében! Teremtsd újra gondolatvilágodat! Mágikus gyakorlattal hangold át viszonylatodat a külvilággal!Csak egyfajta öröm van: az, amelyik az örökkévaló élet biztonságából fakad. Minden más örömképzet, villanó átmenet inger és kielégülés között.Jó az, ami igaz. S ami igaz, magasabb értelemben mindig jó. De ha valakinek az igazsága keserű, maró, leverő, halálos és kiúttalan, az nem igazság többé, hanem az igazság megbetegedése, veszedelmes egyensúly-eltolódás a sötétség felé.Az igazságot sohase másoktól követeljuk. Valósítsuk meg mi magunk! Az igazság keresése valóban Ariadné-fonal. De csak akkor vezet ki a labirintusból, ha irányát a szubjektív belső körön túl is követjük.Az élet művészete a képzelőerő művészete, az a tehetség, hogy a dolgok üres keretet zengő, színes, intenzív tartalommal tudjuk-e megtölteni.” Szepes Mária Füveskönyv
Apple and Soul 